Új Kelet, 1995. március (2. évfolyam, 51-76. szám)

1995-03-28 / 73. szám

UJ KELET

n

MEGYÉNK ÉLETÉBŐL

1

1995. március 28., kedd

Urcaflc) és a föld

Egyre hangosabban hallatszanak a kétségbeesés hangjai a határszéli Ura községből. Igazukat kereső emberek írnak mindenhova, ahonnan segítséget várhatnak. A főszereplő a föld, a hatalom, a pártellentét, a félelem. Egy szeletke Magyarország. Egv szeletke Európa. Magyar- ország? Európa???

— Sok fájdalma volt a mi családunknak, még most is érezzük — panaszkodott Molnár Lászlóné. — Tizenegy éves voltam, amikor a katona testvéremet egy baleset következtében meglőtték a laktanyában. Tudja ezt az egész falu, meg azt is, hogy a földünket bekényszerítették a téesz- be. Ingyen használták évtizedekig, és még most sem kaptuk vissza, sőt, amit ideiglenes művelésre kimértek, már az sem igen lesz a mienk, mert a falu földjét most már pénzért árulja a vagyonügynökség. Vagyunk itt a faluban, akik azt akartuk, hogy munkások képviseljék az önkormányzatban az érdekeinket, ne pedagógusok, akik lehet, hogy a tanításhoz értenek, de a földhöz, a nép bajához nem. Még azt sem láttuk az elmúlt években, hogy segíteni akarnának a tájékozatlan embereken, mert olyan polgármesterünk és jegyzőnk van, hogy csak a sírt nem tudja megásni, ha valakinek ártani akar.

— Úgy tessék megírni, hogy bajunk ne legyen, mert mi itt élünk, és akkor ütnek rajtunk, amikor akarnak — kapcsolódott felesége szavaihoz Molnár László. — Nem akarunk mi semmi rosszat, csak a saját földünket vissza. A faluban van vagy negyven-ötven ember, akik használatra visszakapták a földjüket, mert sokuknak még kárpótlási jegye sincs. Most meg a vagyonügynökség árulja a falu földjét, mi meg itt maradunk semmi nélkül, pedig ledolgoztuk az éltetünket. Hiába megyünk a polgármesterhez, hogy segítsen, mert azt válaszolja, hogy akik nem rá szavaztak, menjenek Katona Jánoshoz. Milyen világ van itt, ha már azt is tudják, hogy kire szavazott valaki. Neki könnyű, mert a kft.- je több száz hektárral rendelkezik, öt- ven-hatvan ember dolgozik neki nyáron napszámban, aztán azt sem tudni, fizeti-e utánuk azt, amit az államnak kell.

Mire a két házaspár elmondta panaszát, megérkezett Király Károly, mert úgy hallotta, újságíró jár a faluban. Letámasztotta kerékpárját, és máris mondta sérelmét.

— Nem is tudják itt az emberek, hogy miről van szó, mert vagy az újságból olvasnak valamit, vagy az egyik a másiktól hall ezt-azt. A szegény ember a hibás, mert tudatlan, könnyű becsapni. Én is csak egyet fújok: miért tette rá a vagyonügynökség a kezét a mi földjeinkre? Hogy kik, kik nem, de a tyukodi téeszt ellopták. Ehhez tartozott Ura is. Az itteni polgármester meg egy kft.-t alapított, amiben ott van annak a vagyonnak a nagy része, amit ezek a paraszt- emberek a nyári napon, a téli fagyban kínkeservesen hoztak létre. Már most én csak azt fújom, miért nem a kft.-je tanyájára, a sok száz hold földjére, a szoboszlói villájára teszi rá a vagyonügynökség a téesz tartozását. Meg azt is fújom, mert én csak egyet fújok, miért nem azt árverezik el, miért a mi földjeinket? Miből induljon itt el egy öttagú család, amikor az asszony, az ember munkanélküli. Mi lesz itt, ebben az országban, ha az, aki nem lop, a szegénységben vergődhet?

— Ne beszéljetek a polgármester ellen, mert kombájnja van, aztán nem aratja le a búzánkat — vetette oda az eddig csendesen hallgató Márton Gedeon. — Olvastuk mi az újságban, hogy megvehetjük a földet. De milyen eljárás az, hogy amit apáink már egyszer megvettek, még egyszer fizessünk érte. Meg azt mondják, még azon is jelzálogterhelés van, amit most a téesz adóssága miatt árulnak, így még nem csapták be a parasztot, mint az utóbbi négy évben. Csak nehogy még ezért is mi legyünk a hibásak, aztán karóba húzzanak, mint őseinket.

