Új Kelet, 1995. március (2. évfolyam, 51-76. szám)

1995-03-06 / 55. szám

UJ KELET III i MEGYÉNK ÉLETÉBŐL ni i 1995. március 6., hétfő 7 honol. A nyilvánosságról beszélünk. Kép és szöveg: Varga Attila Nyírtelekről indulván Rakamaz felé egy jobb oldali irányt jelző táb­la tudatja a vándorral, hogy merre található a közigazgatásilag még a faluhoz tartozó Gyulatanya. Nem szokványos az út, hiszen az autóút- ról letérvén elsőként a Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskolai Tangaz­daság Gyulatanyai Kerületét jelző hatalmas vaskapu alatt kell elhalad­ni, aztán a vetésen megpihen a szem. Egy biciklis karikázik előt­tem, s még rá is kell dudálnom, hogy húzódjon lejjebb. Kényelmes fajta. Komótosan csapja jobbra a kor­mányt. Megszokta, ritkán jár erre idegen autó. Egy rozsdás buszváróka megállás­ra késztet. Előttem mezőgazdasági jellegű épületek, s egy újabb útjelző­tábla híján csak az elágazást követő, távolban derengő házak árulják el, ott van Gyulatanya, ott leledzik valahol a reggeli ködben. A tanya két keresztutca mentén elhelyezkedő megannyi házból áll. Az egyik végénél, a buszforduló előtt megállítom az autót, majd a tetejére könyökölve bevárom az utca utolsó házából kilépő asszonyt. Zsófi néni mindent tud, de nem akar keseregni. 1950-től lakik itt. — Sok a munkanélküli, s még több a nyug­díjas — mondja, s a lassan elhalkuló kutyaugatást hallva kilép a szembe- szomszéd, Szloboda Tibor is a lécke- rítéses kapun. — Néhányan az Agrocity Kft.-nél dolgoznak. Biztosan látta a teheneket — teszi hozzá a beszélgetéshez. — Hányán laknak itt? — kérdem Zsófi nénitől. — Száznegyvenöt az utolsó ház- szám. Tehát elméletileg ennyi ház van itt, ám vannak beépítetlen területek is, amelyek ugyan el várinak térítve, de csupasz a föld.” '5 - - • i: — Moszat, Moszat! — kiált Szlo­boda gazda a folytonos ugatást ajtba nem hagyó kutyára. A pallagpusztai sártenger — sós helyett — földes szagát hordja felénk a szél, Zsófi néni magára maradt. Nemrég halt meg az ura. Részvényes­ként az ura után 8200 forintot kap. * — Kigazdálkodjak — nyugtat meg a felvont szemöldökpár láttán. — Mert amúgy nem lehetne megélni. Katika, gyere csak idei— invitálja közénk azt azt anyag — A szegénységünket olyan hosszú lenne elmon­dani, hogy ahhoz egy egész regény kellene. — Azért csak sorolja. — Hmm... A szegény­séggel kezdjem? Mert csak azzal lehet. Miránk na­gyon rosszul jött ez az év. Mi öten vagyunk. Egyedül nevelek négy fiúgyerme­ket, és úgy tessék elképzel­ni, hogy ebből a négy fiúgyermekből november­ben egy munkanélküli lett, egy a Vetőmagnál dolgo­zott, de decemberben fel­mondtak neki, kettő pedig itt a maszek sírkövesnél volt, de decemberben kap­tak fizetést utoljára, s az­óta a nullán vagyunk. Én kapok egyedül 5970 forint tanácsi segélyt. Ebből pe­dig bűvészmutatvány élni. Volt úgy, hogy három na­pig nem tudtunk mit enni, s még a zsíroskenyémek is nagyon örültünk. Na, meg is becsüljük! Néha a fiúk el­mennek egy-egy fuvart csinálni a csir­kés Bandinak, s abból van 5-600 fo­rintunk. Amúgy nyomorgunk. Még a gyógyszeremet se tudom kiváltani. Szívre és magas vérnyomásra szedek gyógyszert, amelyek 6-7Ö0 forintba kerülnének. Ezekriek nem emelték az árukat, mert egy egész életen át kel­lenek. Vasárnapra azért csirkét vagy libát vágunk... Elhiheti, hogy az em­ber néha el van keseredve. Majd egy­szer szemüvegre is telik, mert kelle­ne, de a keret igen drága. Mivel Nyír­telek öt-hat kilométerre van, az orvos hetente egyszer jár Gyulatanyára. Telefon van Bandinál, akinek .a tisz­tességes neve Sörös András. O kép­viseli a tanyár a fa!uban, s ezért van* nála a mobiltelefon. — Én telefonál­tam már onnan a „Triászoknak” de nem fogadtak el tőlem semmit sem. Ezzel intézi az ügyeinket. Rendes ember. A busz négyszer fordul, télen pedig befagy az utcai kút. — Zsófika néni olvasztgatta, én meg a jeget törtem csákánnyar — mondja Kovácsné. ■ Bele is őrülök, nera is bánnám, ha tenne valahol egy kis maszekrann- . k*s«>jwnniniihk wegáw Oniét * Talán majd bnrgonyáiválogatunk » >: tavasszal.' *> uhuim ntruii a ^aidiiiu.Mfi ui ucs#xi Kutyavilág van, de az is lehet jó en kérdik tőle, hogy talált-e munkát, s ő mit is mondhatna erre. A fiatalok­nak sem adnak munkát, nemhogy egy 49 évesnek.-r- A kutymorgókat meg kell etet­nem — állapítja meg hangosan, s fel is áll a kispadról, ahová a fénykép kedvéért ülnek le. De nem is bánják, állapítják meg, ahogy szedelőz- ködnek. — Olyan jó volt panaszkod­ni, hogy még meg is könnyebbültünk. Lekapja a műanyag demizsont az egykori postaládák vasvázáról özv. Kovács Mihályné. Loccsan egyet a víz. A tanyára nem jön már senki, inkább elfelé megy. — Én voltam itt a boltos vagy har­minc évig — mondja Mezei Mihály a bemutatkozást követően. A tanya má­sik végén vagyunk. Tnnárrql helyez- ték.idF.MlS3*üTi6iú<A^'syá1itiAmn« .«sok öregember hova; viszi a sajátját? mondom.ia az én .emberemnek:. »,u-jí pátrohai. haZa ABG-^ Vigyem íi-a kövesd*iaftäW?/iÄütóÉái milyen öregember lenne most az én uram! — Hát mér’? — kapja fel a fe­jét. — Nézd meg már, Juhász Lajos van ebben az újságban benne. Ügyi tizennyolc év volt a különbség köz­tünk, s én sem vagyok már fiatal. Jót nevettünk.” — Hát az én emberem sose volt féltékeny, de azt az újságcikket eltet­te, hogy nehogy megmutassam a po­tyáknak. „Tán” csak nem erre vagy féltékeny, étre az újsúmar bér vagyok, odajött bemutatkozni. A nevetés vonzotta. Az udvar felől meg­érkezik Mezeiné is. A bogárzóról pa­naszkodnak. — Ide hordják az utca végibe Nyír­telekről a szemetet. Az egykori sertéslegelő megtelik, s akkor majd a A fényképezésről Kunklinénak eszébe jut egy történet. — Vagy két éve olvasgattuk az új­ságot. Az egyik képen meg ott gereb- lyél Berkeszen egy öreg a háza előtt. Ott nézem, hát a Éajos az, az én egy­kori szerelmem. Jót nevettem, aztán pátrohai: ______________________ vezető nek, de nem ment. Megnősült, s sz* a kérdést az egykori boltos, egy szép házat épített. Amikor megdi- Egy asszony a távolban gereblyél. csérem a portát, szabadkozik. Kötényes fejét minduntalan felénk — Régebben jobban bírtam. Volt fordítja, aztán látjuk, hogy elindul nekem harminckét disznóm is! A szembeszomszéd hobbija a pa­rasztgalamb. A dúc most is tele van velük. Ki kell majd irtani őket, mert ráülnek a vezetékre, s félő, hogy egy­szer leszakad. Az eredeti kapakot már -le«- JJÜSZts' nyoyáclnitnál Az emberek kezükön ,számoljak,.