Új Kelet, 1995. április (2. évfolyam, 77-100. szám)

1995-04-06 / 81. szám

UJ KELET MEGYÉNK ELETEBOL 1995. április 6., csütörtök 3 Szóvivőképzés Nyíregyházán Az országban először Nyíregyhá­zán indul olyan képzés, melynek cél­ja a sajtószóvivői munka művésze­tének megismertetése. Ez lehetőséget kínál a már ilyen vagy hasonló mun­kát végzőknek éppúgy, mint az e pálya iránt érdeklődő fiataloknak arra, hogy a legkiválóbb szakembe­rek közreműködésével tanulják meg mindazt, ami a pontos, etikus tájé­koztatáshoz szükséges. A szeptember második felében in­duló tanfolyam szervezője a Nyír­egyházi Regionális Munkaerő­fejlesztő és -Képző Központ, amely tudományos alapossággal tervezett program alapján bonyolítja a kép­zést. Ezen belül — többek között — a jelentkezők kapnak pszichológiai alapismereteket, melyek munkájuk­hoz nélkülözhetetlenek. Megismer­kednek a számítógépes szerkesztés­sel, a korszerű telekommunikációs eszközök használatával. Beszéd- és stí­lusoktatás éppúgy szerepel a program­ban, mint az újságírói alapismeretek, a sajtó- és reklámetika, a PR és a reklám­munka, a közvéleménykutatás és sta­tisztika felhasználása, az írás- és szó­beli kommunikáció megannyi tudniva­lója. A képzési központ az ismert helyi előadók mellett már megnyert olyan országosan tekintélyes szóvivőket, új­ságírókat, jogi szakembereket, média- szakértőket, akik országos és nem­zetközi kitekintést adnak a hallgatók­nak. Szerepelnek az előadók között is­mert multinacionális cégek public relations-szakértői is. A féléves képzést követően a végző hallgatók, akik bi­zonyítványt kapnak, saját szervezésű sajtókonferencián számolnak be remél­hetőleg bőséges új tudásukról. Erdők és birtokosok Fotó: Martyn Az életet „lehelő” erdők pusztulá­sáról, pusztításáról és az újratele­pítésekről beszélgettünk Oláh Tibor erdész főmérnökkel. — Kezdjük talán azzal a témával, ami leginkább irritálja mostanában a lakosságot. Ez nem más, mint a nagy­mértékű fakitermelés. Hogy látja ezt az erdész? — Az irtások egy része engedéllyel, más része engedély nélkül történik. Az engedélyezett irtásokkal nincs gond, hiszen a kitermeléseket köte­lezettségek is kísérik. Ez azt jelenti, hogy ezeket az erdőterületeket fel kell újítani, és az erdőgazdálkodás szabá­lyai szerint gondozni.-— Ki adhat minderre engedélyt? — Ennek is megvan a maga mene­te. Minden év novemberében kell beadni a jövő évi fakitermelési kérel­met a fasorokra, ezek engedélyezése az erdőfelügyelőséghez tartozik. — Mekkora a megye erdőterülete, és kinek a fennhatósága alá tartozik? — A terület mintegy nyolcvanezer hektár. A kárpótlások előtt ez mind az állam, a szövetkezetek tulajdona volt. A rendszerváltással azonban ez a tulajdonjogi forma felbomlott. Az állami területeket jelenleg az erdő- gazdaság kezeli. Az állami gazdaság és szövetkezeti erdők részben rész­aránytulajdonba kerültek, részben pedig kárpótlásra lettek jelölve. Az állami erdőkből ez 2500 hektárt je­lent. — Ha jól tudom, akkor a fakiter­melés körül még most is adódnak gon­dok... — A legnagyobb baj a fasorok ki­termelésével van, mert míg korábban az államot és a szövetkezetét tekint­ve 40-50 tulajdonos volt, most ez a szám eléri a háromezret. A dolgot nehezíti az is, hogy a részarány­tulajdon és egyáltalán a kárpótlással szerzett tulajdonok nincsenek