Új Kelet, 1995. április (2. évfolyam, 77-100. szám)
1995-04-24 / 95. szám
O DADT IBI 1995. április 24., hétfő _ brUri 1 ÚJ KELET Atlétika: ifjúsági Eurépa-bajnokok „Ott szeretnék lenni a diszkoszvetés döntőjénél" — Miért kedvelte annyira a párizsi diszkoszt? — Ezt a franciák nem sokkal a verseny előtt kísérletezték ki, két héttel a rajt előtt minden nevező kapott egyet, hogy gyakorolhasson vele. Addig a legismertebb diszkosz a Berg márkanevű volt, s ennek középen volt a súlypontja, míg az új Obol-diszkosz peremnehéz volt, nem középre esett a súlypontja. Nagyon nehéz volt vele dobni, mert ha a megszokott technikával hajítottuk el, akkor felszállt nagyon magasra, s aztán az orrod előtt esett le. Az első dobásoknál én is így jártam. Úgy látszik, nekem sikerült a legjobban elsajátítani az új technikát. Ráadásul ennél nem az ellenszél segítette a dobót, hanem a hátszél, s Párizsban hát- és oldalszél fújt, ezt nekem sikerült a legjobban kihasználnom. — Gondolom, nemcsak a szerencse segítette a győzelemhez. — Ami azt illeti, nem voltam egy dobóalkat, ezért nagyon sokat edzettem. Sötétedéskor úgy kellett a Tisza- vasvári úti pályáról hazazavarni. Mindig én voltam az utolsó, aki még edzett. Édesapám is sokat segített, a verseny előtti utolsó hazai edzésen is ott volt, ő hozta vissza a dobókörbe a diszkoszt. Az egyik dobásom egy füves helyre esett, s ott édesapám több négylevelű lóherét talált, akkor jósolta meg, hogy nyerni fogok. — A győzelem után elkerült a városból. — Igen, Budapesten tanultam, s ott is helyezkedtem el. Még két évig sportoltam, néhányszor megjavítottam a Párizsban elért egyéni csúcsomat, aztán jött a sérülés, és utána már nem folytathattam. — Szerette az atlétikát? — Nagyon. Érdekes, hogy ez egyéni sportág, mindenki magányos farkas, de nagyon sok baráti kapcsolat szövődik. Az, hogy ellenfelek a versenyzők, nem akadály a baráti kapcsolatok kialakulásában. Csak a dobókörben van nagyon egyedül az ember. Nagyon szerettem az atléták társaságát. — Szokott még Nyíregyházára látogatni? — Hogyne, hiszen édesanyám ma is ott él. A szervezők meghívtak nyárra, a játékok idejére. Akkor is ott leszek. Szeretném, ha segíthetnék a szervezőknek, s nemcsak vendég lennék. Egy vágyam van, hogy a női diszkoszvetés döntőjénél ott lehessek. Atlantára készül A budapesti sajtótájékoztató másik vendége szintén diszkoszvető, a tavalyi világranglista-vezető, Hon’áth At- 'tila 1985-ben Cottbusban lett ifjúsági Európa-bajnok. Őt is az akkori élményekről kérdeztük. — Mennyire fontos, miért fontos az ifjúsági Európa-bajnokság? — Nagyon komoly ösztönző erő egy fiatal atléta számára. A dobószámokban huszonéves korban még nem lehet világszintű eredményeket elérni. Évekig kell még keményen dolgozni. Az ifi Eb-n való jó szereplés hitet önt az emberbe, hogy érdemes dolgozni. Persze az nem biztos, hogy aki ott első lesz, az lesz később is a legjobb. Ugyanakkor a korosztályodból minden számottevő sportolót megismerhetsz egy ilyen versenyen. Nagyon fontosnak tartom ezt a verseny- formát. Belekóstolhatsz a nemzetközi szereplésbe is. — Sokan versenyeznek még akkori vetébytársaid közül? — Már nem sokan, szinte egyedül maradtam harmincéves koromra. Egy belorusz