Új Kelet, 1995. április (2. évfolyam, 77-100. szám)

1995-04-04 / 79. szám

UJ KELET ______ 19 95. április 4., kedd 1 1 NB III Szálkán kiderült az ég Nem volt ember szombat délután Mátészalkán, aki ne tudta volna, hogy rendkívül fontos mérkőzés vár Kósáékra Kunhegyes ellen. A most vagy soha jelszót tűzték zászlajukra a játékosok, miután csendben végig­hallgatták Mitró Károly vezetőedző utasításait az öltözőben, majd a harcmezőre lépdeltek. Másfél órával később diadalittas sereg vonult a zu­hany alá, nem győzvén fogadni a gratulációkat. De addig történt egy s más. Úgy indult a derbi, ahogy a nagy­könyvben elő van írva. Negyedóra tapogatózás után — nincs rá jobb szó — a hazaiak lefutballozták az első félidőben szánalmasan vergődő vendégeket. Nem túlzás, amennyi­ben csak a töredékét értékesítik hely­zeteiknek, már formasággá alacso- nyítják a folytatást. Gól azonban egy született, Krasznai, mondhatni, pi­masz sarkalása azért nyugató piru­lával ért fel. A szünetben a metsző szél elől az öltözőfolyosóra mene­külő szakvezetők arról meditáltak, miként lehetséges ennyi ziccert el­szórakozni. Persze azt már elégedet­ten konstatálták, hogy szemben az előző két fordulóval, most legalább pergőtüzet zúdítottak a megszeppent látogatók kapujára. Az aggódás, mint kiderült, jogos volt. A vesztü­ket érző kunhegyesiek amolyan min­den mindegy alapon bősz rohamok­kal nyitottak. Bizony a levegőben lógott az egyenlítés, miközben sá­padná váltak az addig magabiztos szálkái arcok. Tartott mindez húsz percig, ekkor Krasznai begyújtotta a rakétákat, s meg sem állt a kapuig. Ez volt az a pillanat, amikor a be­csületesen iparkodó Csillagék felad­ták a mérkőzést. Tóth ugyan kipro­vokálta Krasznai kiállítását, ám később a középpályást is utolérte végzete, a sorozatos reklamálást megunó Pecze játékvezető őt is nem- kívánatos személynek minősítette a pályán. Csillag, miután észlelte kol­légái beletörődését a megváltoztat- hatatlanba, egyenesen levonulást javasolt. Ráadásként Kása könyör­telenül bevágta a szatmáriak javára megítélt büntetőt, végleg mosolyra húzva a szurkolók száját. Mi sem volt kézenfekvőbb, mint hogy a két főszereplőt, a középpá­lyás Kosa Ferencet és Krasznai At­tilát faggattuk élményeikről. Érde­kes egyébiránt, hogy mindketten más-más okokból idő előtt meleg fürdőt vettek. — Nagyon készültünk erre a meccsre, mert eddig mindössze egy pontot szereztünk tavasszal. Jól jött, hogy korán vezetéshez jutottunk, a gól megtörte a lelkes vendégeket, így is sok helyzetet elpuskáztunk, mondhatni, saját dolgunkat nehezí­tettük meg ezzel. Hogy miért cse­rélt le a mester? Gondolom, úgy tar­totta helyesnek, mivel már eldőlt a mérkőzés, másoknak is lehetőséget kívánt adni. Nem fáradtam el, amíg a pályán voltam, szerintem nem ját­szottam rosszul. Krasznai szavai — mintha össze­beszéltek volna — nmeitek az előtte szólóéval. — Égetően kellettek a pontok. Az az igazság: nem ilyen rajtról álmod­tunk. Már az öltözőben látszott, ez­úttal valamennyien akartuk a sikert, és ez apályán is kidomborodott. Úgy érzem, mindenki megtette a magáét. — Magadat hogyan osztályoz­nád? Rúgtál két gólt, viszont kiállí­tottak. — Eredményesnek éppen ered­ményes voltam, kis szépséghiba a piros lap. A kiállításomhoz annyit fűznék hozzá, szerintem véletlennek is fel lehetett volna fogni, amikor rá­léptem a földön fekvő ellenfélre. Én ugyanis nem láttam semmit, csak hátráltam. A bíró sajnos másképp ítélte meg a szituációt, s hát az ő kezében van a döntés. — Cáfolj meg, de ha az első félidőben döntésre viszitek a mécs­esét, elkerülhető lett volna a papri­kás befejezés. — Talán idegesebbek voltunk a kelleténél. A második gól nyugtatta meg végképp a csapatot, akkor már felszabadultan játszottak, kár, hogy nélkülem. Koncz Tibor Pecze játékvezető a kunhegyesi sorfalat „vezényli” (Fotó: Martyn) Maradona házassági gondok miatt tűnt el Diego Maradona, az egykori ar­gentin futballsztár bejelentette: azért távozott el nyolc napra otthonából, mert összeveszett a feleségével, Claudiával. A 34 éves, jelenleg doppingolás miatt 15 hónapos eltiltását töltő já­tékos, aki már visszatért a családjá­hoz, a háza körül „ólálkodó” újság­írók tudtára adta, hogy nejével az­óta már szent a béke. —- Éppen csak egy kis nézetelté­rés volt közöttünk. Őrölök, hogy ott­hon lehetek, megnyugtat a felesé­gem társasága. Egyik kislányunk. Dalma Nerea hétfőn lesz nyolcéves. Ez alkalomból egy kis családi ün­■■■■■ Ez történt az NB ll-ben Az elpártolt szerencsét üldözve . Nem és nem sikerül. Fránya hat perc válaszotta el Salgótarjánban a Nyír­egyházi FC labdarúgóit attól, hogy egy igen becses pontot véshessenek nevük mellé a táblázaton. Nem és nem sike­rül. Pedig milyen közel volt a mérkő­zés vége, amikor... Beütött a mennykő egy, a hazaiak számára megítélt büntetővel. A többi ismert. „Elment a hajó”. De milyen érzések dúltak Tóth János klubigazgatóban, midőn értéke­sítették a tizenegyest? íme a válasz: — Az én lelkiállapotom másodla­gos, a fiúkat sajnáltam, akik végig­gürizték a találkozót. Röviden szeret­ném lezárni a szituációt: játékosaim­nak nem engedem meg, hogy ebben lássák vereségünk okát. Azt azért hoz­zátenném, Salgótarjánnak ez az egyetlen lehetősége adódott megnyer­ni a meccset. Kiharcolták a vitatható büntetőt, a játékvezető pedig vette a lapot. Nem akarom rákenni az esetet, mert nem rúgtunk gólt, s így nincs helye a magyarázkodásnak. Bosszan­tó, hogy az utolsó pillanatokban mindig becsúszott egy rossz passz, emiatt meghiúsultak próbálkozása­ink. Mindenesetre szörnyen éreztem magam. — Valójában nem „húzta” magára túlságosan az NYFC a hazai gárdát? — Igen, ez közel áll az igazsághoz. vissza, a mélyről indított támadásokat azonban hatásosan blokkoltuk. A meg­szerzett labdákkal ügyesen sáfárkod­tunk, kerestük az alkalmat egy várat­lan kontraakcióra. Szünet után erőtel­jesebb tempót diktált Salgótarján, csa­patom nehézkesen állt át a nagyob se­bességű játékra. Kapunk elé szorul­tunk. Most már elmondhatom: Bagoly és Bessenyei betegeskedett az elmúlt héten, a hajrára elfogyott a szuflájuk. Adámszki kihajtotta magát, és a het­venedik perc táján ő is elfáradt. Paulik korán sárga lapot kapott, ezért óvatossá vált. Csak rövid ideig sikerült birto­kolnunk a labdát. Ehhez párosult az ominózus tizenegyes, amikor Oláh, felmérve a számára reménytelen hely­zetet, kettős kíséret mellett esést imi­tált. A bíró negyven méterről befújta a büntetőt. Ez ellen nem tehettünk semmit. — Volt a mérkőzésnek egy feltétlen pozitívuma. Méghozzá a gyakran kri­tizált Kormos kapus teljesítménye, aki­nek beállításán sokat dilemmáztál. — Meg fognak mosolyogni a szur­kolók, de immáron második hete több pozitívumot fedeztem fel játékunkban. Szervezett csapatmunkával rukkoltunk elő Tarjánban is. Az persze külön öröm, hogy ehhez társult egy kitűnő kapusteljesítmény. Bízom benne, hogy Az első félidőben tudatosan húzódtunk a folytatásbn állandósítja formáját, szorgalmasan végzi majd dolgát. Ne legyen a következő időszakban kifo­gás, miszerint hárítható gólok miatt vesztünk. —Hogyan tovább? Nem szegte ked­vedet a sikertelenség? — Nem állítanám, hogy könnyű ilyen körülmények közepette vezetni az edzéseket. Örök optimista vagyok, érzek annyi tartást az együttesben, hogy végigmenjünk az általam elkép­zelt úton. Kis szerencse, egy apró győzelem kellene, s visszazökkennénk az eredeti kerékvágásba. Lelkiismeret- furdalásom nincs, a keret becsületesen dolgozik. Nem hagyom csüggedni a társaságot, hiszen minden szempont­ból sorsdöntő mérkőzés vár ránk Tiszakécske ellen. A héten kiegyene­sedhetnénk, visszatér Kovács, vala­mint úgy néz ki, Szkunc is rendelke­zésre áll. Az már a sors iróniája — már kissé beharangozva a szombati csatát —, hogy Kiss Gyuri és Cselószki há­rom sárga lapja miatt hiányozni fog. Ezzel együtt, közhely, mindenképpen nyerni kell, már csak azért is, mert nem lenne jó állandóan hátrafelé pislanta- ni a táblázaton. Az is benne van a pak­liban, hogy amennyiben három pon­tot szerzünk, újra üldözőbe vehetnénk az előkelőbb helyen tanyázó vetélytár- sakat. K. T. Hangulatjavító győzelem népségét rendezünk — mondta az „is­teni Diego” az America TV kábelcsa­torna adásában. Az európai kupákért Mindhárom európai labdarúgókupá­ban már az elődöntők következnek. E héten pályára szólítják a versenyben maradt csapatokat. A műsor: kedd, UEFA Kupa: Bayer Lever­kusen (német)—AC Parma (olasz), 19.00; Juventus (olasz)—Borussia Dortmund (német), 21.00. szerda, Bajnokok Ligája (BEK): Bayern München (német)—Ajax Amsterdam (holland), 20.30; Paris St. Germain (francia)—AC Milan (olasz), 20.30. csütörtök, KEK: Arsenal (angol)— Sampdoria (olasz), 21.00; Real Vasárnap a balmazújvárosi pályán újabb győzelmet arattak a tiszavasvári focisták. A tavaszi idényben ez már a harmadik nyertes mérkőzésük, s mint ismert, a nyíregyházi pályán döntet­lent értek el. így négy mérkőzésből tíz pontot szereztek, s 10-1 -es tavaszi gólkülönbségük. Az őszi kezdéssel ellentétben most igazán jól rajtolt a gárda. Hétfőn Szikszai Lajos vezető­edzőt a balmazújvárosi találkozóról faggattuk. — Igazi hangulatjavító győzelem volt a vasárnapi. Három idegenbeli mérkőzésünkön hét pontot szerez­tünk, s a tavaszi mérkőzéseken a já­tékkal is elégedett lehettem. Most is jól ment a csapatnak, de nem vehe­tünk föl „nagy mellényt”, mert még mindig kiesőhelyen állunk. — Mi döntött a vasvári csapat ja­vára a hétvégi találkozón? — Azzal számoltam, hogy a ven­déglátók nem fognak védekezésre beállni, hiszen kiválóan tudnak kont­rázni. Középpályán Kovácsra és Ve­resre két emberfogót állítottam, Szar­ka és Boros ezt a feladatot kiválóan megoldotta. így nem volt lehetőségük ellentámadásokra. A balmazújvárosi csapatban sok játékos volt, aki hét közben nem edzett, és így várható volt, hogy könnyen elfáradnak. — A második percben szerzett gól megnyugtatta a csapatot, aztán a ha­zaiak a tizenhatoson belülre nem is nagyon jutottak el. Már ekkor biztos­nak látszott a győzelem? Zaragoza (spanyol)—Chelsea (an­gol), 21.15. Baresi Japánban? Valószínű, hogy a tavalyi BEK- győztes olasz AC Milan labdarúgó- csapatának „söprögetője”, Franco Baresi a japán profibajnokságban folytatja pályafutását. Adriano Galliani, a milánói klub egyik vezető tisztségviselője el­mondta, hogy az olasz válogatott védő várhatóan jövő év márciusától játszik az ázsiai országban. A 34 éves Baresit ez év júniusáig köti szerződés a Milánhoz. Az ola­szok azt szeretnék, ha 1996 február­jáig maradna. A világ egyik legjobb középhátvédje így csak márciustól szerepelhetne az érdeklődő Jubilo Iwata együttesében. Szikszai Lajos négy gól után már nyugodtan ült a kispadon — Az igazán megnyugtató a harma­dik gól volt, persze az mindig nagy előny, ha egy együttes az első percek­ben gólt szerez. Az első félidő végére már eldőlt a mérkőzés. — Az őszi csapathoz képest legin­kább a védelem erősödött meg. Ez adja a nagyobb önbizalmat az együttesnek? — Igaz, hogy a védelem megerő­södött, de az egész csapat megválto­zott. Önbizalommal lépnek a pályára, nem félnek az ellenféltől. Tavaly ősszel Gödöllő ellen 3-1 -re vezettünk, s a szünet után mégis félve jöttek ki a játékosaim, hogy meg tudják-e tartani az eredményt. Most ezt már nem tud­nám elképzelni. Egyenként is maguk­ra találtak a játékosok. Én abban lá­tom a legfontosabb változást, hogy olyan húszas keretünk van, amelyikből bárki bármikor pályára küldhető. A va­sárnapi középpályássor helyett egy másikat is el tudok képzelni, például így: Sinka, Havelant, Lente, Bohács. Ez a négyes is hasonlóan jól szerepel­ne, mint a vasárnapi. — Említette Lentét, aki a korábbi mérkőzéseken játszott, de sárga lap­jai miatt vasárnap nem léphetett pá­lyára. Legközelebb számít a játékára? — Ezt ma még nem tudom, de azt látom, hogy ő is tudja, hét közben bi­zonyítania kell, hogy a jól szereplő gárdába visszakerülhessen. — Visszatérve a vasárnapi mérkő­zésre, a négy közül melyik gól tetszett a leginkább? — A legkedvesebb mindig az első. Ez megtörte az ellenfél lendületét. A hazaiak ezt potyagólnak tartották, én viszont úgy látom, Szűcs kitűnő hely­zetfelismerésén múlott. A második gól is szép támadásból indult. A negyedik­nél Pitács gyönyörű visszajátszása dicsérhető. Az a legjobb, hogy min­den szurkoló kedvére válogathatott a gólok közül, hogy neki melyik a leg­kedvesebb. — Hogyan készülnek a hétvégi mérkőzésre? — Vasárnap itthon játszunk Salgó­tarján ellen, s nekünk csak a győzelem az elfogadható eredmény. Ismerve a tarjániakat, a védekezésünket is jól meg kell szervezni, hiszen mindig ké­pesek meglepetésre. Szerdán edző­mérkőzést játszunk a szerencsiek el­len, ez lesz a főpróba. A mérkőzés után Fecsku Istvánt is megkérdeztük a történtekről. A csapat- kapitány boldogan válaszolt kérdése­inkre. — Milyen a csapat hangulata az első négy mérkőzés után? — Nagyon jól együtt van a gárda, egész más a csapat, mint ősszel. Most is végig hajtottunk a mérkőzésen, és mindenki nagyon lelkesen játszott. —A négy mérkőzés közül melyik volt a legnehezebb? — A III. Kerület elleni meccs, de szerencsére akkor játszottunk a leg­jobban. A mai mérkőzésen hamar esett az első gól, így végig előnyben voltunk, ez megnyugtatott minket. Szerencsére a hosszú indításokkal gyors csatáraink gyakran a védők mögé kerültek. Ez döntött a mai meccsen. — Nyíregyháza ellen kevésbé jól ment. Annak mi volt az oka? — Az NYFC Balmazújváros elleni mérkőzésén sokszor kitámadott, és így gólokat kaptak. Ezután következett a megyei rangadó, és úgy láttam, elle­nünk nem mernek kitámadni. Nagyon megerősítették a védelmüket. Emiatt nem volt lehetőségünk kontratámadá­sokra. Mi végig arra vártunk, hogy egyszer csak kitámadnak, de ez nem következett be. így alakult ki a gól nélküli végeredmény. — Vasárnap Salgótarján követke­zik. Nem féltek a nógrádiaktól? — Ez a csapat elsősorban önbizal­mában erősödött meg. Miért kellene félnünk? Természetesen tudjuk, hogy nem lesz könnyű ellenfél. R.Z.

Next

/
Oldalképek
Tartalom