Új Kelet, 1995. április (2. évfolyam, 77-100. szám)

1995-04-04 / 79. szám

UJ KELET GAZDASAG 1995. április 4., kedd 5 Üzemanyag visszatérítések Tavaszi hitelek Beköszöntött a tavasz az áprilist idéző szeszélyével együtt — immár végérvényesen. Mindenki, aki föld- tulajdonnal, kerttel, erdővel rendel­kezik, kint sürög a birtokán, hogy a kora tavaszi munkákat időben el­végezhesse. De vajon vannak-e hoz­zá megfelelő gépeik, jó minőségű, vetőmagjaik és nem utolsósorban, rendelkeznek-e megfelelő anyagi háttérrel? Ha esetleg financiális gondokkal küzdenek a gazdák, hon­nan és milyen gyors hitelhez juthat­nak, hogy az idénymunkákat tisz­tességesen el tudják végezni? A so­kakat érintő kérdésekre a földmű­velésügyi hivatal vezetője, Szén­égető László adott választ. — Az 1995-ös évben a mező- gazdasági és erdőgazdálkodási tevé­kenységet folytató termelők támoga­tási feltételeiről szóló rendeletet a Földművelésügyi Minisztérium jelen­tette meg a 187/1994-es számú kor­mányrendeletében — mondta az hivatalvezető. — Ennek első részét már minden falugazdász és önkor­mányzat kézhez kapta. A szabályo­zás második részét, ami a Magyar Közlönyben hamarosan napvilágot lát, a parlament a napokban fogadta el. Mindemellett elmondható, hogy az ez évi támogatásokra szánt összeg a módosításokkal együtt nagyjából nyolcvanegymilliárd forintos állami hozzájárulást jelent, amelynek körül­belül a felét exporttámogatásokra le­het majd fordítani. A támogatási rendszert két csoport­ba lehet sorolni. A fejlesztésekkel kapcsolatos segítségek közé tartozik a talajjavítás és az erdőtelepítés vissza nem térítendő támogatása, va­lamint kihasználatlan nagyüzemi va­gyontárgyak újrahasznosítását szolgá­ló, mintegy hetven százalékos kamat- támogatás . Igénybe vehető, folyó évi mezőgazdasági termelést segítő álla­mi támogatás lesz például a földala­pú támogatás az elmaradott térségek részére. Ennek nagysága szántó ese­tében tavaly 1850 forint volt hektá­ronként. Továbbá élhetnek a gazdál­kodók gázolaj utáni fogyasztóiadó visszaigényléssel, ami összegszerűen jelenleg a felhasznált üzemanyag után literenként 15 forint 10 fdlér, műve­lési ágtól függő normatívák alapján. Mindezek mellett az állam az útalap­hozzájárulásból 9 forint 50 fillért té­rít vissza literenként. — Bizonyos tevékenységek eseté­ben a termelő az éves költségveté­sének ismeretében olyan hitelkonst­rukciót vehet igénybe — sorolta to­vább a lehetőségeket a szakember — , amelynek a kamatai támogatásban részesülnek. Ilyen államilag preferált mezőgazdasági terület a kertészeti vagy a szántóföldi tevékenység, a szarvasmarha-, a juh-, a sertés- és a baromfitenyésztés, továbbá a terme­léshez szükséges anyagok beszerzé­se, amennyiben legfeljebb egyéves lejáratú hitelt vesz fel rá a gazdálko­dó. Ezekben az esetekben tíz száza­lékpontos kamattámogatás igénybe­vételére jogosult a termelő. Ez azt jelenti, hogy a megkapott támogatás kamatterhéből tíz százalékot az állam átvállal, vagyis az általános banki, közel harminchat százalékos kamat helyett csak huszonnyolc százalékkal kell többet visszafizetni a hitelt nyúj­tó pénzintézetnek. Sajnos ez sem ke­vés. A földművelésügyi tárca kialakí­tott egy új, szövetkezetek által igény­be vehető támogatási formát is — folytatta az hivatalvezető. — Ennek a lényege, hogy az adott szövetkezet a saját tagjaitól vehet fel kölcsönt. Az erre járó és visszafizetendő kamat is tíz százalékpontos támogatást élvez, amennyiben a kölcsön legfeljebb egy­éves lejáratú, aminek a kamata leg­feljebb huszonnyolc százalékos lehet. És a szövetkezet szempontjából na­gyon előnyös, maximum tizennyolc százalékos kamatot jelent, a tagok szemszögéből viszont egy jó befek­tetés, ami a munkahelyüket is bizto­sítja, miközben a pénzük is gyarapo­dik. Ilyen konstrukcióval eddig csu­pán két szövetkezet élt, pedig leg­alább harminc ilyen társulás van a megyében, akik jó anyagi kondíció­ban vannak. Mindezen előnyök mel­lett ez a szövetkezet versenyképessé­gét nagyban fokozó speciális hitel indikátorként jelzi a tagok cégükbe vetett bizalmát is. További támogatási lehetőség a kereskedőknek nyújtandó öt