Új Kelet, 1995. május (2. évfolyam, 101-126. szám)
1995-05-09 / 107. szám
ÜJ KELET Labdarúgás Ez történt az NB II-ben 1995. május 9., kedd 15 Csapdába sétált az NYFC Miért akart mindenki gólt lőni Vasváriban? Jobb csapat az MTK, no de ennyivel? Sokan tették fel maguknak a kérdést szombaton délután a stadion lelátóján. A választ ismerő nyíregyházi labdarúgók leszegett fejjel üldözték, rosszabb esetben nyomozták a labdát, mely a fővárosiak akaratának engedelmeskedett. Az ezerfejű néma közönnyel, csendes beletörődéssel szemlélte a hazaiak vesz- szőfutását. Meglepő módon a kék-fehérek mestere, Bicskei Bertalan is visszafogottan nyilatkozott csapata dia- dalútjáról. — Természetesen nem számítottam ilyen arányú győzelemre. Játékosaim a mérkőzés elején berúgták az adódó helyzeteket, s ez nagyban befolyásolta a folytatást. Meg kívánom jegyezni, a hazai középpályások sokat mozogtak, néha ügyes dolgokat mutattak, ám vert helyzetben már nem úgy engedelmeskednek a lábak, mint ahogy azt korábban elképzelték. — Mégis miben múlta felül a vendéglátókat az MTK? — Szerintem ellenfelünk nem készült fel kontráink meghiúsítására. A kapott gólok összekuszálták soraikat, de még egyszer mondom, a rossz kezdés után ez szinte törvény- szerű volt. Nem azért, hogy emeljem győzelmünk értékét, de a nyíregyháziak tehetséges játékosokkal rendelkeznek, az idő nekik dolgozik. Udvarias szavak, gyógyímek talán megteszi. A legerősebb kritika a közönségtől érkezett, a szurkolók érzelemnyilvánítás nélkül szemlélték a pályán történteket. — Én másképp érzékeltem — fejtegette hétfőn reggel Tóth János klubigazgató. — A két csapat között valóban fennállt a különbség, de labdarúgóMájus 5-én látott napvilágot a Botrány Benken című írásunk, melyben a kisvárdai körzeti I. osztályban április 23-án félbeszakadt Benk—Gégény bajnoki labdarúgó-mérkőzéssel kapcsolatban mondta el véleményét Takács Sándor benki polgármester. Az általa elmondottakra reagált Kovács Tibor, a Kisvárdai Körzeti Labdarúgó Szövetség elnöke. — Először is visszautasítom Takács úrnak azt a vádját, mely szerint Gégényből bajnokot akarunk csinálni. Nem tudom, mire alapozza ezt az állítását. Az ominózus találkozó azért ért idő előtt véget, mert az egyik benki labdarúgó — miután nem vette jó néven a mérkőzés játékvezetőjének ítéletét egy támadás végén — a labdát a bíróhoz vágta. Nevetséges a polgármesternek az a im minden tőlük telhetőt megtettek, nem játszottunk alárendelt szerepet. A jelentős hátrány meghatározta a mérkőzés hangulatát. A nézők viszont azt is észrevehették, hogy mentünk előre, az első félidő hajrájában Csehi lábában volt a szépítés lehetősége. S a találkozó utolsó 20-25 perce megint csak a mi fölényünkkel telt. A lelátó némaságából jómagam inkább azt a következtetést vontam le: a szurkolók elismerték az ellenfél nagyobb tudását, miközben méltányolták együttesem akarását. Ez most ennyire volt elég. — Úttörő gólokat bevételezett az NYFC. A negyedik találatnál ámélkodva szemlélte mindenki, hogy Zsivótzky a szöglet után szinte a kapuig sétált a labdával. Mitől blokkolt le a társaság ? — A vereség fő okainak felsorolásánál az élre kívánkozik, a játékosok vérszemet kaptak az MTK kivárásra kombináló