Új Kelet, 1995. május (2. évfolyam, 101-126. szám)

1995-05-23 / 119. szám

UJ KELET Hit-vallás Négyszázéves hitközség 1995. május 23., kedd Félelmek és tények Romboló szekták 11 Rozsály község megyénk keleti részén fekszik, néhány kilométerre a szovjet és a ro­mán határtól. A szomszédos községekhez képest egyik előnye, hogy elég nagy az átmenő forgalom, így van „élet” a faluban. A 780 lel­kes település közepe táján, pár méterre az úttól, a gon­dozott parókia területén szemkápráztató fehéren tör a magasba a református temp­lom. Egyszerűsége ellenére szembeötlik, hogy gondos kezek nemrégiben varázsol­hatták újjá. Beljebb mennénk, de a kis ajtó nem nyílik. Érdeklődésünkre megjelenik a porta gazdája. A közvetlen, puritán öltözékű, mosolygós, bajszos emberről senki fia nem mondaná meg, hogy a falu református lelkésze. Ha elvegyülne a helyi emberek között, nem sikerülne kivá­lasztani közülük. Mint kide­rült, éppen ebben rejlik titka, ami miatt 29 évvel ezelőtt bizalmukba fogadták a köz­ség lakói az egri származású segédlelkészt. Sohajda Mi­hály 53 éves, egyszerű ember, aki a hitre és a szeretetre ta­A szakértők mintegy hatszáz évre teszik a paposi örég temp­lom korát. Sok száz éven át rendeltetésének megfelelően használták, majd 1941-ben hagyták el, amikor a jelenleg renoválás alatt álló új templom elkészült. Ezt követően szén­fa- és lomtárként funkcionált, elég lerobbant állapotba is ke­rült. Az épületet az elmúlt évek során kívül-belül restaurálták. Régészeti anyagokból egyhá­nítja, neveli a rozsályi hitkö­zösség közel 300 tagját. Udva­riasan'beljebb invitál bennün­ket, egy erőteljesebb rántással kitárja a kiskaput. Mosolyog­va nyugtázzuk,* hogy nyitva volt, csak kissé nehezen jár. Kitárva a templom bejárata is. A verőfényes nap és az enyhe szellő kedvez a falak száradá­sának. A templomba lépve a tiszteletes úr kérdést sem vár­va büszkén mutat körbe biro­dalmán. A református temp­lom 1890-ben épült. Sajnos már akkor is az előző templom faanyagát használták, így mos­tanra szükségessé vált a te­tőszerkezet cseréje, a meny- nyezet teljes felújítása. A ki­vitelezés két és fél millióba került, melyet a gyülekezet, a helyi és a megyei polgármes­teri hivatal, az egyházkerület, valamint a püspöki és esperesi hivatal adott össze. Jelentős összeggel járult az újjáépítés­hez a HEKS nevű svájci se­gélyszervezet is. A restaurálás során új elemekkel is bővült a templom díszítése. A reformá­tus templomokban szokatlan kazettás mennyezet bibliai ké­zi kő kiállítást terveztek ide, de sajnos ez nem jött össze. A legfrisebb fejleményekről dr. Németh Péter megyei múze­umigazgató tájékoztatta lapun­kat. Az Országos Műemléki Felügyelőség által Szabolcs- Szatmár-Bereg megye terüle­tén az elmúlt harminc évben végzett templomfelújításokról szeretne itt egy kiállítást ren­dezni - mondta. A baj az, hogy a helyszíneken készült fényké­peket és idézeteket ábrázol. Látható a rozsályi főúri csa­lád, a Kunok címere, mely utal arra, hogy 1595 óta, im­már 400 éve van református egyházközség Rozsályban. Sohajda Mihály a tiszántúli egyházkerület műemlékvé­delmi felügyelője is. Az ő irá­nyításával Szabó László rozsályi ezermester végezte a munkálatokat. Segítséget nyújtott ebben a két kurátor: Molnár Ferenc és Krakkó Zsigmond. A gyönyörködés­ben észre sem vesszük az idő múlását. A tiszteletes úr ud­variasan elnézést kér, de a szomszédos épületben, a gyü­lekezeti teremben, melyet az önkormányzat visszaadott az egyháznak, készíti fel a helyi iskolásokat a konfirmálásra. A 14 éves kor elérése előtt ke­rül sor az ünnepélyes ese­ményre, pünkösd előtti vasár­napon. A konfirmáció alkal­mával a gyerekek megerő­sítik hitüket, majd ezt kö­vetően az első úrvacsora