Új Kelet, 1995. március (2. évfolyam, 51-76. szám)

1995-03-09 / 58. szám

ÚJ KELET

________ I

Ne

m kelleti inasnak

A szőlőfáit, rózsabokrait metsze- gető idős ember óvatosan válaszol- gatott az idegennek, amikor az útbaigazítást kért. A nehezen induló beszélgetésből végül panaszáradat lett, mert Juhász Balázs kiöntötte keserűsége poharát.

— Apám három helyre vitt, hogy valami szakmát tanuljak, mert kevés volt a föld, és úgy gondolta, majd csak valamilyen mester lesz a fiából. A kovács azt mondta, emeljek fel egy ötvenkilós zsák kukoricát, máris felvesz. Tizenkét évesen nem birkóztam meg ezzel a feladattal, nem kellettem. Az asztalos azt kérdezte, tudok-e gyereket pelenkázni, tehenet fejni. Oda sem lettem jó. így ment ez végig, de sehova sem kellettem inasnak. Már úgy nézett ki, semmi sem lesz belőlem, amikor egy ismerősünk szólt, elintézi, hogy csendőr legyek. Kevés volt a föld, hát vállalni kellett valami munkát. Péterfalván szolgáltam, ami most Kárpátaljához tartozik. Nem csináltam én semmi

rosszat, a háború után mégis internáltak.

— írtam már vagy hat helyre, most is benn van a papírom, mégsem kaptam kárpótlást, mert a Belügyminisztérium azt írta, az internáltak okmányainak egy részét megsemmisítették, így az enyém is eltűnt.

— Aztán most beugrattak mindenkit ebbe a gázba, hogy jó lesz, most győzhetjük fizetni a felemelt árát, ha lesz miből. A feleségem a téeszben robotolt, én a téglagyárban, bele is rokkantunk mindketten. Hétféle rezsink van, lassan nem elég rá a nyugdíjunk. A feleségem mozgáskorlátozott, cukorbeteg, de nem kaptuk meg a közgyógyellátást, mert nyolcvan forinttal több a jövedelmünk a törvényesnél. Nem értem én ezt, mert aki életében nem dolgozott, az kap minden kedvezményt. Máskor a mozgáskorlátozott-támogatást is év elején megkapta a feleségem, most az sincs. Nem lesz itt már semmi, csak a szegények bosszúsága.

Két jó bárét

A közös bennük, hogy szeretik a sportot, és tehetségüket bontakoztatják. Mindketten a Zalka Máté Gimnázium nyolcosztályos tagozatának 4. K osztályos tanulói.

Fehér Tamás méhteleki, az atlétika és a futball a kedvenc sportága. A gyarmati serdülő csapatban kezdő ember. Ikertestvére is ebbe az iskolába jár, de ő kissé „lusta” a sporthoz. Tamásnak volt kitől örökölnie a tehetségét, mert édesanyja kosárlabdázott, édesapja futballozott. Lehet, hogy rövidesen megválik a gimnáziumtól, mert a debreceni focisuliba készül.

Nyíri Péter fehérgyarmati. Édesanyja tanár a gimnáziumban, édesapja testnevelő szakos. Tőle örökölte a sport szeretetét, a futball és az atlétika a sikeres sportága. Nála első a tanulás, csak utána jön a sport. Ha ez fordítva lenne, komoly sportkarrier lehetne a vége.

Mindegy, csak fából legyen

A kéményseprő kádár

— Bennkosztos tanuló voltam — kezdte emlékezését Toldi József nyugdíjas. — Harmadik szomszédja voltam a mesteremnek, de reggeltől estig haza sem nézhettem. Ilyen volt akkoriban az inasélet. Tehenet, disznót etettem, kaszáltam, kapáltam a gazdámnak, miközben tanultam a kádárszakmát. A háború után, negyvenhatban lettem segéd, és gyalog elindultam Nyírbátorba, hogy munkát keressek. Dolgoztam egy ideig a szakmámban, de apám hazahívott, mert kellett neki a segítség.