-4 Hallgatóztam — vallja be öz- hogy kinek van .múqkája á gyúlata- vegy Kovács Mihályné. i *yai újsoron. Molnár Janinak. Csa­ttyai újsoron. Molnár. hinak és Rigónak. —Na meg nekem — mondja nevetve Tibor. — Melóval lelik a nap. gazdaságban dolgo­zom, itthon meg van­nak a disznók. Kiderü, hogy Zsófi népinél, futnak össze a szálak.; A pallagiak is hozzá mennek, ha baj van. Megkeresik, s a kerékpárt, a cipőt és a csizmát is berakják hozzá, ha mennek a munkába. Ő a második postás is. Üzenetek, le­velek tudója és átadó­ja. Hétfőn jön a ma­szek, szerdán pedig a rendes gázos a cserepa­lackokért. Azt mond­ják rendes, mert gyak­ran dudál. A települé­sen, a fajtakísérletnél dolgoztat egy olasz is. Nyáron uborkával, ősszel pedig cikóriával foglalkozik. Őnála is az a baj, hogy dolgoz­tatni nagyon szeret, de fizetni nemigen, vagy csak több hónapos ké­séssel. Kovácsné azt is elpanaszolja, hogy mindenhol együttérző­Rondezettkis tanya ez: kétkednek. —- Sok helyen van kocsi, s ha az özvegyasszonynknak kelikva-' lami, azt is olcsóbban meghozzák a diszkontból. Jószomszédi viszonyban élünk! Egy kicsit el vagyunk zárva a világtól, de csak azóta, amióta meg­változott a rendszer. Mert addig, amíg a gazdaság működött, nem voltprob^ léma, ­— Az éh boltom, az egy olyan bori volt!... — sóhajt Mezei Mihály. Bar­na köpenyébe beledugja a kezét, majd kiveszi, s gesztikulálva magyaráz. — Tizenhárom méter hosszú maga a bolthelyiség, s hét méter széles. Volt még hozzá két raktár, egy élelmiszer s egy vegyiraktár. Még irodahelyiség is volt vízzel és központi fűtéssel. Ahhh! Például tegnap voltam a fele­ségemmel Nyíregyházán vásárolni. Százhuszonnyolc forintért vettünk olyan olajat, ami itt 150-be kerül. — így igaz — helyesel a galamb­tartó ember. — Biztos a fuvardíjat is rászámolják. — Régen megtermeltünk magunk­nak mindent, de a helyzet megválto­zott. Hiába termesztenénk búzát, most már a kemencét is elbontották. — Csinálok én, szomszéd! — mondja nevetve a szembeszomszéd. — Hát csináljon, hiszen mag a kőműves — reagál a tréfára Mezei úr. Kunkli József is odajön hozzánk. Előbb tett vagy két tiszteletkört, majd miután meggyőződött, hogy jó em­Zsófi néni a mindent tudó felénk. Közben a galambok sorsán filozofálgatunk. Most a gazda magya­ráz. — Esznek ezek kukoricát, búzát és borsót is. Ki tudja, hányán vannak már! Lassan az etetésükre sem telik. Az asszony; gereblyével a kezében :gerkezík. ~— Valami baj vpn — leklődik. A váteszraKunkíiné,.«icrt- tfeztem tője.J ő az. megnyugszik. — Csák alkalomkorjanink,a,tanya- —Olyan boldogok,«agyunk itt eb- túlsó végibe. A múltkor azt mondják ben 42 utcában, mint a mésébém — nekem az ottani asszonyok: — Jaj, mondja Mezeiné. — Az unokákat is Ilonka! Nem öregszel, úgy várjuk. Nem is akarnak már ha- Mire én azt mondtam: — S ez így zamenni. igaz is. Olyan jó itt élni, hogy sosem Kunkli József elindul hazafelé. A öregszünk meg. Nem könnyű, de nyu­feforéo*» nvh marari mwt itt inkiviv onHt itt »7 pIpí Beszédkúra Gyulatanyán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom