Új Kelet, 1995. április (2. évfolyam, 77-100. szám)

1995-04-08 / 83. szám

Miért üres a parlament?

A közvéleménykutatások bizonyítják, hogy sok-sok honfitársunk nagy érdeklődéssel követi nyomon az Országgyűlés munkáját a televízió képernyőjén keresztül. Néha egy-egy felszólaláson mosolyognak, vagy magukban helyeselnek, esetleg nem értenek egyet a felszólalókkal. A nézők jelentős hányada — látva az időnként kongó, üres padsorokat — felteszi a kérdést önmagának: ezért választották meg őket? Sőt, elhangzanak időnként olyanok is, mint például: a képviselők ingyenélők, stb. Ezeket a sok emberben megválaszolatlan kérdéseket és véleményeket továbbítottuk két kormánypárti és két ellenzéki megyei országgyűlési képviselőhöz.

• Ön megválasztása óta hány országgyűlésen vett részt, és amennyiben nem volt jelen a parlamentben, mi volt hiányzásának oka?

Bányász Jánosáé, szocialista párti országgyűlési képviselő:

— Parlamenti ülések hétfőn és kedden vannak, ritkábban szerdai napon is. Eddig összesen két alkalommal nem jelentem meg a parlamentben: egyszer a költségvetési vitának egy szombati napján, egyszer pedig egy hétfői napon, amikor a nyíregyházi önkormányzat megalakulása volt, és meghívtak az ünnepi közgyűlésre. Igazolt volt mindkét hiányzás.. Nem minden választó tudja, hogy a parlament általános vitái közben szakmai bizottságok üléseznek, ahol a frakciónkból tíz-tizenöt ember is részt vesz. Én nem vagyok bizottsági tag, mert itt, a tanárképző főiskolán tanítok. A magam részéről tisztességei és jó lelkiismerettel mondhatom, hogy a parlamentben jelen szoktam lenni.

Takács Péter, az MDF országgyűlési képviselője:

— Az elmúlt választási ciklusban a parlamenti eseményeken hetven, a mostani ciklusban nyolcvankilenc százalékosan voltam jelen. Persze a szocializmus idején hozzászokott a televíziót néző emberek szeme ahhoz, hogy ott mindig mindenki jelenlétével demonstrálta az állítólagos népi hatalmat, de akkor csak évente négy alkalommal ült össze a parlament két- két napra. Az időszakos televíziós bekapcsolódások alkalmával viszont mindenki jelen volt. Mára kicsit megváltozott a képviselői munka. Manapság a parlament az ország társadalmát mintázza meg, lelkiismeretes és lelkiismeretlen választottak egyaránt részt vesznek az ülésein.

Egy képviselő munkája nem csak annyi, amennyit a külső szemlélő lát belőle. A döntések hetven-nyolcvan százalékos biztonsággal már az előzetes egyeztetések és a szakértői véleményeztetések során eldőlnek. Példaként hadd említsem meg, hogy 1993-ban, a kétmillió forintos gépvásárlási kedvezmény bevezetése előtt közel százhúsz tanácskozást tartottak, aminek fele-harmada esett plenáris ülésre. Tehát amennyiben nem vagyok jelen a parlamentben, akkor egyeztetésen, szakértői, döntéselőkészítő megbeszélésen vagyok.

Irányi Tamás, az SZDSZ ország- gyűlési képviselője:

— A parlamenti ülések hétfőn általában délután 3-tól este 8-ig tartanak. Kedden 9-10 óra körül kezdődnek, és szintén estig tartanak a megbeszélések. A szerdai nap a bizottsági ülések napja, a vidéki képviselők csak ezután utazhatnak haza. A képviselői munkának csak egy része a szavazás, amit a számlálógép amúgy is regisztrál. A további feladatok közé tartozik például a választók, választói csoportok ügyeinek intézése. Ezeknek is bele kell férnie a budapesti tartózkodás idejébe. Véleményem szerint az a képviselő, aki mindenhol jelen szeretne lenni, az gyakorlatilag semmit sem tud elintézni! Mindezeken kívül tagja vagyok az oktatásügyi, tudományos és sportbizottságnak, és az SZDSZ-frakción belül az ifjúsági kérdésekkel is foglalkozom.

Tehát a munkarend a következő: a hétfői napirendi szavazásnál jelen kell lenni. A tervezetek megszavazása és az interpellációk rögzített időpontban, többnyire kedden vannak, ezeken mindig részt veszek. A parlamenti ülésekről aprólékos jegyzőkönyv készül, amit hetente kézhez kapok, és amennyiben nem voltam ott az adott ülésen, akkor is pontosan tudok tájékozódni az elhangzott témákról. Általában a képviselő akkor tartózkodik a Parlament üléstermében, amikor felszólal, vagy foglalkozási területébe vágó szakértői vita van, különben rohan a rábízott ügyeket elintézni.

