Új Kelet, 1995. március (2. évfolyam, 51-76. szám)
1995-03-03 / 53. szám
KÖZELKÉP 1995. március 3., péntek Partnerség a megye gazdaságáért Vállalkozói parkok Tegnap délután Nyíregyházán, az Inkubátorházban tartották a szervezők „A partnerség a megyéért” fórumsorozat következő rendezvényét. A téma érdekes volt, hiszen viszonylag sokan — két parlamenti képviselőnk is — vettek részt az előadásokon és a konzultáción, az ipari parkok lehetőségeit feszegették a szakemberek. Először Georgette Verdin kisasszony, a Békeszolgálat üzletgazdasági társigazgatója tájékoztatta a vendégeket az ipari parkok egyesült államokbeli tapasztalatairól. Köteles Gyula, a Nyíregyházi Vállalkozókért Alapítvány munkatársa megyeszékhelyünk kisvállalkozói parkjának szükségességéről és annak megvalósításáról tartott tájékoztatót. E két témáról az Új Kelet holnapi számában bővebben olvashatnak. — Vállalkozóparkok létrehozására már a nyolcvanas évek elején történtek — a nyugati tapasztalatokat felhasználva — lépések, de igazi eredmények csak a rendszerváltás után születtek — mondta expozéjában dr. Szalai Zoltán, az Innotech igazgatóhelyettese. — Az a fontos, hogy ne az ipari parkok üzemeltetői, hanem az ott dolgozó vállalkozók legyenek hatékonyak és rentábilisak. Dr. Sinóros-Szabó Botond, a mezőgazdasági főiskola főigazgatója az általuk tervezett technológiai-fejlesztési központ létrehozásának előnyeit és fontosságát ecsetelte. — Egyesíteni kell megyénk mezőgazdasági lehetőségeit szellemi hátterünkkel és a világ csúcstechnológiájával. Noha elképzeléseinkhez pályázat útján — az összeg volumene miatt , ami 500 millió forint — nem jutottunk pénzhez, nem adjuk fel. A központ koordináló vezető testületé már felállt, és a megyei, illetve a nyíregyházi önkormányzat is felajánlotta segítségét. KvZ Elismerések a Polgári Védelem Napján Március 1-je, a Polgári Védelem Napja alkalmából megyénkből többen részesültek belügyminiszteri elismerésben. Kuncze Gábortól Berényi Levente mérnök ezredes, megyei polgári védelmi parancsnok a Magyar Köztársaság Érdemrend Tiszti Keresztjét, Kelemen Csaba alezredes, a megyei törzs munkatársa dicséretet és jutalmat vett át. Az ifjúság felkészítése terén nyújtott kiemelkedő teljesítményéért jutalmat kapott Tóth András, a kisvárdai 4. Számú Általános Iskola és Szoboszlai Gusztáv, a nyíregyházi 21. Számú Általános Iskola tanára. A polgári védelmi versenyeken való eredményes részvételért tárgy- jutalomban részesült Bökönyi Nóra, Czuprák Adám, Dudás István, Farkas József, Hornyák István, Korbács István, Lakatos László, Nyakó Zsolt és Petykó Agnes, a kisvárdai 4. Számú Általános Iskola tanulói. K. Polgári klub Új szórakozási lehetőséggel bővül megyeszékhelyünk. A város szívében (a Luther utca 4. szám alatt) március 4- én nyitják meg Pár-huzam nevű új klubot. A klubban fórumot szeretnének biztosítani minden gondolkodónak, közéleti személyiségnek a közvetlen, jó hangulatú párbeszédre a város és a megye fogékony, érdeklődő polgáraival. A megnyitó március 4-én (szombaton) negyed ötkor lesz. A polgári klubot Szabó Iván, a Magyar Demokrata Fórum ügyvezető elnöke nyitja meg. Öt órától a Szikes Banda népzenei együttes egyórás műsorát élvezhetik, rra(i Sándor György humoralista előadói estjén szórakozhatnak az érdeklődők. Kiállítás Karászi Judit tűzzománc alkotásaiból nyílik kiállítás Nyíregyházán, a Tiszti Klubban március 3-án 17 órakor. A kiállítást Miterkó Jánosné, az intézmény igazgatója nyitja meg. A közreműködők között találjuk Diósi József citera- művész-fafaragót, valamint Illyés Péter versmondót, a Társaskör vezetőjét. Irodalmi Presszó Irodalmi Presszó lesz március 4-én, szombaton 16 órakor Nyíregyházán, a TIT Országzászló téri épületében. A presszó vendége ezúttal Antal Attila költő, aki legújabb verseskötetével mutatkozik be a közönségnek. A Felelhetsz bármilyen kódban című verseskötet a helyszínen megvásárolható lesz. A műsor házigazdája ezúttal is dr. Katona Béla irodalomtörténész. B.I. A veszélyes ház Az Új Kelet egy korábbi számában már hírt adtunk arról, hogy Nyíregyházán a Bethlen és az Egyház utca sarkán álló házat életveszélyesnek nyilvánították, ezért a tüdőszűrőállomásnak ki kellett onnan költöznie. Az épületben azonban nemcsak a tüdőszűrőállomás székelt. Emberek, családok laknak itt, és az ő költözködésük korántsem mentes a bonyodalmaktól. A Bethlen és az Egyház utca sarkán álló ház kapuján kopottas táblácska hirdeti büszkén: Tiszta udvar, rendes ház. A kapun belépve könnyen elfelejtjük, hogy a város szívében vagyunk, és kezdeti meglepetésünkből felocsúdva először megmosolyogjuk a táblácskát. Á kapubejáró boltozatát és a függőfolyosókat hatalmas gerendák sora tartja. A talajon látszik, hogy itt nemrégen ástak, a gödörbe visszahányt föld laza halmot alkot. Az udvar közepén egy férfi nézelődik csípőre tett kézzel. Pancsusák János három éve lakik itt, de 15 éve van tanácsi lakása. —A víznyomócsövet ásták itt ki csütörtökön — mutatja. — Akkor délben elzárták a vizet, és pénteken nyitották meg újra. Addig folyóvíz nélkül voltunk. —Hányán laknak a házban? — Tíz lakásban heten lakunk, de néhányan már elköltöztek. De ez a költözés! Még az nem is volna baj, hogy magunknak kell lakást keresni, de sajnos nem tudjuk, hogy mennyi pénzt kapunk a lakásunk kiváltásáért. Erről senki nem tájékoztatott minket. Januárban kaptuk az értesítést arról, hogy a ház életveszélyes. Azóta hivatalos iratot sehonnan nem küldte. Aki bemegy érdeklődni a polgármesteri hivatalba, annak csak annyit mondanak, hogy el kell költözni. Néztünk egy lakást a KGST-piaccal szemben lévő Kopogó utcában, az ára egymillió-hétszázezer forint. El is mennénk szívesen innen a belvárosból, de amíg nem mutatok legalább valami írást, hogy ennyit és ennyit kapok az élet- veszélyessé vált lakásomért, addig nem tekintenek komoly vevőnek. Ha a hivatal ma ideadná a csekket, akkor holnap már tudnánk költözködni. Addig azonban tehetetlenek vagyunk. Az egyik földszinti lakás ajtaja előtt egy csöpp kislány kukucskál a függőfolyosót tartó gerenda mögé bújva. — Hat éve lakunk itt — mondja az édesanyja, Balogh- né Márföldi Anna —, de mi már nemsokára költözünk. A két gyerek után kapott támogatással a Nyírinközön keresztül vásároltunk egy lakást Tiszadadán. Én már azelőtt megkezdtem az utánajárást, mielőtt megkaptuk volna a határozatot, mert szakadnak meg a falak, és két kiskorú gyerekkel vagyunk itt. Nem lehet ezzel viccelni, hiszen nemrégen Pesten is megesett, hogy megszakadtak a falak, és maguk alá temették a lakókat. Szűk lépcsőn haladunk le a pincébe. Itt is tartógerendák és lécek uralják a terepet. — Itt évek óta víz állt — mutat a talajra kalauzunk, Pancsusák úr. — Minden évben három- szor-négyszer kijött a tűzoltóság vagy az ingatlankezelő, és kiszivattyúzták a vizet. Aládúcolva csak a múlt héten lett, akkor ismét kiszívták a vizet, és homokkal töltötték fel a talajt. A tüdőszűrő elhasznált vize mind ebbe a pincébe folyt le, ugyanis a csövek már annyira öregek, hogy több helyütt elengedik a vizet, csöpögnek, szivárognak. Visszatérve a napvilágra, az udvaron Megyesi-Jenei Andrással, a házkezelő műszaki ellenőrével találkozunk. — Én terveztem ezt az alá- dúcolást — mondja. — Azért szükséges az alátámasztás, mert a bauxitbeton kötőanyag elveszítette szilárdságát. Ha nem lenne a dúcolás, lehet, hogy még tíz évig is állna a ház, de akár minden pillanatban le is szakadhatna. Értékes épület ez, és annak ellenére, hogy 60—70 éves, a falazata szinte tökéletes. Ha nincs útban, akkor szerintem nem szabad lebontani. Ugyanezt újraépíteni ötször annyiba kerülne, mint helyreállítani. Idősebb úr érkezik kalapban, ballonkabátban. Márkus Gyula foglalkozására nézve nyugdíjas építész, és annyiban tartozik a házhoz, hogy garázsa van itt. — Húsz évig laktam én itt, ezelőtt tíz évvel költöztem el — mondja. — Csak annyi gondom van, hogy néha nem tudok kiállni a kocsival az itt folyó munkák miatt. Ám harag nincsen ebből, a munkások mindig elpakolják az útból a szerszámokat, egyebeket, ha megkérem őket. A házról az a véleményem, hogy nem áll fenn életveszély — mondja határozottan, miközben a műszaki ellenőr mosolyogva csóválja a fejét. — Ez egy nagyon óvatos döntés és sokba kerülő munka volt— folytatja. — A függőfolyosók aládúco- lása igen költséges dolog, mert rengeteg faanyag kell hozzá. Szerintem ez szükségtelen volt, néhány gerendával ki lehetett volna támasztani az egészet. Nem szabad lebontani. Hivatalában felkerestük dr. Köteles Istvánt, a hatósági ügyosztály vezetőjét, aki a következőket mondta: — Az épület tizenegy lakásából tíz lakott. Két lakóval konkrét tárgyalásokat folytatunk, úgy néz ki, hogy nekik rövid időn belül megoldódik az elhelyezésük. Tekintettel a város szűkös lakáshelyzetére, nem tudjuk garantálni, hogy egy-két hónapon belül cserelakásokat biztosítunk. Próbáljuk azt a lehetőséget felkínálni a lakóknak, hogy térítési díj ellenében mondjanak le lakásukról. A lakástörvény értelmében a lakás forgalmi értékének ötven százaléka adható térítési díjként, de esetleg elképzelhető, hogy nagyobb összegű térítési díjat tudunk megítélni. —A lakók sérelmezték, hogy az önkormányzattól semmilyen hivatalos értesítést nem kaptak arról, hogy meddig kell elköltözniük, illetve hogy mennyi térítési díjat kapnak a lakásukért. — Azért nem kerestük meg eddig a lakókat, mert egyelőre nem tudunk semmi biztosat és nem tudunk mit felajánlani nekik. Az illetékhivataltól megrendeltük a lakások forgalmi felértékelését, és amint konkrét tények birtokába jutunk, leülünk a lakókkal, és megbeszéljük a további teendőket. Ez, reményeink szerint, két héten belül meg fog történni. — Mi lesz a ház további sorsa? — Nagyon sok alternatívát hallottam, de nem akarok a pletykákra reflektálni. Szinte teljesen biztos, hogy nem bontják le, mert a födémtől eltekintve nincs túl rossz állapotban. Ha a városnak sikerül eladnia, akkor az új tulajdonos — természetesen megkötésekkel — arra hasznosítja, amire akarja. Vasas László Leletmentés — Még 1993-ban kötött szerződést a Jósa András Múzeum az akkor tervezett M3- as út bizonyos szakaszainak régészeti átvizsgálására. Az év októberében kezdték meg az ásatásokat — számolt be dr. Ivánovics Eszter, a múzeum régésze az elmúlt időszak leletmentéseiről a Múzeumbarátok Körének szokásos havi rendezvényén. A legnagyobb leletanyagra a Nyíregyházától 15 km-re lévő Mandabokor mellett bukkantak. A száz méter széles és ez ideig még ismeretlen szélességű területen az 530 régészeti objektumközött egy ie. 5-600 évre tehető szkíta kori településre bukkantak. Ez a feltárás azért is egyedülálló, mert a szkíták vándorló nomádként nemigen telepedtek le. A feltárt településen 4x4-es lakóházakban kemencéket és ez ideig csak temetkezési feltárásokból származó cserépedényeket sikerült gyűjteniük. A kézzel formált agyagedények mellett itt már megjelennek a korongolt, felhúzott fülű cserépedények is. Az itt talált leletek között van a „pecsételő”, amely bizonyítja, hogy a korabeli görög leírásoknak megfelelően a szkíták tetoválták magukat. Az egyedi tetoválások mellett a törzsi hovatartozásukat is jelképezték ezek a bőrpecsétek. A lakóházak mellett számtalan gazdasági épületet is sikerült feltárni, így bebizonyosodott, hogy ezen települések házai között kerítések húzódtak, valamint kúttal, szemetesgödörrel is el voltak látva. A három lelőhelyen 46 temetkezési helyet is sikerült feltárniuk. Az itt talált, a szkíták hiedelemvilágát ábrázoló szarvasmotívumok, íjak, valamint a temetkezési urnák és lómaradványok egyértelműen bizonyítják azt, hogy vaskori szkíta leletekről van szó. Budaházi István
