Új Kelet, 1995. április (2. évfolyam, 77-100. szám)
1995-04-04 / 79. szám
UJ KELET III Hl MEGYÉNK ÉLETÉBŐL m n 1995. április 4., kedd 3 „Minden dolgotokat szeretettel tegyétek" Segítik a munkanélkülieket A szeretet, az áldozatkészség és az önzetlenség szellemében tevékenykednek a még fiatal keresztény közösség, a jósavárosi görög katolikus egyház tagjai. A két évvel ezelőtt szerveződött gyülekezet röpke idő alatt összetartó, aktív szociális és kulturális munkát végző közösséggé vált. Öntevékeny szervezetei bekapcsolódtak az országos szinten tevékenykedő Caritas munkájába, együttműködnek a keleti országrészre, valamint a határainkon túlra is kiterjedő szeretetszolgálattal. kedését. Ők hozták létre az alapítványt, mely által kül- és belföldi adományokat tudunk összegyűjteni és szétosztani a legrászorultabbaknak. A párizsi Máltai Szeretetszolgálat, valamint a Határszéli Emberekért Alapítvány támogatásával nagy mennyiségű gyógyszert és ruhaneműt juttatunk el Kárpátaljára. Ugyanezen a csatornán érkeztek bútorok, ágyak, melyekből a megyei kórház gyermek- osztálya, az egyházi átmeneti szállások és a hajléktalanokat befogadó szeretetotthonok kaptak jelentős menyAz egyházközség munkájáról a jósavárosi görög katolikus templom parókusa, Polgári László tájékoztatott: — Milyen szervezeti formában tevékenykednek? — Két érdekképviseleti szervezetet hoztunk létre, a Jósavárosi Értelmiségi Egyesületet és a Jósavárosi Nyugdíjas Egyesületet. Mindkét közösség közel százfős. Ezenkívül létrejött egy alapítvány is. — Milyen jellegű munkát végeznek ezek az egyesületek? — A nyugdíjasegyesület tagjai elsősorban beteg és magányos társaik gondjain igyekeznek enyhíteni. Segélycsomagokat hordanak szét, rendszeresen látogatják a betegeket a kórházban, informálják az egyházat* arról, hogy hol szükséges a segítség. Énekkaruk előadásai révén megszépítik a szertartásokat, és hatással vannak a városrész szellemi életére. Az értelmiségiek pedagógus tagjai korrepetálják a rászorulókat, segítik munkanélkülivé vált társaik elhelyeznyiségű adományt. A külföldre irányuló karitatív munkát elsősorban Nyári Judit, Tilistyák János és Tilistyák Miklós szervezi és bonyolítja. —A városban milyen—egyházközségen kívüli — szociális tevékenységet végeznek? — Állandó a jelenlétünk a szociális otthonokban, a sóstói kórházban, a területen lévő iskolákban és kollégiumokban. Számon tartjuk a hátrányos helyzetű gyermekeket, és rendszeresen segítjük őket. Folyamatosan foglalkozunk a fiatal házasokkal és általában az ifjúsággal. Rendezvényeinken szívesen látjuk az egyházközséghez nem tartozó fiatalokat is. A lelki sérültek ellátását, támogatását két főállású gondozó segítségével végezzük el. Jó a kapcsolatunk az önkormányzat szociális osztályával is, együttműködünk velük a városrészben élő rászoruló nagycsaládosok, idősek, munkanélküliek támogatásában, illetve elvállaljuk azok lelki gondozását. Matyi Zsuzsa Levél Bácsihoz Drága Bátyám! . Nem merem azt mondani, hogy Állam Bácsi, mert az Önhöz közel álló körök azt állítják, hogy a demokráciában elhal az állam. Én megértem, hogy sokkal kényelmesebb dolog elhalni, mint élőként felelősséggel dolgozni a társadalom javát szolgálva. Felelőtlen családtagok olyan kijelentéseket tesznek, hogy Ön nem dajkál többé bennünket. Miért? Eddig tán dajkált? Hát nem vagyunk mi hülyegyerekek! Felnőttek vagyunk, akiknek nem is kell dajka! Meg tudunk mi állni a lábunkon, csak a talajt ne húzza ki a lábunk alól! Van egy sógorom, aki már akkor is kapitalista volt, amikor a családi tanács még egészen más követ fújt. Hát, ez az én sógorom azt mondta, hogy amikor ő építkezett, csak akkor bontotta le a régi házát, mikor már kész lett az új, és így mindig tudott hol lakni.Persze, a