Új Kelet, 1995. március (2. évfolyam, 51-76. szám)

1995-03-03 / 53. szám

1995. március 3., péntek

KÖZELKÉP

Új nevet keresnek

A tizenöt éves iskola

Halastótól a

Napraforgós autóbuszok

A Gödöllői AgrártudomáA 19. Számú Általános Iskola ebben az évben ünnepli alapításának tizenötödik évét.

— A belvárosi iskolák nagyon nagy osztálylétszámmal működtek a hetvenes évek végén — mondta dr. Szécsi Pálné igazgatóhelyettes. — Ez tette szükségessé, hogy úgynevezett lakótelepi iskolákat hozzon létre az akkori városvezetőség. Már a kezdetekben is kicsinek bizonyult a hely a több iskolából hozzánk jött sok gyerek miatt, így például kilenc első osztállyal indultunk az első évben.

— Az elmúlt másfél évtizedben százhuszonhét tanár, nevelő oktatott nálunk — vette át a szót Lutter Imréné, aki az iskola jubileumi évkönyvét szerkeszti. — Osz- szesen 1335 diákot ballag- tattunk el fennállásunk óta. Idén nyolcvanegyen készülnek elhagyni az intézményünket, a tavalyi év tapasztalatai alapján elmondhatom, hogy gyakorlatilag mindenkinek sikeres lesz a felvételije a választott középiskolába.

— Többször váltott profilt az iskola az elmúlt másfél évtizedben — tette hozzá Popovics Katalin igazgató- helyettes —, mindig az adottságoknak és az igényeknek megfelelően. így voltunk már tenisz, illetve tollaslabda szakosok is. Az utóbbi sportágnak még mindig a városi bázisa vagyunk, a mai napig is szép nemzetközi eredményeket felmutatva. A kilencvenes évek igényekinek megfelelően főként az idegennyelv- és a számítástechnika-képzésünk az a kulcsterület, ami egyértelműen jellemzi az iskolát.

A számítástechnika-oktatásunk mintegy elismeréseképpen, illetve a jubileumunk miatt ez év tavaszán iskolánk rendezi az Országos Számítástechnikai Versenyt.

— Teljesülni látszik régi vágyunk, hogy intézményünknek egy új, szép nevet adhassunk, mert a 19. számú iskola mint név nem fejez ki semmit — vette vissza a szót dr. Szécsi Pálné. — Az évek során felmerült sok névlehetőség közül mára három maradt: Krúdy Gyula, Krúdy utcai, illetve a Zelk Zoltán Általános Iskola — mint alternatívák. Ezzel kapcsolatban többszintű szavazást rendeztünk, és úgy látszik, hogy az utolsó név a legalkalmasabb, illetve ez kapta a legtöbb voksot. Zelk Zoltán személyével többször is közvetett kapcsolatunk volt, például a Nyitnikék versenysorozatok alkalmával. Szellemisége összefogná törekvéseinket: mintegy identitást adva nekünk az elkövetkező egyre nehezedő időkre.

Vitéz Péter

nyi Egyetem Mezőgazdasági Főiskoláján az oktatás mellett az utóbbi öt évben tizenkilenc témakörben folytattak kutatómunkát. Ezek egytől egyig szervesen kapcsolódnak a megye adottságaihoz, gyakorlati igényeihez. A fejlesztések húsz-harminc százalékát az alapkutatások, míg nagyobb részét, hetvennyolcvan százalékát a termelésfejlesztésekkel kapcsolatos munkák teszik ki.

— Nagyobb lendületet 1991- től vettek a fejlesztő munkálatok iskolánkban — mondta dr. Kerekes Benedek, az intézmény tudományos főigazgatóhelyettese. — Kiemelt fontosságot tulajdonítunk a talaj és környezete kölcsönhatásainak a vizsgálatára, illetve a környezettechnikai kutatásoknak. E téren a saját fejlesztésű 3T System nevű talajnedvesség- és tömődöttségmérő berendezésünket szabadalmaztattuk, amit már ipari alkalmazásba is vettek.

— Másik, igen ígéretes terület a biohajtóanyagokkal folytatott kísérletek — mondta az főigazgató-helyettes. — Intenzívebben az utóbbi négy évben foglalkoznak munkatársaink a repce- és napraforgó- olajból előállítható üzemanyagokkal. Pillanatnyilag már a laboratóriumi kísérleteknél tartanak a kutatások, és nem teljesen alaptalan a reményünk, hogy egy-két év múlva a helyi járatokat kísérleti jelleggel ezzel az üzemanyaggal működtethetjük. Erre Nyu- gat-Európában van már precedens, például Németország és Ausztria tömegközlekedésében a használt üzemanyagoknak több mint tíz százalékát olajos növényi eredetű hajtóanyagok váltják ki. A nyíregyházi önkormányzat pozitívan állt hozzá e programtervünkhöz. Eddigi tapasztalataink szerint a biodízel előállításának önköltsége harmincöt-negyven forint körül mozog literenként, de ameny- nyiben a kormány nem ad erre az abszolút környezetbarát gázolajra adókedvezményt, úgy mint sok más, ez is versenyképtelenné válik a hazai piacon.

— A régiónkhoz kapcsolódóan még a mezőgazdasági termények — például a zöldségek, gyümölcsök és a dohány — késztermék-előállításának és szárításának technológiai fejlesztése is sok munkatársunkat foglalkoztat - folytatta a kutatási felelős. - Gazdasági igény van rá, hogy a készterméket itt helyben állítsuk elő, ami jelentős többletbevételhez juttatná a megyét. Szintén a környezettechnológiához kapcsolódik a növények nehézfémterhelésének és a szennyvíziszapok tisztításának a vizsgálata. Ezeken a területeken nemzetközi együttműködés keretében dolgozunk. Európa több egyetemével közösen végezzük a nagy kopásállóságú fémüvegekkel való katonai kísérleteket. Mi ezek mezőgazdasági hasznosítását és újszerű alkalmazásainak lehetőségeit keressük.

— Szabadalomként jelentettük be például a halastavak levegőztetésének egyfajta megoldását újszerű, pneumatikus módszerrel — sorolta az újításokat az igazgató —, illetve egy, a gyümölcsösökben alkalmazható speciális, korona alatti talajművelő berendezés prototípusát kísérleteztük ki. Ezt látom a jövő útjának, hogy a mezőgazdaság elmozduljon a holtpontról. Kell az együttműködés az iskola és az ipar, illetve a megye fejlesztőintézményei között, és szükségünk van a nemzetközi ismeretekre is. Szerdán ez ügyben utazunk többek között Angliába, hogy kutatási együttműködésekről tárgyaljunk a St. Albans-i oktatási intézménnyel.

— Fontos lenne az állami támogatások növelése — mondta a főigazgató-helyettes —, mert a teljes iskolai költségvetésünknek csak egy százalékát tudjuk fejlesztésekre fordítani. Most már a technikai háttér nagyjából a rendelkezésünkre áll, és reménykedünk, hogy kapunk egy egyszeri, jelentősebb mértékű kutatási-fejlesztési finanszírozást, mert a gazdasági szféra nem létezhet produktív szellemi háttér nélkül — különben még sokáig egy helyben topoghatunk ...

—vp—

INFRAPII) gyorselemző készülék mezőgazdasági termékek béltartalmának vizsgálatára

(Harascsák Annamária felvétele)

„Az idősebbeket sem hagyjuk cserben"

Hajszálnyi célok

Csillag utca 4-6., a város legöregebb, közel 150 éves épülete. Az egykori óvoda ma segítőház, mely öt évvel ezelőtti indulásakor 24, az átalakítások óta pedig 36 embernek nyújt átmeneti szállást. A nyolcágyas szobákhoz pici előszobák és zuhanyozóblokkok tartoznak, az összekötő folyosó portaszolgálatánál pedig hűtőket, mosógépet, centrifugát lehet igénybe venni. Bár a konyha főzésre nem alkalmas, ételt melegíteni, teát vagy kakaót készíteni lehet őenne. A bentlakás díja felnőtteknek 1000, gyerekeknek 500 forint havonta. Miután végigjártuk az épületet, Drahos Ágnessel, a Családsegítő Központ segítőházának főmunkatársával a segítőház tevékenységéről beszélgettünk.

— Mekkora az igény az éjjel-nappal fogadóképes szállóra?

— Sajnos, hatalmas. Sokkal többen jelentkeznek, mint ahány embernek helyet tudunk biztosítani. Tudom, hogy nagyon csúnyán fog hangzani, de kénytelenek vagyunk előjegyzéseket felvenni az esetleg megüresedett helyekre. Bár nemrégiben a Bokréta utcán megnyílt egy új segítőház, de ott a nappali elhelyezés nem megoldott. A ház csak éjszakára nyújt menedéket.

— Mik a feltételei annak, hogy valaki bejuthasson ide?

—'Alapvető, hogy Nyíregyházán vagy annak vonzáskörzetében bejelentett lakcíme és valamilyen jövedelme legyen. Ez általában családi pótlék, rokkantnyugdíj, jövedelempótló támogatás, ritkább esetekben munkanélküli járadék.

—A szálláson kívül mit kaphatnak még az itt tartózkodók?

— A személyiséget illetően sokféle ember él nálunk. A háromévestől a nyugdíjasig minden korosztály képviselve van, nők, férfiak és gyerekek egyaránt. Akinek nincs munkahelye, annak megpróbálunk segíteni. Felmérjük a képességeit, kipuhatoljuk, mi a hobbija, járt-e már átképzésen. Felvettük a kapcsolatot a Starttal és több más vállalattal, munkalehetőségeket keresve. Az idősebbeket sem hagyjuk cserben, ha már nincs kire számítaniuk, akkor megindítjuk a szociális otthoni elhelyezést. Ezenkívül több állami gondozásból kikerült fiatalnak is adtunk már szállást.

— Többször említette, hogy ez csak átmeneti szállás. Meddig maradhatnak itt az emberek?

— Maximum egy évig, ám ez nem általános. Nagyon sok múlik a kliensen is, mit tesz azért, hogy maradhasson.

Szerdánként foglalkozásokat tartunk két csoportban. Az egyik az álláskeresőknek, a másik a magányosoknak, elváltaknak szól. Megpróbálunk mindenki elé célokat kitűzni. Nem nagyokat, csak amolyan hajszálnyiakat, melyeket könnyen el lehet érni. A sikerélmény mindig nagy lökést ad. Mindenképpen el kell érnünk azt, hogy képességiekhez mérten elégedettek legyenek ezek az emberek.

—Hogy lehet feloldani a súlyos gondokat?

— A kilátástalanság sajnos egyre nő. Az elkeseredés óriási méreteket ölt. Ezekben az igencsak nehéz időkben nagyon fontos a lelki fejlődés gondozása. Tudja, mi az álmom? Jó lenne néhány régi épületet átalakíttatni, és létrehozni egy albérlők házát, ahol kevés pénzért otthonra lehetne találni.

— Fogad-e adományokat a segítőház?

— Természetesen mindennek nagyon örülünk. Éppolyan jól jön néhány ruhadarab, mint némi élelmiszer. Akinek módjában áll, az adományait a Családsegítő Központ Sarkantyú utcai központjában vagy a Csillag utcai segítőházban adhatja le.

Sikli

Diákok gondozzák

Az elfeledett temető

Egykoron, az első világháború idején hadikórház volt a mai Hősök temetője helyén, majd egy ipari középiskolát akartak ráépíteni. Végül azonban megmenekült az építőgépek rombolásától.

Helyette vandál kezek és lábak tiporták sárba a katonás rendben álló piciny kis emlékkövek sokaságát. Sokáig csak a huligánok jártak ki a temetőbe, hogy éjszakai tivomyázásaik során „rendet rakjanak” a sírok között.

Az egykori Monarchia egyik legnagyobb katonai temetőjének hányattatása akkor fejeződött be, amikor Farkas Zoltán átvette az ellnőrzést fölötte.

— A temetőt 1977-től próbáljuk néha már erőn felül rendben tartani és gondozni — mondja a 107-es Számú Szakmunkásképző és Szakközépiskola igazgatója. — A város akkori vezetősége nem igazán támogatta törekvésünket, úgyszólván magunkra voltunk utalva. Szerencsére nagyon sok segítséget kaptunk és kapunk a mai napig is Szekrényes Andrástól, a Temetkezési Vállalat igazgatójától. A nagyobb munkákhoz gépeket és embereket ad, a Honvédségtől is rendszeresen jönnek takarítani a katonák. Ránk már csak a kisebb munkák maradnak. Nyáron kéthetes építőtáborokat szervezünk, amelyen a gyerekek a sírok rendbetételével foglalkoznak. Tisztogatják, felújítják a megkopott sírfeliratokat.

— Ha jól tudom, létrehoztak egy alapítványt is...

— Valóban így van. Bárkinek a támogatását szívesen fogadjuk. Egyébként az alapítványi pénzekből szeretnénk egy kutat fúratni, hogy rendesen tudjuk locsolni a füvet. Ez csak egy apró lépés lenne ahhoz, hogy modern temetővé tegyük, és kinyithassuk a látogatók előtt.

— A temetőben különféle nemzetiségű katonákat temettek el. Szoktak ide jönni külföldi látogatók?

— Igen, az olasz katonai attasé például rendszeresen ellátogat a temetőbe, és megkoszorúzza az emlékművet. Történész kolléganőnk fölvette a kapcsolatot a székesfehérvári levéltárral. Azt próbálja kideríteni, hogy kik fekszenek a temetőben.

—A beszélgetés elején említette, hogy az akkori tanács nem támogatta a törekvésüket. Hogyan áll a dologhoz a mostani önkormányzat?

— Maximálisan elégedettek lehetünk a város vezetőségével. Nemcsak erkölcsileg, hanem anyagilag is mellénk állnak, és segítenek megőrizni az utánunk jövőknek ezt a különleges „emlékművet”.

(u.)