Új Kelet, 1995. április (2. évfolyam, 77-100. szám)
1995-04-01 / 77. szám
UJ KELET MEGYÉNK ELETEBOL 1995. április 1., szombat 3 Nem mind arany, ami fénylik „Megy a gyűrű..." Az arany látványa sokakat megszédít, elveszi az eszét, megszünteti a józan gondolkodást, háborúságot szül... és sorolhatnám. Aranyat venni potom áron? Ki ne harapna rá azonnal a nagy lehetőségre? Több ismerősöm mesélt már arról, hogy léprecsalták csalafinta cigányok, akik töröknek, görögnek, dél-olasznak meg a jóég tudja miféle barna- bőrű nép fiának adták ki magukat, majd egy rögtönzött színdarab után előkerült egy gyűrű, lehetőleg olyan körülmények között, hogy a kiszemelt „áldozat” ha törik, ha szakad meg akarja venni. Egy alkalommal a cikk írója is „lépre ment” , ezért legegyszerűbb, ha különösebb kommentár nélkül közreadja saját esetét — elrettentő példaként. íme: A nyíregyházi Bethlen Gábor utca felől haladtam a Víz utcán, mikor az út másik oldalán lévő járdán megláttam egy csillogó tárgyat. Szapo- rázni kezdtem lépteimet, aztán gyorsan átvágtam a másik oldalra. Ekkor vettem észre, hogy ugyanakkor egy eddig céltalanul ácsorgó cigány hölgy is elindul, és úgy gyorsítja lépteit, hogy néhány lépéssel előbb érjen az eddig még ismeretlen „kincshez”. Felkapta a gyűrűt, feltűnően nézegette, majd hozzám lépett és tört magyarsággal kérdezte: — Maga szerint arany? — Azt nem lehet tudni — mondtam, közben egy kanál vízben meg tudtam volna fojtani gyorsaságáért. ' — De benne van a próba! — bizonygatta. — Hadd nézzem meg! — Mennyit ad érte? Addig nem adom! — hangzott a magabiztos válasz. — Maga szerint mennyit ér? — Ha arany, ér vagy hatezret — értékeltem le gyorsan a körülbelül 20 ezer forint értékűnek tűnő „ékszert” — Felezzük meg — mondta —, adjon érte háromezret! — Ezret adok. Gondoltam, hogy ez még belefér a lutriba: ha nem arany, akkor sem vesztek túl sokat. Megalkudtunk. Akkor azt hittem boldogan mosolyog, de hamarosan rájöttem, hogy engem röhögött ki a kendője alatt. Ezután egy barátom, majd a családom előtt váltam közröhej tárgyává, ők már hallottak ilyesmiről. ...Reggelre a gyűrű elvesztette csillogását, zöldre festette az ujjamat, és rézzé aljasult az ékszer, amely különben nagyon ügyes, kézzel vésett igazi ötvösmunka, benne a félreérthetetlen arany próba. F. Sipos Nem fogom kiváltani ■maamr 9 ^^maaamaoi „Mi arra esküdtünk" Április elsejétől átlagosan huszonnyolc százalékkal emelkednek a külföldi gyógyszerek árai. Nem győzzük kapkodni a fejünket. Márciustól már sokadszor hallottunk az árak növeléséről. Betegekből nem lesz kevesebb, viszont lassan orvoshoz sem merünk fordulni. Megtanulunk fájdalmat, betegséget tűrni. — Már harminc éve állandóan szedem ezeket a gyógyszereket — mutat a terjedelmes listára háziorvosa rendelőjében egy hetvenéves néni. — A vérnyomásommal meg a gyomrommal van probléma. Eddig is ezer forinton felül fizettem a patikában, most még többet. Változtatásra, jobbra nem számítok — mondja elkeseredetten. Halálra vagyunk ítélve. A kenőcs ára, amivel a visszereimet kentem harminc forintról száznyolcvanra emelkedett. A nyugdíjasokat irtani akarják.. meg a gyerekeket is... — Nem fogom kiváltani a gyógyszereket — szólt közbe egy idősebb néni. — A „jólét” hozta ezt a sok betegséget. Tízezer-egyszáz