terüle­tileg kimérve, rögzítve. Ez azért van, mert egyrészt a földmérő hivatalok­nak nincs erre kapacitása, másrészt mert az erdőgazdálkodást osztatlan közös tulajdonban kell folytatni. Ez azt jelenti, hogy minden más tulaj­donnal ellentétben az erdő korlátozott tulajdon, mellyel a tulajdonos nem rendelkezik teljesen szabadon. — A fakitermelés mellett érdemes arról is szólni, hogy vajon kifogja pó­tolni a kivágott fákat, ki fog helyet­tük újakat telepíteni? — A lehetőség a magángazdák ke­zében van, mert a föld az ő tulajdo­nuk. Az erdőgazdaság is azokat a te­rületeket jelöli ki elsősorban kárpót­lásra, melyek erdővel nem borítottak. Tehát az erdőgazdaságnál az új erdők telepítésének lehetőségei beszűkül­tek. Erdőtelepítésre a kormány ebben az évben is országosan 1 milliárd fo­rintot biztosított. Ha valaki erdőt akar telepíteni, és a földterülete alkalmas erre, a jogszabályok szerint megírt pályázat útján igényelhet pénzt a te­lepítéshez. — Ez egyénileg is kivitelezhető, vagy csak közösségben? — Mindkét módon, ha az erdő­birtokossági társulat vagy erdő- szövetkezete, mint jogi személy föld- tulajdonnal rendelkezik. A megyében egyébként igen nagy az erdőtelepítési kedv, mert több mint 15 ezer hektár­ra nyújtottak be az idén is pályázatot. Ám tudni kell, hogy aki erdőt telepít, az csak hosszú távon remélhet hasz­not, mert a leggyorsabban növő fa­fajoknál is 20-25 év telik el, mire a befektetett pénz és munka megté­rül. — Sokan úgy tartják, hogy mégis van egy nagy előnye a telepítésnek, hiszen nem kell gondozni a területet. Igaz ez? — Nem egészen. Az erdőt, főleg a telepítés utáni időkben intenzíven kell ápolni, s még évek múlva is gyakran van szükség különféle beavatkozá­sokra. Előnynek esetleg csak az nevezhető, hogy nem kell évente anyagiakat beinvesztálni. — Az előbb szó volt az erdő- birtokosságról. Hogyan lehet ezt lét­rehozni? — Először is, kell egy olyan em­ber, aki elkezdi a szervezést. Legjobb, ha az erdőtulajdonosok közül vállalja fel olyan valaki ezt a feladatot, aki megérti, hogy erdőgaz­dálkodni csak nagybir­tokon lehet. Minekután az erdőtulajdonosok többsége részaránytulajdonnal ren­delkezik, ezért hogy gaz­dálkodni tudjanak, a tör­vény úgy rendelkezik, hogy erdőszövetkezetet, birtokossági társulatot kell létrehozni. Ha a tagok ki­jelentik, hogy együtt akar­nak dolgozni, akkor a ha­tályos jogszabályok alap­ján el lehet készíteni az alapszabályt, melyet a cégbíróság bejegyez. Az erdőfelügyelőség ezután, ha a törvényi feltételek adottak, megadja a társu­lásnak a kezelői jogot. S. T. Mezőgazdasági körkép Föld nélküli szövetkezetek túlélése Az újévi első, üde tavaszi nap­sütés nem mindegyik megyei ter­melőszövetkezetet találta úgy, aho­gyan késő őszi, bágyadt fényével elbúcsúzott tőlük. Sajnos, a több éves nyári aszály sok helyütt kime­rítette a szövetkezetek anyagi erőforrásait, és a menet közben hi­telképtelenné váló, de valaha jobb napokat látott vállalatok kapuin bekopogtatott valamelyik felszá­molócég biztosa. Persze nem az előbb említett eset a jellemző Szabolcs-Szatmár-Bereg megye mezőgazdasági termelő- egységeire, annak ellenére, hogy át­meneti finanszírozási gondokkal gyakorlatilag mindegyik küzd. így van ez a tiszavasvári termelő- szövetkezet ese'tében is, akik közel kétezeregyszáz hektáros