sógorom, az egy okos ember. Van a családi tanácsban egy új rokon (eddig azt sem tudtuk, hogy létezik, és szeretnénk újra mihamarabb elfelejteni), aki mindig a pofánkba röhög. Meg tegeződik. Nem tudom, hol teremnek az ilyen derék, nagy bajszú gyerekek, feltehetően Szerdahelyen, mert egy magyar népdal azt írja, hogy: „Szerdahelyi nádas berek, ott terem a derék gyerek”. Tegnap ezt énekelték a kocsmában, és azt mondták, hogy ezt nem merem Önnek megírni. Más. Vidéki rokonai visszasírják azt az időszakot, amikor még anyai nagybátyánk volt a család első embere. Ez nem jó, tehát nézzen a fiúk körmére! Ezzel búcsúzom: a Józsi Ui.: Jobb a bajt megelőzni (most az egyszer hallgasson rám)! Elsősorban kommunikációs problémák vannak Felmérések a betegekért A legmodernebb vizsgálati eredmények — melyeket a Harward Egyetem tizenöt év alatt dolgozott ki — összegzésekor a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy az egészségügy fejlesztésének egyik legjobb módszere, ha a betegeket kérdezik meg az egészségügyi ellátások milyenségéről. Ezt a programot adaptálta Magyarország is, s az elmúlt napokban 7000 páciens véleményét kérték ki. — Van-e valami különös oka annak, hogy a mi megyénk is bekapcsolódott ebbe az országos vizsgálatba? — kérdeztem dr. Kovács Attila megyei tiszti főorvost. — Mivel amellett, hogy ennek a megyének a tiszti főorvosa vagyok, én töltöm be a szövetség elnöki posztját is, így, azt hiszem, természetes, hogy amibe csak lehet, bevonom a saját területemet. — Ön szerint várható-e ezektől a vizsgálatoktól, hogy jobbá válik a betegek ellátása? — Mindenképpen, hiszen jelenleg az egyik legnagyobb gondunk az, hogy nem ismerjük a betegek szükségleteit. Fontos, hogy megtudjuk, mi a páciensek véleménye az egészség- ügyi ellátásról, tisztában vannak-e azzal, melyik vizsgálaton mi történik velük, mikor hová küldik őket a szak- rendeléseken. A vizsgálat egyben egy szűrővizsgálati metodika is. Ennek alapján tudjuk felmérni, melyek azok a szükségletek, amelyekkel a betegek rendelkeznek, illetve nem rendelkeznek. Ezt persze nagymértékben befolyásolják külső tényezők is, mint például a kulturáltság, végzettség és egyéb szociális körülmények. Mindez nagyon fontos egy egészségügyi ellátás tervezésénél. — A szakemberek szerint hogyan működik a háziorvosi rendszer? — Az orvosok munkájának hatékonysága elsősorban attól függ, hogyan tudnak együttműködni a betegekkel. Ezen a téren, azt hiszem, elsősorban kommunikációs problémák vannak. A felméréseink arra is kiterjedtek, mennyire jól tájékoztatott egy páciens a vizsgálatok után. Felmerül a kérdés, mi lehet az oka a problémáknak? Nézeteltérésre adhat okot például az, ha a beteg nem az előírásnak megfelelően szedi a gyógyszereket, főleg ha krónikus betegségről van szó. Az orvos úgy érzi, elmondott mindent, amit a betegségről és a gyógyszerrel kapcsolatban tudni kell, ezzel szemben a másik fél előtt nem minden pont világos. Lehet, hogy az az ember mást értett abból, amit az orvos felvázolt előtte. Ez a ténykedés nem mindig hatékony igazán. — Tervezik-e a vizsgálatok folytatását? — Mindenféleképpen. Jövő hónap végére már átfogó képünk lesz az elsőként megkérdezett betegek véleményéről, és remélhetőleg rövid időn belül kézzelfogható eredményt is fel tudunk majd mutatni. SiTi Más a tanár-gyerek, és más a gyerek-gyerek viszony Egészségesek és betegek A testileg sérült emberekkel nem tudunk viselkedni. Fogalmunk sincs arról, hogy mit érezhetnek, milyen a lelkiviláguk, értelmi képességük. Nem tudjuk, hogyan kísérjünk át egy vak embert az utca másik oldalára, vagy mit kezdjünk egy fulladozó asztmás beteggel. Erre nem tanítottak minket. Honnan is tudhatnánk? A nyíregyházi 20-as iskola integrált nevelése arra ad lehetőséget, hogy a beteg és az egészséges gyerekek együtt tanuljanak. — A sérült gyerekek betegségtudatát csökkenthetjük — mondja Éles Zsoltné iskolaigazgató —, az épek pedig megtanulják a másság tolerálását. Nem kelt bennük ellenérzést, ha valaki eltér a megszokottól. Ehhez természetesen olyan pedagógusok szükségesek, akik igazi közösséget tudnak teremteni, olyat, amely alkalmas a sérültek befogadására. Korábban a beteg gyerekek otthonuktól távol, intézetekben éltek, tanultak. A gyógyulást, a jó közérzetet gátolja a honvágy és a szülők hiánya. Ezek a gyerekek értelmileg teljesen fejlettek, nem gyógypedagógiai oktatásra van szükségük. Legfeljebb gyakori hiányzásuk miatt maradhatnak le a többiektől. A megyében egyetlen iskola sem fogadja őket. Három éve foglalkozunk beteg gyerekek oktatásával. Kezdetben asztmás-allergiás gyerekekkel, mert az ebben a betegségben szenvedőket a szülők nem merik egyedül hagyni. Itt védőnői felügyeletet biztosítuk.Van gyengén látó, csökkentlátó, nyitott gerincű, fél tüdővel és vakon született tanítványunk is. — Hogyan tudnak betegeket és egészségeseket olyan módon tanítani, hogy mindannyian együtt haladjanak a tanítási anyaggal? — Pedagógusaink olyan oktatási formát választottak, amely lehetővé teszi az esetleges lemaradás behozását. Említettem, hogy tanítunk egy vak kislányt is, aki hetedik osztályos, és gimnáziumban szeretne tovább tanulni. Öt évig a Vakok Intézetében élt, a szüleitől távol, képzelt betegségekkel. Amióta köztünk van, megszűntek ezek a problémák. Az órákon írógéppel dolgozik, zakatol egy kicsit, de a társai már megszokták. A 22-es iskola egyik tanárnője ismeri a Braille-írást, ő fordítja le a magyardolgozatait. A gyengénlátó gyerekeknek lehetőségük van arra, hogy az órán elkezdett felmérő dolgozatokat délután fejezzék be. A szemük nem egészséges, hosszabb ideig tart elolvasni vagy megírni valamit. A pedagógusok mindent megtesznek, hogy stresszmentes környezetet, légkört alakítsanak ki. Megtanulták a relaxációt. Felső tagozatban már nagyobb szerepet kap a teljesítmény, ott nehezebb a feladatuk. Óra közben is nagy figyelmet igényelnek, de fontos, hogy a többiek se érezzék a nevelő hiányát. — Az osztályok létszámának csökkentésre van-e lehetőségük? — Nincs. Az önkormányzatot most kérjük, hogy biztosítson számunkra felemelt fejkvótát. A tanítók, tanárok szeretetből és hivatástudatból, s nem a magasabb fizetésért végzik munkájukat. Nehéz volt elfogadtatni, hogy szükség van erre az iskolára. Amíg az emberek nem kerülnek hasonló helyzetbe, addig nem veszik észre az ilyen jellegű intézmények fontosságát. — A betegeknek speciális környezetre és ápolásra van szükségük... — Tisztítóberendezéseket szereltünk fel néhány tanteremben. A SANYO cégtől kaptunk három gépet referenciaként. Az önkormányzat támogatott minket egy készülékkel és egy védőnői álláshellyel. Szeretnénk még két kisebb teljesítményű levegőszűrőt venni. Gyógytornára és úszás- oktatásra van lehetőségük, sollux- lámpa és inhalálóberendezés használatát is biztosítjuk. Pihenőszobát alakítottunk ki, szabad idejükben ide jöhetnek a gyerekek. A védőnőnk aszt- ma-nörsz-tanfolyamon vett részt, hogy komplikált esetekben is segíteni tudjon. Ezeknek a gyerekeknek a felkészítéséért dupla felelősséggel tartozunk, hiszen fizikai munkára nem alkalmasak. Szeretnénk egy olyan gimnáziumot találni, amelyik fogadná őket. Az oktatási törvény lehetővé teszi, hogy magántanulók legyenek, de a közösségi fejlődést semmi sem tudja pótolni. Minden iskolában integrált nevelésre lenne szükség, de ahhoz megfelelő feltételek szükségesek. Nálunk már adottak ezek. Számunkra fontos, hogy ők is ugyanolyan jól érezzék magukat, mint egészséges társaik. Kozma Ibolya
