Új Kelet, 1995. április (2. évfolyam, 77-100. szám)
1995-04-05 / 80. szám
UJ KELET KULTÚRA 1995. április 5., szerda 5 Bezárt könyvtárak Elkészült a megye könyvtárainak az elmúlt évi statisztikája. Tóth László, a Móricz Zsigmond Megyei Könyvtár módszertani munkatársa nyilatkozott lapunknak. Elmondta, hogy már a statisztikai jelentést kérő nyomtatványok is közel három hét késéssel érkeztek meg Nyíreg\ - házára a Művelődési és Közoktatási Minisztériumból. Bár törvény írja elő a könyvtárak fenntartóinak az adatszolgáltatási kötelezettséget, mégis sok községből a többszöri sürgetés ellenére is alapos késéssel, vagy úgy érkezett jelzés, hogy bezárták a könyvtárat. Mivel a megyei könyvtárnak nincs lehetősége a községi könyvtári hálózat rendszeres munkájának a segítésére, így a helyi önkormányzatok gyakran hoznak példátlan döntéseket a könyvtárak ügyében. Ezért nem érthető a megyei közgyűlés álláspontja, mivel egyáltalán nem támogatja a megyei könyvtár hálózati, tanácsadói, módszertani munkáját. — Mit mutatnak az adatok? — Elszomorítóak! A jelentések összesítése után kiderült, hogy Sza- bolcs-Szatmár-Bereg megyében az elmúlt évben huszonnyolc könyvtár zárt be. Több éve szüneteltetik a könyvtárat olyan községekben mint Túrricse. Nábrád, Ököritófül- pös, Tiborszállás. Érpatak, Nyírtét, Tiszaadony. Bár az olvasók részére volt kölcsönzés, könyvbeszerzésre a megye hatvankét településén egyetlen fillért sem fordítottak. Pedig minden község megkapja a négyszázötven forintos kulturális fejkvótát. — Milyen a könyvtárak állománya? — Elavult. A mai kor emberének már másra is szüksége lenne. így új könyvekre, nyelvkönyvekre, a helyben való számítógépes jegyzetelésre, zenehallgatásra, újságolvasásra. Ehelyett azonban sok községi könyvtárban nincs helyben olvasási lehetősége az olvasóknak, hiányzik a zenesarok és a hangtár. Egyre kevesebb újság jár, új könyveket, idegen nyelvűeket nem vásárolnak. A számítógépről — amivel bekapcsolódhatnának a különböző programokba — ne is beszéljünk. így, ha egy diák felvételire vagy vizsgára készül, sokszor a megyeszékhelyre kell beutaznia azért, hogy egy adott témakörben jegyzetelhessen. — A növekvő könyvárak még a jól működő könyvtáraknak is nehézséget jelentenek... — Igen, hiszen az elmúlt évben harminchat százalékos volt a könyvárak emelkedése, s ennek tudható be, hogy közel 2650 darab könyvvel kevesebbet tudtak a könyvtárak beszerezni. így a lényegében változatlan költségvetési leosztás mellett az idén még kevesebb könyv fog jutni a könyvtárak polcaira. — Milyen más megoldás lehetséges? — Néhány községben rájöttek, hogy párhuzamosan nincs értelme a községi és az iskolai könyvtárakat működtetni, ugyanazon könyveket két helyre megvásárolni. Ezért összevonták őket, mint ahogy Napkoron és Dögén tették. Ám több községből is jelezték, hogy hasonló elhatározásra jutottak, s mindkét funkciót ellátó könyvtárat hoznak létre az iskolákban. Budaházi István Talpon kell maradni Mostanában, amikor az önkormányzatok a legfontosabb közcélokra is nagyoi kevés pénzt fordítanak, nem sok mindent remélhet a közművelődés A kulturális intézmények számába nem marad más lehetőség, rmn! összehúzni a nadrágszíjat, és megtalálni a fennmaradás egyéb lehetőségeit. Néhány példa városunkból: A Bessenyei Könyvesbolt gazdag kínálatát az érdeklődés szintjén is csak egy-egy járókelő méltatta figyelemre. Csorba Iván, az üzlet vezetője azonban mégis opti mista: — Inkább vagyok bizakodó mint elkeseredett bár az utóbbi hetekben bekövetkezett 50 százalékos bevételcsökkenés nem szolgáltat erre alapot. Bizom azonban abban, hogy vannak a könyvpiacnak olyan területei, amelyek majd biztosítják a továbbiakban a forgalom viszonylagos szintentartását. így a szak- és a nyelvkönyvek iránti igény — remélem — nem fog csökkenni, hiszen ezek használata a legtöbb esetben nem luxus, hanem szükséglet. De ide sorolhatók még a szinte fogyóeszköznek számító szak- és kötelező irodalmak, zsebkönyvek is. Sajnos, alig van érdeklődés a szépirodalom iránt, a verseskötetek után sem kapkodnak a vásárlók. Viszonylag nagy a kereslet a szórakoztató irodalom és a bestsellerek iránt, a már említettek mellett e műfajnak van a legnagyobb vásárlói bázisa. A Krúdy Mozit üzemeltető vállalkozó, Iga: Géza számára sem könnyű időszak ez a mostani — Mi is megérezzük az infláció és az áremelkedés hatását, elsősorban a mozi üzemeltetésével kapcsolatos rezsiköltségek, a megfelelő színvonalú technikai eszközök vásárlása és javíttatása terén. Mivel a ráfordítás és az infláció mértékével arányosan mindig nem emelhetjük a jegyek árát, a megtakarításra kell törekednünk. Ezzel együtt azonban a tavalyihoz hasonló mértékű, 10- 20 forintos áremelést is tervbe kell vennünk. A mozi látogatottságát illetően azt mondhatom, hogy az emberek nem annyira mozi-, mint inkább filmcentrikusak. Van néhány sikerfilm, amelyeknek műsorra kerülése telt házat vonz, és természetesen vannak bukásra ítélt filmek is. Jól tudom, a manapság luxussá váló művelődésnek az egyik leginkább nélkülözhető területe a mozi, mégis bízom abban, hogy valahogyan talpon fogunk maradni. Az optimizmus, a jó szervezés és a megfelelő gazdálkodás jelenti a megoldást az Alvégesi Művelődési Ház igazgatója, Jámbor István szerint is: — Ezen a területen számolnunk kell azzal, hogy a mi munkánk nem az alapvető szükségletek kielégítését célzó tevékenység, és mint ilyen, gazdasági krízis esetén hátrébb kerül a fontossági sorrendben. A mi helyzetünket nagy mértékben megkönnyíti azonban az önkormányzat által megítélt — a tavalyinál valamivel magasabb összegű — támogatás, valamint az a tény, hogy van már egy kialakult és jól bevált programrendszerünk. Az utóbbit illetően arra gondolok, hogy az elmúlt években kialakult a művelődési ház profiljellege A hétvégeken családi rendezvények lebonyolításához adjuk bérbe a nagytermet, így a ház kihasználtsága maximális. Bevételt jelent az epület egy részében működtetett büfé bérleti díja is. Remélem, hogy a ház tevékenységi körét a jövőben sikerül bővíteni, fedezni tudjuk a költségeket, s nem lesznek működési gondjaink. M. Zs. ROVATBELÉPŐ „Cultura agri”, „cultura animi”. Az előzőt Cato használta az i.e. 2. században a földdel kapcsolatos művelésre, az utóbbit pedig Cicero a lélek kiművelésére. A kultúra fogalomkörébe tartozik az iskolai oktatás és az azon kívüli közművelődés is, s ez az Új Kelet hetente több alkalommal jelentkező kulturális oldalain sem lesz másképp. Ha írunk, akkor már minősítünk is, de nem fogunk a kékvérűek, a pártosak s a már befutottak kizárólagos csapdájába esni. Ha művészet, akkor nálunk is uralkodó esztétikai érték lesz a művészi igazság s a szépség, de meg kívánjuk mutatni a gondolatot követő kezdeti lépéseket is — hiszen a rím- s fafaragás is egyaránt nehéz mesterség. Most megint azt látjuk, hogy a politika nem kedvez a klikkeken kívül eső kulturális próbálkozásoknak. Míg a huszadik század első felének magyar irodalmi törekvései és áramlatai létrehoztak egy „szellemi köztársaságot”, mi jóval kevesebbet ígérünk, megpróbálunk egy megyei miliőt értve, szellemi demokráciát létrehozni a lap hasábjain, hétről hétre. Árverés Vajén Érdekes látvány fogadott a Vay Ádám Múzeum földszinti kiállítótermében április első napjának tizedik órája előtt néhány perccel. A fal mellett jobbra, két sorban képek sorakoztak, szemben, a fal tövében úgyszintén, balra, az ablak mellett pedig kis asztalokon rézkarcok voltak elhelyezve. Középen székek, előttük egy festőállvány. Persze meglehet, hogy csak nekem volt meglepő a látvány, mivel én még soha nem voltam aukción. Itt pedig az készült. A múzeum maga is kíváncsian figyelhette a fejleményeket. mert falai között ezen a derűs szombati délelőttön rendeztek először árverést. Tízkor—menetrend szerint — elindult a „harc” az alkotásokért. Először a rézkarcok kerültek terítékre. Illetve kerültek volna, de mivel a megjelentek nem mutattak irántuk érdeklődést, áttértek a festményekre. Vigh István. Tavaszy Noémi. Gaál András, Szabó Béla, Madarassy György Tamás és még sorolhatnánk a neves alkotókat, akiknek képei kalapács alá kerültek. Minden második-harmadik festmény elkelt, pedig mindössze heten ültek a székeken, köztük több házaspár, mint utólag megtudtam. Röpke fél óra alatt eldőlt, melyek azok a festmények, amelyek gazdát cserélnek, majd a készpénzzel fizetők az igazgatói szobába indultak. Legkevesebbet — hatezer forintot — egy Virágcsendélet című kis képért adtak, a legmagasabb összeg pedig 18 500 forint volt. Első az üzlet — utána Molnár Sándor, a Vay Ádám Múzeum vezetője szívesen állt rendelkezésünkre. — Első ízben rendeztünk árverést. Ha az okokról beszélni kellene, akkor először is a gazdasági kényszert kell említenem. Azt hiszem, a közvélemény előtt jól ismert, hogy milyen nehéz helyzetben vannak ma az intézmények. Ez arra késztet minket, hogy megkeressük a forrásokat, amelyekkel elképzeléseinket meg tudjuk valósítani. A helyi önkormányzattal — amellyel évek óta nagyon jó a viszonyunk — együttműködve ebben az évben is több komoly rendezvényt szeretnénk szervezni. Ilyen lesz a nyári alkotótábor június második felében. Egyébként néhány elárverezett kép ennek a nyári alkotótábornak a terméke, ugyanis a művészek egy-egy alkotást itt hagytak a múzeumnak. Tábor tavaly volt először, az alkotóház pedig most már 30 éve működik. Ehhez kapcsolódva szeptember utolsó hétvégéjén egy olyan találkozót szeretnénk megrendezni, amelyre meghívnánk mindazokat a személyiségeket, akik az elmúlt három évtizedben itt dolgoztak, éltek. Például Csoóri Sándort. Mezey Katalint, Varga Domokost vagy Göncz Árpádot. — Göncz Árpádot?! — Igen, hónapokat töltött itt a hetvenes években. Fel fogjuk kérni a részvételre és a fővédnökség elvállalására. — Honnan származnak az eladásra felkínált alkotások? — Egyrészt, mint mondtam, az alkotótáborból, a Váci András-gx&fi- kák pedig a község tulajdonában vannak. A művész özvegye és az önkormányzat közötti megállapodás szerint a másod- és harmadpéldányokat eladhatjuk. a befolyt összeget pedig kulturális célokra fordítjuk. Volt még néhány kép, amely a családunk, illetve édesapám hagyatékából származott. — Milyennek értékeli a lezajlott árverést a részvétel, illetve a befolyt összeg szempontjából? — Többen jelezték érdeklődésüket, aktív vásárló azonban csak három volt. Ez nem sok, ilyen szempontból egy kicsit csalódott vagyok. De a bevétel közel 100 ezer forint, ami, azt hiszem, első nekifutásra elfogadható eredmény. Az összeg a Molnár Mátyás Alapítvány számlájára kerül, és mindenképpen sokat segít, hozzájárul ahhoz, hogy az elképzeléseinket meg tudjuk valósítani. Nem lehet persze minket egy kategóriában emlegetni egy nyíregyházi vagy debreceni aukcióval, ahol sok tízezres, sőt százezres kép indul. — Ón szerint mi lehet az oka. hogy a rézkarcok nem bizonyultak kelendőnek? — Talán az, hogy itt elsősorban olyan érdeklődők jelentek meg, akik nem gyűjtők, hanem azért vásárolnak képeket, hogy otthonukat díszítsék. A rézkarc nem dekorációs jellegű alkotás. Tetszett nekik, nagyra értékelik, mint mondták, de most úgy döntöttek, hogy nem vásárolnak. — Legközelebb is kiállítják a rézkarcokat? — Természetesen. — Mikor lesz a következő aukció? — Elképzelhető, hogy szeptemberben, az említett rendezvényhez kötve, utána pedig minden évben egy. Azért is érdemes őszre áttérni, mert a helyiek akkor hajlandók erre áldozni, ha több pénzük van. Most. a mezőgazdasági munkaszezon elején kiköltekeztek, ősszel majd jobban állnak anyagilag. Dojcsák Tibor
