Új Kelet, 1995. április (2. évfolyam, 77-100. szám)

1995-04-11 / 85. szám

UJ KELET 1995. április 11, kedd 11 NB III Futballvarázs a várkertben Ahogy mondani szokták, öt még gombócból is sok, nemhogy gólból. A vasárnap lejátszott Kisvárda— Nagykálló mérkőzésen a várdai legé­nyek mindenesetre ennyi góllal ter­helték meg a nagykállói csapat háló­ját úgy, hogy kapusuknak csak egy­szer kellett maga mögé nyúlnia. Pe­dig nem úgy indult a tavaszi szezon Béreséknek, hogy az együttes szurko­lói ilyen gólzáporos futballparádéban reménykedhettek volna. A Nyírbátor elleni otthoni 0-0 még elfogadható eredménynek számított, majd jött egy fájó kudarc a sereghajtó BÉVSC el­len, szintén hazai pályán, és akkor úgy hírlett, hogy gond van a társaság aka­rásával, lelkesedésével. A Szerencs elleni idegenben kiharcolt 2-2-es dön­tetlen már arra utalt, hogy sokkal több van a gárdában, mint az az ered­ményeiből következik. Aztán a 19. fordulóban azt a Nagykállót fogadhat­ták, amely egyáltalán nem esélytele­nül érkezett a várkerti pályára, de a mérkőzés végén a kállóiak mestere gratulálhatott kollégájának, Komáro­mi Györgynek, a hazaiak edzőjének a Kisvárda góljaihoz és remek játéká­hoz. — Szerencsére villámrajtot vettünk — emlékezett vissza az összecsapás­ra a várdai tréner —, már a negyedik percben 2-0-ra vezettünk, és ez meg­adta a találkozó alaphangját. Sok fu­tás jellemezte játékunkat, így sikerült ígéretes gólhelyzeteket kialakítani, amelyekből végre eredményesek is voltunk. A második félidő elején fel­jöttek a vendégek, szorosabbá is te­hették volna az eredményt, hiszen a mezőnyben okosan, szépen adogattak — csapatom távolról fogott embert a középpályán —, végül mégis nekünk sikerült további gólokat szerezni. A kállóiak találatát egyébként nagy vé­delmi hiba előzte meg: hátul cselez­getett az egyik védőnk, és ez meg­bosszulta magát. — Ezen a találkozón mutatkozott be a KSE-ben az NB l-et is megjárt Marginean. Az ő harcba állítása mennyiben jelentett segítséget? — Ez inkább pszichikai értelemben vált előnyünkre, a fiatalok így felsza­badultabban játszottak, tudva azt, hogy Marginean igen rutinos, jó fut­ballista. A román fiú egyébként gólja ellenére nem játszott igazán jól, ki­csit lámpalázasnak mutatkozott, re­mélem, a jövőben hasznosabb lesz. — Az eddigi tavaszi mérleg kifeje­zetten jó lenne, viszont ott van a BÉVSC elleni 0-1. Minek köszönhető ez a hullámzás a gárda eredményes­ségében? — Későn állt össze a csapat, csak mostanra tudtuk rendezni sorainkat, bár meg kell jegyeznem, hogy most sem játszhattunk a legjobb összeállí­tásunkban, hiszen Serest eltiltása mi­att nélkülöznünk kellett. A BÉVSC elleni fiaskó oka az volt, hogy lebe­csültük az ellenfelet, és mire ész­bekaptunk, már nem tudtunk felpö­rögni. Szerencsen könnyen nyerhet­tünk is volna, míg a Nagykálló ellen végre kijött a lépés. Remélem, hogy kinn vagyunk a hullámvölgyből. — Ez a következő, Vámospércs el­leni találkozón egyértelműen be is bizonyosodhat... — Igen, bízom benne, hogy ez a győzelem hitet, lendületet ad a le­génységnek, és a rapszodikus Vámos­pércs ellen ez minimum egy döntet­lenre elegendő lesz. Csiky Nándor Megyei II. osztály A Kárpát-Hús csoportban lejátszott Napkor—Nyíribrony mérkőzés ered­ménye 0-0. Kárpát-Hús csoport 1. Demecser 16 13 2 1 41- 3 41 2. G.vencs. 16 10 4 2 35-14 34 3. Kárpát-H. 16 10 3 3 40-15 33 4.Tuzsér 16 5 6 5 23-22 21 5. Anarcs 16 5 6 5 24-26 21 6. Ny.ibrony 16 5 6 5 21-24 21 7. K.háza 16 5 5 6 25-21 20 8. Nyírtelek 16 4 7 5 19-17 19 9. Dombrád 16 5 4 7 15-24 19 10. Kótaj 16 6 1 9 26-44 19 11. Ajak 16 4 6 6 22-29 18 12. F.litke 16 5 2 9 17-25 17 13. Napkor 16 4 4 8 24-27 16 14. Zsurk 16 1 411 18-49 7 Erimpex csoport 1. Ny.csaholy 15 12 — 3 40-15 36 2. J.majtis 15 10 3 2 39- 7 33 3. N.ecsed 15 10 2 3 32-15 31 4. Ny.meggy. 