Új Kelet, 1995. március (2. évfolyam, 51-76. szám)

1995-03-30 / 75. szám

ÚJ KELET 1995. március 30., csütörtök A hátországból jelentjük A vásárosnaményi városkörzeti labdarúgó-bajnokság eredményei: Nagyvarsány—Vámosatya 3-0, Kis- varsány—Tiszaadony 2-5, Beregsu- rány—Jánd 2-4, Nyírmada—Pusztado­bos 1-1, Tiszamenti SE—Beregdaróc 7- 2, Aranyosapáti—Tákos 0-5. A bajnokság állása: II. osztály, felnőtt Hermánszeg—Sonkád 0-4, Nagyar— Méhtelek 3-4, Gyügye—Kömörő 10-2, Panyola—Szamosújlak 2-0, Rozsály— Csengersima 4-5, Fülesd—Palád SE 3- 2, Botpalád—Uszka-Magosliget FC 4- 0, Kisar—Túristvándi 4-1. (Szabadna­pos: Cégénydányád.) A bajnokság állása: 1. Tiszamenti SE 13 12­1 63-10 36 2. Nyírmada 13 9 3 1 43-14 30 3.Jánd 13 8 1 4 34-20 25 4. Tákos 13 7 3 3 32-19 24 5. Vitka 12 7 2 3 29-15 23 6. Beregdaróc 13 7 2 4 29-26 23 7. Pusztadobos 13 4 4 5 28-28 16 8. Kisvarsány 13 4 3 6 25-27 15 9. Nagyvarsány 13 5 8 23-27 15 10. Tiszaadony 13 4 2 7 28-28 14 11. Vámosatya 13 4 2 7 18-26 14 12. Beregsurány 13 2­11 25-54 6 13. Aranyosapáti 13­­13 10-72­A fehérgyarmati városkörzeti labdarúgó-bajnokság eredményei: I. osztály, felnőtt Penyige—Tiszabecs 3-0, Olcsvaapá- ti—Nagyszekeres 1-1, Tisztaberek— Vámosoroszi 0-2, Tunyogmatolcs— Nábrád 4-0, Csaholc—Tiszakóród 0-1, Szatmárcseke—Gacsály 3-3, Csegöld— Milota 2-0, Szamossályi—Kölese 0-3. A bajnokság állása: 1.Sonkád 20 17 1 2 68-17 52 2. Méhtelek 19 14 4 1 85-25 46 3. Gyügye 19 14 3 2 81-22 45 4. Csengersima 20 13 3 4 94-30 42 5. Szamosújlak 20 13 3 4 61-33 42 6. Kisar 20 10 2 8 54-43 32 7. Cégényd. 19 10 1 8 67-46 31 8. Fülesd 20 9 2 9 34-58 29 9. Uszka-M.liget 20 8 4 8 55-48 28 10. Nagyar 20 8 4 8 52-53 28 11. Panyola 20 8 3 9 46-37 27 12. Palád SE 20 7 1 12 30-48 22 13. Botpalád 20 6 3 11 40-48 21 14. Rozsály 19 6 2 11 39-47 20 15. Kömörő 20 4 2 14 32-79 14 16. Hermánszeg 20 2­18 24-118 6 17. Túristvándi 20­­20 13-122 1. Penyige 17 12 2 3 36-21 38 2. Olcsvaapáti 17 9 5 3 40-24 32 3. Vámosoroszi 17 9 4 4 38-35 31 4. Kölese 17 9 3 5 42-26 30 5. Tiszabecs 17 9 2 6 31-27 29 6. Tunyogmatolcs 17 8 3 6 44-30 27 7. Gacsály 17 7 5 5 42-33 26 8. Szatmárcseke 17 8 2 7 39-35 26 9. Csegöld 17 8 2 7 30-35 26 10. M. Caupo 17 7 4 6 52-32 25 11. Tiszakóród 17 7 2 8 21-28 23 12. Tisztaberek 17 6 3 8 37-40 21 13. Csaholc 17 5 4 8 30-28 19 14. N.szekeres 17 4 4 9 24-39 16 15. Nábrád 17 2 2 13 16-47 8 16. Szamossályi 17 1 3 13 11-53 6 Megyei I. osztály, ifjúsági Suller Só-csoport Kisléta—Fehérgyarmat 6-2, Tarpa— Tiszaszalka 1-5, Újfehértó—Csenger3- 0, Biri—Ibrány 4-2, Nagyhalász— Nyírlugos 10-0, Záhony—Kemecse 5- 0, Vásárosnamény—Tiszalök 0-0, Nyh. Hardware—Nyírkárász 3-0, Baktaló- rántháza—Levelek 1-1. A bajnokság állása I. osztály, ifjúsági Penyige—Tiszabecs 2-2, Olcsvaapá- ti—Nagyszekeres 0-1, Tisztaberek— Vámosoroszi 4-2, Tunyogmatolcs— Nábrád 0-1, Csaholc—Tiszakóród 2-4, Szatmárcseke—Gacsály 9-1, Csegöld— Milota 9-0, Szamossályi—Kölese 0-2. A bajnokság állása: 1. Nagyhalász 20 16 3 1 82-9 51 2. Baktal.háza 20 15 1 4 77-27 46 3. Nyírkárász 20 13 3 4 57-23 42 4. Záhony 20 12 2 6 74-33 38 5. Kisléta 20 11 5 4 52-34 38 6. V.namény 20 11 4 5 40-19 37 7. Újfehértó 20 10 4 6 37-32 34 8. Fehérgyarmat 20 10 3 7 49-33 33 9. Levelek 20 8 4 8 41-22 28 10. Biri 20 6 4 10 39-48 22 11. Nyh. Hardware 20 6 4 10 28-49 22 12. Nyírlugos 20 4 7 9 25-58 19 13. Csenger 20 5 3 12 26-61 18 14. Ibrány 20 5 2 13 36-61 17 15. Tiszalök 20 5 2 13 20-45 17 16. Tiszaszalka 20 5 2 13 35-78 17 17. Kemecse* 20 5 3 12 26-44 15 18. Tarpa 20 3 3 14 17-97 12 * Kemecsétől három büntetőpont le­vonva jogosulatlan szerepeltetés miatt. 1. Szatmárcseke 17 17­­93-18 51 2. Kölese 17 15 1 1 121-14 46 3. Tiszabecs 17 13 2 2 73-15 41 4. Nábrád 17 13 T 3 65-22 40 5. Tiszakóród 17 10 l 6 64-38 31 6. Csegöld 17 10 1 6 56-44 31 7. Tisztaberek 17 9 l 7 43-40 28 8. T.matolcs 17 7 1 9 46-63 22 9. Csaholc 17 5 3 9 47-63 18 10. Milota 17 5 2 10 32-73 17 11. Nagyszekeres 17 4 5 8 26-45 17 12. Gacsály 17 5 1 11 35-67 16 13. Penyige 17 4 3 10 43-62 15 14. Vámosoroszi 17 4 2 11 41-63 14 15. Szamossályi 17 2 1 14 26-91 7 16. Olcsvaapáti 17 1­16 18-115 i 3 A máriapócsi városkörzeti labdarúgó-bajnokság eredményei: Felnőtt Piricse—Nyírgelse 0-0, Nyírcsászá­ri—Szakoly 1-2, Máriapócs—Nyírgyu- Iaj 1-2, Nyírvasvári—Terem 1-2, Bátor­liget—Nyírbogát 1-3, Pócspetri— Penészlek 2-2. Ifjúsági Piricse—Nyírgelse 0-5, Nyírcsászá­ri—Szakoly 0-0, Máriapócs—Nyírgyu- laj 1-2, Nyírvasvári—Terem 7-0, Bátor­liget—Nyírbogát 0-5, Pócspetri—Pe­nészlek 0-1. Olimpiai selejtező után Már van mit félteni! Úgy adódott, hogy a magyar labdarúgás teljes keresztmetszetében vizsgázik két nap alatt. Az első színvallás: jeles. Kedden az olimpiai együttes (21 éve­sek) ötkarikás (egyben Eb-) selejtezőn az európai 3. csoportban 1-0-ra verte Svájcot. Szerdán a 18 évesek Anglia ellen futballoztak Eb-selejtezőn, este pedig az A-válogatott, a felnőttek színe-java, Svájccal ugyancsak kontinens- bajnoki kvalifikáció keretében játszotta le újabb 90 percét. Ami az Üllői úti, a jövő évi atlantai nyári ötkarikás játékok 16-os döntőjébe jutásért vívott mérkőzést illeti: a mutatott játékot gyorsan a feledés homályába illik vissza­süllyeszteni. Egy olyan csatán gyűjtötte be harmadik 3 pontját Dunai Antal szövetségi edző csapata, amelyen „nyögvenyelősen” alakultak a dolgok. A helvét 21 évesek apait-anyait beleadva, lelkesen fáradoztak, s ha Sáfár kapus három alkalommal nincs észnél, 45 perc után Svájc akár vezethetett volna... A második játékrészben Dunai (végre!) rádöbbent: két csatárral képtelen feltö­retni a vendégbástya falát, melyben 4 játékos „takarítgatott” hatékonyan. A 67. percben állt be Preisinger, akit már nyugodtan a szünetben is gyepre küld­hetett volna Dunai. A ZTE csatára azonnal pezsgést idézett elő. Úgy az ötödik labdaérintésével fordulatot hozott. Leindította Egressyt, az újpesti legénynek már csak pontosan kellett céloznia. Nem is hibázott. Mivel a törökök megtet­ték kedden azt a szívességet, hogy a svédekkel gól nélküli döntetlent játszot­tak ugyanebben a csoportban, a kapu megnyílt! Hová? A csoportelsőség felé. Ami csak látszatra mond sokat, hiszen a nyolc csoportgyőztes közül mindössze öt utazhat Atlantába. Lesz még olyan negyeddöntő oda-vissza alapon, ahol sok minden kockára kerül. Ez a távolabbi jövő, de egy tény: már van mit félteni! Három mérkőzés, 9 pont, három egygyólos siker. A legyőzőitek sorá­ban a törökök, a svédek és a svájciak. Azaz a három nagy rivális. Izland nem okozhat kalamajkát, bár ki tudja, a „jégországi” juniorok mire képesek? Nagy Norbi villámlátogatása A csodastadionba csodacsapatot álmodnak Szívesen látott vendégek bukkantak fel a hétvége nagy attrakcióján a Nyíregyházi FC—Tiszavasvári házirangadón. Régi ismerősök paroláztak egymással, elevenítették fel közös élményeiket. A messziről jött idegen sze­rénységével, mégis otthonosan eligazodott a stadion zegzugaiban egy bar­na hajú fiatalember. Csoda? Dehogy. Nagy Norbert — mert róla lesz majd szó — a mérkőzés kedvéért moccant ki a Síűrf/er-birodalomból. Az élvo­nalban „combosodó” védővel az akasztói mindennapokról tereferéltünk. — Diósgyőr érintésével kerültem a Stadler FC-hez. Nyáron olyan szerző­dést kínáltak, amely megfelelt igénye­imnek, ezáltal az első magánszemély tulajdonát képező klub tagja lettem — nyitotta beszélgetésünket a szimpatikus fiú. — Nem panaszkodhatsz, hiszen ismerős társaságba csöppentél. —így v an. Molnár Zoli, Kertész Jani, a Cvc/ií-testvérek, valamennyien meg­fordultak Nyíregyházán is. Lényegében a csapat fele innen igazolt oda. —Csodastadiont építettek számotok­ra. Viszont arról értesülhettünk, hogy Babócsy kapusnak nem tetszett az öltözőszekrények messzesége. Tényleg, milyen játékosszemmel az új aréna? — Európa egyik legkorszerűbb sta­dionja a miénk. Minden elismerésem az építőké. Az viszont igaz, hogy aki az öltöző kialakításáért felelt, az még nem járt hasonló helyiségben. A szé­kek, a szekrények, tíz méteres távolság­ra vannak egymástól. Babócsy ezt a problémát hamar áthidalta, egyszerűen átrendezte a berendezést. Azóta már korszerűsítették, most valóban úgy néz ki, amilyenről álmodtunk. Kiszolgáló­részleg, az első emeleten étterem, a másodikon szálloda működik a klub­házban. Vannak azért még hiányossá­gok, de két-három hét múlva ígérték az eredményjelző felállítását is. — Mit szóltak mindehhez Kiskőrö­sön, hisz nekik a változások után „ csak” egy NB III-as gárda jutott? — Nem esznek egymás tenyeréből Stadler úr és a város vezetői. Az esé­lyük megvolt arra, hogy élvonalbeli csapatot kapjanak, de amikor a Kiskő­rös még a másodosztályban szerepelt, maguk sem hittek a feljutásban. Stadler Józsefnek a tervére, hogy beruházzon a stadionba, sem az engedélyt, sem a területet nem adták meg. A minimális pénzügyi támogatástól is elzárkóztak. A stadion közben felépült, csak éppen egy házzal odébb. — A pályáról az a hír járja, misze­rint nagyon széles. Alkalmazkodtatok már ehhez? — Megszoktuk. Célszerű is volt ilyenre tervezni, mert köztudottan a Stadler FC sok futásra hagyatkozó já­tékstílust követ. Száztíz méter hosszú, hetvennégy méter széles, így a gyors csatárok robbanékonyságát tudjuk ki­használni. — Ősszel tizenháromszor kényszerül­tetek vendégségbe. Most fordult a koc­ka, s ti vagytok speciális helyzetben, ki sem kel! mozdulnotok Akasztóról. Sike­rült az átállás, hisz másról sem hallunk, mint hogy ez új feladatot ró rátok. — Ősszel jobbára védekeztünk, a kontrák eredményes befejezésében bíz­tunk. Sajnos, egyelőre nem kristályo­sodott ki: előnyünkre vagy hátrányunk­ra válik a felemás állapot. Kitűnően ér­tünk a romboláshoz, ha kitámadunk, könnyen úgy járunk, mint a Debrecen ellen, ők lemostak bennünket a pályá­ról. Az edzőknek fáj leginkább a feje. nehéz testhezálló taktikát kitalálniuk. — Megijedtetek a rossz rajtot kö­vetően? — Igen. Szerencsére Zalaegerszeg rovására kijött a lépés, s mindjárt biza- kodóbbá vált a hangulat. — Maradva a Stadler FC-nél, a ki­esés rémétől, úgy tűnik, megszabadult a csapat. Az osztályozó azonban még „kinéz”. — A biztos bennmaradás a tét. Külső támogatókra szert téve, a Stadler FC immáron a vállalkozók együttese. A Suláktól indulva Bodrogi Gyuláig ren­geteg embert sikerült megnyernünk szponzornak. Nyáron nagyszabású erősítést tervez a vezérkar, a végső cél az európai kupaporondra való kijutás. Ehhez jövőre a bajnokságban az első három helyen kell zárni, netán a Ma­gyar Kupát elhódítani. — A kupában idén is talpon vagytok még, sőt, Pécsett csak minimális vere­séget szenvedtetek (3-2). — Komoly sanszunk van a tovább­jutásra. Ha ebben az évben még nemis, de a következő szezonban — mondom, a vállalkozók segítségével — arra ala­poznak, hogy feltörekvő csapatot hoz­zanak létre. — Utolsó kérdés. Röpködnek a ne­vek: Barcelona, Milan, Bayern Mün­chen. Végül is mit tudsz arról, kit fog­nak meghívni a hivatalos pálya­avat óra? — Szerintem a Barcelonáról már le­tettek. A legutóbbi hírek úgy szólnak — bár én konkrétumot nem hallottam —, hogy Stadler úr felvette a kapcso­latot a Milan irányítóival. A mérkő­zésre június végén kerülhetne sor, per­sze, ha bentragadunk az NB 1-ben. Mindenesetre ritkaságszámba menne Magyarországon egy világhírű együt­tes fellépése. Szabolcsi aranylábúak A Hajdúságból Szabolcsba Az újfehértói labdarúgócsapat a téli holt szezonban egy Hajdú Bihar me­gyei futballistával erősített. A huszo­nöt esztendős Kacsándi Bélát Vámos- pércsről igazolták a fehértói vezetők. A debreceni születésű, Vámospércsen lakó focistát eddigi pályafutásáról, mostani egyesületéről és terveiről kér­deztem. — Sok helyütt megfordultál már? — Debrecenben kezdtem el futbal­lozni a Lokinál. Végigjártam a szamár­létrát a serdülő II-től az ifin keresztül a juniorig. Ezt követően az NB Ill-as Hajdúböszörményben szerepeltem. Amikor katona voltam Budapesten, a BLASZ II-ben fociztam, az Újpesti Pamutban, mely már úgy tudom, az­óta megszűnt. A következő állomás Püspökladány, majd rövid ideig Kaba lett. Onnan egy évre Vámospércsre mentem, aztán két hónapig Derecskén voltam, majd Sárándra szerződtem. Azután újra Vámospércsen kötöttem ki, s most tavasszal kerültem ide. — Hogyan lettél újfehértói labda­rúgó? — Szükség volt egy középpályás­ra, s Nagy Béla — aki ősszel igazolt Újfehértóra — ajánlott engem, mivel jól ismert, hiszen több éven keresztül együtt futballoztunk Hajdúböször­ményben. — Mi az erősséged? —Középpályás vagyok, s mint ilyen, úgy érzem, elég sokat futok, robotolok. Nem bánok a labdával sem ügyetlenül. Nem vagyok egy góllövő típus, inkább a társakat szeretem kiszolgálni. — Hallhatnék egy pár szót a Sárán- don eltöltött évedről? — Sajnos nem voltam részese az emlékezetes kupamenetelesnek, amikor NB-s csapatoknak parancsoltak meg­álljt a sárándiak. Abban az időben Püspökladányban játszottam, csak a következő évben lettem a híressé vált hajdúsági kisközség focistája. Nagyon jó hangulatú volt az ottani társaság, de az anyagi bázisuk úgy tűnik, széthul­lik. Papp Illés, aki a főnök volt ott, az országos „hímévre” szert tett Bingó- botrányba keveredett, és zavaros álla­potok lettek a gárdánál. Azóta nem megy az együttes szekere. — Tudnál-e mondani olyan meccset, ami kedves emlék számod­ra, és olyat, amelyre azt kívánod, hogy még álmodban se jöjjön elő? — Nem felejtem el, amikor Vámos­pércsen megnyertük tjzenhárom pont előnnyel a megyei bajnokságot, és azo­kat a mérkőzéseket, melyeken még a DVSC junior labdarúgójaként futbal­lozhattam. Katzenbach, Jovan és Kiss Laci ellen, akik később neves játéko­sok lettek. Negatív élményként a De­recskén elpazarolt két hónapomat em­líteném meg. Az NB III-as legénység­nél megyei másodosztály szintű csapa­tot hoztak össze a vezetők a bajnokság kezdetére. Hatosokat, heteseket kapott a társaság meccsenként, ami még gom­bócból is sok, s én megköszöntem a játéklehetőséget, és nem kértem belőle. — Tudsz-e olyan játékost megnevez­ni, akivel öröm volt egy csapatban pá­lyára lépni? — Nagy Béla, vele most is együtt fut­ballozok, aztán a DVSC-ben Körösi Zsolt, Sárándon Szabó Zsolt és Bata Misi. — Ki vagy kik voltak azok az edzők, akiknek a kezei alatt szerettél dolgozni? — A serdülőben Szilágyi Józsi bá’ és Kántor Béla, aki Vámospércsen volt a trénerem, még akkor, amikor megyei bajnokságot nyertünk. Vele kapcsolat­ban el kell mondanom, hogy miután felkerültünk az NB III-ba, Bélának volt egy afférja a gárda szponzorával, aki a vámospércsi önkormányzatot válasz­út elé állította: vagy az edző megy el, vagy ő. A település irányítói végül is az edzőt. Kántor Bélát küldték el, mire az együttesből velem együtt nyolc lab­darúgó eltávozott. — Milyen stílus fekszik neked? — A passzolós csapatokat szeretem, ahol a védők nem ívelgetik át a labdát a középpálya felett a támadóknak, ha­nem leteszik a játék szervezőinek. — Szeretnél-e újra magasabb osz­tályban játszani? — Maximum NB Ill-ban, elsősorban a munkahelyem miatt. Vámospércsen dolgozom a TITASZ-nál, és meg aka­rom becsülni a munkahelyem, mert biz­tonságot jelent nekem. Hívtak Hajdú- Bihar megyei gárdák, de egyelőre itt játszom Újfehértón, ameddig jól érzem magam. NB Ill-nál magasabb osztály­ba nem is vágyok, és nem is biztos, hogy bírnám az ottani tempót. Vámospércsről is kerestek, de az ottani vezetők miatt nem mentem, ráadásul kieső csapathoz nem szívesen megyek. Szerintem volt klubom erre a sorsra fog jutni. Tóth Mihály

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom