Új Kelet, 1995. április (2. évfolyam, 77-100. szám)

1995-04-24 / 95. szám

(11 mm ■Hl PASZAB — UJ KELET 1995. április 24., hétfő 7 Czomba Zoltán Budapesten szüle­tett, de az általános iskolát már Pasza- bon végezte el. Ezután Debrecenben tanult tovább a műszeripari techni­kumban, ahol technikusi oklevelet szerzett. Katonaéveit követően a nyír­egyházi 107-es Sz. Szakmunkásképző Intézetben a tanműhelyi gyakorlati foglalkozások egyik szervezője volt. A 80-as években tagja lett a paszabi elöljáróságnak, ezzel bekapcsolódott a közigazgatásba. A régi rendszerben a közös tanácsban dolgozott Tiszaberce- len. A rendszerváltás óta a paszabi önkormányzat szociálpolitikai osztá­lyán látott el feladatokat. A nős, egy­gyermekes családapa munkaköre 1995-ben módosult. Áthelyezték az általános iskolába, ahol az iskolatitkár szerepét tölti be. —Mi a feladata egy iskolatitkárnak? — Új iskola épül, így több lesz a tanuló és ezzel párhuzamosan az ad­minisztratív munka is, amit a jelenle­gi tanári kar képtelen volna ellátni. Ez a fél év, amit itt töltök, gyakorlati idő. A diákok nyilvántartásától kezdve a tankönyvmegrendelésig eléggé sokszí­nű a munkám. — Ha jól tudom, fotózással is fog­lalkozik. — Középiskolás koromban a kollé­giumban működött egy fotószakkör, s ott ismerkedtem meg az alapokkal. Végső soron most is csak amatőr szin­ten űzöm ezt a szakmát. Amerre járok, fényképezgetek, például kiránduláso­kon. A faluban korábban igazolvány- képeket is készítettem, de a gépem el­törött, s ma már ezt a tevékenysége­met nem folytatom. Diákként egy Sokol típusú fényképezőgéppel kezd­tem, az volt az első, aztán lett egy fél­automata Practica. Mindig is megma­radtam a hagyományos tükörreflexes gépeknél, hiszen ezeknél én alakítgat­hatom felvételeim menetét. A legutol­só gépem — egy Chinon — összetört. Pillanatnyilag Zenitet használok. — A helyi Bakancsosok Turista Egyesületnek ön a vezetője. Mondana erről pár szót? — A középiskolában osztályfőnö­köm természetbarát ember volt, aki s Czomba Zoltán belénk oltotta a négy év alatt a ter­mészet szeretetét. Amikor Paszab még Tiszabercel társközsége volt, kö­zösen megalakítottunk egy természet­járó-szakosztályt, ami a berceli sport­egyesület égisze alatt működött, és ebből jött létre a Bakancsosok TE 1991-ben. Előtte egy kis ideig a tiszaberceli DSK-hoz tartoztunk. Har­minc-negyven főt számlál az egye­sület. Kétharmad részük általános is­kolai tanuló, egyharmaduk felnőtt. Többször túrázunk, bár anyagiakban nem dúskálunk. Segített bennünket a paszabi és a tiszaberceli önkormány­zat, az ibrányi ÁFÉSZ, a takarékszö­vetkezet. Túráinkon nemcsak a termé­szet szépségeivel és a kilométeres gyaloglásokkal szoktuk tölteni az időt, megnézzük a kulturális és történelmi emlékeket is. Csatlakoztunk a Tájak, Korok, Múzeumok Egyesülethez. Mi­nimális tagsági díjért ingyenes múze- umbelépő-kártyát kapunk. Az ország minden táján vannak turistacsoport­ok, amelyekkel tartjuk a baráti kap­csolatot. A TKME választmányi tag­ja vagyok, így az országos programo­kat szinte első kézből kapom. Polgármesteri szék után söntéspult A paszabi embereknek be sem kellene mutatni Gégény Károlyt, aki a falu időközi polgármester-választásán, 1994 januárjában szoros küzde­lemben lett a község első számú embere. Az 1994. december 11-ei válasz­tásokon azonban alulmaradt legnagyobb riválisával, Gencsi Sándorral szemben. A vereség után családi vállalkozás keretében nyitott egy presszót, és mostanában szinte minden idejét leköti üzlete, ahol ő a csapos. — Bemutatkozna röviden azoknak, akik nem ismerik? — 1958-ban születtem, tősgyöke­res paszabi vagyok. Itt jártam általá­nos iskolába, ezután a nyíregyházi kereskedelmi és vendéglátóipari szakközépiskolában tanultam szakács­nak. Ezt követően dolgoztam az ibrányi ÁFESZ-nél majd Tiszaberce- len, de nem a tanult szakmámban, ha­nem kocsmárosként. Paszabon először a cukrászdában dolgoztam, innen ke­rültem át az italboltba, ahol kilenc éven át voltam újra csak kocsmáros. — Hogyan lett polgármester? —- Az italboltot privatizálta az ÁFÉSZ, s