— Szülém kéményseprő vállalkozó volt a szatmári térségben, negyvenkilenc falu tartozott hozzá. Tartoztak az emberek a díjjal, azt kellett összeszednem. Államosították apám vállalkozását negyvenkilencben, és én lettem a vezetője a kéményseprő vállalatnak, szülém a beosztottam. Tíz évig még a namé- nyi járás is hozzánk tartozott, lemezvillás Danuvia motor kettő volt akkor a járásban összesen, egy a rendőrségé, egy az enyém, azzal jártam a munkát ellenőrizni, a tűzvédelmet felügyelni.

— Öt éve leszázalékoltak, mert a vérnyomásom rakoncátlankodik. Akkor visszatértem az eredeti szakmámhoz, mert csak a munka éltet. Mindegy nekem, mit adnak a kezembe, csak fából legyen, de a hatvanhat év már sok mindennek határt szab. Én már megkerestem a magamét, nem azért csinálom, csak jó visszagondolni arra, hogy ötven éve tanultam egy szakmát, amitől nyugdíjas koromig messze sodort az élet.

1995. március 9., csütörtök

5

Ha péntek, akkor hal, ka kai, akkor Péntek

Száraz tónak nedves partján döglött béka kuruttyol. Valahogy így jellemezhető az az állapot, amit kapott egy vállalkozó, amikor a gyengélkedő Fehérgyarmati Halászati Szövetkezet nábrádi halastavát kibérelte.

— Olyan siralmas állapotban volt a negyvenkét hektáros terület, hogy azt elmondani is nehéz — kezdte beszélgetésünket Péntek József haltermelő. — Ha a jegyzőkönyveket van ideje áttanulmányozni, talán akkor lesz sejtése az egészről. Egy vapingje megszűnt. Ez a lakossági és közétkeztetési haligényeket nagyrészt kielégítette. Megerősödött viszont az a régi hagyomány, hogy pénteken a Családok asztalára halétel kerül. Ezeknek az igényeknek akartam vállalkozásommal megfelelni, és két év alatt sikerült bizonyítani. Nemcsak a várost és környékét, hanem a megye egy részét is innen láttuk el az ünnepekre hallal. Többre is igény lenne, mint amit termelünk, de jelenleg ott tartunk, hogy ismét veszélyben van a tó.

kerültek. Ha nem sikerül hosszú távra rendezni a halászati szövetkezettel a tó sorsát, akkor nem tudok hitelt felvenni, márpedig, hacsak nem milliomos valaki, egy ilyen halgazdaságot évekig csak hitelekből tud fenntartani. Az aszályos évek miatt a vízforgatás is óriási költséget jelent, a szivattyúk is elhasználódtak, de bizonytalanságra nem lehet semmit vállalni. Az emberek vásárlóerejének csökkenése miatt a halkereslet visszaesésére is számítani kell.

gyónt kellett arra költeni, hogy működőképessé tegyük a berendezéseket, épületeket, éíővé tegyük a kiszáradt mesterséges tavat.

— Miért az ön feladata volt ez?

— Mert ha én nem csinálom, akkor még ma is száraz bozótost talál ezen a helyen. Én viszont belekezdtem, mert a szövetkezetnél dolgoztam karbantartóként, és a másik halastó berendezéseit javítva megismertem a haltenyésztést is. Amikor a munka- nélküliség elérhető közelségbe került, úgy gondoltam, hogy megpróbálom ezt a helyet kibérelni, és működőképessé tenni.

— Eléggé kockázatosnak tűnhetett.

— Még nem beszélhetünk múlt időben, azok ellenére, hogy néhány feltétel megváltozott. Az országot elárasztó szovjet halkonzervek döm— Részletezné egy kicsit?

— Ilyen feltételekkel, mint amit ez a mesterséges tó jelent, csak busát, pontyot, amurt, harcsát lehet gazdaságosan tenyészteni. A fogáséretté váláshoz viszont ötéves ciklusban kell gondolkodni. Nekem viszont, két évvel ezelőtt, csak három évre adták bérbe a területet. Az akkori indításkor sok esetben szükségmegoldást kellett alkalmazni, mert csak így lehetett termelni, hogy legyen mit visszafordítani a helyrehozatalhoz. Van egy huszonnyolc hektáros nevelőtó, ami jelenlegi formájában csak ivadék tartására alkalmas, mert eliszaposodott. Az. hogy az iszapmentesítés nagyon költséges, csak az egyik dolog. Az is probléma, hogy ekkora felületről hova helyezzük el az iszapot, mert a földek magántulajdonba-—Ezt milyen tapasztalat mondatja önnel? , ;

