Új Kelet, 1995. április (2. évfolyam, 77-100. szám)
1995-04-14 / 88. szám
UJ KELET MEGYÉNK ELETEBOL 1995. április 14., péntek 3 w Közlekedési kultúránk és morálunk még nem megfelelő" A jármű és vezetője is várja a tavaszt Noha a csillagászati és a meteorológiai tavasz már hetekkel ezelőtt beköszöntött, az időjárás csak most érezteti velünk az évszakváltozást. Egyre többen vesszük elő télen keveset használt gépkocsinkat vagy pattanunk kerékpárra. A közlekedésben járművel, kerékpáron vagy gyalogosan nem árt néhány dolgot figyelembe venni és néhány tanácsot megszívlelni. — A melegfrontok hatására általában a közlekedési balesetek száma — a korábbi naponkénti két-háromról — a duplájára növekszik — tudtuk meg Asztalos Miklós századostól, a megyei rendőr-főkapitányság közlekedési osztálya baleseti vizsgálati alosztályának vezetőjétől. — Jobban oda kell figyelnünk a forgalomban. A KRESZ a járművek vezetőinek eleve előírja, hogy volánhoz csak vezetésre képes — fizikai és fiziológiai értelemben is — állapotban szabad ülni, ugyanis a „sofőrség” teljes embert igényel. Az autókban utazva igen rövid idő alatt történnek meg az események, csak a forgalomra koncentráljunk. Tudomásul kell venni, hogy a gyakori időjárási frontok szervezetünket, a megnövekedett forgalom idegrendszerünket terheli meg, és távolról sem jótékonyan. — Egyre többen vesszük elő télen keveset használt járműveinket. Mire figyeljünk oda? — A KRESZ alapján eleve kifogástalan műszaki állapotú járművek vehetnek részt a forgalomban. Tavasszal és nyáron is éppen olyan fontos — saját és a többi közlekedő érdekében —, hogy az általunk vezetett jármű a biztonsági követelményeknek megfeleljen. Külön fordítsunk gondot a gumik állapotára, ugyanis a kora reggeli párás, nedves időben kellemetlen meglepetések érhetnek. Ne sajnáljuk enyhe szürkületben még lakott területen belül sem a járművünket kivilágítani. A világító- és jelzőberendezések legyenek kifogástalan állapotban. Ne felejtsük el a korábban bővebbre állított biztonsági övét — mivel vékonyabban öltözünk — ismét az optimális méretre beállítani, és célszerű e testi épségünket védő eszközt a hátsó üléseken is bekapcsolni. Két dolgot tartsunk szem előtt: ne okozzunk másoknak veszélyt, sérülést és védjük meg magunkat. Próbáljunk meg a forgalomban részt vevő társaink fejével gondolkodni, így viszonylag hamar felismerjük a ránk leselkedő veszélyeket. Lassan elő lehet készíteni a fényvédő szemüvegeket is. Legyen rend a kocsinkban. Nem egyszer idézet elő balesetet a pedálok alá becsúszó kólásüveg vagy esernyő. — Egyre több gyermek játszik az utcákon, beindul a kiránduló-, majd az üdülőszezon. Sokan pattannak kerékpárra. Hogyan változtassuk közlekedési szokásainkat? — A tavaszi, majd a nyári szünet, tapasztalataink alapján, sohasem múlik el gyermekbalesetek, tragédiák nélkül. Az a szülő, aki félti és szereti gyermekét, megtanítja szabályosan közlekedni. Természetes, hogy kicsinyeinknek nagy a mozgásigénye. Tanítsuk meg őket, hogy az iskolák udvarain, a játszótereken van a helye a ,gombolásnak”, a közlekedésben pedig nem engedhető meg a figyelmetlenség. Lehetőségeinkhez mérten biztosítsuk, hogy gyerekeink fényvisszaverő ruhát, cipőt hordjanak, és kerékpárjaik is látsszanak szürkület után. Egyre többen indulunk hosszabb útra autóval. Gyakran lehet — akár száz méterre is — hallani a járművekből bömbölő zenét. Magunkat fosztjuk meg ily módon egy fontos észleléstől. A „zene” elnyomhat olyan hangokat, mint sziréna, kürt, fékcsigorgás. Nagyobb távolságra indulván vigyázzunk járművünk „málházásánál”. Nem kell feltétlenül maximálisan kihasználni a kocsi súlyhatárát, mert a menet- és a kanyarodási stabilitás megváltozik. Az ablakok üvegeit ne pakoljuk tele csomagokkal, biztosítsuk minden irányba a megfelelő kilátást. Hosz- szabb útra indulván kitör a sofőrökön a felszabadult- ság, valamilyen ünnepi érzés. Ezt hagyjuk otthon vagy győzzük le. Ha jármű volánjához ülünk, eleve számolni kell azzal, hogy a kerékpárosok a „legvadabb” dolgokra is képesek, szlalomoznak az autók között, jobbra kanyarodáskor besorolnak autónk és az útpadka közé. Állítsuk jól tükreinket, de emellett gyakran nézzünk oldalra is. Itt szeretném megjegyezni, hogy a balesetek harmada a gyalogosok, kerékpárosok elütése, annak ellenére, hogy ők egy ütközést jóval könyebben el tudnak kerülni, mint a gépjárművek vezetői. Gyalogosan elfelejtünk a bal oldalon közlekedni, pedig igen fontos, hogy a felénk közeledő járműveket lássuk, a veszélyt időben felismerjük. —Hamarosan a szomszédos országokból turistahullám várható... — Romárában eltörölték a kiutazási illetéket, így várható, hogy többen érkeznek onnan megyénkbe, Ukrajnából pedig folyamatosan nő a hozzánk érkező utasok száma, akik nem mindig megfelelő műszaki állapotú járművekkel róják útjainkat. Tudomásul kell vennünk, hogy a külföldi sofőrök — de mi is így vagyunk ezzel — a határ átlépése után felszabadultabban vezetik járműveiket. További veszélyt jelent a helyismeret hiánya, a magyar közlekedési szabályok be nem tartása, a hosszabb utazás, a határokon történő várakozás miatti fáradtság. A tragédiákat elkerülhetjük, ha segítjük őket a forgalomban, vagy — már ha tudjuk — elkerüljük őket. — Gondolom, a rend őrei sem tétlenkednek, ellenőrzik a járműveket és vezetőiket. — Sajnos el kell mondani, hogy a közlekedési morálunk és kultúránk még távolról sem megfelelő. A folyamatos rendőrségi ellenőrzések mellett havonta több alkalommal tartunk akciókat, melyeknek egy részéről a lakosságot előre is tájékoztatjuk. A baleseteket, az akciókat értékeljük, és ennek figyelembe vételével szervezzük a következő ellenőrzéseket. Annyit már most elmondhatok, hogy kollégáim semmilyen szabálysértés mellett nem mennek el, a vétkesek megkapják a jogszabályokban előírt büntetésüket. KvZ Három orvos kis helyen is elfér Csendesedni látszik a kállósemjéni vihar Még február elején történt, hogy néhány kállósemjéni polgár demonstrációt készített elő annak érdekében, hogy visszakaphassák orvosukat, dr. Pólyák Erzsébetet, és követelték az önkormányzattól, valamint a polgármestertől, hogy tegye lehetővé számukra a szabad orvosválasztást. Történt ugyanis, hogy az önkormányzat döntése értelmében 1994. december 31-ével megszűnt a hivatal szerződése a doktornővel, és bár lehetőség lett volna a szerződés meghosszabbítására, mert az önkormányzat pályázatot írt ki, de azt nem ő, hanem dr. Boiskó Sándor nyerte meg. A probléma ott kezdődött, hogy a betegek egy része ragaszkodott régi orvosához, az orvos ragaszkodott betegeihez, és annak ellenére, hogy az önkormányzat Boiskó doktort bízta meg a területi alapellátással, a doktornő a törzskartonokat nem adta át a hivatalnak. így a falunak az eddigi két orvosa helyett három orvosa lett. Két hónap elteltével megkértük az ügyben „felszínre került” embereket, hivatali képviselőket, válaszoljanak kérdéseinkre. —Az Orvosi Kamara állásfoglalása szerint az önkormányzat figyelmen kívül hagyta a lakosságnak azt a jogát, hogy a választott orvossal kezeltethessék magukat. Lipcsei Miklós, Kállósemjén polgár- mestere: — Mi nem vontunk meg semmi jogot, ellenben megadtuk a lehetőséget azoknak a betegeknek, akik az új orvost szerették volna választani. Most van az az időszak, amikor a betegek igazán élhetnek döntési jogukkal. Versenyhelyzet alakult ki a két orvos között, sajnálatos, hogy az ismert előzmények juttatták polgárainkat az őket megillető szerephez. — Az állásfoglalás szerint törvény- sértést követtek el, mikor a pályázat elbírálásánál nem kérték ki az Orvosi Kamara véleményét. — Ez az Orvosi Kamara szerepének túlhangsúlyozása. Nem írja előjogszabály, hogy a kinevezés előtt ki kell kérni a kamara véleményét. Ez a törvény szerint csak magasabb vezető, vagy vezető beosztású orvos kinevezése esetén szükséges — így törvény- sértésről nem lehet szó. — Kitől kértek szakmai véleményt? — Minden pályázatot bemutattunk az ÁNTSZ illetékeseinek, és olyan véleményt egyik orvosról sem kaptunk, hogy alkalmatlan az állás betöltésére. — Az állásfoglalás kitér arra is, hogy a választott orvos számára biztosítani kell a lehetőséget a munkához, a betegellátáshoz. — A faluban három orvosnak biztosítottunk rendelésre alkalmas helyiséget. (A doktornő számára is). Ez választási lehetőség azon polgárok számára, akik esetleg nincsenek megelégedve a doktornő munkájával. — Igaz-e, hogy a doktornő és ön között személyes ellentétek vannak, és a falu ennek issza a levét? — Inkább pozícióbeli ellentétnek nevezném. Ha mégis személyre irányul, akkor ez a '90-es választások után következett be, amikor is én lettem a falu polgármestere. — Nem érzi úgy, hogy elvesztette a falu lakosainak bizalmát? — Válaszom egyértelmű: sem én, sem pedig a testület nem vesztette el a bizalmat, sőt, a lakosság egy részénél még erősödött is. Nem szabad elfelejteni, hogy a már említett gyűlésen csak száz ember volt. — Az a hír járta, hogy ön vissza akarta szerezni a betegkártyákat és a törzskartonokat, hogy átadja az új orvosnak. — A kártyához semmi közöm, a törzskartonokat akartam visszahozni a helyére, mert az a praxisé, a praxis pedig január másodikán már az önkormányzaté volt. Azokat a kartonokat jogtalanul tartja magánál a doktornő, melyekre nincs érvényes szerződése az EB-pénztárral. —Az önök részéről volt-e akadálya annak, hogy a doktornő és az EB között létrejöjjön a szerződés? —- Én nem tudok olyan dologról, ami ezt a szerződést akadályozná. A lakásbérleti szerződést megkötöttük, rendelő van, hétközi készenlétre megtörtént a nyilatkozattétel, a hétvégi ügyelet Nagykálló részéről biztosított, a rendelő használatára a megyei tisztiorvos részéről kiállított engedélye megvan, és tudomásom szerint az EB sem akadályozza a szerződéskötést, amennyiben a doktornő nyilatkozatokat mutat be arról, hogy a 4300 lakos közül legalább ötszázan őt választják kezelőorvosnak. Dr. Pólyák Erzsébet háziorvos, akinek ez év januárjától már nincs területi ellátásra szerződése az önkormányzattal: — Jelenleg területi kötelezettség nélküli praxisom van, ennek ellenére bízom abban, hogy itt maradhatok. A jövőben legalább 1500 olyan emberre számítok, aki velem kívánja gyó- gyíttatni magát. Munkámat januárban és februárban is folytattam, annak ellenére, hogy szerződés hiányában egyetlen fillért sem kaptam. Rendelőm a szolgálati lakásban van, a berendezés a saját tulajdonom. A nyilatkozatok aláírásával nem értek egyet, de végrehajtom, mert ezen múlik a finanszírozás. Az eddigi kétezer betegem közül csak azokat finanszírozza az EB, akik aláírják a nyilatkozatot, a többi beteget gyakorlatilag át kell adnom. Azt hiszem, bele kell nyugodni mindenkinek, hogy ezután a faluban három háziorvos szolgálja a betegek gyógyulását. — Két hónapig dolgozott szerződés nélkül. Miért? — A betegeim érdekében, hiszen a fél falut én gyógyítottam eddig, és nem hagyhattam magukra azokat, akik hozzám ragaszkodtak, csak így tarthattam meg őket. Bárkik sakkoztak és sakkoznak a beteg és az én fejem fölött, az a betegek rovására megy. Engem köt az orvosi hivatás, el kell látnom azokat a betegeket, akik engem tisztelnek meg bizalmukkal. Dr. Boiskó Sándor, aki eddig nem sok örömet lelt abban, hogy a pályázatot megnyerte: — Ha előre tudom ezeket a konfliktusokat, nem is pályázom meg ezt a helyet. Február elsejétől fogadok betegeket. Naponta átlagosan negyvenen keresnek fel, de volt olyan nap, mikor hatvanan is voltak. A jövővel kapcsolatban optimista vagyok, úgy érzem, meg tudom tartani állásomat. Kerülöm a személyes ellentéteket, szeretnék nyugodtam dolgozni — ez a betegek érdekét is szolgálja. Dr. Kovács Attila megyei tisztiorvos: — A jelenlegi rendelő megfelel a feltételeknek, tehát nincs akadálya. hogy a doktornő folytathassa a rendelést. Az eddigi praxisra jutó EB- támogatás egy része ezentúl a doktornőt illeti "(betegei számától függően), a másik részéből az önkormányzat működteti Boiskó doktor rendelőjét. Véleményem szerint ez a konfliktus a demokrácia igazi erőpróbája volt, de emellett előtérbe helyezte a közpénzek felhasználásának felelősségét is. Dr. Havasi Sándor, az Egészség- biztosítási Pénztár igazgatóhelyettese: — Mint területi kötelezettség nélküli háziorvossal megkötöttük az E-szer- ződést, és betegszámtól függően fogjuk finanszírozni a doktornő munkáját. Dr. Hartos János, a Magyar Orvosi Kamara Nyíregyháza Városi Szervezetének elnöke: — Jogi vonalon a kamarának nem volt beleszólása az ügybe, ezért erkölcsi problémaként kezeltük. Ezért a kamara is csak erkölcsi tekintélyét tudta bevetni a doktornő védelmében. Természetesen ez a védelen nem Boiskó doktor ellen irányul. Ha a felmerülő ellentétek őt is érintik, az ő védelmében is fel kell lépnünk. O vétlen ebben az ügyben: megpályázott egy állást, és megkapta, tehát mindenben jóhiszeműen járt el. Mi elsősorban a vállalkozó orvosok jogaiért emeltünk szót, meg szeretnénk szüntetni kiszolgáltatottságukat, ugyanakkor — és ezzel együtt — a betegek jogait is védjük, és törvényes lehetőségüket arra, hogy az általuk választott orvossal kezeltethessék magukat. F. Sipos József