14 8 3 3 33-13 26 5. Túrricse 15 7 2 6 27-18 23 6. Balkány 15 5 7 3 22-18 22 7. Ny.béltek 15 6 2 7 21-28 20 8. K.semjén* 15 5 5 5 21-26 17 9. Kocsord* 15 5 2 8 17-23 14 10. Encsencs 15 5 8 7 14-21 14 11. Vaja 14 3 4 7 14-27 13 12. Olcsva 14 3 2 9 22-39 11 13. Ny.mihály. 15­114 8-60 1 A *-gal jelölt csapatoktól három-három büntetőpont levonva. „Gázzá" visszatért Jó játékkal tért vissza az olasz lab­darúgó-bajnokságban szereplő Lazio együttesébe Paul Gascoigne, aki egy évig bajlódott combsérülé­sével. A Lazio 2-0-ra verte a Reggiana csapatát, s az angol válo­gatott középpályás mind a 90 per­cet a pályán töltötte. — Meg vagyok elégedve Gas- coigne-nyal. Keményen végigdol­gozta a találkozót, és emellett jól is játszott. Nekem nem meglepetés, hogy Gascoigne ilyen teljesítményt nyújtott, mindig is művészi szinten művelte a labdarúgást. A Lazio szur­kolói szeretik őt, hiszen egy klasszis­játékos a csapatban — mondta az angol válogatott szövetségi kapitá­nya, Terry Venables, aki a helyszínen nézte végig az összecsapást. Venables reméli, hogy „Gázzá” a júniusi négyes tornán ott lehet a szigetországiak nemzeti tizenegyé­ben. Az eseményen Anglia legjobb- jain kívül Japán, Svédország és Bra­zília válogatottja vesz még részt. Ez történt az NB ll-ben NYFC: a győzelem nyugalmai kölcsönöz Amiben a hét végét megelőzően csak reménykedtünk, mára valóra vált, beköszöntött a labdarúgó idő­számítás szerinti tavasz a Nyíregy­házi FC portájára is. A csapat hul­lámzó teljesítménygörbéje ugyan megnövelte a szurkolók pulzusszá­mát, ám, mint tudjuk, a győzelem pótolja a legjobb vérnyomáscsök­kentő szert is. Az áldozati bárány szerepét Tiszakécskére osztották, mely együttes vezetőinek gyomrát megfeküdte a kudarcélmény. Nem úgy a hazai táborét. Tóth János klubigazgató idén először fogadhat­ta a gratulációkat. — Elégedettségről szó sincs. Ez a győzelem annyiból igen sokat je­lenthet, hogy jó adag nyugalmat kölcsönözhet a további munkához. Nem szabad túlértékelni a sikert, én sem szálltam el tőle, abban azért feltétlenül bízom, valaminek a kez­dete lehet a szombati mérkőzés. Megadhatja a kellő alaphangot a következő, Kaba elleni kilencven percre, illetve energiákat szabadít­hat fel játékosaimban, úgymond görcsoldóként hathat. Szükségünk volt a három pontra, már csak azért is, hogy meginduljunk fölfelé a táb­lázaton. — Miként vélekedsz arról, hogy a tiszakécskei vezetők a játékvezető szapulásában kerestek vigaszt vere­ségükért, s a mérkőzés megóvásá­val fenyegetőztek? — Nem szívesen fejtem ki állás­pontomat mások nyilatkozatairól. Reszeli-Soós Istvánról közismert — aki figyelmesen olvas újságot, an­nak ez nem meglepetés —, ha nyer a csapata, akkor szellemesen fogalmaz, minden nagyszerű és szép. Ellenkező esetben a játékvezető a ludas, nem beszélve persze az éppen aktuális el­lenfél „bemártásáról”. Ez nála egy felvett rossz szokás, amolyan pesti csibészség, talán a pszichikai harc fegyvere. Mi is élhetnénk panasszal, hiszen, hogy csak egy hetet menjünk vissza az időben, Salgótarjánban a hazaiak számára ítéltek meg a 85. percben egy általunk jogtalannak vélt tizenegyest. Játékosaimnak-sem ak­kor, sem máskor nem engedem, hogy külső körülményekben keressék a vereségek okait. Addig, amíg nem rúgunk gólokat, hiba lenne erre hivat­kozni. — Egy szó erejéig időzzünk el Csehi Tibornál. Ennél eredményesebb vissza­térést nem is kívánhattunk volna. — Nem szeretném elkiabálni, de tetszett, hogy önzetlenül, sztárallű­röktől mentesen futballozott szemé­lyes jelenlétén túl, ami megnyugtatta a játékosokat. Az már csak hab a tor­tán, hogy mindkét gólunkat ő szerez­te. Az utóbbi napokban talán kicsit nekikeseredett a fővárosban történt dolgok miatt, de most talpra állhat, a héten végleg elcsitulhatnak a körülöt­te kialakult hullámok. Nagyon örül­tem teljesítménye láttán. — A pénteki beszélgetésünk során arról értekeztünk, miszerint Tisza- kécskét több oldalról, így Paulik se­gítségével is, sikerült alaposan feltér­képezni. Mindezek után kirukkoltak a látogatók valamilyen számodra meglepő taktikai fogással? — Nézd, nekem már korábban is az volt a véleményem, hogy a má­sodik vonalban az egyik legjobb játékosanyaggal rendelkező csapat a tiszakécskei. Érett labdarúgók egész sora alkotja keretüket, a kulcsposztokra mindig befutott fut­ballistákat igazolnak. De mi a mérkőzés előtt részletesen lezongo- ráztuk a kistáblán felállásukat, va­lamennyi csapdára felkészültünk, így hát újdonsággal nem szolgálhat-, tak. Itt jegyezném meg, nagyon gondos munkát igényelt a játékosok egyéni feladatainak kijelölése. Ebből következett, hogy Csehi Tibi szokatlan szerepkörrel volt megbíz­va, neki kellett testőrként kísérni az ellenfél kimagaslóan legjobb játé­kosát, a karmester Csekét. Mivel Cselószki és Kiss Gyuri sága lapos büntetését töltötte, emiatt négy védőm maradt összesen. Cseke őrzését az ősszel Barna tökéletesen végrehajtotta, ám szombaton rá a közvetlen védelemben számítottam. Ezért lett volna mindjárt kevesebb gondom, ha legalább Cselószkit szá­mításba vehetem. Miután a vendé­gek három csatárt dobtak harcba, s Drobnihoz, mint utolsó emberhez nem nyúlhattam, a középpályások közül kellett egy főt feláldoznom. Választásom Tibire esett, mert ő a legrutinosabb, élvonalat megjárt játékosom, bár ilyen feladatkörrel még soha nem bízták meg. Ebből a szempontból akadtak nehézségeink, s ha nem is hibátlanul, de kiküszö­böltük a problémát. K. T. Pilácsot megszerette a hazai publikum Három null arányban megérdemel­ten nyert vasárnap délután a Tisza- vasvári Alkaloida SE NB Il-es labda­rúgócsapata a ősz meglepetésgárdá­ja, az újonc Salgótarjáni BTC ellen. A találkozót végig jegyzetelte, rajzol­ta Derdák kapus társaságában Resze­li-Soós István, a hazaiak következő ellenfelének mestere, aki, túlzás len­ne azt mondani, hogy megnyugodva utazott haza Tiszakécskére. A karancsaljaiak egyik játékosa a mér­kőzés után azon dohogott, hogy Rácz kapusuk hetek óta képtelen egyetlen bravúrt bemutatni, ő leginkább ebben látta a vereség okát. A tarjáni edző, B. Kovács Zoltán már reálisabban értékelte a találko­zót: — Úgy érzem, hogy a hazaiak győzelme teljesen megérdemelt. Ha­tártalan lelkesedéssel játszottak. Bár néha nem válogattak az eszközökben a győzelem érdekében. A mi csapa­tunk, sajnos, ma gyengén játszott. A két együttes között azért volt ma óri­ási különbség, mert nálunk a fél együttes gyenge teljesítményt muta­tott. — Mi történt Önökkel tavaszra, hiszen, bár jelenleg is a Keleti cso­port második helyén állnak, egyelőre úgy tűnik, hogy az őszi, remek telje­sítményüket képtelenek megismétel­ni? — Nem hiszem, hogy alapvető vál­tozás lenne a játékunkban. Az biztos, hogy szűkebb lett a játékoskeretünk, hét játékosunkat kölcsön kellett adni, mert nem tudtuk őket fizetni. Azon­ban nem ez a legnagyobb problé­mánk, inkább az, hogy kevesebbet teszünk a jó szereplésért. Gyorsan helyre kell tennünk ezeket a dolgo­kat, mert könnyen kínos kudarcok érhetnek bennünket. Szeretnénk mi­nél jobban szerepelni. Én bízom ben­ne, hogy a hátralévő mérkőzéseken eredményesebbek leszünk, és a dobo­gó környékén fejezzük be a bajnok­ságot. Nagy volt az öröm a hazaiak háza táján, nemcsak a győzelem miatt, ha­nem azért is, mert ezzel a három pont­tal az Alkaloida elkerült a megszé­gyenítő 15. helyről, melyet húsz