ajánlották nekem, hogy vá­sároljam meg, de mivel nagyon drága volt, és én már gyermekkoromban ar­ról álmodoztam, hogy a faluban az al­végen nyitok egy boltot vagy presszót, eltekintettem vételi szándékomtól. Húszévesen tanácstag lettem, amikor elöljáróság működött, annak is tagja voltam. Miután Paszab különvált Tiszaberceltől, bekerültem a helyi képviselő-testületbe. Az időközi pol­gármester-választáson azért indultam, mert sokan biztattak, láttam az embe­rek segítőkészségét, azonkívül jól is­mertem az akkori gondokat. Kissé meglepett, hogy én lettem a győztes. — Közel egy esztendeig volt a falu első számú embere. Ebben az időszak­ban milyen eredményeket ért el, me­lyekre méltán büszke? — Nagyon nehéz helyzetben volt a falu, amikor átvettem az irányítását. Egy félbehagyott beruházást kellett megvalósítani, ez a gázvezeték lefek­tetése volt. Ezenkívül a Bessenyei- telephez vezető utat portalanítottuk. az orvosi rendelőt tataroztuk, műsze­reket vásároltunk, a polgármesteri hi­(iégény Károly vatal épületét tettük rendbe és elkezd­tük az iskola építését. Az utóbbira na­gyon büszke vagyok. Azért mertem belevágni, mert tudtam, hogy egy év alatt körülbelül 8-10 milliót fordítot­tunk fejlesztésre, s úgy gondoltam, ebben az esztendőben is ki lehet ennyit gazdálkodni, mivel más beruházás nem lesz. Igaz, minimális hitelfelvé­telre szükség lett volna. Az elődömtől kilencmillió forint hitelt örököltem, amiből kétmilliót törlesztettem. — A polgármesteri szék vagy a pult mögötti élet a kényelmesebb? — Én szerettem dolgozni a hivatal­ban is, bár sokat idegeskedtem amiatt, hogy miből fizessem ki a dolgozókat, mivel kevés volt a pénz. Amióta ebben a presszóben vagyok, pihentebb az ar­com, és láthatóan híztam is. — Ha újra megválasztják, milyen tervei lettek volna? — A szennyvízvezetéket szerettük volna megépíteni, aminek a tanulmány- tervét el is készítettük, de ezt a mosta­ni, új összetételű képviselő-testület visszavonta. Sajnálom, hogy a regi­onális szeméttároló építésére három szomszédos községünk benyújtotta a pályázatot, viszont Paszab ebből is kimaradt. Engem most is érdekel az önkormányzat munkája, ezért is bán­kódom egy kicsit, hogy nem jelöl­tettem magam képviselőnek. Később jutott eszembe, hogy indulhattam volna, annak ellenére, hogy elsőd­legesen polgármesternek iratkoztam fel a listára. — A legutóbbi falugyűlésen elég­gé élesen bírálták... — Valóban, ezen a gyűlésen olya­nokat állítottak rólam, hogy ha én ak- j kor nem vagyok ott, másnap vasvillá­val kergettek volna az emberek. A sze-; mélyemet ért vádak után azt kértem, hogy két hét múlva legyen újabb falu­gyűlés, ahová jöjjön ki pénzügyi revi­zor, és mondja el, hogy ténylegesen hogyan adtam át a hivatalt. A jelenlegi polgármester azt mondta, hogy én négymillió forint munkabérhitelt vet­tem fel. Ezzel szemben az az igazság, hogy ezt nekünk az OTP, amely de­cemberben zárt, megelőlegezte, és a polgármester januárban megkapta. Az egyik képviselő-testületi tag azt állí­totta, hogy én úthelyreállítási munká­latok címén Varga Miklós fuvarosnak több tízezer forintot kifizettem. En­gem is meglepett a hír, de szerencsére a fuvarozó jelen volt, és tisztáztuk, hogy csak ötezer forintot kapott azért, mert a hivatalból szemetet szállított. — Itt, ebben a hangulatos presszó- \ ban sokan megfordulnak? — Este van a csúcsforgalom, de napközben is sokan jönnek. Most vet­tünk egy fagylaltgépet, így már bővült szolgáltatásunk. Van egy kisterem, ahol „csocsózhatnak” és biliárdozhat- nak a vendégek. Ezt a helyiséget később bolttá akarjuk alakítani. Min­den hónapban rendezünk egy egész estét betöltő zenés mulatságot, ebből szeretnénk hagyományt teremteni. A nyugodt éjszakákért Paszabon 1992-ben alakult meg a polgárőrség huszonnyolc fővel, jelenleg harminchatan vannak. Az egyesület parancsnoka,Hadobás István — aki a Kölcsey NB I B-s női kézilabdacsapat vezetőedzőjének az édesapja — készségesen tájékoztatott a paszabi polgárőrök munkájáról. — Milyen korösszetételűek a pol­gárőrök? — Nagy részük, körülbelül hatvan százalékuk fiatal, a többiek idősebbek. Ez azért is jó, mert ha a fiatalabbak diszkókba, klubestékre mennek, akkor az idősebbeket osztom be szolgálatba. — Egyszerre hányán őrködnek a pihenni vágyó emberek éjszakai nyu­galma felett? — Pillanatnyilag hárman éjszakáz­nak. Hat új férfi van próbaidőn, akik még nem rendelkeznek igazolvánnyal, de ha megfelelnek, akkor tagjai lesz­nek az egyesületnek. A szolgálat tel­jesítése 23 órától hajnal 3-ig vagy 22 órától 2-ig tart. Nagyon jó a tagok hoz­záállása a feladatvégzéshez. — Eddigi munkájuk során volt-e már nagy fogásuk? — Túl nagy, hál' istennek, nem. Itt, ebben a kis faluban jól ismerjük az embereket, tudjuk, hogy ki hajlamos lopásra. Komoly beavatkozásra eddig még nem volt szükség. — Milyenek az anyagi és tárgyi fel­tételeik? — Az alakuláskor kaptunk az ön- kormányzattól 60 ezer forintot, ebből vettünk három kerékpárt; 1993-ban 52 ezer forintot a polgármesteri hiva­taltól, amiből egy évzáró vacsorát ren­deztünk és a polgárőröket jutalmaz­tuk meg. Mindenki ezer forintot ka­pott. Ami a tárgyi ellátottságunkat il­leti: nincs autónk, ha a rendőrséget akarjuk hívni, akkor saját telefonomat használjuk. Ebben az évben a helyi képviselő-testület 100 ezer forintot szavazott meg részünkre. Úgy érzem, most jobb az anyagi megítélésünk, ez talán annak is tulajdonítható, hogy a mostani polgármester polgárőr, és én is tagja lettem a decemberi választá­sok után a képviselő-testületnek. — Elismerik Önöket? — Az ibrányi rendőrőrssel is nagyon jó a kapcsolatunk, s megyei szinten is a legjobb tíz között tartanak minket számon. Jól esik, amikor az utcán meg­állítanak az idős emberek, és azt mondják, hogy láttuk este a polgár­őröket. Sajnos a jogaink minimálisak, elképzelhető, hogy a közeljövőben, amikor járőrözünk, hivatalos személy­nek minősítenek bennünket. Ez nagy segítség lenne a munkánkban, de er­ről egyelőre csak beszélnek az illeté­kesek. Paszabon még 1993-ban, az első polgármester, Tajthy István nyújtott be pályázatot az új általános iskola épí­tésére. Az építési munkálatok 1994 ok­tóberében kezdődtek meg. A beruhá­zás 43 millió forint volt, ebből állami támogatás 28 millió, saját forrás 15 miihó forint. A nyolctantermesre ter­vezett általános iskolában szertár, cso­port- és nevelői szoba lesz. A tanin­tézmény várható átadása 1995 szep­temberében lesz. Ezzel a paszabi emberek régi vá­gya teljesül, ugyanis a felsősöknek, akik Tiszabercelre járnak tanulni, ősztől már nem kell majd ingázniuk. Az oldalt írta és a felvételeket készítette: Tóth Mihály Úgy hiszem, a megyében egyedül­álló, de szerintem az országban is példátlan, hogy egy településnek a rendszerváltás óta öt esztendő alatt négy jegyzője és négy polgármes­tere legyen. Nos, Paszabon ez tör­tént. 1990-ben Tajthy István lett a falu első szabadon választott polgár- mestere, aki 1993. november 3-án meghalt. Helyére ideiglenesen az akkori alpol­gármestert, H JL U i nevezték ki. rdQQTIIIII • • 1994 januárjá­ban, az időközi polgármester-választáson Gégény Károlynak szavazott bizalmat a falu lakossága. Az 1994. december 11- én megtartott második helyhatósá­gi választáson Gencsi Sándor lett a befutó, aki fej fej mellett haladva nem sokkal előzte meg elődjét. A jegyzők felsorolása Halász Er­zsébettel kezdődik, aki 1990 szep­temberétől 1991. december 31-éig töltötte be ezt a posztot. Őt 1992. január elsejétől 1993. október 31- éig Szatlóczkiné Diszházi Katalin követte. 1993. december elsejétől Ficsor László vette át a stafétabo­tot. Ficsor úr 1995. március 10-én állt tovább, és tette át székhelyét egy másik hivatalba. Március 15- étől az ibrányi jegyzőnő, dr. Csong­rádi Zoltánná látja el az 1300 lelkes köz­ségben az állam- és közigazga­tási felada­tok irányítá­sát addig, amíg nem lesz Paszabnak új jegyző(nő)je. A képviselő-testület a következő paszabi emberekből áll: Bíró Pálné (alpolgármester), Hadobás István, Csonka István, Varga József, Ko­vács Gyula, Ónodi Gáborné, Ja- kocska Miklós. Tajthy Isvánné időközben lemondott mandátumá­ról, helyére Ivor Dénesné került.

Next

/
Oldalképek
Tartalom