szántót gondoztak. Ok még az ősz folyamán bevetettek, több mint ezer hektáros területet búzával, zöldséggel és egy kevés őszi árpával. Az előbbiből hatszázharmincöt, míg az utóbbi növényekből négyszáz, illetve száz hektárt telepítettek. A kora tavaszi talajmunkákat sikerült időben befe­jezniük, és most ugrásra készen áll­nak a gépeik, hogy amennyiben az időjárás kegyes lesz hozzájuk, úgy folyamatosan tudják ültetni és vetni a tavaszi növényeket. Hamarosan földbe kerül a burgony hetven, a mák hetvenöt, a cukorrépa háromszázhar­minc hektáros területen. Az állati ta­karmányozásra szánt silókukoricát és a csemegekukoricát egyaránt száz hektáros területre szándékoznak vet­ni. Ezek mellett az egyéni termelők részére vegyeszöldséget is vetemé- nyeznek, az előbbiekhez képest ki­csiny, mintegy harminc hektáros te­rületre. Mint a szövetkezet elnökétől meg­tudtuk, a gépparkjukat folyamatosan felújították, korszerűsítették, és a fe­leslegessé vált, de jó állapotban lévő használt gépeiket április 12-én szer­dán árverésre bocsátják. Kalapács alá kerül például egy kombájn mint­egy négymillióért, MTZ traktorhoz pedig százezer forintért juthatnak hozzá a vásárolni szándékozók. A szövetkezet egy esetleges aszály ellen mérsékelten képes védekezni, ugyanis az összes területüknek csak tíz százalékát képesek öntözés alá vonni. Ez így is jelentős előrelépés, ugyanis ez a mobil öntözőrendszer egy korábbi, közel tizenhárommil­lió forintos beruházásnak az eredmé­nyeképpen valósulhat meg. Mint megtudtuk az elnöktől, szö­vetkezetének szüksége van a hitelre életképességének megőrzése miatt. Véleménye szerint egy jól működő gazdasághoz a hitelek alapvetően hozzátartoznak, de erről esetükben csak kényszermegoldásként lehet be­szélni. Termelési célú hiteleket rend­szeresen vesznek fel, de ebben az év­ben szükségük lesz egy fejlesztési tá­mogatásra is, ami elbírálásának eredményéről az elkövetkező hetek­ben kapnak választ. A szabolcsbákai termelőszövet­kezet is azon cégek közé tartozik, akiknek az összes földjét felvásárol­ták magánszemélyek. Most ők bérel­nek a vevőiktől mintegy nyolcszáz­ötven hektárnyi területet. Földjeiknek nagyobb hányadát, közel négyszázöt­ven hektárt már ősszel bevetették ka­lászosokkal, most, tavasszal mintegy kétszázötven hektár mennyiségben napraforgót, a fennmaradó területek­re pedig a háztáji igények szerint ku­koricát, burgonyát szándékoznak te­lepíteni. A tavalyi gazdasági évükről el­mondható, hogy eredményes volt. A szövetkezet százkétmillió forintos nevesített üzletrészének több mint a felét, egy hatvanhatmilliós részt vissza tudott vásárolni a tulajdonosok­tól, átlagosan huszonhat és fél száza­lékos árfolyamon. Ez a szám úgy jött ki, hogy kétféle visszavásárlási konst­rukciót kínáltak fel: azonnali kifize­tés estén tizenöt, hároméves részlet­ben való törlesztés esetén pedig har­minc százalékos árfolyamot kínáltak fel. Ennek következtében a valaha kétszáznegyven főt számláló tagság nyolcvanra, míg a külső üzlet­résztulajdonosok száma száznyolc­vannyolcról hatvannégy főre csök­kent. Ma a vállalat havi átlag­ban huszonöt-harminc munkást tud foglalkoztatni, persze idényjel­leggel. Bár saját tulajdonú földjük nincs, a gépparkjuk megmaradt, amit rend­szeresen karbantartanak. Ennek eredményeképpen például az egyik kombájnjuk