Új Kelet, 1995. április (2. évfolyam, 77-100. szám)
1995-04-25 / 96. szám
UJ KELET LABDARÚGÁS ii 1995. április 25., kedd NB III Sényőn higgadtság, Szálkán türelem kell! Vasárnap rangadót rendeztek a Ti- sza-csoport második helyezettje, a Sényő otthonában, ahová az ötödik helyezett, a jól felkészített Mátészalka látogatott, és hajszál híján sikerült is úgy távoznia, ahogy érkezett: pontosan. Kilencven percig élvezetes futballt, nagy csatát produkáltak a küzdő felek, ám a játék sava-borsa, a gól, hiányzott. Már talán mindenki elkönyvelte a 0-0-t, amikor Capatinának sokadszorra sikerült túljárni a szálkái kapuvédő eszén, megszerezve a győztes gólt. A közönség hatalmas üdvrivalgásban tört ki, a moldáv gólszerző pedig szinte eksztázisban rohant a sényői kispad felé. Célját már majdnem el is érte. amikor csapattársai utolérték és lerántották. Tizenegyes helyett ezúttal gratulációk sora járt a szőke fiúnak, ebben a játékos-edző, Rubóczki Tibor sem akart lemaradni. Sényői örömgúla az egyik, míg lehajtott fejek a másik oldalon. Mit ró Károly, a szálkái mester arca óriási csalódásról, keserűségről tanúskodott. — Csapatom a döntetlent feltétlenül megérdemelte volna — kezdte. — Az utolsó percben egy magas labdát — amit végül elnéztünk — el kellett volna fejelnünk, és akkor megint pontot szerezhettünk volna, de mint Rakamazon, ez sajnos most sem sikerült. Mind a két együttes nagyszerű játékkal rukkolt ki, élvezetes mérkőzést láthattak a nézők, amelyen a támadófutball szépségei is megmutatkoztak. Csapatomat dicséret illeti, hiszen sok jó teljesítményt láttam. — Tehát az utolsó percig minden rendben ment, és ekkor jött a védelmi kihagyás... — Igen. Úgy érzem, a három csatárral olyan támadófutballt tudtunk bemutatni, amely révén végig nyílt lehetett a találkozó. De hogy ilyen balszerencsések legyünk... Nagyon sajnálom a vereséget, mert egyre közelebb vagyunk ahhoz, amit szeretnénk játszani, de most sem sikerült a pontszerzés. Biztos vagyok benne, hogy előbb-utóbb sikerrel járunk. — Úgy néz ki, hogy az együttes otthon magabiztos, azonban idegenben nem eredményes. — így van, de ezen a harmadik idegenbeli találkozón, a korábbi biztató jelek után, még inkább megmutatta a legénység az erővonalait. Remélem, hogy csak a türelmen múlik a sikerünk, mert a jó játék már megvan hozzá. Az egyik szemem sír, a másik nevet... A nevetés ezúttal Rubóczki Tibornak jutott osztályrészül. — Igen nehéz mérkőzés volt, mert a Mátészalka nagyon felszívta magát. Jobbára a mezőnyben folyt a játék, de a végén szerencsére rúgtunk egy szép gólt, ami elégnek bizonyult a győzelemhez. Az 1-0-t reális eredménynek ítélem. Az előző fordulóban, Encsen egyébként véleményen szerint jobban fociztunk. Most valahogy nem ment úgy a játék, azonban minden ellenfél más, a szatmáriak ellen nehezebb volt játszani. Ez alkalommal a három pont megszerzése volt a fontos. — Amihez egy utolsó percben elkövetett nagy védelmi hiba kellett. — Ilyen a foci! Ha az ellenfél nem hibázik, nincs gól. Most hibázott, és ezt ki tudtuk használni. A mátészalkaiaknak sok sikert kívánok, és azt, hogy legyenek ők is ott az élmezőnyben, mert jó csapatuk van. — Mi az oka, hogy mostanában halványabb a sényői gárda, mint az ősszel? — Amikor az élre kerültünk, mindenki az NB Il-t emlegette nálunk, a játékosok pedig tavaszra görcsössé váltak. Tavaly még nem ismertek bennünket az ellenfelek, viszont összejött egy jó kis csapatunk, és igencsak megleptük a vetélytársakat. Most azonban mindenki csak azt hangoztatja, hogy „Sényőt kapjuk el, Sényőt kapjuk el!”. Ha a fiúk lehiggadnak, és nyugodtan játszanak majd, akkor megtarthatjuk helyünket az első ötben, hiszen ez a célunk. Csiky N. Pillanatképek A Hódmezővásárhely összeállítása így kezdődik: Fekete — Barna... egy Barna nálunk is van. Nem valami kecsegtetően élénk színek. Ráadásul mellettük pályára lépett még huszonhárom szürke... Bágyadtan, álmosan kezd a csapat. A nézők a hirtelen jött meleget emlegetik. Igaz. A múltkor meg hideg volt. Egyszer lenne normális az időjárás, nem állna meg előttünk senki. A közönség nagy része csodálkozik, hogy az ellenfél játékosai minden labdát elfejelnek. Pedig egyszerű. A mieink fej nélkül játszanak. Bekiabálás a félidő vége felé: — Hajtsátok meg őket, akkor összeesnek! A válasz két sorral feljebbről: —- Persze, a röhögéstől! A második félidő elején egy vitorlázó repülő jelenik meg a vásárhelyi kapu mögötti légtérben.Domokos egy jobb oldali beadásból kis híján eltalálja, a levegőben már javulunk. Nálunk Bessenyei végig játszott, amott Szécsényi csak a második félidő közepén állt be. Talán ez döntött... A vasárnapi, Tiszavasvári-Kaba mérkőzésen a sötétmezes Szilágyi kapura fejel Fotó: Martyn Ez történt az NB ll-ben A kivitelt nem pontozzák Feszültség vibrált a levegőben. Gondterhelt arcok az öltözőfolyosón, csendes fohászkodás, a legfontosabb taktikai utasítások újbóli „biflázá- sa”... Tájkép csata előtt a nyíregyházi táborban. Aztán... irány a pálya. Mindenki tudta: Hódmezővásárhely testén át vezet az út, a kiesőjelölt vendégeket kell a mélybe taszajtani, egyúttal az élboly után iramodni. Nos, sikerült. Az NYFC második tavaszi győzelmét szállította, bár nem sZép- ségdíjas játékkal, ám a kivitelt nem pontozzák. Tóth János klubigazgató szerint a csatanyerés mindennél fontosabb volt. — Helyesebben, nemcsak ezt a mérkőzést volt kötelességszerű megnyerni, hanem a következő, Miskolc ellenit is. Ennek megvalósulása esetén a bajnokság hajrájában nem kell remegnünk, s akkor talán a produkált játék is kielégíti majd a közönséget. Nagyon szeretném, ha a csapat képes lenne azt a kedvező arculatát mutatni, amit a felkészülés alatt oly gyakran megvillantott. Túlságosan sok energiát lekötött a vereségek fölötti kesergés, labdarúgóim úgymond lelkiztek, s ez a teljesítmény rovására ment. A szombati meccsen néha már felpörögtek, több figyelemmel hosz- szabb időszakokban is kihozhatják magukból a maximumot. Még egyszer említeném, ha nyerünk Miskolcon, elkerülhetjük, hogy a keresztbe- verések okán visszafelé kelljen pis- lantanunk a táblázaton. Ami már most biztos, Szkunc kénytelen lesz kihagyni a hétvégi találkozót, ugyanis besárgult. — Úgy gondolom, a mérkőzés döntő momentuma volt, amikor az Tiszavasvári a hétvégén az NB II Keleti csoportjának újabb reprezentánsát, a Kábái Cukor FC gárdáját fektette hazai pályán két vállra. A 2- O-ás győzelem után a győztes csapat szakvezetőjét kérdeztük. — Hazai pályán a tavaszi harmadik mérkőzésünkön ismét sikerült győzni, ráadásul kapott gól nélkül. Rendkívül elégedett vagyok az eredménnyel. Hellyel-közzel a játékkal is, mert voltak helyzeteink bőven, és ez a győzelem akár nagyobb arányú is lehetett volna. Összességében természetesen nem vagyok elégedetlen — értékelte röviden a találkozót Szikszói Lajos. (A mérkőzés előtt összefutottunk Szurkos Imrével, a tavaszra Kazincbarcikára kölcsönadott tiszavasvári csatárral: — T egnap játszottunk, 3- lre nyertünk Gödöllő ellen, így ma szabadnapos vagyok. Magvallom őszintén, nagyon szeretnék újra itthon játszani, a tiszavasvári együttesben. Fáj a szívem a csapatért. Nagyon jó a hangulat, jó a közösség, mindenki küzd egymásért. Kár, hogy ezekből a sikerekből kimaradok ...) — Az első félidő nagy csatát hozott, nehezen született meg az első gól, a szurkolóknak 40 percet kellett várni a hazai találatra. Nem ezt szokták meg tavasszal... Bár ha úgy vesszük, a legjobbkor jött Szilágyi gólja, hiszen a félidő előtt gólt szerezni taktikailag az egyik legjobb megoldás. — Valóban megszokhatták a szurkolók, hogy a mérkőzések elején gólt rúgunk, most ez nem sikerült. Mentségünkre szolgáljon, hogy Kaba nagyon jó képességű ellenfél, hiszen ők az NB I-es feljutó helyért küzdenek. Éppen ezért meg is tesznek érte mindent. Nem szabad azonban elfelejteni. hogy Salgótarján után újabb NB l es aspiránst győztünk le, ami nagy örömünkre szolgál. — Nagyon jó párok alakultak ki a első félidő befejezéseként büntetőből vezetést szerzett a csapat, lélektani előnyhöz jutva ezáltal. — Természetesen jókor jött az a gól. Kétségkívül nem úgy kezdtünk, ahogy azt kértem az öltözőben. Görcsösen, óvatosan futballoztunk, elmaradt a várt lerohanás. Nem akarok a hirtelen beköszöntött melegre hivatkozni, de talán ez is közrejátszott abban, hogy elhúzódott az ellenfél gyengéinek kipuhatolása. Egy percig sem féltem, biztosra vettem, hogy begyűrjük Vásárhelyet. El kell azonban ismernem, akadtak kritikus pillanatok. Bress lövésénél például nagyot védett Kormos. Amennyiben gyorsan feltörtük volna a felállt védelmet, nyilvánvalóan hamarabb kap szárnyra a csapat, ez feltétlen tanulságként szűrhető le. — A kétgólos előny tudatában is idegesnek tűnt a társaság, létszámfölényes szituációkban rendre rossz megoldásokat alkalmaztak. Minek tulajdonítod ezt? — Most mondjam azt, hogy nem volt szerencsénk sem? Egyet leszögezhetünk: a hátralévő idő feladata lesz a támadójáték további csiszolása. Bagoly, és az ezúttal kispados Paulik adós még a jó játékkal, társai igyekeztek, az akarásra egy rossz szavam sem lehet. Csehi az első félidőben fáradtan mozgott, hiszen a második vonalban teljesen más edzésritmusban készülünk, mint az élvonalban. Az is igaz, három meccsen, három poszton próbáltam ki. Fizikálisán rendben van a gárda, s ha jönnek majd az eredmények, úgy válik egyre felszabadultabbá az együttes. Megjegyzem, fejetlenül nem ildomos mérkőzésen, gondolok itt a Bruchen- tal - Cigan csatára, vagy a Leute — Nagy Attila összecsapásra, de nyugodtan kijelenthetem, hogy a többi hazai játékos is fölülmúlta kubai párját. A csatárok is nagyon sokszor áttörték a vendég falat. Ón hogyan látta ezt? — Nyilván az a csapat nyer, amelyik több ilyen páros mérkőzésen diadalmaskodik. Úgyérzem, hogy ez ma nekünk sikerült jobban. Nem is emlékszem, hogy olyan sok helyzete lett volna Kábának. — 1-0-ás vezetésnél a második félidő közepe előtt lecserélte a gólszerző Szilágyit, nem volt ez a húzás túl kockázatos? — Nem volt ebben semmi rizikó. Az első gól megszerzése miatt kellett három csatárral játszanunk. Amikor ez megvolt, játszhattuk a kedvenc kontrajátékunkat, amibe két csatár játéka fér bele. És őszintén szólva a második gól a csere után volt, miként több százszázalékos gólhelyzetünk is. Szilágyi játéka rendkívül hasznos volt, fontos gólt szerzett, de a két gyors csatáros játékban Erdeinek és Pitácsnak van nagyobb létjogosultsága. Ok ugyanis gyorsabbak Józsinál. (A szünetben űr. Thúróczi Csaba, a Nyíregyházi FC megátalkodott, a csapat mellett végsőkig kitartó szurkolója, vezetője a kábái Cipffel beszélgetett, majd pedig Erdei Csabával. — Csak baráti beszélgetések voltak, mindig itt állok a játé- koskijáróban, és ezért nem sokat jelent, amit láttál — mondta érdeklődésünkre. — Az biztos, hogy nyáron nagyon megerősödik az NYFC játékoskerete. Hazajön például Molnárés Erdei, és még több ismert játékos is. A harmadik év végére elérjük célunkat — ígérte. A közelben álló tiszavasvári sportelnök sejtelmesen mosolygott, PetheJSándor nem mondott semmit Erdei esetleges távozására. Fftszen ha Erdei ugyanolyan jól játszik, mint eddig, rohanni, ebből leckét kaptunk legutóbb Kábán. — Kovács rendkívül hasznosan játszott, mindkét gólban vastagon benne volt, sőt, az egyiket ő maga szerezte. De mintha egyedid maradt volna a középpályán. Osztod ezt a megállapítást? — Imre bebizonyította: mire képes, ha csak a labdarúgásra koncentrál. Beállt a sorba, úgy tűnik, tanult a múlt hibáiból. Korábban nyilatkoztam: lejárt a kísérletezés időszaka! Mellette Bessenyei a jelöltem, de mozgékonyabban kellene futballoznia. Nem látványos játékot várok tőle, a csapat szolgálatába kell állítania tudását, hasznosítani a benne megbúvó tehetséget. Csehire az előbb már kitértem, bízom benne, hogy az eltelt két-há- rom hét elég volt számára az átálláshoz.-— Győzött az NYFC. A te mércéddel ítélve, elégedettséggel tölt el a gárda teljesítménye, vagy netán nívó- sabb előadásra számítottál? — Ebben a nehéz lélektani helyzetben, amibe a csapat a gyenge tavaszi rajt után került, a három megszerzett ponttal és a játék néhány elemével elégedett vagyok. De az összképpel egyáltalán nem. Ha realizáljuk a miskolci összecsapásra előirányzott győzelmet, akkor végleg elvonulhatnak fejünk felől a viharfelhők. Ekkor biztos háttér tudatában fogadhatjuk az MTK-t, s akkor egy oldottabb, gátlások nélküli Nyíregyházát láthatnak a szurkolók. Én ragaszkodom ahhoz a feltevésemhez, miszerint jóval többre hivatott a mai NYFC. mint azt az eddig elért eredményeink sugallják. Koncz Tibor a tavaszi fordulókon, az átigazoláshoz nekik is lesz egv-két szavuk.) — Meddig tart még a türelmük, hiszen bravúrt bravúrra halmoznak tavasszal, de a veszélyzónából nem sikerül elkerülni? Bírják még idegekkel, hogy jobbnál jobb csapatokat győznek le, miközben a tabellán alig sikerül előbbre lépniük? — Muszáj türelmesnek lennünk, hiszen nem tudunk mást tenni. Mindenesetre ez még a jobbik eset, hiszen „megy a szekér”, és csak arra kell vámunk, hogy az előttünk levő csapat hibázzon. Miközben gyűjtögetjük pontjainkat, arra várunk, hogy az előttünk lévő három-négy csapat közül valaki egymás után két vereséget szenvedjen. Abban a pillanatban a helyére tudunk lépni. Türelem kell, de amikor ősszel csak nyolc pontot gyűjtöttünk össze, már akkor tudtuk, hogy az NB Il-es tagságunk nem csak rajtunk múlik. Ami tőlünk telik — egyelőre úgy tűnik —, mi megtesszük. (Erdei Csaba a mérkőzés után nagyon boldog volt: — Természetesen bosszant, hogy nem sikerült gólt lőni, megvoltak a helyzeteim, de azt mondom, mindegy, hogy ki lövi a hálóba a labdát, csak nyerjünk! Ez most minden egyélű érdeknél fontosabb.) — A következő két mérkőzés könnyűnek látszik — Hódmezővásárhely — Miskolc, kis szerencsével akár most megszülethet a várva várt tizedik hely elfoglalása. — Nekünk könnyű mérkőzéseink nincsenek. Hódmezővásárhelyen például Szűcs és Szilágyi a sárga lapok miatt nem léphet pályára. Ráadásul a hazai csapatnak ez az egy esélye van arra, hogy a bennmaradást kiharcolja. Valószínűleg mindent mozgósítanak a győzelem érdekében. A kötelező győzelmek, mint a Miskolc elleni is, a legnehezebbek. Jobb csapat ellen könnyebb győzni. Száraz Attila- • - . • - • 'V < _ ~ Jó csapat ellen könnyebb játszani!