taktikájától. Bejött a vendégek ezen elképzelése, az eredeti hadrendünk megbomlott, a rohanás miatt valamennyi sorunk előrébb tolódott harminc méternyit. A bajok onnan gyökereztek, mikor elvesztettük a labdát. A fővárosiak nem tettek mást, mint beszaladgálták az üresen hagyott óriási területeket. Másik döntő momentum volt, hogy hol saját maguk által, hol a szerencse segítségével kialakított helyzete kijelentése, mely szerint futballistájuk a lasztit a földhöz vágta, és miután az felpattant, akkor vágódott a sporihoz. Az eset ilyetén tálalása csak ködösítés. A lefújás után egyébként a játékvezetőt meg is verték, ezt bizonyítják azok a kék-zöld foltok, melyek a sípos ember testét borítják. A cikkben nem hangzott el, így hát elmondom én, hogy a derbi előtt a bíró nem az öltözőben — mivel az libaürülékkel volt ellepve —, hanem az egyik benki ember házában öltözött át. A félbeszakadt meccs után a ruháját kidobták az ablakon, és nem engedték be a mérkőzés jegyzőkönyvéért, ami ott maradt a helyszínen. Takács Sándor benki polgármesternek azon állításai is felháborítanak engem, melyek iket kíméletlenül értékesítették Keneseiék. Itt csatlakoznék a kérdésben lakozó kifogásra, hiszen az első gólnál Hudák lemaradt Talapár ól, hibázott továbbá az, akinek Nagy Sándort kellett volna követnie. A harmadik gólnál a védők egymásra vártak, a negyediknél pedig valamennyien mereven ragaszkodtak az előzetesen megbeszélt utasításhoz. Nem találták föl magukat, amit a taktikai hiba kategóriájába sorolok. A tanulságot ebben látom, ezt kell majd tudatosítani a fiúkban. — Úgy tűnt, a játékosok sem hittek eléggé magukban. Alkalmasak egyáltalán ilyen szintű feladat megoldására? — Persze, hogyne lennének alkalmasak. Ha arra célzol, hogy kishitűen léptek pályára, válaszom az, amíg a labdarúgás labdarúgás lesz, s egy jó képességű csapat randevúzik egy szerényebb gárdával, ez óhatatlanul kihat a játékosok gondolatmenetelére. Higgyék el, sokat foglalkoztunk a lelki felkészítéssel, sőt a mérkőzés előtt az eligazítást azzal kezdtem, hogy az első menetet már az öltözőben meg kell nyerni. Kértem, ne becsüljék túl az ellenfelet. Ez nem irányítható központilag, a világon nincs olyan edző, aki a futballisták agyából kitörölhetné az erőviszonyok miatt kialakult kisebbségi érzést. Majd ha egységesebbekké válunk, kiismerjük a játék minden fortélyát, akkor eredményesebbek leszünk, s ez jelent annyi pluszt a játékosok önbizalmának, hogy nem fognak megijedni a megmérettetéstől. Koncz Tibor arról szólnak, hogy a Kisvárdai Körzeti Labdarúgó Szövetség égisze alatt sípoló játékvezetők alkalmatlanok feladatuk ellátására, ugyanis ittasan bíráskodnak. Ilyenről nem tudok, és soha nem érkezett panasz hozzánk. Egyébiránt a vásáros- naményi körzeti bajnokságban sok olyan játékvezető dirigál, akik a mi régiónkhoz tartoznak, és még nem kérdőjelezte meg senki szakmai tudásukat. Továbbá nem ismerek olyan fekete ruhás embert sem, aki tavaly infarktuson esett át, és most újra alkalmazzuk. Ami pedig a fegyelmi tárgyaláson történteket illeti, nemcsak a gégényiek által elmondottakat, hanem a benkiek érveléseit is figyelembe vettük döntésünk meghozalatakor. Tóth Mihály Vasárnap délután