Új Kelet, 1995. április (2. évfolyam, 77-100. szám)

1995-04-26 / 97. szám

ÚJ KELET SPORT Kosárlabda NB I Helybenjárás! A férfi kosárlabda NB I B csoportjában a Nyíregyházi Tanárképző Főiskola SE csapata komoly tervekkel kezdte az idényt. Az előző bajnoki évben épp csak lemaradtak a legjobb tizenhat közé jutásról, most szeret­tek volna feljebb kerülni. Igaz, az 1994—95-ös bajnokságban sokkal ne­hezebb a feljutás, mivel az átszervezések folytán csak tizenkét gárda foly­tathatja a felsőházban. A játékosállomány tavaly szeptemberre sokat vál­tozott, de a vezetők és a szakemberek véleménye szerint alkalmas volt a célok teljesítésére. Végül is ez nem sikerült, az alapszakaszban a tizenkét tagú B csoportban kosárkülönbséggel Dombóvár mögött a második hely­re szorultak, s aztán a rájátszás első körében öt vereséget szenvedett az együttes. Az évközi névadón Nyíregyházi TK Isobau nevet felvett főiskolások végül is megismételték tavalyi teljesítményüket, és a huszon­hat csapat közül a 17. helyen végeztek. Egy gárda, a Dombóvár megelőzte őket, míg a székesfehérváriakat ők előzték meg. Igaz, a Magyar Kupá­ban a Nagykőrös és a Sopron legyőzése után a legjobb négy közé kerül­tek, ott a Honvéd ellen estek ki, de nem vallottak szégyent. Hegedűs Fe­renc vezetőedzőt arra kértük, értékelje együttese teljesítményét. — Miért nem sikerült az idény ele­jén kitűzött cél teljesítése? Talán ir­reális volt? — Ha végig az a gárda játszik, amellyel elkezdtük, akkor lett volna rá esélyünk. Sajnos Borosnyai Balázs elment, aztán a rájátszás idején Jankovics Zsolt, majd Borosnyai Sza­bolcs volt egy-egy hónapig sérült. Emiatt nem nagyon tudtunk cserélni. A rájátszás első szakaszából minden­képpen tovább kellett volna lépnünk, de a fent említettek miatt ez nem si­került. A második szakasz már sok­kal keményebb dió lesz, hiszen lát­hatjuk, hogy Dombóvárnak, Bajának, a MAFC-nak, de még Nagykőrösnek sem nagyon sikerül bizonyítania. —Az alapszakaszra visszaemlékez­ve, itthon veretlen volt a társaság, két meccsen, Salgótarján és Dombóvár ellen látványos játékkal nyert, de ide­genben már adódtak gondok. Miért? — Az alapszakaszbeli teljesítményt én nem kritizálnám. Idegenben, Dombóváron vagy Salgótarjánban ki­kapni, ez nem túl váratlan, ráadásul mindketten sokat erősödtek erre az idényre. A Dombó­vár elleni találkozó előtt sok volt a pi­henő, ott sokkal szorosabb ered­ményre lettünk vol­na képesek. — Volt még két idegenbeli vereség — Veszprémben és Szászhalombattán — is. Ezek elkerül­hetők lettek volna? — A Szászha- lombáttára utazá­sunk és késésünk már előrevetítette a kudarc árnyékát, de mindkét mérkőzés­re igaz, hogy cen­terposzton nem tudtunk megfele­lően teljesíteni. Tu­lajdonképpen végig a bajnokság során Klisura és Szekulovics játéka volt meghatározó az eredmény szempont­jából, de ők akkor nem voltak igazán jó formában. Azon a napon Kozma és Borosnyai Szabi sem tudta azt a tel­jesítményt nyújtani, mint máskor. Ezzel kapcsolatban még két dolgot el­mondanék. Először azt, hogy tavalyi A mester, ha kellett, meg is mu­tatta mit kell csinálni teljesítményünk után most mindenki ellenünk akart bizonyítani, ráadásul Klisurára a legtöbbször többen is vigyáztak.Másodszor, sokat változott a csapat szerkezete. Tavaly eltávozott Sitku és Taraszov, jött Jankovics, Szekulovics. Igaz, nem lett számottevően alacsonyabb az együt­tes, de sokat lassultunk, így statiku­sabb lett a játékunk. Amikor gyorsí­tani tudtunk, akkor mindig jól szere­peltünk. NEM BÍZTAK A SIKERBEN — Említetted ezt a statikus, pozíci­ós játékot. Ebben végig gondok vol­tak. Mi volt ennek az oka? — Klisura egyénileg is jól megoldja az akciókat, s nem használta ki azt a lehetőséget, hogy ott van mellette Jankovics. Ez aztán a rájátszásban bosszulta meg magát. Bár az is igaz, hogy akkor Zsolt sérülése miatt sok­szor Szekulovics szerepelt centerként. — Végül is a rájátszásban adódtak az igazi gondok, pedig jól kezdődött. Itthon jó játékkal nyertetek a MAFC ellen, de utána zsinórban öt vereség következett, s ezzel már elúszott a to­vábbjutás. — A csapat nem tudta igazán el­hinni, hogy nyerhetnek. Pedig idegen­ben a Baja ellen is lett volna esélyünk, s a MAFC-tól is csak egy ponttal kap­tunk ki, Székesfehérváron pedig már nagyon rosszul játszottunk. Ekkor mindent középen próbáltak megolda­ni, s Klisura több meccsen is gyenge dobóteljesítményt nyújtott, ennek el­lenére erőltette a palánk alatti játé­kot. Szerintem elsősorban az volt a probléma, hogy három vereséggel fordultunk az alapszakaszból, s úgy MAGYARORSZÁG—SVÉDORSZÁG: 2-1 (1-1) Debrecen, 10 000 néző, V: Pauchard (francia) Gólszerzők: Szanyó (43. p. — 11-esből), Egressy (69.), illetve Thylander (22.) csere: Preisinger helyett Lisztes Krisztián (61. p.), Sándor helyett Madar Csaba (83.), illetve Jonsson helyett Peter Vougt (64.), Wahlstedt helyett Niklas Skoog (82.). Sárga lap: Pető (40. p.), illetve Jönsson (34.), Gustavsson (50.), Thylander (52.), Andersson (54.), Blomqvist (63.). Jók: Mátyus, Dombi, Egressy, illetve Hedman, Thylander. Erősen kezdett a négy debreceni já­tékossal felálló magyar csapat. Sán­dor Tamás ék egymás után rúgták a szögleteket, majd Dombi átívelését a debreceni irányító jóformán kirúgta a stadionból. Negyed óra elteltével a skandiná­vok egyre bátrabban jöttek előre, lát­szott rajtuk, hogy nem jó nekik a dön­tetlen. A hazaiak kontrákkal próbál­ták a gyors Dombit megjátszani. Ezu­tán letámadtak a svédek, s ez meg­hozta az eredményt. A 22. percben a félpályánál megszerezték a labdát, Egressy hiába próbált becsúszni, el­késett, így Thylander elé került a lab­da, aki 25 m-ről középről ballal ha­talmasat lőtt a bal felső sarokba (0- 1). Sáfárnak esélye sem volt a védés­re. Hat perccel később Sándor Tamás 20 méteres, lapos szabadrúgását fog­ta Hedman. Beleerősített a magyar csapat, egymást követték az ígéretes támadások. A 32. percben Preisinger tálalt Dombi elé, de Lucic az utolsó pillanatban szögletre tisztázott. A be­ívelésnél Mátyus fejese a bal alsó sa­rok felé tartott, de Hedman óriási bra­vúrral szögletre tolta a labdát. Két perccel később Pető 18 méteres sza­badrúgása okozott gondot a svéd hálóőrnek, aki végül egy reflexmoz­dulattal megóvta a vendégeket a gól­tól. A félidő vége azonban meghozta a magyar egyenlítést. A 42. percben Molnár indította a jobb szélen Dombit, akit Ola Nilsson a 16-oson belül elkaszált, a játék­vezető pedig tizenegyest ítélt. A büntetőt Szanyó a jobb alsó sarokba helyezte (1-1). A második félidőben a svédek ha­talmas iramban kezdték. A 49. perc­ben kis híján ismét megszerezték a ve­zetést. Thylander üresen húzott ka­pura a jobb oldalon, középre passzolt, szerencsére azonban Wahlstedt három lépésről teljesen üresen állva a felső kapufát találta telibe. Ezután a skan­dinávok több durva belemenéssel tud­ták csak megállítani a kitörő magyar játékosokat, így percek alatt három sárga lapot is begyűjtötték. A 60. percben Hrutka 30 m-es szabadrúgá­» láttuk, már nincs esélyünk tovább­menni. A végén derült ki, hogy eggyel több győzelemmel már továbbjuthat­tunk volna. Amikor Jankovics meg­sérült, akkor lehetett volna egy kicsit más játékot játszanunk, de akkor egy­más után következtek a mérkőzések, s nem volt mód a változtatás begya­korlására. KOZMA FEJLŐDÖTT A LEGTÖBBET — Hogyan értékeled az egyéni tel­jesítményeket? — Nagyon sokat fejlődött az elmúlt évhez képest Kozma Tamás. Tizenöt pont körüli átlagteljesítményt ért el, nagyon sok labdát szerzett, jól véde­kezett, s hajtotta a többieket. Klisura az alapszakaszban még jól teljesített, de a rájátszásban többször formán kívül volt, lassította a játékot. Sze­kulovics nagyon ponterős volt. Az ő játéka is hajtóerőt jelentett, nála elsősorban a védekezésnél voltak gon­dok. Borosnyai Szabolcstól többet vártam. Igaz, javult a dobóteljesítmé­nye, de voltak kihagyásai, sokszor volt sérült vagy beteg. Jankovics szá­momra csalódást jelentett, nem vette fel a harcot az edzéseken Klisurával, s nem úgy készült, ahogy az elvárha­tó. Ennél sokkal többre képes, jó for­mában kitűnően tud védekezni, s középtávolról is veszélyes lehetne. A nyíregyházi játékosok, Hutás, Orosz­vári, Garay és Papp sokat fejlődtek, azt nyújtották, ami elvárható tőlük. Hutás védekezésben tud kiemelkedőt nyújtani. Mindegyikőjükre igaz vi­szont, ha csak néhány percet voltak pályán, nem tudtak beilleszkedni a játékba. — Mi az, amit most másképp csi­nálnál? ■—A nyári felkészülést. Akkor kell megalapozni a januári munkát. Ka­rácsonykor és a két ünnep között nem lett volna szabad szabadságot adni a játékosoknak. Sajnos, akkor termünk sem volt, ahol eddzünk. A harmadik gond az volt, hogy két csoport ala­kult ki a keretben. Klisura, Sze­kulovics és Kozma volt az egyik hár­mas, a másik a Borosnyai testvérek és Jankovics. Utóbbi háromnak ha sérelme volt, az az edzés intenzitásá­ban is érezhető volt. Nem alakult ki a két hármas között egészséges riva­lizálás. Ezt az ellentétet még a kez­detkor meg kellett volna akadályoz­ni. — Igaz, az idény értékelésére vál­lalkoztál, de azért nem kerülhető meg a jövő. Maradsz edzőként a csapat mellett? — Nyáron lejár a szerződésem, ed­sa egy arasznyival suhant el a léc fe­lett. Néhány perccel később, veszé­lyes kapu előtti fejjáték után nehéz helyzetben mentett Sáfár. A félidő közepén kitisztult az ég, s nemcsak a valóságban, hanem - kép­letesen mondva - a magyar csapat felett is. A 69. percben Dombi tette balra a labdát a büntetőterületen be­lül az üresen érkező Egressy elé, aki 9 m-ről ballal a kapus lába mellett a hálóba gurított (2-1). Két percre rá Dombit Lucic utolsó emberként buk­tatta a 16-os előtt. A mutatvány piros lapot érdemelt volna, de a játékvezető megkegyelmezett a skandináv vé­dőnek. Szanyó szabadrúgása alig ke­rülte el a bal felső sarkot. A svédek nem adták fel, néhány perccel később Mátyus a kapu torkából szabadított fel egy veszélyes helyzet után. A 90. percben Sáfár óriási bravúrral tolta szögletre Lucic fejesét. A végén a vendégek kapusa, akárcsak a jégko­rongban, előrefutott a szögleteknél fejelni. A vendégeken azonban ez sem segített, a mérkőzést a magyar csapat nyerte. Igen élvezetes, nagy iramú mér­Klisura a honvédos védők gyű­rűjében dig még senki nem szólt, hogy nem számítanak a munkámra, de még nem is értékeltük az eddigieket. — Az elkövetkező rajtra sok min­den megváltozik a bajnokság lebonyo­lításában. Az A csoportban tizenkét együttes küzd, míg a B-ben 16 gárda játszik két nyolcfős csoportban, majd a négy legjobb játszik a másik cso­port négy legjobbjával, s közülük az első négy kerül a rájátszásba. A B csoportban csapatonként csak egy külföldi játékos léphet parkettra, s a tizenkettes keretben három húsz év alatti kosaras szerepeltetése kötelező. Azt is megtudtuk, hogy a hét elején a szakosztályvezetés májusi hatállyal Klisurával és Szekuloviccsal felbon­totta a szerződést. Tény, a két kiváló szerb játékos és a szakosztály között nincs harag, mivel a szerződés- bontásra közös megegyezés alapján került sor — nyáron egyébként is le­járt volna mindkét játékos szerződése —, de az már biztos, hogy jövőre nem játszanak a TK-ban. Az viszont nyil­vánvaló, hogy teljesen megváltozik a keret. Mit vársz a jövőtől? — Néhány évet a B csoportban kell lehúznunk úgy, hogy a jövő együtte­sét építjük. Egyre inkább nyíregyhá­zi fiatalokra támaszkodva, távlatok­ban elképzelhető egy felsőházi csa­pat kialakítása. Most még túl korai tervezni, mivel nem tudjuk, kik ját­szanak majd nálunk. Azért az első négyben a nyolcból feltétlenül ott kell lennünk. R. Z. Fotó: Martyn kőzésen a magyar csapat kitűnő küzdenitudásának köszönhetően vesz­tett helyzetből tudott fordítani. Na­gyon értékes ez a győzelem, hiszen Dunai Antal tanítványai továbbra is a csoport élén állnak, és a nagy rivá­lis kétszeri legyőzésével jelentős lé­pést tettek Atlanta felé. MTI Jégkorong­világbajnokság Hétfő: A csoport, Gavle: Olaszor- szág-Németország 2-1 (0-0, 1-1, 1-0) Kanada-Svájc 5-3 (3-1, 0-2, 2-0) B csoport, Stockholm: Egyesült Államok-Ausztria 5-2 (3-1, 1-0, 1-1) Kedd: A csoport, Gavle: Franciaor- szág-Kanada 4-1 (3-1, 1-0, 0-0) B csoport, Stockholm: Egyesült Államok-Norvégia 2-1 (2-0, 0-0, 0-1)

Next

/
Oldalképek
Tartalom