Új Kelet, 1995. március (2. évfolyam, 51-76. szám)
1995-03-29 / 74. szám
UJ KELET LABDARÚGÁS 1 ■ 1995. március 29., szerda 1 A megyei IE. osztályból jelentjük Encsencsi bravúr A múlt hét végén útjára indult a labda, elkezdődtek a küzdelmek a megyei II. osztályban is. Az Erimpexre keresztelt második csoportban a legnagyobb bravúrt az ősszel harmatosán, várakozáson alul szerepelt Encsencs együttese aratta a második helyen állt Nagyecsed gárdája legyőzésével. Az encsencsiek diadaláról vezetőedzőjük, Szabó Sándor számolt be. — Közel egyforma képességű csapat mérkőzött meg. A találkozó előtt az öltözőben kissé feszült volt a hangulat, a srácok tartottak a vendégektől, akik remek őszt produkáltak. Amikor azonban kifutottak a pályára, nem remegett a lábuk, és ez három bajnoki pontot eredményezett. •— Mi történt az első félidőben? — Erős széllel szemben játszottunk, aminek következtében a nagy- ecsedieknek könnyebb dolguk volt a támadásoknál. Folyamatos játék nem alakult ki ebben az időszakban, inkább a csapkodás jellemezte a mécsesét. Egy-egy ziccer akadt mindkét kapu előtt. A vendégek akciója végén a labda elkerülte hálónkat, míg a mi játékosunk által leadott lövés nyomán a pettyes a kapufán csattant. Az első negyvenöt perc közepe táján az egyik ecsedi labdarúgó megsértette a játékvezetőt, s emiatt el kellett hagynia a játékteret, idő előtt mehetett zuhanyozni. Ez vízválasztó volt a mérkőzésen, ugyanis a Hátralévő időben teljesen átvettük a játék irányítását. — Ha jól értem, akkor a vasárnapi derbi második felében a kiállítás után fölénybe kerültek? — Pontosan, emberelőnyünkben sorra vezettük a szebbnél szebb akciókat, ráadásul a szél is minket támogatott. Végig egykapuztunk, szinte felbillent a pálya. A hetvenedik perc tájékán egy bal oldali támadást vezettünk. A visszagurított labdát Szabó futtából kapura szúrta, a vendégek portása kiütötte azt éppen Nagy elé, aki közelről nem hibázott. Mint később kiderült, ez a találat három pontot jelentett. Tovább támadtunk, és még három kapufát lőttünk, de újabb gólt nem sikerült szereznünk. — Kivel volt elégedett csapatából? — Kapusunk, Dolhai két esetben is nagy bravúrral hárított, rajta kívül Bécsi, Szabó és Nagy teljesített átlagon felül. Tulajdonképpen az egész társaság jól futballozott. Az ellenféltől többet vártam, csalódást okozott játékuk. Úgy érzem, ez a győzelem önbizalmat ad a fiúknak, és a következő összecsapáson ez az eredményekben is meg fog mutatkozni. Egyetlen emberünket voltunk kénytelenek nélkülözni sérülés miatt Nagyecsed ellen, nevezetesen Szilágyit. Mihelyst felépül, helye lesz a kezdő tizenegyben. A játékvezetőre sem lehetett panaszkodni egyik félnek sem, most ezt nem azért mondom, mert győztünk. A forró pillanatokban is a helyzet magaslatán állt, a szabályoknak megfelelően dirigálta a kétszer negyvenöt percet. Hat gól Ajakon A Kárpát-Hús csoportban az Ajak—Gávavencsellő összecsapáson hatszor rezdültek meg a résztvevő együttesek hálói. A kilencven perc •történéseit az ajaki sportbizottság tagja, Soós Béla ecsetelte. — Hogyan estek a gólok? — Rögtön a meccs elején, a második percben megszereztük a vezetést. Szabadrúgásból Gyüre volt eredményes. Az első negyedóra végén szögletet végezhettünk el, aminek befejezéseként Frindikbólintott a vencsellői kapuba. A 35. minutumban lesgyanús körülmények között szépítettek a vendégek. aztán nem sokkal később jogos tizenegyesből egyenlítettek. Ezt követően egy ajaki akció ment a pályán, a kiugró támadónk a vencsellői hálóőr fölött már átemelte a labdát, és a visszafutó vendég védő érzésem szerint a gólvonalon túlról kanalazta ki a labdát. A játékvezető kinézett a partjelzőre, aki nem jelzett gólt, így a játék zavartalanul folyt tovább. Az eset után született meg harmadik gólunk. Jobb oldali beadásból jövő labdát a jól érkező Gyüre stukkolta a kapuba. A második játékrészben körülbelül a hatvanadik percben egyenlített az ellenfél szöglet utáni lövésből. A találkozó lefújásának pillanatáig mindkét legénység veszélyeztetett, kapusunknak kétszer is szükség volt minden tudására, a kilencven perc utolsó pillanataiban pedig mi lőttünk egy kapufát. — Milyen volt a meccs színvonala? — Inkább a küzdelem dominált, nem lehetett elmondani azt, hogy a futballistákat „megölte” a technika. Sok labdát eladott mindkét fél, többször is pontatlanul passzoltak egymásnak a labdarúgók. Ez a görcsös akarásnak — szerettek volna jól rajtolni tavasszal a szereplők —, és a nagy szélnek, ami végigkísérte az összecsapást, tulajdonítható. Az első félidőben bennünket segített a szél, és ennek eredménye volt az, hogy többet birtokoltuk a labdát. A második játékrészben kiegyenlítettebb lett a mérkőzés. Jobbára mezőnyben folyt a játék. — Ön, személy szerint örül az egy pontnak? — Az az igazság, hogy Gávaven- csellő nem nyújtotta azt a teljesítményt, amit a tabellán elfoglalt helyezésük alapján joggal elvártak tőlük. A derbi előtt kiegyeztem volna egy döntetlennel, ám így 2-0-ás vezetésünk után sajnálom, hogy pontokat vesztettünk. Tóth Mihály Magyar Kupa Túl a nyitányon A városkörzeti és a megyei másodosztályú csapatok részére kiírt selejtezőkkel kezdetét vette szőkébb régiónkban a labdarúgó Magyar Kupa ez évi küzdelemsorozata. Az érdeklődés csekély mértéke meglepő (Búj időközben visszalépett), hiszen a kupamérkőzésekkel hét közbeni játéklehetőséghez juthattak volna a távolmaradásukkal tüntető kisegyesületek. Más oldalról megközelítve a kérdést, a pénzszűkében vergődő csapatok talán költségkímélés céljából nem döntöttek az indulás mellett. Az első forduló eredményei: Beszterec—Apagy 1-4, Nyírtura—Búj — utóbbi visszalépett, Nyírbogdány—Kárpát-Hús Volán 2-4, Belegrád—Kótaj 0-3, Nyírtét— Nyírtelek 1-3. A folytatásban, szerdán 15 órakor, a következő pár osításban lépnek pályára a továbbjutó együttesek: Apagy—Nyírtura, Kótaj—Nyírtelek. Ez utóbbi összecsapás győztese mérkőzik az ebben a körben kiemelést élvező Kárpát-Hús Volánnal. (Ellenfél)leseit Pocsék idő, nagyszerű mérkőzés, dilettáns játékvezetés. A III. Kér. TVE és a Salgótarján elmúlt vasárnapi derbijének röviden ezek voltak a jellemzői. A fővárosiak az első perctől kezdve tudtukra adták az osztályozós helyre aspiráló vendégeknek, hogy ezen a mérkőzésen nem sok esélyt adnak nekik a három pont megszerzésére, sőt, egyet is sajnálnának tőlük. Agresszív támadójátékuk sokkal hatékonyabbnak látszott, mint az első fordulóban a Nyíregyháza ellen, és már a tizenharmadik percben eredményt is hozott. Már ekkor feltűnt, hogy á tarjáni védelem a széleken vezetett gyors támadások esetén erősen sebezhető. A kapott gól után feladták a zárt védekezést, és megpróbálták az egyenlítést. Ez a félidő felénél sikerült, a technikás, mozgékony Baranyi révén. A Kerület nem változtatott taktikáján, és nyomás alatt tartotta ellenfele kapuját. Tehették ezt annál is inkább, mert a Stécé középpályás zenekara gyengén muzsikált. Megérezték a karmester Oláh B. hiányát, aki azonban jövő héten már rendelkezésükre állhat. A félidő vége előtt ismét előnyhöz jutottak a hazai kékek. A vendégek védelme ismét betlizett, ígyLendvainak nem volt nehéz dolga, szép gólt lőtt. A második félidő elején mindkét kapunál akadtak helyzetek. Igaz, a salgótarjániak közül Csak Baranyi jelentett komoly veszélyt az óbudaiak kapujára. Őt viszont sokszór csak üggyel-bajjal tudták tartani. A vendégek fogcsikorgatva küzdöttek az újabb egyenlítésért. Eközben védelmük ismét kinyílt, és ezt Jankov úgy használta ki, hogy még a kapus Ráezot is kicselezte, aztán gurított a hálóba. A kapuvédő, aki az első számú -hálóőrt, Oláh T.-l helyettesítette, kiszolgáltatott helyzetben volt ennél ä gólnál. A kétgólos előny megnyugtatta az óbudaiakat, olyannyira, hogy három perccel később összehoztak egy tizenegyest a saját tizenhatosukon belül. Baranyi értékesítette a büntetőt, így ismét szorossá vált az eredmény. Ezt követően Horváth O. játékvezető megúnhatta, hogy a közönség és a játékosok nem vele, hanem magával a játékkal vannak elfoglalva. Ennek megfelelően tett róla, hogy „fontos emberré” váljék. Először egy percen belül adott két sárga lapot a tarjáni Ságinak, aki így mehetett beállítani a meleg vizet. Ezután elnézett egy büntetőt a hazaiak tizenhatosán belül, majd nagyvonalúan megtette ugyanezt a túloldalon is. Miután az érdeklődés középpontjába sikerült felküzdenie magát, elégedetten villantotta meg Deszat- nikriak is a második „kanárit”, kiegyenlítve ezzel az emberfórt. A játék(osok) további színezése és maga a játék ezzel véget is ért. Éppen jókor, mert az eső mellett már a botrány szele is végigsöpört a Hévízi úti pályán. . . • v A tarjániak játékban és eredményességben még messze vannak őszi önmaguktól. A következő fordulóban hazai környezetben fogadják a. Nyíregyházát. Oláh B. feltehetően átveszi a középpálya irányítását, és ezzel bizonyos, hogy jelentős „fazonigazításon” megy keresztül a csapat. A védelemben is várható változás Sági kiállítása miatt. Elől pedig Baranyi lehet „életveszélyes”, hiszen most idegenben is sikerült két gólt szereznie. Harcos, nehéz mérkőzés vár tehát a nyíregyháziakra Nógrád fővárosában. Fegyelmezett játékkal, és remélhetőleg korrekt játékvezetés mellett azonban lehet meglepetést szerezni az NB I-es osztályozóra áhítozó házigazdáknak. Hangay György A játékvezetők megbeszélésén hallottuk Pálinkái mért a főrendező?! Egy hete még arról számolhattam be: viszonylagos béke honol a labdarúgópályákon. Utaltam ellenben a megyei másodosztály rajtjával járó sokasodó problémákra. Kíváncsian lestem ezután a játékvezetők hétfő esti diskurzusán, milyen jelentések futnak be a szövetség székházába. Nos, annyi bizonyos, csütörtökön nem fog unatkozni a fegyelmi bizottság. Valóságos lapözön zúdult a csapatokra, jó néhány játékos bandukolhatott idő előtt az öltözőbe. Igazságtalan lennék, ha a másodosztályt állítanám pellengérre, mert egy lépcsőfokkal feljebb sem telt nyugodtan a hétvége. Nyírkárászban példának okául két kiállítás fűződik a mérkőzés krónikájához, öt sárga lappal egyetemben. Baktalórántházán a kilencvenedik percben parancsolta le a gyepről Sorbán sípmester a vendég Kisléta balhátvédjét. Alant egy osztállyal, Nyírtelken, parázs meccsen két piros kártya vetett véget a duhajkodásnak, az ellenfél Fényeslitke volt. Egyszeregyszer villant a legsúlyosabb büntetést maga után vonó színes kártya az Encsencs—Nagyecsed, valamint a Kárpát-Hús Volán—Kálmánháza derbin. És sárga lapok megszámlálhatatlan mennyiségben, szinte valamennyi helyszínen. Anarcson a vendéglátók többszöri felszólításra sem járultak dr. Jekő spori elé a jegyzőkönyvvel, pedig a közelgő kezdés ezt nagyön is indokolttá tette volna. Aztán, három perccel megelőzve a hivatalosan kiírt időpontot, küldöttség kopogtatott a bírók részére kijelölt helyiség ajtaján. Nyomban kiderült a turpisság, az anarcsiak tizenegy labdarúgója közül ugyanis kilenc nem rendelkezett érvényes sportorvosi igazolással. Lett is nagy lótás-futás, hamarjában dokiért menesztettek, aki nem egészen fél óra leforgása alatt rábólintott, mi több, pecsétjével nyomatékosította az igazolások szavatosságát. Más izgalom nem akadt, a találkozón a látogató Nyíribrony simán bezsebelte a pontokat. Még egy furcsa eset. Vaján a mérkőzés lefújását követően Labancz játékvezető feljelentette a házigazdák csereként pályára lépett futballistáját, Nagy Bélát, hiszen minősíthetetlen hangon ócsárolta a feketeruhások tevé*- kenységét. Már foglalkoztunk lapunkban a Nagykálló—Mátészalka harmadik vonalbeli rangadó előzményeivel. Mint ismeretes, a labda mintegy negyedórás késéssel indulhatott hosszú útjára, mivel Kálmán játékvezető rasszallotta a jegyzőkönyv kitöltésének módját, panasszal élt a hideg öltözők láttán (a behozott hősugárzó felmondta a szolgálatot), s a rendezői létszámot is kevesellte. Állítása szerint — amit Ambrus László ellenőr tolmácsolt — a főrendező pálinkát mért a bejáratnál, tehát nem teljesítette kötelességét. Magán a mérkőzésen kiosztott hét sárga lapot, ebből négyet reklamálásért. A teljesség igénye nélkül, néhány példát kiragadva, ennyi lenne a szombat, vasárnap rövid kivonata. Ha megjegyezzük, hogy az ősz hasonló periódusában még félbeszakadt összecsapások borzolták a kedélyeket, akkor talán nem is olyan sötét tónusú az összkép. Azért világosítani sem ártana... Koncz Tibor Sutler Só Megyei I. osztály Ibrány komolyait gondolja Az ibrányi labdarúgócsapat az őszi szezont az utolsó helyen zárta, tizenhét meccsből öt pontot szerzett. A biztos kiesőnek titulált együttes a téli holt szezonban alaposan megerősödött. Hat új ember érkezett a társasághoz, akik a tavasszal eddig lejátszott négy fordulóban nagyot lendítettek a már leírt gárda szekerén. Az ibrányi legénység a négy találkozó alatt több pontot gyűjtött, mint az őszi tizenhét mérkőzésen. Hazai környezetben 3-0 arányban két vállra fektették Újfehértót, 0-0-t játszottak Tarpán, idegenben 4-0-ra lelépték Birit, s most hétvégén szomszédvári rangadón az örök riválissal, Nagyhalásszal szemben őrizték meg tavaszi veretlenségüket. A kilencven perc történéseit Kegye István vezetőedző értékelte. — Nagyon tartottam a meccstől, ugyanis a szomszéd város az ibrányiak mumusa. Helyzetünket nehezítette, hogy gólzsákunk. Bárdi, akit éppen Nagyhalászból igazoltunk, és aki szeretett volna bizonyítani ezen az összecsapáson, sárga lapjai miatt nem léphetett pályára. — Milyen taktikával küldte fel a játéktérre a csapatot? — Győzelemre törekedtünk, s ennek szellemében három csatárral kezdtünk. Jobb szélen Korpái, bal oldalon Papp, középen pedig Mikhárdi vette fel a küzdelmet a nagyhalászi védőkkel. Szerettünk volna az első negyedórában gólt rúgni, ami sajnos nem sikerült. Enyhe mezőnyfölényben játszottunk, de a jól védekező vendégek reteszét nem tudtuk feltömi. — A halásziak leggólveszélyesebb támadói. Kelemen és a szélvészgyors Tanyi, nem kaptak külön őrzőt? — Követő emberfogással akartam semlegesíteni őket, de a taktikai értekezleten a srácok azt mondták, pillanatnyilag van olyan jó a védelmünk, hogy erre nincs szükség. A vasárnapi derbin Kelement Szakács, Tanyit pedig Nagy kapcsolta ki a játékból. — Edzői szemmel hogyan értékeli a mérkőzést? — A második félidőben jobbára mi uraltuk a pályát, a vendégek kontrákkal próbáltak eredményt elérni. Úgy érzem, a találkozó utolsó húsz percében erőnlétileg is jobbak voltunk, állandósultak rohamaink. Helyzeteink voltak, de csatáraink képtelenek voltak értékesíteni azokat. Szerencsére senki nem sérült meg, eléggé sportszerű keretek között zajlott a meccs. Sokszor alakult ki veszélyes helyzet a halászi tizenhatos előtt és azon belül is. azonban mindig akadt egy futballista az ellenfél soraiból, aki elrúgta a labdát a tömörülésben. Tíz perccel a lefújás előtt már zsinórban rúgtuk a szögleteket, ennek ellenére nem volt, aki gólt szerezzen. Egy pont is pont, így hát örülök, amiért továbbra is veretlenek vagyunk tavasszal, és a hálónk is érintetlen maradt. A mi helyzetünkben viszont sokba kerülhetnek a végelszámolásnál a hazai pályán elhullajtott értékes bajnoki pontok. T.M.