egy félidő- nyi remek játékkal 3-0 arányban győzte le Tiszavasvári hazai pályán az NB II Keleti csoportjának utolsó helyezettjét, a már a másodosztálytól elbúcsúzott, egykor szebb napokat megélt Miskolci VSC gárdáját. A találkozó után Szikszói Lajos vezetőedző arcáról nem sugárzott a felhőtlen boldogság. — Rendkívül jól indult számunkra a mérkőzés, Lente gyorsan fejelt két gólt, majd utána nem sokkal Szilágyi is betalált. Kényelmes mérkőzés volt. Bárki bármit mond, egy percig sem volt kétséges, hogy begyújtjuk a három pontot. Újabb mérkőzést úsztunk meg gól nélkül — értékelte a találkozót a „mester”, majd hozzátette: — a második félidőben azért nem folytattuk a gólgyártást, mert nem összpontosítottunk eléggé. — Az ellenfél edzője is elismerte, hogy az első félidőben osztálykülönbség volt a két csapat között, de vajon mi történt a második félidőben? Ritka lélektelen játékot mutattak be a fiúk, olyat, amire tavasszal még nem volt példa. Igaz, hogy nagyon sok helyzetük volt, de ezek befejezése nem sikerült, vagy nem is sikeriilA szurkolókat nem csalta meg szimatuk, sokan kerekedtek fel vasárnap délután, hogy Sényő felé vegyék az útirányt. Jöttek a helybeliek, leginkább „lábbusszal”, a kényelmesebb- je gépkocsival. A vendég Nagykálló csapatának mestere, Kaszab István, gyanítom — ha létezne ilyen —, fele királyságát odaadta volna egy bajnoki pontért. A mérkőzés hazai sikert sejtetett, ám ugyebár a labda gömbölyű, és soha nem lehet tudni... Nem is rohant fejjel a falnak a káliói tizenegy, a roham vezényszót a listavezető kürtöse szólaltatta meg. Fél óra puffogtatás után Capatina ütötte az első lyukat a látogatók védősáncán. S innentől nem volt megállás. Pedig a korlátok mögül korábban egyre többen nyilatkoztatták ki abbéli óhajukat: „csinálhatna már valamit ez a gyerek”. Nem férhet hozzá kétség, a második félidő Capatina tündöklésének jegyében telt. Az önmagát becserélő Kaszab edző hiába rimánkodott övéinek, előbb szép szóval, majd korholóan, a szőke tízes jóformán azt csinált velük, amit akart. Három gól, egy előkészítés írandó számlájára. Ha mindehhez hozzátesszük, az elmúlt héten is háromszor zörgette meg a hálót, érhetővé válik, miért aj- nározzák annyira a csatárt a faluban. — A mi szemszögünkből nagyon szép meccset játszottunk. A vendégvédőkre egy rossz szavam sem lehet, keményen, mégis sportszerűen fogtak. Magam sem gondoltam volna, hogy egy héten belül két mérkőzésen is három gólt lövök, de a társaktól olyan kihetett az önzősködés és a sorozatos rossz megoldások miatt. Szűcs a második félidő közepén hangos szóval biztatta, kérte társait, hogy „pörögjenek föl". Ön miként látja ezt? — Ha én ezt tudnám... Illetve, amit tudok azt hadd ne mondjam... — Szerintem a nézők nem azért elégedetlenkedtek, mert csak 3-0-ra nyert a csapat, hanem azért, mert a második félidőben lélektelenül játszottak a fiúk... — Valóban reális lett volna, hogy a második játékrészben rúgunk még egy-két gólt, és ha ez megtörténik, akkor most minden rózsaszínű. Végül is, ha például Szilágyit nem kell sérülés miatt lecserélnem és helyette kényszerből nem kell a szintén jó futballista, de lázas Pitácsnak pályára lépnie, már meglett volna a hiányzó