Többen említették Katona János nevét, mint aki sokat tud mondani, és

mer beszélni. Presszójában éppen takarított a feleségével, amikor felkerestem.

— Ez még nem az az időszak, amikor mindent el kell mondanom, mert ahhoz egy teljes újság is kevés lenne

— mondta megfontoltan Katona úr.

— Az az igazság, hogy nálunk sem úgy sikerült a rendszerváltás, ahogy a falu érdeke kívánta volna. Ebben részben az emberek is hibásak, mert félnek, és nem hiszik el, hogy a félelem miatt nő meg egyesek bátorsága. Személy szerint engem is megfenyegetett a polgármester hatszemközt, hogy ha a választáskor hatalomra kerül, visszavág. Választáskor mint az MSZP támogatottja indultam, és nem engedte meg, hogy az elmúlt négy év

irataiba betekintsek. Nem szívesen mondom ki, de a hetedikes kislányomat is atrocitás érte az iskolában a választások alkalmával. Molnár iskolaigazgató és a polgármester tartja kezében a falut. Akkora nagy itt a munkanélküliség, hogy a keresőképes embereknek csak húsz százaléka dolgozik. Nem csoda hát, ha bántja a falu lakóit, hogy a hivatalban a képviselő-testület rokonsága dolgozik, $z iskolaigazgató — anélkül, hogy tudnánk, milyen szakos, mert Kárpátaljáról jött — mindent tanít, csak hogy sok túlórája legyen. Elmartak innen két pedagógust is, mert a falu szerette őket, és a gyerekekért dolgoztak. De nem mernek itt szólni az emberek, mert ötven-hatvan személyjár a polgármester kft.-jébe dolgozni, és félnek, hogy még ez a lehetőség is megszűnik.

Kicsi település Ura. A lélekszám még az ezer lelket sem éri el. Nem csoda hát, ha ismét jött az újságíró jelenlétének hírére egy ember, hogy neki is van mondanivalója.

— Tudja, az a legborzasztóbb, hogy ilyen kettéosztottság előfordulhat a falu életében — méltatlankodott Komáromi Béla. -— Megalakítottuk az MSZP helyi szervezetét, mert sok ember már nem szívesen nézte, amit a polgármester és az iskolaigazgató csinál. Nincs nekünk semmi bajunk a pedagógusokkal, de ha pár száz forintos szolgálati lakásban laknak, miközben a villájukat máshol építették, akkor tegyenek is valamit a faluért, és ne üldözzék el azokat a tanárokat, akik jól dolgoznak. Megfenyegette az MSZP-tagokat a polgármester, hogy ezután drasztikusan lép fel velük szemben. Volt itt egy olyan téma, hogy földet akartunk bérelni az egykori állami gazdaság területéből. Már kész volt a szerződés, amikor a polgármester megakadályozta tervünket. Neki sok föld van a kezén, míg a lakosság nagy részének a sajátja sem lesz meg. Sok esetben Kiss Gáborhoz, az MSZP megyei elnökéhez és Kertész MSZP-s képviselőhöz kellett fordulni, mert a fenyegetését már kezdi beváltani a falu két ura. Sajnos, a jegyző is csak akadályozott eddig bennünket.

Már fél napja jegyzeteltem az urai emberek panaszát, de még hátra volt két olyan személy, akikről azt állították, hogy a helyi hatalom legújabb kárvallottjai.

— Honnan tudja, hogy a polgár- mester elvette tőlem a tejcsamokot?

— lepődött meg Papp Józsefné. — Nem az bánt. hogy közvetlenül a választások után szüntette meg a munkaviszonyomat, hanem ahogyan pedig egyetlenegyszer sem volt ellenem kifogása még a Köjálnak sem. Gondolom, nem azt irigyli tőlem, hogy családi segéllyel, munkanélküli járadékkal még húszezer forint sincs a jövedelmünk férjemmel, hanem az a baja, hogy nem tapsoltam neki. Én azt sem mondtam, hogy ellene vagyok, azt sem, hogy nem, mi, MSZP-sek azt akartuk, hogy mindenki boldoguljon a faluban, ne csak egyesek, mert így még a gyerekeket sem tudják kitaníttatni az emberek, és ezt most sem titkolom.