for­dulón keresztül „őrzött”. Miközben Sulyok József polgármester úr és a vezetők a mérkőzést értékelték, a most már helyezésben is előbbre lé­pést jelentő győzelem súlyát latolgat­ták. A mester, Szikszói Lajos ezúttal is szerényen, visszafogottan nyilatko­zott az Új Kelet munkatársának. —Mikor lesz valódi az öröm a csa­pat háza táján? Most is csak azt mondja, hogy egy nagyon fontos győ­zelmet arattak a kieső hely elkerülé­se érdekében? — Azt hiszem, a csapat öltözőjé­ben most már igazi az öröm. Az vi­szont tény, hogy egyelőre túl sok okunk nincs az örvendezésre, az ered­ményt nem értékeljük túl. Arra ter­mészetesen büszkék vagyunk, hogy öt forduló után tavasszal mi szerepe­lünk a legjobban, 13 ponttal és 13-1- es a gólkülönbségünk. Természetesen sok mindent meg kell még oldani a hátra lévő tíz fordulóban. A jövő hé­ten például Tiszakécskére utazunk, ahol egy nagyon jól menedzselt csa­pattal kell megmérkőznünk. — Rúgott a csapat három gólt, de több kecsegtető helyzetet elpuskázott. — Számomra ez annyit jelent, hogy rúgtunk három gólt, kihagytunk né­hány helyzetet, tehát a vasvári szur­kolók jól szórakoztak. Nyertünk, volt izgalom, nem unatkoztak. — Valóban, így a közönség jól szó­rakozott, a mérkőzés végén jelezte is ezt. Sokszor elhangzott már vezetői értékeléskor, hogy Pitács Gyurit nem igazán szereti a hazai publikum, és ezért nem nyújtja mindig azt a játé­kos, amit szeretne, a bizalmatlanság béklyót köt a csatár lábára. Lám, most lecserélésekor őt is megtapsolták a szurkolók, teljesítményét ,,Szép volt, Gyuri” bekiabálással honorálták a nézők. — Én is úgy vettem észre, hogy ősz végére nem igazán kedvelte a játékost a közönség, és most direkt azért hoz­tam le őt a pályáról 3-0-nál, mert kí­váncsi voltam, hogyan minősítik a produkcióját a szurkolók. Örülök, hogy a játékos és a vasvári nézők egy­re inkább egymásra találnak. Ehhez persze nagyon kellettek a csatár fon­tos találatai. — Azt kell mondani, hogy szá­munkra az NB II-ben nem alakulnak kedvezően az eredmények, rendkívüli módon összetömörül a középmezőny. Egy-egy győzelemmel komoly helye­zéseket lehet előreugrani, de egy ve­reséggel könnyen hátra is csúszhat a csapat. Ön miként vélekedik erről? — Mi azt tudtuk, hogy pár mérkő­zés után nem leszünk képesek felzár­kózni. Ahogy álltunk, onnan bravúr a talpra állás, mint ahogy ezt az öt mérkőzést annak is tekintem. És ez­zel is csak annyit értünk, hogy ott vagyunk azoknak a csapatoknak a nyomában, akiket meg akarunk előz­ni. Kell még három-négy forduló ve­reség nélkül, hogy megelőzzük őket, felzárkózzunk a középmezőnyhöz. Ha a csapat így folytatja, mint eddig, akkor elérjük a célként meghatározott tizedik helyet. Ha például ma döntet­lent játszottunk volna, akkor csak Hatvan és Hódmezővásárhely maradt volna ellenfélnek, győzelmünkkel, úgy érzem, ellenfelünk lesz Szarvas, Gödöllő, Hajdúnánás és még talán Nyíregyháza is. — A mérkőzést együtt néztük meg Reszeli-Soós Istvánnal, a Tiszakécske edzőjével és a kapussal. Derdák úgy fogalmazott, hogy nekik hazai pályán mindenképpen nyernünk kell, mert ha Vasvári kerül ki győztesen, akkor könnyen hasonló helyzetbe kerülhet­nek, mint a nyírségi csapat. Mi azt mondtuk nekik, hogy 2-1-re nyer Tiszavasvári... — Most már egyre több csapat edzője nézi kéthetente, vasárnapon­ként a hazai mérkőzéseinket, rendsze­resen itt vannak a nyíregyháziak, a nánásiak. a salgótarjániak, a bal­mazújvárosiak és a időnként a tisza- kécskeiek. Ez nyilván azt jelenti szá­munkra, hogy nyugodtabban léphe­tünk ellenük pályára, mert tartanak tő­lünk. Egyébként természetesen a 2- 1 -es győzelmünknek nagyon örülnék, de a döntetlennel is elégedett lennék. Száraz Attila

Next

/
Oldalképek
Tartalom