vé­telével a gyülekezet nagyko­pek egy pesti fotós tulajdoná­ban vannak, azokat tőle meg kell vásárolni. A kiállítás meg­rendezéséhez ezért 300-350 ezer forint szükséges. Ha a paposi önkormányzat és a Mú­zeumok Megyei Igazgatósága össze tudja hozni a szükséges összeget, akkor hamarosan re­alizálódhat ez a terv, addig csak a csupasz falakat tekint­hetik meg a látogatók. Dojcsák Tibor Szamoskérről származott el dr. Bölcskei Gusztáv pro­fesszor, aki időnként még ha­zajön egy-egy rokonlátogatás­ra szülőfalujába. A Debreceni Református Teológián etikát és szociológiát oktat, kutatásai közé tartozik a szekták ma­gyarországi elterjedésének és viselkedésének vizsgálata is. Tapasztalatairól, a honi társa­dalomban meglévő félelmek­ről kérdeztem. —- Gyakorta ismételt tény, hogy a magyarság befogadó nemzet, és ez nemcsak a más népek hazánkban otthonra ta­lálására, hanem a vallásra is vonatkozik. Ennek azonban vannak vadhajtásai is, mert míg korábban a tízet sem érte el a hazánkban lévő vallási közösségek száma, most a be- ♦ jegyzett felekezetek száma meghaladja a félszázat. Az úgynevezett rendszerváltozta­tás időszakában indult el ez az egészségtelen folyamat. — Ön nagyon tapintatosan felekezetet mond, miközben a társadalom destruktív szekták­ról beszél. — Pontatlan ez a megfogal­mazás, mert a destrukciónak, azaz a rombolásnak még nin­csenek olyan jelei, mint példá­ul az USA-ban történt legutób­bi robbantás vagy a Japánban végzett gáztámadás a metró­ban. Másrészről a szekta való­jában egy vallási közösségből kivált kisebb csoportot jelent, de ezeknek a hazánkban most induló csoportoknak nagyrészt semmi köze a valláshoz, vagy olyan Európán kívüli felekeze­tek, melyeknek nincs magyar- országi hagyománya. De sok­szor erőszakosan megjelennek, és a fiatalok között fejtik ki romboló hatásukat. Jelenleg inkább a jó oldalukat mutatják, mert a hosszú berendezkedés időszakának elején el akarják hitetni magukról, hogy meny­nyire humánus csoportosulá­sok. Ugyanakkor már a kezdeti gyakorlatukban megjelenik az a szándék, hogy pszichikailag semmisítik meg az egyént. — Az egyén önfeladására tett kísérlet már az elmúlt öt­ven év bolsevik gyakorlatából is ismert. — Az ókori időkig vissza­vezethető tapasztalat, hogy amikor a társadalomban a dol­gok kibillennek a rendes kerék­vágásból, elszaporodnak a tit­kos tanok, kultuszok, és ezt politikai csoportosulások is tá­mogatják. Az elszegényedés, elbizonytalanodás évek óta hazánkban is érezhető. Míg a háború utáni nyugati társadal­makban fokozatosan történtek gazdasági, politikai, kulturális változások, addig nálunk hir­telen, az utóbbi öt évben jelent meg az, hogy amiben generá­ciók hittek, hirtelen értelmet­lenné vált. Sokan elveszettnek, idegennek érzik magukat a je­lenlegi Magyarországon. Ilyen körülmények között megjelen­nek az olyan csoportosulások, amelyeket csodát ígérő lélek­tani háttér kísér. Kemény. Dr. Búlcskei Gusztáv gyakran üzleti módszerekkel az emberi tudat átformálására törekednek ezoterikus szán­dékkal, a magyarság megosz­tására kirekesztő szándékkal. — Miközben a másság tisz­teletére szólítanak fel politikai szócsöveik... — A másság tiszteletét saj­nos olyan értelemmel ruházták fel beteges hajlamú gondolko­dók, hogy azt már nem lehet a vallási-politikai türelem szi­nonimájaként használni. A más vallásúak tisztelete vi­szont mindig is a református egyház alaptétele volt. — Ezek szerint Közép-Euró- pában helye van az iszlámnak, a Krisna-hívőknek... — Európában megvannak azok a kultúrkörök, történelmi hagyományok, amelyekhez e kontinens történelmi egyházai tartoznak. Nem hipotetikus te­hát az a kérdés, hogy ezek és más hasonló vallások hogyan viszonyultak a keresztény miszsziókhoz. Azt viszont ön kérdezte, hogy ezek a vallások, és más bomlasztó csoportosu­lások honnan pénzelődnek, és engedje meg, hogy ne kérdez­zek vissza. — Egyes pártok hangosan támogatják a szektás csopor­tosulásokat, mondván, hogy a vallás magánügy. — Ez egy tarthatatlan kije­lentés, mert a vallást közösség éli meg. Jézus saját kora min­den eseményében állást fog­lalt. Heródest például rókának nevezte. Az evangélium sze­rint Jézus azt tanította: amit tőlem hallotok, a háztetőn is hirdessétek. A pártoknak ilyen magatartást kellene tanuúsíta- niuk, ha a családi értékek meg­őrzése, az egyén autonómiája, a nemzeti hagyomány tovább­vitele lenne programjuk része. — A szekták az utóbbi évek­ben a főiskolákra, egyetemek­re is betelepedtek. Főképp a tanárképző intézményekben terjeszkednek. — Nem tudom, alkalmas lesz-e oktatásra olyan diplo­más, aki saját személyiségét feladta a szektához tartozás okán. Annál is nagyobb baj ez, mert az iskola szerepe óriási lenne, ha az iskolákban való­ban nevelés, meg az értékek átadása folyna. Ehelyett hir­detik az értéksemleges iskolát, ami fából vaskarika. A neve­lés lényege, hogy valakit oda akarok elvinni, ahol még nem volt. Olyan modem hamisság­gal, hogy a gyerek partner, ez nem valósítható meg, mert rá­adásul ez a felfogás szelektál is. Ugyanakkor ha a gyerek ke­zét elengedi az az egészséges közösség, amelyikhez valójá­ban tartoznia kell, akkor követ­kezik az eltévelyedés, a dest­ruktív csoportokhoz csapó- dás. — Az egyházaknak nincs ebben felelőssége? — Önkritikusan megmond­hatjuk, hogy minden egyház olyan szektát érdemel, amilyet kap. Ez figyelmeztetés nekünk is, hogy mit kell másként csi­nálni. A leghatásosabb, ha élet­képes és vonzó közösséget mutatunk fel. Nem könnyű ez, mert az elmúlt negyven év val­lásellenes magatartása még nem oldódott fel. Ez megnyil­vánul az egyes egyházi isko­lák visszaadása körüli herce­hurcában is, amit éppen azok a pártok szítanak, amik a más­ság elviselését hirdetve a szek­tákat támogatják a nemzeti hagyományokkal rendelkező történelmi egyházakkal.szem­ben. * — Milyen megoldás vezethet a destruktív szekták elterjedé­sének megakadályozásához? — A sajtót is a különleges, a normálistól eltérő érdekli, ezért keveset ír a történelmi egyházakról, és ezzel akaratán kívül is az ilyen-olyan feleke­zetet támogatja. Vannak azon­ban vallásszociológiai felmé­réseink, amelyek azt mutatják, hogy szétestek az erőltetett kö­zösségek, mint a KISZ, az if­júgárda, az úttörőcsapat. Hiány mutatkozik az értékek felmu­tatásában, az egyén és a társa­dalom részéről is. A megoldás összetett, de annyit érdemes kiemelni, hogy a nevelés lég­körén kellene változtatni, hogy a fiatalság ne érezze ma­gát se láb alatt, se túldimenzi­onálva, mert ők a legveszé­lyeztetettebb réteg. Van azon­ban politikai-jogi lehetőség is a nemkívánatos jelenségek visszaszorításának, de ez nem az egyház feladata. A. B. A. rú tagjaivá válnak. Pénzes László Falak helyett múzeum A nagyváradi VARADINUM ünnepségsorozaton (má­jus 7-től 15-ig) kilenc fő képviselte a Kelet-Magyaror­szági Szabadelvű Protestáns Kört Felhős Szabolcs titkár vezetésével. Az ünnepi műsoron Ratkó József Déva című versét Néző László nyíregyházi előadó mondta el. A Szent László király halálának 900. évfordulóján rendezett nagy­váradi ünnepségsorozat második napján Tőkés László református püspök ökumenikus istentiszteleten prédikált a nagyváradi unitárius templomban, majd az imák után Tempfli József katolikus megyéspüspök méltatta a ke­resztényi összefogást a hit és a magyarság érdekében. Az alkalomhoz illően megemlékeztek Dávid Ferencről is, aki az összekötőkapcsot jelenti a történelmi egyházak között. —fsj—

Next

/
Oldalképek
Tartalom