— A szövetkezet éttermét, a Halászcsárdát is bériem Gyarmaton. Átalakítottam a belső, éttermi részt, kulturált körülményeket teremtettem. Ezek ellenére működése veszteséges, mert kevés ember engedheti meg magának, hogy családjával beüljön egy esti halászlévacsorára. Menüre Jenne igény, viszont a kötött árak miatt az meg ráfizetéses. Mindenféle halétel van. Nyáron a turistaszezonban keresik is éttermünket, de nekünk a rezsit naponta állni kell. Lenne megoldás a gazdaságos üzemeltetésre, de itt sem kezdhetek döntő változásokat, mert rövid távú bérleti szerződésem van. A halászati vezetése viszont nem hajlandó a hosszú távú együttműködésre. Kár lenne viszont egy ilyen speciális éttermet megszüntetni.

Jön az orrtükör-lenyomat

Tapasztalt ebtenyésztők és gazdák körében ismert egy ritka foglalkozás: a kutyatetoválás. A Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete (MEOE) helyi szervezeteinek keretén belül végzik a kutyák tetoválását.

A fehérgyarmati 1. Számú Általános Iskola műhelyében — javításra váró szemléltetőeszközök között — találjuk Armós Gyulát. Villanyszerelő, karbantartó. A fehérgyarmati szervezetben ő végzi az ebek tetoválását.

— Hogyan került kapcsolatba a tenyésztőkkel?

— Hosszú évek óta tagja vagyok az egyesületnek. Tíz évvel ezelőtt leváltották a régi vezetőséget, azóta tetoválok.

— Hol tanulta a tetoválást?

— Az elődöm mindent megmutatott, átadta ismereteit, tapasztalatait. Nem nehéz ezt elsajátítani. Van egy laposfogó számokkal, ezt nyomjuk a kutya fülébe. Kistestűeknél hasba, valamint azoknál, ahol fülvágást végeznek. Persze előtte fertőtlenítjük, utána pedig festjük. A festék beleivódik az

apró lyukakba, begyógyulás után ezekből jól látható számok lesznek.

A kutyát nyolchetes koráig kell tetoválni. Úgy kezdődik, hogy a tenyésztő 15 napon belül alombejelentővel megkeres. Kap egy csekket, a díjat befizeti. A bejelentőt elküldöm Budapestre. A központból megküldik a törzskönyvet az egyesületnek, én pedig értesítem a tenyésztőt. Időpontot egyeztetünk. Vagy ő hozza a köly- köket, vagy én megyek ki.

— Törzskönyv nélkül tehát nincs tetoválás?

— Nincs. Visszaélés is lehet. Voltak ilyen esetek. Például olyan kutyát hoztak, hogy a papír nem azé a kutyáé volt. Erről jegyzőkönyv is készült. Sajnos, ma már olyan is megtörténik, hogy van aki eladja a kutyát háromezer forintért, és külön a törzskönyvet másnak ugyanennyiért. Lehetne sorolni még a megtévesztő eseteket. Egyesületünkben az ebtenyésztőket nem lehet lekenyerezni. Azt vallom: mindenki becsületesen kuty ázzon!

— És ha valaki ismét próbálkozik?

— Ne tegye! Hiszen az itt tenyésztett fajtákat ismerjük. Aztán az alomellenőrzést a helyszínen végezzük. Rövidesen bevezetésre kerül az orrtükör-lenyomat. Olyan ez, mint az embernél az ujjlenyomat. További biztosítás csalás ellen. Jártas ember meg tudja állapítani, hogy öreg kutyát tetováltak.

— Mennyi elfoglaltságot jelent ez az Ón számára?

— Évente száz körül van az általam tetovált kutyák száma. Azon is munkálkodom, hogy egyesületünknek minél több tagja legyen. Ez fontos. Ezenkívül heti három alkalommal kiképzést is tartunk a penyigei úti régi vásártéren. A területet az önkormányzat biztosította. Közben készülünk a június 10-i tájjellegű kiállításra. Szóval állandóan van tennivaló az egyesületben.

* * *

Tíz évvel ezelőtt a fehérgyarmati ebtenyésztők jó kezekbe helyezték a laposfogót...