— Az a baj, hogy van itt egyik oldal, meg másik oldal — állította meg lovát a megszólításra Papp Sándor.

— Felesleges foglalkozni ezzel, mert a minisztériumból úgysem jönnek le, pedig már Torgyán képviselőnek is írtunk. Ura urai meg itt vannak, aztán nekik van pénzük, amivel mindent elindézhetnek. Ne is forszírozzuk ezt, mert máris megjártam. Mentem a műtrágyáért, aztán Veres Sándor cimborám azt mondta: „nagyon sajnálom Kotu — mert ez a becenevem —, nem adhatok, mert a polgármester megtiltotta”. Hát, meglepődtem, mert amíg az MSZP-t meg nem alakítottuk, nem volt nekem bajom vele. Mármeg ez most így van, hogy saját érdeküket néző emberek bosszulnak, megosztják a falunkat, a földünket, ami a miénk volt meg eladják. De maga is mondjon már valamit, ne csak kérdezzen, hogy miért nem a téeszt szét- lopók vagyonát viszik el az adósságba?

Az iskolaigazgató úr éppen a gyerekekkel foglalkozott, amikor felkerestem. Meghökkent a kérdésemen, de nem lepte meg a faluban járó szóbeszéd.

— Nem tudom, honnan veszik, hogy a polgármester felesége az igazgatóhelyettes, mikor ő óvodavezető. Nálunk nincs is ilyen beosztás, mert nyolc pedagógus van, és erre a létszámra felesleges. Nem tudom, honnan veszik, hogy a sógornőmet ide akarom hozni. Az igaz, hogy apámat áthoztam Kárpátaljáról, de ő nem tanít. Örömmel leadom az óráimat, ha hoznak ide egy nyelvszakost és egy történelemtanárt. Ellene voltam a pedagógusok elbocsátásának, mert azt a képviselő-testület szavazta meg, igaz, én mondtam fel nekik, mert én vagyok a munkáltató. Az, hogy én

Hajdúszoboszlón villát építettem, az az én szuverén jogom, senkinek semmi köze hozzá. Oda építek, ahol a gyerekemnek jobb lesz. A túlórákkal valóban sokat keresek, de azért megdolgozom, mert tanítom a szakomat, a magyart, aztán az oroszt és a németet, meg amire szükség van. Azt is vegyék tudomásul, hogy sem a feleségem, sem én nem jöttünk senki helyére, minket nem a falu taníttatott. Az meg, hogy én vagyok az ész, én irányítom az eszemmel a polgármestert, az olyan kitaláció, mint ahogy én vagyok az alpolgármester — fejezte be cáfolatát Molnár Csaba.

Már úgy nézett ki, nem tudok beszélni aznap a sokat emlegetett polgármesterrel, mert a hivatalban azt mondták: nem lesz bent, elutazott. A községháza előtt azonban éppen akkor szállt ki kocsijából Mosolygó Miklós, amikor távozni akartam. Készséggel állt rendelkezésemre, és válaszolt a mások által elmondott állításokra.

— A lakosság bebizonyította a választáson, hogy kit akar. Ha olyan rongy ember lennék, akkor nem nyertem volna ilyen arányban. Olyan kijelentést nem tettem, hogy bosszút állok, abból senkinek nem származott hátránya, mert ellenem volt. Az, hogy nem kap mindenki gépet? Hát, sorban állás van, mert sok a munka. Nem jól tudják az emberek, mert nem a vagyonügynökség, hanem a felszámoló adja pénzért az urai földet. Amikor én néhány emberrel megalakítottam a kft.-t, még nem volt felszámolás, a téesz vagyonáért meg lízingdíjat fizettünk. Nekem nem dolgoznak az emberek napszámba, pláne nem úgy, hogy nem fizetek utánuk adót. A kft. minden dolgozója bejelentett, mi vagyunk annyian, hogy megoldjuk a feladatot. A kft.-nek különben sincs földje, csak a benne lévő magánszemélyeknek. Mitől ijedtem volna én meg, amikor megalakult az MSZP? Nem volt nekem félnivalóm, a szoboszlói villámhoz senkinek semmi köze, mert akkor azt is mondják el, hogy Urán nincs házam, a szüleimnél lakom. Azt meg megnézhetik, hogy a hivatalban kinek ki a lemenője, felmenője, mielőtt vádolnak. Sokat tettem a faluért, a földeladás sérelme miatt is írtam leveleket. Azt határozottan kijelentem, hogy nem vagyunk mi az iskolaigazgatóval Ura urai!