Mádi László, a FIDESZ országgyűlési képviselője:

— Az elmúlt választási ciklusban a parlamenti események hatvan-het- ven százalékán vettem részt, ezzel az összes megyei és országos képviselő közül a legaktívabban résztvevők között vagyok. A frakciónkon belül csupán két képviselőtársam volt gyakrabban jelen az üléseken. A felszólalások számát tekintve az első tíz legtöbbet hozzászólók között tartanak számon, amennyiben az ügyrendi viták során elhangzottakat nem számolom, akkor több mint százhúsz alkalommal ismertettem a Tisztelt Ház- zal választóim kéréseit. Persze ebben az is szerepet játszik, hogy a megyében egyedüli Fideszes országgyűlési képviselő vagyok. A mostani választási ciklusban idáig körülbelül tizenöt felszólalásom volt. Képviselőként a munkanélküliséggel összefüggő problémákkal, a megyei területfejlesztésekkel, az általános gazdasági kérdésekkel, illetve a szociális ügyekkel, ezen belül is a nyugdíjasok helyzetével kapcsolatos kérdésekkel foglalkozom, mint szűkebben vett szakterületekkel.

• Önnek, mint országgyűlési képviselőnek, felszólalásaival mit sikerült elérnie?

Iványi Tamás

Bányász Jánosné:

— Erről január végén készült egy kimutatás, amit a szocialista frakció készített a tagjairól. Tudni illik, hogy egy általános vitában pártonként hangzanak el a hozzászólások. A szocialista frakció 209 fős, de vannak 20 fős csoportok is, miközben a hozzászólási lehetőség ugyanannyi. Én már egy hónapja bejelentkeztem hozzászólásra, de még egyszer sem mondhattam el véleményemet. A szocialista frakció harmada még egyik vitához sem tudott hozzászólni. A második csoportban, ahova magam is tartozom, eddig 2-3 lehetőséget kaptunk. Ezek miatt fontolóra vettem, hogy mégis beillesztem a szoros napirendembe egy bizottságba való felvételemet. Ezenkívül a szabolcsi képviselőcsoport számára megbeszéléseket szervezek, ahol a megye regionális érdekeit jelenítjük meg, ilyen például az M3-as autópálya ügye. Sok a háttérmunka, amiről a választók csak a sajtón vagy a lakossági fórumokon kezesztül értesülnek.

Takács Péter.

— Az elmúlt parlamenti ciklusban a tíz megyei képviselőtársammal nagyon nagy eredményt tudtunk elérni igen kemény munka árán: a több mint harmicmilliárdos kormánytámogatással elkezdődhetett a megye infrastruktúrájának — gáz- és ivóvíz-bevezetések, úthálózat-rendbetétel, stb. — fejlesztése. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye töténelmében nem volt még ilyen időszak, hogy a központi kormányzat figyelme ennyire rá irányult volna. A jelen parlamenti szakaszban sikerült egy interpellációmmal megakadályozni a megyei vasutak leépítését, illetve határozottan felhívtam a Tisztelt Ház figyelmét, hogy az észak-keleti térséget mostanában mostoha gyerekként kezeli a parlament.

Iványi Tamás:

— Nehéz a kormánypárti képviselők sorsa. A parlamenti szereplések szempontjából még roszabb a helyzet, mert több esetben — a parlament belső szabályzása miatt — nem én mondhattam el a javaslatomat. Ettől függetlenül két területen sikert könyvelhettem el: az egyik családjogi módosító indítványomat a törvény alkotása során elfogadták. Ezt egy MSZP-s képviselőtársammal közösen terjesztettük be. A másik terület a választóim segítése: megoldható és megoldhatatlan problémáik ügyintézése.

Mádi László:

— Az interpellációm eredményeképpen visszakaphatták a gáva- vencsellői takarékpénztári botrány kisnyugdíjas károsultjai a megtakarításaikat. Elfogadták azt a módosító indítványomat, ami a fiatal munka- nélküliek munkavállalási lehetőségeit javította. Csapatmunkában sikerült elérnünk képviselőtársaimmal, hogy a megyei területfejlesztési alap több pénzzel rendelkezzék. A hátrányos helyzetű térségek felzárkóztatása ügyében tett több indítványomat beépítették a fejlesztési programokba.