forint a nyugdíjam, ezért nem kaptam lakás- támogatást... Soknak találták. Egyedül élek, hogyan, miből nem tudom. — Nekem hörgőasztmám van, muszáj beszedni a tablettákat, cseppeket, de a gyerekeknek miből adok majd ennivalót? Tizenegy gyereket neveltem fel. A férjem már több éve meghalt. Magamhoz fogadtam két állami gondozott gyereket, hogy ne legyek egyedül. Dolgozni nem bírok, ha két kilót felviszek a lépcsőn már rosszul vagyok — mondja egy ötven év körüli asszony, aki gyakran megfordul a rendelőben. — Dühít ez az egész — mondja Dr.Balázs Ibolya háziorvos. — Küszködünk valamennyien. Forgatjuk a prospektusokat és számolunk. Egy- egy páciensemnél nemcsak a diagnózist meg a gyógyszer milyenségét, mennyiségét kell megállapítanom, hanem azt is, hogy melyik lesz a legolcsóbb. A beteg gyötrődik, mert volt egy bevált gyógyszere, ami mellett jól érezte magát, tünetmentes volt. Meg kell győznöm arról, hogy az olcsóbb gyógyszer is megfelelő hatékonyságú. Ragaszkodnak a régihez, az újtól annyira félnek, hogy minden mellékhatást éreznek. Ez pedig akadályozza nemcsak a tényleges, de a pszichés gyógyulást is. Árra esküdtünk, hogy minden erőnkkel azon leszünk, hogy segítsük a betegeket. Ezt csak az egészségügyben dolgozók veszik komolyan. Tudomásunk szerint a rendelkezések három hónapos próbaidővel kerültek bevezetésre. Az Orvoskamarán belül gyűjtünk minden véleményt, adatot. Az áremelést gazdasági és nem szakmai szempontok vezették. Egyes betegségcsoportokat igazságtalanul érint. Figyelmet és pénzt kellene fordítani a prevencióra. Ez a legfontosabb. Az itt fellépő hiányosságok oda vezetnek, hogy egyre több ember szorul majd kórházi kezelésre. Ez mégtöbb pénzt fog felemészteni, ez egy ördögi kör, amelynek mindannyian áldozatai vagyunk. Amint letelik a három hónap, lépni fogunk... reméljük sikerrel. — Nem kívánok nyilatkozni — mondja egy kisebb patika gyógyszerésze — elég nagy baj van itt. Ebben a jegyzetben az új gyógyszerárakat közölték velünk néhány hónapja. Már legalább hétszázat kellett kijavítani, hiszen újra megváltozott. Annyi adminisztráció szükséges, hogy nem győzzük. Alig lehet lépést tartani velük. Április 1 -tői újra emelés és még semmiféle jelzést nem kaptunk. Eltörlik a gyest is, hogyan fognak megélni az emberek? Itt hatalmas botrány lesz, ezt nem lehet kibírni... — Uramisten! — hallom távozóban az egyik vásárló megdöbbent hangját. Csak a pénztárnál nézett a számlára. Kozma Ibolya Muszáj beszedni a tablettákat Túró Rudi az ország háromnegyedén A Szabolcs megyei Tejipari Vállalat Mátészalkai Tejüzeme és Tejporgyára keletkezését 1948-ra lehet datálni. Akkor az addig magánkézben' lévő tejfeldogozó kis üzemekből létesített megyei Tejipari és Értékesítő Vállalat telepeként indult be a magja. A szatmári részen addig csak a napi 5-6 ezer liter tej begyűjtése folyt. Ezt a mennyiséget a 23 fővel, és 5 milliós eszközállománnyal induló üzem azonnal megkétszerezte. Több mint húsz éven át gond nélkül üzemelt a gyár, a 70-es évek derekára azonban már életveszélyessé vált, ezért egy helycserével egybekötött nagyobb fejlesztésre került sor. A Tejipari Tröszthöz tartozó vállalat a vasútállomástól kikerült a Jármi útra, a város szélére. Itt épült fel 1976-ban a mátészalkai tejporgyár, majd három év múlva a túróüzem. Az üzem étkezési tejporok, étkezési túró és Túró Rudi gyártására szakosodott. 650 fő körüli dolgozói létszám, évi 800 millió forintos árbevétel, és 35 millió forint körüli nyereség jellemezte jó tíz évvel ezelőtt a gyárat. A „Mátészalka 1945-1985” című kiadvány Tejporgyárról szóló bekezdése egy érdekes adattal zárul: a dolgozók átlagkeresete mintegy évi 52 ezer forint. Az elmúlt tíz évben bekövetkezett változásokról, és a napjainkban zajló folyamatokról Fási József, a Szabolcstej Rt. Mátészalkai Tejüzemének megbízott igazgatója beszélt nekünk.- Pályázat útján kerültem ide, 89- ben. Akkor ez a cég még tröszti irányítás alatt volt. Ma már nem, de a telep továbbra is központi irányítás alatt van, és akárcsak régen, ma is Nyíregyházán található a központ. Ott van a vezérigazgató, Márföldi István, itt pedig vagyok én, a gyárigazgató. A privatizációt követően is - mivel együtt privatizáltuk, helyesebben pályáztuk meg az 50 plussz egy százalékot - egyben maradt Mátészalka és Nyíregyháza. Az 50 +1 százalékot egy, dolgozókból és vezetőkből álló management, a Laktó Kft, és a dolgozói MRP szerezte meg. Ez '94 novemberében történt.- Mi változott ezzel?- Nagyon sok minden. Ez a vállalat amióta él, soha nem profitált annyit, mint az elmúlt évben. Akkor már nem a tröszti irányítás volt, hanem egy részvénytársaság, a Szabolcstej Rt. A részvényeket az ÁVÜ kezéből vásároltuk meg.- Termékváltásra került sor az elmúlt évek folyamán?- Igen, volt termékváltás. 89-től változás annyi történt — és ez még a régi vezetés érdeme - hogy elindult egy új Túró Rudi gépsor beszerzése és beépítése. Mi ezt folytattuk úgy, hogy nem csak a Túró Rudi gépsort, hanem a csomagoló gépsort is fejlesztettük. Ez jelen pillanatban Magyar- országon a legmodernebb, amivel megdupláztuk a piros pettyesek számát. A régi gépsor napi 300, ez pedig 600 ezer Rudi előállítására, és csomagolására képes. Ennek lényege az, hogy teljesen emberi kéz érintése nélkül történik a gyártás. Ezzel a terméknek a szavatosságát tudtuk megnövelni. Korábban ez nyáron 3-5 nap volt, ma pedig 10-14 napot tudunk garantálni.- Milyen területen terjesztik a Rudit?- Az ország háromnegyed részén. A megyét mi terítjük le saját gépkocsijainkkal, azonkívül társvállalatok hordják szét. Az országban még két helyen gyártják a Túró Rudit, Nagy- bánhegyesen, és Marcaliban, de csak a mátészalkai visel piros pettyeket. Ezt dobták először piacra, és van egy sajátos, citromos íze, amelyet keresnek a vevők. Visszatérve a fejlesztésekre, tavaly kijöttünk a Rudi testvérével, a Robival. A Robi roberg adalékanyagot, vitaminokat, ásványi sókat tartalmaz. Egy fejlődő szervezet napi szükségletét kettő darab tartalmazza. Gyerekeknek, sportolóknak, idősebbeknek különösen ajánlott.- Külföldre szállítanak valamelyikből?- Egyelőre nem, de már tárgyalunk az osztrákokkal.- Milyen más termékeik vannak?- Amikor felépült, akkor ez tejpor- gyárnak indult. Ma már a tejporgyártás csak töredékét képezi a termelésnek. A termékeink eddig a következők voltak: tej, túró, vaj. A zacskós tejet most bevittük Nyíregyházára, hogy egy új beruházásunknak helyet csináljunk. Dobozos termékeket, tej-italokat kívánunk gyár- tani.Hadd legyen a jövő titka, hogy pontosan milyeneket. Ezt május-június végén indítjuk be, de annyit már most elárulok, hogy a szavatosságuk három és hat(!) hónap között lesz!- A tejellátás fedezi az igényeiket?- Az országban úgy szinten van a tejigény és -termelés. Megyén belül mintegy 5 százalékkal van kevesebb tej, mint amennyi kellene. Ezt megyén kívülről hozzuk. A felvásárlási ár kifizetésében megbízhatónak számítunk. A termelőt meg kell becsülni. Én mindig azt szoktam mondani, hogy a Tejipari Vállalat csak egy nappal éli túl a tejhiányt. Mert ma még van tej, van mit feldolgozni, de ha holnap már nincs, akkor bezárhatjuk a kaput. A tehéntartó gazdákat jelen pillanatban is támogatjuk. A nagyobbakat 20-30 millió állandó jelleggel kihelyezett kamatmentes kölcsönnel, például vetésre. Megelőlegezzük, ők pedig az elkövetkező négy-öt hónapban ezt a megtermelt tejből visszafizetik, de kamatmentesen! Most az FM-el és a Primommal közösen indítottunk egy folyamatot. Minden tehenet tartó, 100 ezer forint tőkével rendelkező gazda 200 ezer forint vissza nem térítendő támogatást kap az FM-től, a Primom alapítványtól pedig 500 ezer forint úgynevezett 70 százalék kamattámogatással járó kölcsönt. Ebből lehet tehenet beállítani, mi pedig garantáljuk a tej felvásárlását a mindenkori napi áron.- Hogyan vásárolják fel a tejet?- Válalkozók vannak tejbegyűjtésre, aztán termelőszövetkezetekből visszamaradt Bt.-k, Kft.-k, akiknek korábban volt egy tejbegyűjtőjük, és vagy ők működtetik, vagy kiadták bérbe, vagy az önkormányzat üzemeltet tejbegyűjtőt. A negyedik verzió a saját begyűjtő, de az a megyében csak egy van, a nyírbátori.- Olvasmányaimból visszaemlék- szem egy adatra, amely szerint a régebbi időkben a Tejiparnál dolgozóknak elég magas volt az átlagfizetésük. Milyen a mai helyzet?- Most is több mint 400-an dolgozunk itt. Az elmúlt években mindig nyereségesek voltunk, stabilak a munkahelyek. Egy középvezető, például csoport-, vagy műszakvezető 30-40 ezer körül keres bruttóban. Egy szakmunkás aki egy gépet kezel, 130-140 forintos órabért kap, ezt hogyha beszorozzuk, olyan 25-30 ezer jön ki, egy érettségivel, számítógépes tanfolyammal rendelkező adminisztrátor pedig 19-23 ezer között visz haza.- A gyár a hetvenes években épült. Hogy bírják az épületek és a vállalat autói a „gyűrődést” ?- Az épületek még bírják, a gépparkon azonban az elkövetkező időben változtatni kell. Ezek a járművek még többnyire az NDK-ból származnak. Most egyelőre a nagyobb gépkocsijainkat, a kamionokat cseréljük le, IVECO-ra, a kisebb termoszkocsikat pedig remélhetőleg az elkövetkező három évben.- Milyen típusra?- Még nincsen eldöntve, de változtatni kell, ezek az IFÁ-k már nem felelnek meg a céljainkra.- Valószínűleg lesz pénz a váltásra, hiszen mint mondta, tavaly eddig példátlanul magas nyereséget termeltek. Minek tudható be Ön szerint ez a siker?- Annak hogy a dolgozók, csakúgy mint a vezetők, sajátjukként kezelték, tulajdoni szemlélettel nézték, nézik a gyárat, és így végzik a munkájukat. A több mint százmillió forintos tavalyi nyereség főleg ennek köszönhető. Á szemléletváltás egy hosszú folyamat eredménye lesz, nem azt mondom hogy ötven, de egy pár év biztosan kell rá. Én két év alatt is szép fejlődést észleltem ilyen tekintetben itt Mátészalkán, a Tejporgyárban. DOJCSAK TIBOR