százalé­kos kamatkedvezmény — mondta a szakember —, amennyiben az üzlet­ember támogatja a termelést. Ez a forma azoknak a termelőknek ked­vező, akik nem tudnak az igényelt hitelük háttereként, értékben körülbe­lül kétszer annyi anyagi jellegű fede­zetet felmutatni. A gépvásárlásra het­ven százalékos kamattámogatást le­het igénybe venni. Ez az új akció az OTP és az Agroker közötti megálla­podás eredménye, ahol a pénzintézet finanszírozza a fejlesztést, és a közös kockázatvállalásból rajtuk kívül még az Agrárvállalkozási Hitelgarancia Alapítvány is kiveszi a részét fede­zetnyújtás formájában. —Vitéz Péter— Mezőgazdasági melléklet Pénteken ismét mezőgazdasági melléklet jelenik meg a Közel­képben. Ebből további információkat szerezhetnek mindazok, akik meg szeretnék ismerni a gazdálkodáshoz szükséges alapvető ismereteket, tájékozódási lehetőségeket. Talpra állt a Taurus Mezőgazdasági Abroncs Kft. A hatalomkultúrától a feladatkultúráig Pénztárcáink hol vastagab­bak, hol laposabbak. Mostaná­ban gyakoribb az utóbbi. Nem­csak a családok küzdenek anya­gi gondokkal, hanem a kisebb cégek, sőt, a nagyvállalatok is. Egy-egy válság, pénzzavar ke­zelése, megszüntetése óriási munkát igényel. Sajnos garan­cia nincs arra, hogy sikerül megoldást találni. A Taurus Mezőgazdasági Abroncs Kft. szerencsésen került ki a nehéz helyzetből. Jaczkó László igaz­gatóval a válság kezeléséről be­szélgettünk. — A kezdetektől, 1978-tól dolgo­zom a gyárban. Már számomra is tör­ténelem. Az üzemfenntartási rész­legnél kezdtem tervezőmérnökként, majd műszaki területen folytattam. Később a gyár vezetőjeként, most a megalakult Taurus Mezőgazdasági- és Abroncs Kft. vezetőjeként tevé­kenykedem. A kettő élesen külön­bözik egymástól, hiszen 1992-ig gyárként működ­tünk, s csak ezután alakultunk át előbb üzleti egy­séggé, majd kft.- vé. Az előbbi for­mában termékek előállítása, fejlesz­tése volt a felada­tunk, míg a mai formában mi gon­doskodunk az alapanyagok be­szerzéséről a gyár­táson, kereskedel­men és a fejleszté­sen keresztül a vevőszolgálati munkáig. Magunk te­remtjük meg a pénzügyi feltételeket és igazgatjuk az üzlet pénzügyeit. Néhány éve — 1986-ban — egy nyolc-tíz éves felfutás után a gyár elérte az akkori konkurencia tűrő­képességének határát. — Mit jelent ez tulajdonképpen? — Az akkori nyugat-európai mezőgazdasági radiálabroncs — utánpótláspiacon egy 16-17 száza­lékos piaci részesedésünk volt. Szin­te minden nyugat-európai ország­ban egyedárusítókkal, importőrökkel rendelkeztünk. Keleti, de jó nevű termékként voltunk jelen a piacon. Ezután nehezebb évek következtek. Egy világbanki beruházás révén — kicsit róka fogta csuka módjára — másfél milliárd forintot fektettünk be. Enélkül az összeg nélkül a gyár már nem létezne, ezzel viszont olyan gigantikus terheket vállaltunk ma­gunkra, amit nem bírtunk. Különö­sen a gazdasági fordulat éveiben, a megváltozott pénzügyi és gazda­sági viszonyok közepette. Majd 1991— 93- ban egyértelműen rom­lott a belső gazdasági pozíciónk. Termékeink változatlan piaci háló­zatban és minőségben sikerrel megőrizték pozíciójukat, miközben a vásárlói igény csökkent. Egyéb­ként ebben az időben a világ gumi­iparában szinte minden cég veszte­séges volt. Gazdasági helyzetünkben 1993- ban mélypont következett be. Okai sokrétűek voltak. Amikor 1992 júli­usában megalakult a Taurus Mező­gazdasági Abroncs, akkor rendkívül magas szállítói állományt örököltünk. Az alapításkor jelentős forráshiánnyal rendelkeztünk. Aztán különböző ban­ki műveletek révén több százmillió forint kivonásra került az üzletből a régi tartozások kamatterheként. Mint­egy 250 millió forinttal tartozott az Iráni Nemzeti Bank, amit akkor kép­telen volt megadni. Az összeg első fele egyébként az elmúlt év végén mégiscsak megérkezett. Gazdálkodá­sunk ebben az időben alapvetően veszteséges volt. — Miben látja ennek okát? — Későn reagáltunk a piaci-gazda­sági és környezeti változásokra. Ké­sett az átalakulásunk piacérzékeny társasággá. A korábbi években fel­vett világbanki hitelek, valamint a forgóeszköz-finanszírozásra felvett kölcsönök felhalmozódtak. Ezek ka­matterheit, tőketörlesztéseit a cég nem volt képes fizetni. Ebből követ­kezett, hogy „halott hitelrészünk” keletkezett. Emiatt a bankok nem voltak hajlandók hitelezésre. Szűkült, csökkent a piac is. Drágán, sokan és magas költséggel állítottuk elő termé­keinket. Úgy értékelem, hogy 1993- ban csődhelyzetben volt a cég. Ek­kor elkezdtük a válságkezelési prog­ram kidolgozását, amely az üzlet egész területére kiterjedt. Utólag már tudom, hogy a szakkönyvek szerinti válságkezelési programot készítettük el, amikor végigmentünk minden apró működési részlegen, keresve, hogyan lehetne megoldani a dolgainkat. Alapvetően a beszállítóink bizalmá­ra alapozva - több mint félmilliárdos feléjük irányuló tartozást átütemez­tünk. Sikerült továbbá a költségvetés­sel, a társadalombiztosítással több mint százötvenmillió forintos tartozá­sunk többéves átütemezését elintéz­ni. Exportvevőinknél kedvezőbb fize­tési feltételeket tudtunk elérni. Vál­tókibocsátásokkal is próbáltunk eny­híteni a pénzügyi gondokon. Vevőink megértették gondjainkat. Az ő túlélé­sük is ezt kívánta. Egy speciális struk­túrában pénzügyi támogatást nyújtot­tak. Tavaly májusra stabilizálódott a helyzet. Visszafizettük beszállítóink­nak a tartozásokat, csökkentettük a vevők felé tett árengedményeket. A beszállítóktól pedig nagyobb enged­ményeket kaptunk. Összességében egy jó fél év alatt az üzlet pénzügyi helyzetét sikerült jelentősen javítani. Újrafogalmaztuk a piaci szereplés stratégiáját is. Javítani kívántuk a vál­lalat imázsát, ezért új arculatot dol­goztunk ki, országonként piaci célo­kat határoztunk meg. Új földrészek felé nyitottunk, újjászerveztük a vevőszolgálatot. Elindultunk a trak­torgyártók irányába. Új termékcsa­ládokkal jelentünk meg. Csökken­tettük a költségeket, a termékek ön­költségét, de nem engedve a mi­nőség színvonalából. Létszámcsök­kentésre is szükség volt 92-93-ban. Fájdalmas dolog volt ez. Az emberi erőforrásfejlesztési programunk munka- és folyamatszervezési vál­toztatásokat takart. Új információs rendszert dolgoztunk ki, a szellemi erőforrás-fejlesztési program értel­mében képzéseket indítottunk. Nagy gondot fordítottunk arra, hogy az embereink tudják, hogy mit miért csinálnak. Kialakítottunk egy belső motivá­ciós rendszert. Lényege, hogy akik legtöbbet tudnak tenni a nyereség- többletért, azok jövedelmét verseny- képes szinten határoztuk meg. Tavaly augusztus-szeptemberre elértük, hogy nem volt lejárt szállí­tóállományunk, nem tartoztunk sen­kinek. Igazából itt kerültünk egyen­súlyba. Azt gondolnánk, hogy egy válság- kezelő program végén fel lehet só­hajtani, hogy vége. Bármilyen furcsa, nem így van, ma máshol vannak problé­mák. Óriási a kereskedelmi igény, egy szo­kásos hónapban tizenötezer nagyméretű ab­roncsot szállítot­tunk, márciusra az effektiv ren- delésállomá- nyunk huszon- kilencezer darab volt. Ez csak egy példa. Ma nem azért kell a pénz, hogy fennmarad­junk, hanem azért, hogy fejleszteni tudjunk, többet tudjunk eladni. A külföldi bankok jó kamatozást biz­tosítanak, magyar bankoknál ezt saj­nos még nem tapasztaltuk. Erősítést jelentene, ha a Taurus-hitelkonszo- lidáció lezárulna az Állami Vagyon­ügynökségnél, hiszen akkor teljesen tiszta mérleg keletkezne, amihez a bankok támogatást tudnak adni, sa­ját erőből, egy kemény fejlesztési úton el tudnánk indulni. A válságkezelő programnak A hatalomkultúrától a feladatkultúrá­ig címet adtuk. Ez azt jelenti, hogy­ne azt nézzük, hogy kinek mi a rangja, hanem azt, miből van a nye­reség. Azt hiszem, ez a korszerű gondolkodás. Többévi menedzserképző tanfo­lyam nem ad annyit tudásban, mint ezek a nehéz évek nyújtottak. Min­dent tényként, eseményként éltem meg. Nehéz időszak volt ez. Sok­szor mondták, hogy talán kincstári az optimizmusom. Ha nem hittem volna abban, hogy kihozzuk az üz­letet a gödörből, akkor egyetlen per­cig nem csinálhattam volna. Meg­tettük, amit meg kellett tenni. Most, amikor normál kerékvágásba kerül­tünk - nem azt mondom, hogy a Pa­radicsomba — akkor mások a viták, a problémák. Higgadtabban lehet vezetni az üzletet, nem szorítanak napi gondok. Kozma Ibolya

Next

/
Oldalképek
Tartalom