versenyző van, aki még most is dob, és ott volt Cottbusban, de vele is nagyon régen találkoztam versenyen. — Hogyan sikerült a tavalyi éved?. ■ — Azt hiszem, tavaly túledzettem magam. Nagyon készültem az Eb-re, az idény eléjén jöttek is az eredmények, ranglistavezető lettem. Akkor rátettem egy lapáttal, s a nagy terheléstől megsérültem. Emiatt nem volt értékelhető eredményem a múlt év második felében. — Az idén mire készülsz? — Természetesen a vb-re, idén csak nyolc-tíz versenyen indulok, de ott jól akarok szerepelni. Nem akarom túlterhelni magam. Az igazi célom, hogy Atlantában jól szerepeljek. Azzal szeretném lezárni pályafutásomat. Egyébként üdvözlöm a nyíregyházi dobókat. Kerekes Laci, aki egyik legnagyobb vetélytársam volt, nagyon jó barátom. Horváth Attila Sajnos, mostanában már kevesebbet találkozunk. Hallom, edző lett, remélem, néhány tanítványa ott lehet majd az Európa-bajnokságon. Pógyor Klára Az első ifjúsági atlétikai Európa- bajnokságon egy magyar aranyérem született, amit egy nyíregyházi atlétahölgy, Pógyor Klára szerezte. Száz nappal a Nyíregyházán sorra kerülő XIII. ifjúsági Eb előtt a szervező- bizottság sajtótájékoztatót tartott, melyre meghívták a huszonöt évvel ezelőtti Európa-bajnokot is. Ebből az alkalomból beszélgettünk vele. Pógyor Klára 1970-ben Nyíregyházán, a Kölcsey Gimnáziumban érettségizett, akkor már az NYVSC atlétája volt. 1970-ben Párizsban rendezték az első ifjúsági atlétikai Eu- rópa-bajnokságot, ahol Pógyor 48,26 m-rel lett első a női diszkoszvetésben. Ezután felvették a Testnevelési Főiskolára, ott szerzett diplomát, azóta Budapesten él és pedagógusként dolgozik. Még a főiskola évei alatt egy súlyos sérülés érte torna közben, akkor hagyta abba az élsportot. Férjével három gyermeket nevelnek, s bár nem Nyíregyházán él, azóta is rendszeresen jár városunkba, hiszen édesanyja ma is itt lakik. Egyik kollégámmal kérdeztük az egykori atlétát, de alig hangzott el az első kérdés, már meséli sorra az eseményeket. Látszik rajta, neki is jólesik emlékezni, és bár huszonöt év eltelt az aranyérem megszerzése óta, azért a részletekre is emlékszik. — Huszonöt év alatt senki nem keresett, senki nem kérdezett, hogy mi is történt Párizsban. Ezért nagyon meglepett ez a meghívás, az, hogy még vannak, akik emlékeznek rám. A Testnevelési Főiskolán tornaedzésen ráestem a gerendára, s utána még az is kérdéses volt, hogy tudok-e majd újrajárni. Szerencsére rendbejöttem, de a sportolást nem tudtam folytatni. Az atlétikával is megszakadt a kapcsolatom. —Hogyan kezdett el sportolni és miért pont a diszkoszt választotta? — Hárman vagyunk testvérek, a nővérem futott, a fivérem is sportolt, így természetesen én is sportolni akartam. A nővérem vitt el az atlétikai pályára, és Seregi Ervin tanár úr megkérdezte, mit szeretnék csinálni. Mondtam, hogy én azt szeretném dobni, amivel pörögni kell. Mutatták a diszkoszt, de én mondtam, hogy nem erre gondoltam, hanem a kalapácsra; akkor kiderült, a lányok nem dobnak kalapácsot, legalábbis akkor még nem. így lettem diszkoszvető. Mindent, amit a sportban elértem, Seregi tanár úrnak és Váradi Laci bácsinak köszönhetem. — Milyen esélyekkel utazott Párizsba? — Széchenyi József, a válogatott edzője azt várta tőlem, hogy bekerüljek a döntőbe. Aranyra gondolni sem mertem, mert akkor a legnagyobb esélyes a szovjet Sapranova volt, már minden lehetséges aranyat begyűjtött. Félelmetes híre volt, mindenki félt tőle, ő volt az, akit nem lehetett legyőzni. Nálam vagy tíz centivel volt magasabb, és kb. száz kilóval nehezebb. Szóval nem volt esélyem. — Hogyan zajlott a verseny? ■— Ott is voltak izgalmak. A döntő az utolsó napon volt, s addig csak annyit láttunk Párizsból, amennyit a busz ablakából lehet. Úgy döntöttem, ha már itt vagyok, meg kell néznem a várost, látnom kell az Eiffel-tor- nyot. Szerencsére akadt egy kedves francia atléta, aki elkísért. Gyakorlatilag délelőttre elszöktem a csapattól, ezért mindenki nagyon izgult, hogy megérkezek-e a kezdésre. Szerencsére nem lehetett elkésni, mert a kezdési időpontban még nem voltak ott a diszkoszok, csak több óra elteltével kerültek elő. Kiderült, hogy a szertáros otthon hagyta a kulcsát, s el kellett érte mennie a város másik végébe. Egyébként ezek a diszkoszok nagyon kedvesek nekem. Kézilabda A budapesti tanácskozás A Nemzetközi Kézilabda Szövetség (IHF) vezérkara, a Végrehajtó Bizottság péntektől vasárnapig Budapesten, a Thermal Hotel Héliában tartotta soros tanácskozását. A vb- ülés befejezését követően a vendégek sajtótájékoztatót tartottak. A sportág vezetői elmondták, hogy tárgyaltak a közelgő, május 7- én kezdődő izlandi férfi világbajnokságról és a decemberben esedékes osztrák-magyar közös rendezésű női vb-ről, emellett szót ejtettek több fontos, a sportág egészét érintő kérdésről, például a honosított kézilabdázók játékjogosultságáról is. Erwin Lánc, az IHF osztrák elnöke megemlítette: elsődleges szempontnak tartják, hogy mindenki ott játsszon, ahol akar, vonatkozik ez a klubcsapatokra és a nemzeti válogatottakra, ám igyekeznek érvényt szerezni bizonyos megszorító intézkedéseknek. így bármelyik játékos csak kétéves kivárás után húzhatja fel választott új hazája címeres mezét. A nemzetközi szövetség első embere a magyarokkal kapcsolatban elmondta, hogy a női válogatott világbajnoki kilátásait lényegesen kedvezőbbnek ítéli meg, mint a férfi együttesét, szerinte a hölgyek, Laurencz László szövetségi kapitány tanítványai jó eséllyel pályáznak a vb-dobogó valamelyik fokára. Autósport Tragikus idénynyitó Óriási érdeklődés előzte meg az autós Mól Salgó Ralit, amely a Hungária Biztosító Rt. Kupájáért kiírt magyar ralibajnokság idénynyitója. A Saltógarjánban rendezett viadal úgy indult, ahogy tavaly abbamaradt: a 106 első osztályú versenyzőpáros közül Ranga László és Büki Ernő, az abszolút magyar bajnoki cím védői nyerték az első gyorsasági szakaszt. A következőn ifj. Tóth János és Gergely Ferenc már megszorította a bajnokkettőst, mi több, meg is nyerte a különpróbát. A versenyzők közül szinte mindenki folyamatosan panaszkodott a nézők fegyelmezetlenségére. Kirívóan rossz volt a helyzet a kisterenyei körgyorsaságin, amely immár több mint egy évtizede a rali leglátványosabb része. Történt néhány kisebb baleset, de a kisterenyei gyorsasági szakaszon a 64-es rajtszámú Lada vezetője, Tisza Andor és Nagy István egy éles balkanyarban kisodródott az útról. A kocsi átborult a korláton, és a túlságosan közel álló nézőkre zuhant. Három sérültet is kórházba szállítottak. A súlyos mellkasi sérüléseket szenvedett 19 éves Tóth Krisztina életét már nem tudták az orvosok a salgótarjáni kórházban megmenteni. A rendezők fontolgatták, hogy a következő körben a kisterenyei körversenyt „kiveszik” a körből, de ez újabb beláthatatlan következményeket vont volna maga után, mert legalább 100 ezer néző volt a környéken. A szervezőknek végül sikerült a nézőket rávenni, hogy a korlátok mögé és ne pedig a tiltott helyekre álljanak. így végül folytatódott a rali. Óriási meglepetésre az N-cso- portos Mazdát vezetőErdi Tibor és Varga István ugrott az élre. Időközben történt még egy baleset: a 23-as rajtszámú Forddal versenyző Fischer Ákos autója kigyulladt, de a versenyzőket a tűzálló overall megvédte. Egy sportbírót kisebb égési sérülésekkel kórházba kellett szállítani. Ökölvívás Foreman megvédte világbajnoki címét Megvédte profi nehézsúlyú ökölvívó világbajnoki címét az amerikai George Foreman. A Nemzetközi Bokszföderáció (IBF) 46 éves amerikai bajnoka pontozásos győzelmet aratott 26 éves német kihívója, Axel Schulz felett. A 11 000 néző előtt megrendezett összecsapás elején még úgy tűnt, hogy Foreman könnyedén védi meg világbajnoki elsőségét. A hatodik menettől kezdve azonban fokozatosan Schulz vette át az irányítást. Kerülve Foreman erős ütéseit, a német ökölvívó lábtechnikáját helyezte előtérbe: fürgén lépett el „koros” ellenfele elől, majd pontos ütéseket mért testére. Foreman — akit a hetedik menetben övön aluli ütésért figyelmeztettek — sem hitt igazán győzelmében, lehorgasztott fejjel tért pihenőre az utolsó „felvonás” után. Nagy meglepetésre mindössze egyetlen bíró látta úgy, hogy Axel Schulz egyenrangú ellenfele (114:114) lett volna a „boksznagypapának”. Ketten pedig 115:113 arányban az amerikait látták jobbnak. Foreman egyébként profi pályafutása 74. győzelmét aratta. — Soha többé nem mérkőzöm meg ezzel az alakkal. Nagyon kemény ellenfél volt — jelentette ki George Foreman. A vesztes Schulz a következőket mondta: — A lehető legjobb formában voltam, így érthető, hogy el vagyok keseredve. Egyébként minden tiszteletem Foremané. George Foreman 10 millió dollárt kapott a mérkőzésért, Schulz pedig 350 ezret. Mars Maraton Vasárnap délelőtt a Duna Mars Maraton futókarnevál keretében bonyolították le az 1995. évi országos maratoni bajnokságot. A mezőny Viseg- rádról indult el a 42 195 m-es táv leküzdésére, melynek célja a budai Tabánban volt. A hirtelen jött nagy meleg igencsak megnehezítette a futók dolgát, de a versenyre benevezők nagy része becsületesen teljesítette a maratoni távot. A férfiaknál Hóiba Zoltán óriási bravúrt vitt véghez, negyedik alkalommal is sikerült megszereznie a bajnoki címet. A hölgyeknél némi meglepetésre Farkas Ágota győzött közel négyperces előnnyel a tavalyi bajnok, Molnár Gizella előtt. A maratoni bajnokság végeredménye: férfiak: 1. Hóiba Zoltán (BVSC) 2:20:11 ó„ 2. Szűcs Antal (BVSC) 2:22:26, 3. Szemán János (VEDAC) 2:24:06,4. Bogár János (Békéscsabai AC) 2:26:25; nők: 1. Farkas Ágota (Hunyadi DSE) 2:55:59 ó„ 2. Molnár Gizella (BVSC) 2:59:51, 3. Korán Éva (Hunyadi DSE) 3:03:45.
