Új Kelet, 1995. április (2. évfolyam, 77-100. szám)
1995-04-10 / 84. szám
UJ KELET 1995. április 10., hétfő 5 A FALU Őrmező és Ladány egyesülésével létrejött közel ezeregyszáz lakosú település. A lakosság görög katolikus, római katolikus, református. Közigazgatásilag hozzátartozik Endes. Az önkormányzati választások után a képviselőtestület összetétele megváltozott, a következő években dr. András István, Bakó Lászlóné, Bartha Attila, Dévai Zoltánná, Gajdos Lászlóné, Koleszár János, Labanics István képviselők és Bakó Ferenc polgár- mester irányítja a falut. Énekelnek, zenélnek Gyerekkorában kapott egy harmonikát Babják Péter. Testvérével felváltva gyötörték a hangszert, mígnem évek múltán szép dallamok szálltak a ladányi kertek alatt, ha zeneszerszámát megszólaltatta az ifjú villanyszerelő, ha lekvárfőzésre, szövésre, kukoricahántásra összejött az ifjúság. Sok idő eltelt azóta, Babják úr is nyugdíjba vonult, de nemcsak szakmájának, hanem kedvtelésének is mestere lett az egykori korcsmáros fia. Ma már szintetizátoron játszik, és hogy ne csak családját, négy unokáját szórakoztassa, öt évvel ezelőtt zenekart alakított. A nyíregyházi vizsga után az együttes jogot szerzett arra, hogy rendezvényeken lépjenek fel. Az Elektronik együttes elsősorban esküvőkön játszik, mindenki megelégedésére. Az igazmondó horgász Lakatos Gábornak nem kell bizonygatnia társaságban, hogy: „Ekkora halat fogtam!” A nyugdíjas gázcseretelep-vezető évente két-három kapitális halat fog. Na nem is most kezdte a vizek ingerlését. — Gyerekkoromtól ez a szenvedélyem — idézte a múltat Lakatos úr. — Volt egy tanyánk a Kisszeg, a Tisza partján néhány tucat hektár földdel, negyven hold gyümölcsössel. Amikor elvégeztem a rám kiszabott munkát, mert abban az időben a gyereknek is megvolt a feladata, akkor a folyó partján ültem, és fogtam a halakat. Aztán tanultam két szakmát is Pesten, de a szívem visszahúzott a Tisza partjához. A fodrász szakmámat gyakoroltam hivatásszerűen a szomszéd községben, a hentes szakmámat meg kedvtelésből űztem falusi disznótorokon. Rohanás az életem, mert a horgásznak sokszor éjjel is a parton kell ülnie, ha fogni akar valamit. Gyakran előfordult, míg fiatalabb voltam, hogy reggel hazarohantam, elintéztem az elintéznivalót, aztán mentem dolgozni, de este már megint a folyóparton ültem. Embermagasságú harcsa Harmincnyolc éves engedélyem van a pecázáshoz. A legnagyobb hal eddig egy negyvenhárom kilós harcsa volt. Tavaly is fogtam egy huszonhárom és egy harmincnégy kilós harcsát. Hiába lenne most több időm a horgászásra, mégsem tudok vele mit kezdeni, mert télen már nem bírom a hideget, és már az éjszakázást sem szeretem. Vidám öregség Fiatalok is látogatják a nyugdíjas-rendezvényeket — Lassan két éve, hogy Babják Péter, a faluközösségért mindig tevő embere megkeresett, hogy ne töltsük egyhangúan a nyugdíjas napjainkat — emlékezett Bartha Lajos. Egyetértettem vele töb- bedmagammal, és azon a decemberi hideg télen megalakítottuk a nyugdíjas klubot több mint hatvan fővel. Ma már nyolcvannál is többen tartoznak hozzánk. Nekünk nem nyűg a korosodás, mert minden ünnepet közösen tartunk, kirándulásokat, játékos vetélkedőket szervezünk. Az idén már volt farsangi bál, és most lesz április végén egy közös vacsoránk. Terveink között szerepel ebben az évben egy szatmári kirándulás, szüreti bál, közös szalonnasütés, meg ami még menet közben eszünkbe jut. Afontos az, hogy örüljünk az életnek, és tegyük széppé létünk alkonyát. Az utolsó három hónap volt a legnehezebb Új utcát nyitottak Négy év eredményes munkáját ismerte el a lakosság azzal, hogy ismét Bakó Ferencet választotta polgármesternek Mezőladányban. A polgármester úr azonban most nem a múlt felett mereng, hanem a jövőbe tekint, illetve tekintene... — Olyan fárasztó időszak a munkámban az egész előző ciklus nem volt. mint az utóbbi három hónap — mondta rezignáltan Bakó úr. — Eddig hitelmentesen gazdálkodtunk, deficitünk nincs, fizetési gondjaink nincsenek, mégsem tervezhetünk úgy, mint az előző időszakban, mert a költségvetésből nem úgy érkeznek a pénzek, ahogy a kiadásaink ütemezése kívánná. Összeomlott a pályázati rendszer, de legalábbis tengődik, pedig korábban sok mindent ennek a segítségével oldolttak meg az önkormányzatok. — Sok önkormányzatnál már az intézmények működtetésének feltételei is veszélybe kerültek. — Mi még nem tartunk itt. Az iskolásaink ingyen kapták a tankönyveket, és egy komplett tornafelszerelést. A három- vagy többgyerekes családok gyerekei után a nyersanyagnorma ötven, a háromnál kevesebb gyerekes családok esetén hatvan százalékát térítik a szülők. Néhány családnak a fűtési gondok enyhítésére fát adtunk a télen. Ezek, és hasonló szociálpolitikai kedvezmények bizonytalan helyzetbe kerülhetnek. — Úgy tudom, más tervezett kormányintézkedés is hátrányosan érinti településüket. — Nálunk is sok a munkanélküli. Ráadásul jelentős a családalapítás előtt álló fiatal házasok száma. Rájuk gondoltunk, amikor létrehoztunk egy utcát közművesítve. Harmincöt, négy. Bakó Ferenc polgármester ötszáz öles telket alakítottunk ki. Húsznak már van gazdája. A többire is van igény, mert szeretnek ebben a faluban letelepedni a fiatalok, de ha a lakásépítéshez nem kapják meg azt a szociálpolitikai támogatást, amit eddig, akkor nehéz lesz bárkinek is saját erőből építkezéshez kezdeni, mert az ilyen emberen az egyház sem segít, ahogy errefelé mondják. — Önök segítenek-e az egyházon? — A falu vezetésnek jó a kapcsolata az egyházakkal. Visszaadtuk a református iskolát az eredeti tulajdonosának. Ugyan továbbra is itt működik a napközi, és az alsó tagozat egy része is itt tanul, de ez már az egyház és az önkormányzat együttműködésének eredménye. — Lehet-e ilyen körülmények között, ami most jellemző az országra, egy önkormányzatnak tervezni? — Rövid távon csak azt a célt tűzhetjük magunk elé, hogy a falu működését fenntartsuk. Hosszabb távon /"i szeretnénk a hozzánk tartozó Endes A gázellátását, szilárd úthálózatát megoldani. A művelődési házat szeretnénk korszerűsíteni, átalakítani, hogy délelőtt az iskolások, délután a fiatalok és a felnőttek tudják használni. Elképzeléseink között szerepel, hogy a kertjeink alatt lévő Tisza-holtágat egy zsiliprendszerrel a turizmus számára is hasznosíthatóvá tegyük. Összegezve azt mondhatom, hogy Mezőladány kedvező fekvése következtében három irányba is nyitott. Jó lenne, ha ez községünk további fejlődése szempontjából is kedvező lenne. Otthon lenni az iskolában Négy évtizedig A gyerekek sokszor úgy szólították: anya. Ennél nagyobb elismerés nem érhet egy tanítónőt, mert a gyermeki lélek jelzése ez arról, hogy otthon érzi magát az iskolában. Szuhainé Takács Mária részére nem is volt ettől nagyobb kitüntetés. A hivatalos elismerés negyvenkét év oktatás után is elmaradt. — Sohasem foglalkoztam azzal, hogy a munkámért dicséret, méltatás járna — mondta szerényen a nyugdíjas tanító néni. — Amikor dolgoztam, csak arra figyeltem, hogy a gyerekek minél több tudást szerezzenek, és ez összhangban legyen a nevelésükkel. — Ezek szerint másra is figyelni kellett volna... — A tanítói oklevelem szinte egyidős az elmúlt rendszerrel. Egy idő után a politika is bekerült az iskola falai közé, mert „elfogytak” a régi vágású iskolaigazgatók, akiknél még a gyerek volt az oktatás közepe, kezdete, vége. Megértem azt is, ami egy keresztény szellemben felnőtt lány számára megdöbbentő volt. A pártbizottság utasította az iskolaigazgatómat, távolíttassa el a lakásom faláról a szentképet. —Azt, amit a borsodi fiatal tanítónő mindig magával vitt. — Nagy utat jártam be, amíg Mező- ladányba kerültem. Vilmányban laktam, Abaújszántón jártam a középiskolába. majd a miskolci tanítóképzőn tanított végeztem. A képző elvégzése után egy év gyakorlatra Zemplénagárdra küldtek. Az ötvenes évek legelején volt ez, amikor még volt olyan osztályom, amelyik félárva volt, mert a harminckét gyerekből huszonkettőnek a háborúban meghalt, vagy málenkij roboton volt az apja. A négyszáz forintos fizetésemnek fele volt a lakbér és a koszt. A maradék kétszáz forint többségét kötelező volt „Békekölcsönbe" fizetni. Mezőladányba férjem révén kerültem harminckét éve. Sok mindent tanítottam pályafutásom alatt, de nekem az is elég, hogy régi tanítványaim szeretettel gondolnak rám. Szeretném, ha két pedagógus lányomnak is hasonló szépséget adna az élet. r Tenni a tanyáért — Endespuszta valamikor tanya volt, több száz lakossal — kezdte beszélgetésünket Gajdos Lászlóné. — Ma már alig félszázan élnek itt, pedig nagyon szép a környezet, békében megvannak egymással az emberek. Az utolsó tanácstagja voltam a Mezőladányhoz tartozó falurésznek, de az előző önkormányzati választáson nem indultam, mert egy időre elegem lett a helyi politizálásból is. Aztán az elmúlt önkormányzati ciklusban nem épült semmi Endesen. Pedig nagyon hiányzik itt is a lakosságnak a gáz, a szilárd burkolatú út, a telefon, a közvilágítás összekötése a faluval. A mostani választáson bejutottam az önkormányzatba. Valószínű azért támogatott a lakosság, mert egyetértett velem abban, hogy olyan feltételeket kell teremteni, ami itt tartja a fiatalokat is. Endespusz- tának tiszta a levegője, a Tisza és a Holt-Tisza van a kertjei alatt, de ha télen még az orvos sem tud kijönni a betegekhez, akkor lassan még azok is itthagyják a szülőhelyüket, akik itt élték le az életük nagy részét. Kép és szöveg: Aradi Balogh Attila J