találat. Húsz szögletünk volt, nagy mezőnyfölényben játszottunk. A visszaesésben az is benne volt, hogy az első 45 percben remekül játszó Rása jelezte, hogy meghúzódott, és a második félidőben már kevesebbet vállalt a lecseréléséig. A második félidőben Szűcstől Fecskuig szinte mindenkinek volt helyzete, ha az egyik támadásnál például Lente elszolgálásban részesültem, amit bűn lett volna elrontani — összegzett Capatina. S valóban, a le-föl száguldozó társak a kispadról pályára lépő Ványitól sem sajnálták a dicsőséget. A cingár fiú, mire belemelegedett a játékba, már azon kapta magát, hogy kétszer lejthetett örömtáncot. A végső sípszót követően Kaszab István arcára volt írva a vereség fölötti keserűség. A házigazdák sem tomboltak fékeveszett jókedvükben, ehhez túlontúl nagy fáradság vett rajtuk erőt. Rubóczki Tibor játékosedző is pihegve próbálta szavakba formálni véleményét. — Harminc perc, az első gól kellett ahhoz, hogy megnyugodjon a csapat. Hazai pályán mostanában nehezen boldogulunk, mert az ellenfelek többnyire csak a védekezéssel törődnek. Szerencsénkre Valér a Mátészalka elleni meccs óta ontja a gólokat, s ez kihat az eredményességre. — Ványi csereként színre lépve is majdnem a mennyekesik a 16-oson belül szerelni igyekvő hátvéd lábában, már megvan a negyedik találat. Alig tudta átugrani a centerhalf lábát, hogy ne 11-es legyen... Nagy baj volt még a második félidőben, hogy majdnem mindenki gólt akart szerezni, aminek megvan a magyarázata, de erről most még nem szívesen beszélnék... —A jövő héten Tiszavasvári az MTK-hoz látogat. A már bajnokhoz megy tehát a tavaszi idény eddigi listavezetője. Látta a kék-fehérek szombati vendégjátékát Nyíregyházán, a Városi Stadionban? — Nagyon nehéz bármiféle véleményt is mondani a mérkőzésről. Sajnálom, hogy az NYFC nagy gólarányú vereséget szenvedett a fővárosi csapattól. Mindenki úgy játszik, ahogy ellenfele engedi. Abban az esetben kellene rettegnünk az MTK-tól, ha a szombati mérkőzésből messzemenő következtetéseket vonnánk le. A mi taktikánk nem is lehet az, mint amivel itthon az NYFC próbálkozott, nem adhatunk annyi területet a futásra a fővárosiaknak, mint azt szombaton láttuk. Idegenben más elképzeléssel kíséreljük meg a pontszerzést. Száraz Attila be költözött. Ki döntött becseréléséről? — Knoblok a második félidő derekára kifutotta magát, csatárként sokat dolgozva elfáradt a védőkkel szembeni viasko- dásban. Régebben Majch- rovics váltotta, de egy idő óta Ványi szerepeltetése került inkább előtérbe. Két gólt rúgott, azt hiszem, nem kell magyarázni, miért határoztunk bevetése mellett. — Kegye korai kiválása nem okozott zavart? — Sajnos azt kell mondjam, ez bennen volt a pakliban. Vállalta ugyan a játékot, ám pont a régi sérülése újult ki. Tóth Kornélnak szóltam, hogy folyamatosan melegítsen, mert bármikor szóhoz juthat. Különösebben nem feszélyezett minket a váltás. Sokkal inkább attól függött a mérkőzés sorsa, mikor tudjuk majd feltörni a kállói reteszt. Amikor ez megtörtént, a vendégek kitámadtak, s ez nagyon kedvezett nekünk. Koncz Tibor Adámszki fennakad a kék-fehér gáton (Fotó: Martyn) Válasz a benki vádakra Az elnök cáfol NB III Tisza-csoport Sényőn jóllaktak a szurkolók