Aradi Balogh Attila

Az egészségért...

Előadássorozatot rendez Mátészalkán dr. Ungvári Zsigmond háziorvos, melynek témái a korszerű és egészséges táplálkozás, a pozitív hozzáállás és a mozgás szerepe a betegségek megelőzésében és a gyógyításban. A közelmúltban tartották meg a mátészalkai művelődési központban — nagy érdeklődés mellett — az előadássorozat második rendezvényét, ezt követően beszélgettünk a szervező-háziorvossal.

— Milyen pénzből fedezik az előadások költségeit?

— A közelmúltban több felhívásra is adtunk be pályázatot, amelyeket egyrészt a Népjóléti Minisztérium, másrészt a Társadalombiztosítási Igazgatóság tett közé. A pályázataink több témát érintettek a házi betegápolástól az egészséges életmódig. A fenti témákban beadott pályázatoknak az egészségnevelésre vonatkozó részét fogadta el az Országos Egészségbiztosítási Pénztár, bár mi szerettük volna, ha betegeink gyógykezeléséhez is támogatást kapunk. Pályázatunk szerint hangsúlyozzuk a megelőzésben és a gyógykezelésben a beteg felelősségérzetének fontosságát és a személyes közreműködését. Erre az ismeretterjesztő egészségnevelési programra kaptunk 200 ezer forintot, amelyet szűkebb hazánkban, Mátészalkán, annak is elsősorban az újtelepi részén kívánunk felhasználni.

— Összesen hány előadást tartanak, és kiknek szólnak ezek?

— Négy komplex előadás megtartását tervezzük, különböző korosztályok részére. Eddig két nyugdíjasklubban jártunk kollégáinkkal, dr. Ilku Magdolnával, a kórház korábbi dietetikusával és Viszlayné Pásztor Gabriella pedagógus-gyógytornász- szal. A másik két ilyen jellegű előadást pedig a fiatalabb korosztálynak szánjuk, az egyiket a Baross László Mezőgazdasági Szakközépiskolában, míg a másikat az Esze Tamás Gimnázium egészségügyiseinek tartanánk. Ezenkívül két alkalommal nagyobb tömeget megmozgató bemutatót is tervezünk, sok mozgással, és közben az elvégezhető egészségügyi mérésekkel.

— Miből áll egy-egy előadás?

— Szó esik az előadásokon arról a lelki hozzáállásról, amikor a problémák megoldására törekszünk, s egy optimista felfogással szeretettel közeledünk a környezetünkhöz, elfogadva a „másságot'^Szakképzett gyógytornász beszél a mozgás, a gyógytorna szerepéről, fontosságáról — gyakorlati bemutatóval kiegészítve — a mozgásszervi megbetegedések gyógykezelésében és azok megelőzésében. Minden alkalommal előadást és kóstolóval egybekötött bemutatót tartunk a helyes táplálkozásról, ami az úgynevezett „reform-ételeket” tartalmazza, több növényi és kevesebb állati fehérjével, kevés állati zsiradékkal, a szénhidrátfogyasztás csökkentésével. Ugyanakkor felhívjuk a figyelmet az ásványi anyagok, a nyomelemek és a vitaminok fontosságára. Az előadásokon bemutatjuk azokat az ételeket, amelyek a korszerű és egészséges táplálkozáshoz elengedhetetlenek. Ebben nagy segítségünkre volt a mátészalkai kórház élelmezési osztálya, Tóthné Telkes Katalin osztályvezető és a konyhai dolgozók. Ok olyan ízeket „kreáltak”, amelyek igazán népszerűvé teszik ezeket az ételeket, és beláttatják mindenkivel, hogy lehet finomat főzni az úgymond reformételekből — szójából, zabpehely- ből, korpából — természetes fűszer- növényekkel ízesítve, mellőzve a sót, s lehet ízletes tortát sütni kevesebb cukor felhasználásával.

Kép és szöveg: Szamosi István