már javában elmúlt tíz­éves, de még mindik kitűnően mű­ködik. Egy potenciális aszály — amire ki­látás van — jelentős károkat okoz­hat a gazdaságnak, mert nincs sem­miféle lehetőségük, hogy a majdan napégette, szomjazó földjeiket meg­öntözzék. Hiteleket eddig sem, de ezután sem szándékoznak felvenni, egyéb­ként is, a banki hitelekhez hozzá sem tudnának jutni. A kétszázötven hek­tár napraforgó telepítését két nö­vényolajgyár finanszírozta egy ter­melési támogatás keretén belül, en­nek a hitelkamat-kedvezményét a szövetkezet is élvezi. Egyelőre nem gondolkodnak semmiféle nagyobb beruházás (például az öntöző-be­rendezések kiépítésében) elkezdésé­ben, mert először a tulajdonosi kör szándékait kell tisztázni, ugyanis pil­lanatnyilag ez bizonytalansági tényezőként van jelen a szövetkezet életében. Kép és szöveg: Vitéz Péter Megyénkről Érték Tallózás az országos sajtóban Az Ezredvég című folyóirat feb­ruárban kelet-magyarországi külön- számmal jelentkezett. Első részében az országrész neves költőinek verseiből kapunk válogatást. A Val­lomás rovatban A Nyírség fia, Váci Mihály címmel olvashatunk vissza­emlékezést a költő életéről és mun­kásságáról. Személyes hangvéte­lű, lírai vallomás. A Fórum rovat­ban gazdaságpolitikai kérdésekről ad áttekintést, kiemelve a záhonyi tér­ség fejlesztési kérdéseit és az uk­rán—magyar gazdasági kapcsolato­kat. A Hadtörténeti közlemények leg­frissebb számában tanulmányt olvas­hatunk Károlyi Sándor főispáni te­vékenysége a XVII. század végén címmel. A szerző szerint Károlyi jelentős szerepet töltött be megyénk közigazgatásában, „szerencséje volt vele Szatmár megyének”. A török hódoltság felszámolása után szabad­csapatok gyakorta rátörtek az északi országrészekre, emiatt jelentős számú katonát állomásoztatott itt az ország vezetése. A főispánnak keményen helyt kellett állnia az érdekek kereszt­tüzében. Végrehajtotta a központi uta­sításokat, és képviselte a megye ér­dekeit a katonaság túlkapásai miatti vitákban. Főispáni funkcióját nem te­kintette protokollfeladatnak, sokkal inkább hatalommal és felelősséggel járó munkának. A Víztükör második száma Száz- esztendős társulat Mátészalkán cím­mel a helyi víztársulat megalakulá­sának jeles évfordulója alkalmából rendezett emlékünnepségről ad szá­mot. Visszatekint az Ecsedi-láp lecsa- polására tett kezdeti próbálkozások­ra, melyek nem sikerülhettek a XVIII. század végén, hiszen nem kap­csolták össze a lápot éltető vizek át­fogó rendezésével. Az ünnepség ke­retében megemlékeztek jeles elődök­ről, így a társulat első igazgató-fő­mérnökéről, Péchy Lászlóról. Az ő nevét kapta a már védett műszaki emlék, a régi szivattyútelep. A két­napos, sok témát érintő konferenci­át a szakközépiskolások számára ki­írt pályázat eredményhirdetése zár­ta. A Privinfo ez évi ötödik száma Gyors fejlődés a privatizáció után címmel a Szabolcstej helyzetéről ad áttekintést az érdeklődőknek. A nagy múltú üzem történetének rövid be­mutatása után a privatizáció terem­tette kedvező változásokról tájéko­zódhatunk: új technológiák beveze­tése, a termékválaszték bővítése. Ám továbbra is probléma az export, ami csupán egy százalék. A kitörési pon­tot az ukrán piac megszerzésében vé­lik megtalálni. Ezen a munkán dol­goznak menedzsereik. Gombás Sándor Ferenc

Next

/
Oldalképek
Tartalom