Új Kelet, 1995. április (2. évfolyam, 77-100. szám)

1995-04-26 / 97. szám

UJ KELET ifi || TÚRA II íVULI UnH 1 1995. április 26., szerda 7 Békéscsabai turistacsoport A Tájak, Korok, Múzeumok Egyesület békéscsabai tagcsoportja április 28-ától 30-áig tartó három­napos kiránduláson vesz részt me­gyénkben. A Békés megyeiek két autóbusszal érkeznek Szabolcs- Szatmár-Beregbe. Az első napon Tiszabercelre jönnek, ahol megte­kintik a Bessenyei György emlék­házat és a szivattyútelepet. Ezt követően Paszabra mennek, és a szövőházat nézik meg. A viharsar­kiak csoportja és a paszabi Bakan­csosok Turista Egyesület vezetője, a TKME választmányi tagja között a negyedévente sorra kerülő tanács­kozásokon személyes baráti kapcso­lat szövődött. A békésiek ezért ik­tatták be útjukba a két település fel­keresését. Az első napon Czomba Zoltán, a Bakancsosok TE irányítója kalauzol­ja a vendégeket a két kis faluban. Még ugyanezen a napon Kisvárdára mennek a látogatók, és a Rétközi múzeumot, valamint a kisvárdai vá­rat szemlélik meg. Szombaton Szatmár és Bereg híres építészeti alkotásait veszik szemügyre. Vasár­nap Nyíregyháza látnivalóiban és a környező falvak nevezetességeiben, továbbá a Sóstói Múzeumfaluban gyönyörködhetnek. A programok összeállításában a TKME nyíregyházi tagcsoportjá­nak tagjai is aktívan részt vettek. A békéscsabaiak péntek és szombat este is a Sóstói Ifjúsági Táborban töltik az éjszakát. A szervezők re­mélik, hogy elégedetten, élmények­ben gazdagon és jó érzésekkel fog­nak távozni megyénkből a három­napos túra végeztével a vendégek. Tóth Mihály A harmadik napon Fülel« CD-hegyek magyar módra A múlt héten mindössze két napra zárt be Tiszavasváriban a gyermek- könyvtár. Akkor is azért, mert festet­tek! Nem húsvéti póttojásokat, hanem magát a kilencven négyzetméternyi gyermekrészleget. Az történt ugyanis, amint az manap­ság lenni szokott, hogy a könyvtár vezetője hiába osztott-szorzott, rájött: a könyvtár pénzéből csak festékre fut­ja... Akkor merész ötlete támadt. Fel­kereste a könyvtárhoz legközelebb eső Kabay János Általános Iskola igazga­tóját, s szép szóval, szelíd kérelemmel a segítségét kérte. Az igazgató nem csak udvarias ember volt, hanem azt is tudta, hogy a könyvtár igen sok ren­dezvényüknek ad rendszeresen helyet: a könyvtári órákon át a rendhagyó órá­kig, vetélkedőkig. így hamar megszületett az egyezség. Egy nap alatt az iskola kifestetett, a második napon a könyvtáros hölgyek takarítottak. Tisztították az ablakokat, s mellékesen a gyermekkönyvtár több mint J2 ezer kötetes állománya is a helyére került katalógus szerint! A harmadik napon már a megújult, megszépült könyvtári rész várta a gyermekeket. Köszönetét ez ideig még nem kaptak. Sem az iskola vezetése, sem karbantar­tói és a könyvtárosok sem. Remélhetőleg mi még nem késtünk el vele. A ti szavasvári gyerekek nevében: Budaházi István Örömmel veszem tudomásul mint zenei szerkesztő, hogy megnőtt az igény a régi csapatok új melódiái iránt. Emellett a régi formációk archív fel­vételei csonthangosan bömbölnek is­kolákban, benzinkutak környékén, ze­neszalonokban. Több se kellett nekem, elő a papírt és ceruzát! A fiatalabb korosztály hamar meg­tanulta a szignált: „A hajsza, a gálya, a főnix éjszakája”. Ez a jól kicsavart mondat érvényes a P. Mobil új CD- jére. A P. Mobil örökmozgó főnix­madara 1994. június 11-én újra a ma­gasba emelkedett, onnan a zöld sasok csataterére, a Ferencváros zöld gyepé­re szállt le. Az égvilágon nem történt semmi a P. Mobil (képünkön) háza táján. Egy­értelműen megmaradt mókamestemek Schuszter Lóri, Tunyogi Péter vokálo- zik és így tovább. A bakancsos bontó nyerő, hát még az ezüstkorongon ta­lálható anyag. Címe: The rest of P. Mobil. Minden itt van, amit a banda komponált és produkált a hetvenes­nyolcvanas években: a Varjúdal, Az utolsó cigaretta, a Vonat, a Csizma az asztalon stb. Ha nem elégszik meg a rajongó a koncertfelvétellel, mármint a hallgatással, és közelebb szeretne kerülni a jól sikerült show-hoz, videokazettán is megtekintheti. Bor­sos árról nem beszélhetünk, nem ki­dobott pénz a CD plusz videokazetta megvásárlása. A P. Mobilt követve egy emlékle­mez a CD-hegyekből: ez a Bencsik Sándor tiszteletére precízen megszer­kesztett, A zöld, a bíbor és a fekete című művecske. A barátok, ismerősök mindent el­raktároztak maguknak szekrényük­ben, a túlvilági dallam most visszatér Bencsik Samu Sándor jóvoltából. Az első három kompozíció a P. Boxot vetíti elénk, Samu fáradhatatlanul dolgozik gitárján. A Csillag leszel című szerzemény a Corvin moziban hangzott el 1980-ban, Rimszkij- Korszakov Dongója Lerch István és Bencsik szemszögéből ijesztőnek tű­nik. Deák Bili Gyula sokáig őrizte hátizsákjában a két Box Company- melódiát, ami szintén felkerült az „In Memóriám” mesterműre. A címadó A Zöld, a bíbor és a fekete nem vissza- nyúlás, nem siránkozás, hanem a ma­gyar rockzene feltámasztása. Az em­lített örökzöldet ismét mesterszalag­ra énekelte Tunyogi Péter, Varga Miklós, Vikidál Gyula és Bili kapi­tány. Kísér a P. Mobil. Átlapozva a belső füzetet, hadd idéz­zek Schuszter Lóritól, amit egy perc alatt megtanultam: „Samu angolul gi­tározott, és magyarul halt meg”. Nincs ennél szívszorítóbb befejezés! A könnyhullatás után Omega és Horváth Charlie. Az Omega jól bírja szusszal. Elő koncert, annak CD-vál- tozata, és most tessék, stúdióanyag is a boltokban. A „Trans and dance” di­cséretet érdemel. A „magyar” Charlie. Abszolút siker vadonatúj hanghordozón. Ha ezt le­írom, nem fog nekem senki hinni, pe­dig igaz a hír: az előjegyzések alapján a „Mindenki valakié” már aranylemez lett, de még van belőle! A zene füzére, valamint középpont­ja a King Crimson. Robert Fripp zenekarvezető a minap így nyilatko­zott: „Amíg élek, addig mindig lesz King Crimson”. Hiszek neki, nem be­szélt félre, csak egyszer. A világ­végéről fecsegett, de az nagy bukta volt. A csapat merész, újat alkotó mu­zsikája ma is sokak számára pél­dakép. A Thrak című átgondolt CD a kamarazene, az új hullám és a szabad zenélés összefonódása. Fripp tudja, kihez kell szólni, mivel lehet az igé­nyes tábort megtartani, hogy drukke­reit ne veszítse el. Társai régi bútor­darabok, profi muzsikusok (Tony Levin, Andrian Below, Bill Bruford), tudják követni a gitárőrültet. A „Thrak” nem könnyű dió, de fel lehet tömi, és innen könnyen fogyasztható. A gitár egyik kézből a másikba. A távolság messzebbnek tűnik, mint gon­dolnánk. A Zappa-tanítvány Steve Vai instrumentális metálalbuma, az „Alien love secrets” tele van hátborzongató futamokkal. Az első benyomástól nem ugrándoztam örömömben, a második nekirugaszkodáskor erőteljesebben fi­gyeltem a gitárakkordok bontását. Az összbenyomás fesztelen könnyedséget mutatott. Szerencsére! És persze a bo­rító. Egy művészeti kiállításon az első helyre biggyeszteném, hasonlót csak David Bowie-tói láttam 1974-ben. Felföldi Oszkár Kiállítás nyílik április 26-án, szerdán 16 órakor a Tiszti Klub kiállítóter­mében a Benczúr Gyula Festőkor elmúlt évi legjobb alkotásaiból. Bevezetőt Miterkó Jánosné, az intézmény igazgatója mond. A kiállítást Csabai Lászlóné, Nyíregyháza polgármestere nyitja meg. A műsorban Mohácsi Erzsébet versmondón kívül a művészeti szakközépiskola növen­dékei is fellépnek. Pulitzer-történet 2. Nemzetközi rajzpályázat Az Ifjúsági és Szabadidő Ház (3531 Miskolc, Győri kapu 27.) nemzetközi gver- mekrajzpái vazatot hirdet a X. Diósgyőri Várjátékok­hoz kapcsolódóan. Téma: a középkori Európa találko­zása a diósgyőri várban. A beküldött alkotások A/3-as méretben (41,5x29,5 cm) készülhetnek bármilyen grafikai eljárással, rajz­technikával. Tíz-tizenhat éves korú gyermekek pályá­zatait várják Európa bár­mely országából. Beküldési határidő: 1995. május 5. A legjobb alkotások kiál­lításra kerülnek a diósgyőri várban 1995. május 25— 28-ig, valamint az Ifjúsági és Szabadidő Ház gyermek­galériájában 1995. június 15-étől augusztus 1-jéig. Dí­jak: az első három helyezett nyolcnapos szlovákiai tá­borban vehet részt, Tat- ranska-Lesnán. Lefler 1921 és 1934 között a New York Times moszkvai tudósítója nem ame­rikai volt, hanem angol: Walter Duranty. Talán európaisága is hozzá­járult, hogy afféle excentrikus csoda­bogárként emlegetik az amerikai saj­tótörténet művelői, jóllehet egyetlen utódja sem mulasztja el máig, hogy csodálattal ne adózzék e neves tudósí­tó-elődje éles megfigyelőképessége, hatalmas, fölhalmozott ismeretanyaga és elemzéseinek pontossága előtt. 1932-ben tizenegy részes cikksorozat­ban foglalta össze évtizedes, Szovjet­unióbeli tapasztalatait, ezért kapott Pulitzer-díjat. Duranty-nek talán elsőként sikerült megértetnie a nyugati nagyközönség­gel — amint egyik, 1931-ben megje­lent cikkének címe összefoglalja —: „A mai vörös Oroszországot a sztáli­nizmus vezérli, nem a kommunizmus”. S a cikk arról szól, hogyan lett a nyu­gati marxizmusból tősgyökeresen orosz, ázsiai, birodalmi eszmerendszer Sztálin vezérlete alatt. „A sztálinizmus olyan fa, amelyik a marxizmusnak az orosz talajba átültetett, idegen magvá- ból nőtt ki, de akár tetszik a nyugati szocialistáknak, akár nem, orosz fa lett belőle.” Duranty-nek sokan a szemére vetet­ték, hogy túlságosan is megértő a szov­jet rendszerrel szemben. O ugyan csu­pán megérteni igyekezett a moszkvai valóságot, nem pedig egyetérteni vele, mindazonáltal elege lett az illetékte­len bírálatokból, s 1934-ben lemondott tudósítói állásáról, majd 1935-ben egy dacos című (Úgy írok, ahogy tetszik) könyvben foglalta össze oroszországi emlékeit. Ennek egyik legpompásabb rész­lete azt a téli napot idézi föl 1928- ból, amikor délelőtt a külföldi tu­dósítók tudomására jutott, hogy dél­után teszik föl a hatóságok képvi­selői a taskenti vonatra Trockijt csa- ládostól (akkor még csak Alma Atába száműzte őt Sztálin, az or­szágból való kiutasítására később került sor). Nosza, egy jó órával a megjelölt időpont előtt Walter Duranty a kazanyi pályaudvarra si­etett egyik kollégája társaságában. Tíz perccel a vonat indulása előtt a tüntetésgyanúsan sűrű tömegben utat vágott néhány egyenruhás a magas, jellegzetes, szakállas figu­rának és kísérőinek, s az összegyűl­tek körében borzongásként futott végig a szó: „Vöt... Trockij...” Aztán két nap múlva Duranty meg­tudta, hogy egy közönséges színjáték­nak voltak tanúi ott, a Kazanyi pálya­udvaron. Trockijt egy színész alakí­totta, aki egyébként több, polgárhá­borús filmben is megtette már ugyan­ezt. A GPU pedig a szándékosan el­híresztelt Kazanyi pályaudvar helyett a Jaroszlaviról vitte el Trockijékat egy mozdonyból és egyetlen vasúti kocsi­ból álló szerelvényen vagy húsz mér­földdel Moszkvától délre, ahol egy je­lentéktelen kis megállóhelyen a taskenti vonathoz kötötték a szám­űzött politikus vagonját. „Nincs-e hát igazam — írja Duranty —, amikor azt válaszolom, ha kérde­zik, hogyan kezelem az oroszországi híreket: legfőbb szabályom — semmit el nem hinni, amit hallok, egy kicsi­két hinni annak, amit olvasok és nem feltétlenül hinni a szememnek, ha lá­tok valamit.” Csata Károly Aforizmák Az öregedés egyik jele, hogy az embernek minden eszébe jut, amit elfelejteni szeretne, és mindent el­felejt, amit szeretne, hogy eszébe jusson. (Kellér Dezső) Ha még egyszer megszöktetnék egy asszonyt, a férjét is magammal vinném. (Liszt Ferenc) Ha nővel beszélsz, mindjárt az járjon eszedben: a nő elsősorban azt akarja hallani, hogy mi jót gondo­lunk róla — azután, hogy mi rosszat a többiről. (Saint-Maurice) Okos nőnek nem a tükör, hanem környezete szemvillogása a tájé­koztatója. (Knerl.) Nincs olyan hazugság, aminek ta­núja ne volna. (Plinius) A jog nem az, amit adnak, hanem amit nem vehetnek el. (Ramsey Clark amerikai ügyvéd) Két dolgot kell megszoknunk, különben az élet elviselhetetlen: az idők durvaságát és az igazságtalan emberiséget. (Chamfort) Az emberi természet olyan, mint az óceán — változatlan, változtat­hatatlan. Ma viharos, holnap tükör­sima — de mindig ugyanaz a ten­ger. Az ember ma is olyan, amilyen mindig volt, és mindig lesz (T. Wilder) Az emberi tettnek két rugója van: az érdek és a félelem. (Napóleon) Dr. Borsy Zoltán gyűjtéséből

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom