Új Kelet, 1995. április (2. évfolyam, 77-100. szám)
1995-04-14 / 88. szám
1995. április 14., péntek KÖZELKÉP Jézus a betlehemi csillag fényében Az idők folyamán számos kutatást végeztek a betlehemi csillag feltűnésével kapcsolatban. A csillagászokat és a tudományos világot mindig is foglalkoztatták a misztikus dolgok, a legendák rejtélyeinek tudományos magyarázata. A betlehemi csillag megjelenése és utat mutatása a csillagászat szerint eldöntött tény, hogy sem üstökös, sem nova nem lehetett. Az üstökös kétségkívül egyike a legfeltűnőbb égi jelenségeknek. Ha igazán fényes és nagy, felejthetetlen látvány. Az is tény, hogy a hiedelemvilágban a megjelenéséhez mindig valamilyen csapás, katasztrófa kapcsolódik. Ha a Jézus születése körüli feljegyzéseket vizsgáljuk az üstökösökről, azok különböző időszakokra esnek. így a kínai krónikák üstököse ie. 467-ből, vagy az ie. 240-ből való. A 87-ben feltűnt üstökösök híresek, mivel feljegyzések vannak róluk Ázsiában és Európában is. A további nagy üstökösökről csak 65- ből van feljegyzés Kínában és 66-ból Európában. Ezek baljós, szerencsétlenséget hozó csillag rossz hírébe kevertek minden későbbi üstököst. Tehát Jézus születését nem hirdette semmilyen üstökös, de nova sem, amely lobog, mint a fáklya. A történelmi kutatások és a hagyomány szerint a három bölcs (mágus) a betlehemi csillag jóvoltából biztosan jutott el Jézushoz. Csillagászati szempontból egy csillag alatti istállót megtalálni teljességgel lehetetlen. Kik voltak a mágusok? Csillagjósok, asztrológusok, akik a múltat és a jövőt a Nap, a Hold és a bolygók állásából olvasták ki. Sohasem üstökösök vagy novák állásából. E korszakban a kaldeus és perzsa mágia egyre nagyobb helyet vívott ki magának a Földközi-tenger melléki népek babonáinak rendszerében. Az asztrológia szabályai szerint szükséges volt a bolygók akkori konstellációját a következőképpen értelmezni: Feltűnik a Jupiter, a királyi csillag. A Jupiter a Halak— Amurra országa—csillagképében van a zsidó bolygó, a Szaturnusz közelében, tehát egy új zsidó királyról van szó. Az ellenség, a Mars hanyatlóban van, hamarosan várható Heródes király uralmának a vége. A Nap éppen a tavaszpont előtt volt — ez a Messiás eljövetelét hirdette, melyet már annyira várt a római elnyomásban sínylődő zsidóság. Mindez a fejtegetés teljesen bizonyossá vált az 1947-ben megtalált esszénus gumráni tekercsek alapján. Az asztrológiai szabályok segítségével ugyanis részletes hírt lehetett kiolvasni, amely képes volt nyugtalanságot kelteni a római provinciákban. Az igazság eljövendő tanítóját, Isten fiát várták a csillagok állása alapján, akit üldözni fognak, megfeszítenek, s aki feltámad halottaiból. A betlehemi csillagban tehát nem csodát kell keresnünk, csak a bolygók (a Jupiter és a Szaturnusz) Jézus születését hirdető különleges társulását. Felhős Koppány Evangélikus Kollégiumok Országos Találkozója és meg van az ideje a beszédnek..."* Az Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium Luther Márton Kollégiuma adott otthont az Evangélikus Kollégiumok Országos Találkozójának. A rendezvény- sorozat eseményei között egyaránt szerepeltek vallási jellegű programok, szakmai előadások és konzultációk, szabadidős elfoglaltságok, valamint kötetlen beszélgetések. A találkozó létrejöttének okairól és jelentőségéről Szebik Imre püspök urat, illetve dr. Frenkl Róbert egyházkerületi felügyelőt kérdeztem: — Hogyan jött létre ez a konferencia? — Az ország evangélikus középiskolai kollégiumainak vezetői és dolgozói kezdeményezték a szakmai jellegű találkozó megszervezését, elsősorban tapasztalatcsere miatt. Pedagógi* Prédikátorok könyve 3,7 ai kérdésekkel, nevelési helyzetek megoldási lehetőségeivel, fegyelmi problémákkal, az iskola és a család kapcsolatával és természetesen egyéb, például pénzügyi kérdésekkel is foglalkoztunk. — Milyen pedagógiai irányelvek határozzák meg az evangélikus kollégiumok működési rendjét? — Hivatkozhatnánk most a keresztény pedagógiára, de valójában ilyen nincs, csak jó nevelés van vagy rossz nevelés. Azt pedig, hogy a nevelés jó értelemben véve eredményes-e, nem a pedagógiai módszereket meghatározó ideológián, hanem a szeretet mértékén és a példaadáson múlik. Ezzel érhető el az, hogy a hit elfogadása és a keresztény erkölcsi alapelvek betartása a fiatalok belső igénye legyen, és lelkűkben kialakuljon az a fajta meggyőződés, amit semmilyen külső, rájuk erőltetett szabályzat vagy fegyelmi intézkedés nem tud elérni^ — Hogyan alakul mindez a gyakorlatban? — Kollégiumaink működési szabályzatát és házirendjét a diákönkormányzatok képviselőivel közösen alakítjuk ki, így a diákok annak minden pontját .jóváhagyják” és elfogadhatónak tartják. A szabályok azonban nemcsak a gyerekeket kötelezik, hanem a nevelőket is. így például a nevelő sem késhet el a szilenci- umról, s ha távol van, a kollégiumban meghagyja, hogy adott esetben hol érhető el. Arra törekszünk, hogy a nevelők és a fiatalok közötti kapcsolat bizalmi elven alapuljon. Az egyházi kollégiumok feladata ugyanis nem a megőrzés, hanem, a lehetőségekhez mérten, a személyes gondoskodás és a távollévő családot valamennyire pótoló szere- tetkapcsolat fenntartása. Ezért nagy gondot fordítanak lelkészeink és a nevelőtanárok a lelki beszélgetésekre. Büszkék is vagyunk arra, hogy a kollégiumainkban nem történt az elmúlt időszakban nagyobb rendbontás, a fiatalok komolyan betartják — az egyébként az ő érdekeiket is szolgáló — a fegyelemre vonatkozó szabályokat. —Milyen elvárásaik vannak a nevelőtanárokkal szemben? — Mindenekelőtt természetesen az iskolai végzettség, emellett — optimális esetben — vallásos meggyőződés, vagy legalább a keresztény vallás iránti tolerancia. A közeljövőben tervezzük a nevelők teológia terén történő továbbképzésének megszervezését, tekintettel arra, hogy a kollégiumban vallási nevelés is folyik. Ezen a téren gyakran a tanárok tudásában is alapvető hiányosságok mutatkoznak. — Milyen az evangélikus kollégiumok kapcsolata más, egyházi illetve állami középiskolák kollégiumaival? — Igyekszünk minél több ilyen jellegű intézménnyel jó kapcsolatot fenntartani, hiszen csak tanulhatunk egymástól. A felekezeti iskolák közül elsősorban a nagy múltú gimnáziumok tapasztalatait igyekszünk hasznosítani. Tirpák hagyományok Vajdabokorban I A lányoknak nagy „ára" volt Vajdabokor — néhány kistelepüléssel ellentétben — az elmúlt évtizedekben is dinamikusan fejlődött. Míg 1958—59-ben 45 lakásban 121 ember lakott, addig ma 84 lakásban már 350-en laknak, és a tervek szerint két éven belül újabb 20 lakás épül. Iskola még nincs, az itt élő húsz gyerek Nyíregyházán tanul. Van viszont kövesút; minden lakásban villany; presz- szó, bolt és az autóbusz egészen Kazárbokor végéig szállítja az utasokat. A hideg számadatokat könnyű összeszedni, de nem úgy regélnek, mint az emberek, akik mindennapos örömök, gondok, hétköznapok és ünnepek között élnek a megyeszékhelytől néhány kilométerre fekvő kis településen. Hagyományukat, emlékeiket őrző nyílt szívű tirpák emberekkel beszélgetve életre kel a kis bokortelepülés, megszólal a dal, pengeni kezd a citera, és évtizedek árnyékából néhány pillanatra előmerészkedik a „bur- sza” — ahogy táncos összejöveteleiket nevezték az itt élő emberek. Közel húsz éve működik a vajdabokori Tirpák Népzenei Együttes, mely nemzetközi sikerei révén már Nyugat-Európába is elvitte a kis település hírét, szokásait, mindennapjait. Hurai József és felesége tizenhat éve énekel az együttesben. — A férfiak citeráznak és énekelnek, mi, asszonyok csak énekelünk' — kezd beszélni a feleség. — Nem vagyunk már fiatalok, a legidősebb tagunk 76 éves, és csak egyetlen húszéves lányunk van. Sokat utazunk, ahol egyszer fellépünk, oda általában visszahívnak bennünket. Belföldi fellépéseink mellett voltunk már Szlovákiában, Kárpátalján és Ausztriában is. — Milyen nyelven énekelnek? — Tótul és magyarul egyaránt. Hetvenkét tanyabokorban értik a tirpák nyelvjárást, de már csak néhány idős ember beszéli rendszeresen ezt a nyelvet. Dalainkban nyelvemlékeink is újjáélednek. — Mi tartja össze a közösséget? — Ma már csak a népdalkor és a barátság — mondja a házigazda —, mert az emberekre ránehezedett az ezredvég ösz- szes problémája, megszűntek a „vecserkázások” (közös esti éneklés), nem jövünk össze tengerihántásra, bugázásra, tollfosztásra. Nemzetiségünk összetartozását talán jelképezheti még, hogy kis együttesünk tagjai hét bokorból jönnek próbálni hétfőként a vajdabokori közösségi házba. A házigazda meghívását élvezve meghallgathattuk a próbát, majd rögtönzött beszélgetésen tovább ismerkedtünk. Bánszki János tanár, az együttes jelenlegi vezetője: — Danes Lajos főiskolai tanár alapította az együttest dr. Németh Zoltán segítségével, aki a szláv nyelvek kutatója volt. Dalaink közül nagyon sok a helyi gyűjtés. Néhány — a zeneirodalomban még nem jegyzett — teljesen új dalt is találtunk. Ilyen daltulajdonosok például Szugyiczki Pálné Nagycserkeszről, Horányi András és felesége Sulyán- bokorból, Zajácz András Nyírtlekről és Juhász And- rásné Adami Zsuzsa Bundás- bokorból. Horányi Andrásnak — az együttes alapítótagjának — segítségével kutatunk a múltban. — Károlyi Ferenc gróf 1780-ban telepítette ide a tótokat, először délvidékről, majd az anyaországból. A tirpák név később ragadt ránk először gúnynévként, később megszoktuk, ma már nem sértő számunkra ez a jelző. A Szabolcs megyei tótok teljesen új nyelvjárást követtek, melyet a szlovákok is csak nagyon odafigyelve tudtak megérteni. Ez a tirpák nyelv. — Elevenítsük fel a „bur- sza" — vagyis a táncos ösz- szejövetelek emlékét! — A házak régen vert falból készültek. A jó minőségű falnak ki kellett táncolni az alját. A zenét citerával és gombos harmonikával szolgáltattuk, a hangulatot jó borral fokoztuk. Majdnem minden este összejöttek a fiatalok valamelyik lányos ház előtt: énekeltünk, táncoltunk, verekedtünk. Ez általában akkor volt, ha a másik tanyáról megjelent egy fiú és udvarolni akart. A lányoknak nagy ára volt. Meg lehetett váltani a verést, ha lefizették a helyi fiúkat. Aki öt-tíz liter bort fizetett, azt már megtűrték az idegen tanyán. Szerettünk bálba járni. Akkoriban bicska és csendőri jelenlét nélklül nem múlhatott el ilyen rendezvény, de a ka- kastolltól jobban féltek a fiatalok, mint ma tíz rendőrtől. Én ezzel védtem magam — veszi elő Horányi úr a zsebkését. — Mutassátok csak, mi került elő akkoriban a csizmaszárból! — szól közbe az egyik asszony. Az öregurak mindegyike elővesz egy bicskát, és az asztalra teszi. — Hiába, erősen élnek még a hagyományok. Kép és szöveg: F. Sípos József Hurai József és felesége Szeretet és példaadás... Matyi Zs. Harsányi András, Hurai József és Sebők András