• Milyen tervei vannak a közeljövőben?

Bányász Jánosné:

— Most három témakörrel foglalkozom: a Munka Törvénykönyvének módosításával, a közalkalkalmazotti, valamint a felsőoktatási törvénytervezettel. Ezekbe a témakörökbe ásom most bele magam, mert alapvetően humán beállítottságú vagyok.

Takács Péter.

— Három interpellációt készülök benyújtani a közeljövőben: egyet a Nagykálló—Nyíregyháza vasútvonal felszámolása ellen, egyet termékhamisítási ügyben, illetve a burgonyakérdésben. Anyagot gyűjtök a megyei területfejlesztéssel kapcsolatban, a halmozottan hátrányos térségek oktatás-kutatás témakörében kérdéseket készülök feltenni az illetékes tárcának.

Iványi Tamás:

— A közeljövőben egy szocialista párti kollégámmal együtt fogunk a pénzügy- és belügyminiszterhez fordulni a Tiszaszalka és környékének aszálykáros, megrongálódott házai felújítása témakörében. A másik érdekes eset, amiért szót szeretnék emelni: a Lónyay-pontonhíd telepítése. Itt száz éve minden egyes választás alkalmával szerepelt az ígéretek között a híd felépítése. Most reális esélyt látok arra, hogy a Dombrádon feleslegessé vált hidat oda lehetne áthelyeztetni.

Mádi László:

— A kormány elkapkodott, szakmailag megalapozatlan szociális döntése ellen készülök felszólalni hamarosan. Szeretném elérni, hogy az aktív foglalkoztatási politika eszközeinek a súlya növekedjék az ezen a területen végrehajtott pénzügyi kurtítások ellenére. Szeretnék felszólalni a munkaerőre kivetett egyéb járulékok csökkentése, illetve az egyre növekvő feketegazdaság megállítása miatt is. Szívügyemnek tekintem a fiatal családosok egyre inkább ellehetetlenülő helyzetét, gyakorlatilag az ő életfeltételeiknek a javításán fáradozom.

• Milyen módon tart közvetlen kapcsolatot választóival?

Bányász Jánosné:

— Decemberig minden hónap első csütörtökjén Nyírtelken, minden harmadik csütörtökön Nyírpazonyban, a közbeeső napokon pedig Nyíregyházán tartottam fogadóórákat. Januártól módosult a rendszer, mert beindult egy képviselői iroda, ahol mindennap tíztől tizennégy óráig titkárnő tartózkodik, tehát folyamatos ügyintézés van. Itt, ebben az irodában — a havi programon kívül — általában csütörtökön délelőtt és pénteken délután vagyok megtalálható. Nagyobb lélegzetvételű fogadóóra esetén a sajtón keresztül értesítem a választóimat.

Takács Péter.

— Rendszeres fogadóórát tartok az irodámban, ahol általában harmincan- harmincöten felkeresnek, az iroda telefonszáma pedig nyilvános, mindenki számára elérhető. A megye összes polgármesterével, a megyei önkormányzattal kialakult, jó munkakapcsolatban állok, rendszeres levelezést folytatunk. A fiatalabb korosztály problémáival oktatómunkám során rendszeresen találkozom. Ezekkel kapcsolatban csak egy példát említenék: az új összetételű parlament felállása óta, tehát az elmúlt hét-nyolc hónap alatt több mint ezerhétszáz levelet postáztam.

Iványi Tamás:

— Több különböző módon tartom a választóimmal a kapcsolatot. Vásárosnaményban van egy irodám, ami a hét minden napján nyitva tart, és ott egy titkárnő fogadja a választók panaszait, ötleteit, javaslatait. A hét elején a Parlamentben tartózkodom, de ott is sokan felkeresnek személyesen vagy telefonon. Kialakult szokás, hogy csütörtök délelőtt az irodámban személyesen foglalkozom választóim ügyeivel. Gyakran megfordulok a megye önkormányzatainál, lakossági és szakmai fórumokon is gyakran részt veszek. A vásáros- naményi gimnáziumban tanítok, ahol nem hivatalos körülmények között a fiatalok problémáival találkozom.

Mádi László :

— A lehető legtöbb közéleti, társasági meghívásnak eleget szeretnék tenni. A Fidesz-iroda telefonszámán keresztül bármikor elérhető vagyok. A sajtó és a médiák adta lehetőséget is ki szoktam használni. Minden, mégoly aprónak tekinthető társadalmi eseményre szóló meghívást is elfogadok, hogy minél több információhoz jussak a választóimtól.

—Vitéz Péter—