Új Kelet, 1995. március (2. évfolyam, 51-76. szám)
1995-03-18 / 65. szám
A 1995. március 18., szombat ■ BELFÖLD-KÜLFÖLD Hl u J KELET a büntetésről Horn és Meciar megállapodása Aláírás Párizsban Minden jel arra mutat: a bűnös én vagyok. Amikor elolvastam az újságokban, hogy két derék rendőr a saját zsebére büntette az autósokat Dunaújváros közelében, rögvest öltözni kezdtem. Arra gondoltam, hogy önként jelentkezem, azt enyhítő körülményként fogja majd a bíróság értékelni. Az egyik ötletgazda ugyanis én vagyok. A történet megértéséhez néhány esztendőt illik visszamenni az időben. Az egyre rosszabbodó közlekedési morál elleni fellépés módjairól beszélgettünk a rendőrökkel, arról, hogy a sebességkorlátozó táblák tiltásának mennyire nincs foganatja. A debreceni televízió munkatársaival együtt kiötlöttük: a város egyik közismert pontján, a Tócóskert szélén, ahol negyven kilométeres sebesség- korlátozás van érvényben, „működésbe helyezünk egy traffipaxot”, illetve leállítunk egy fehér Zsigulit, s egy fotósvakuval az általunk gyorsnak ítélt autók után villantunk. Aki visszamegy a helyszínre, azzal egyik kollégánk megpróbál interjút készíteni. A kamerát elrejtettük, a kolléga legalizálására a közelben ott voltak a rendőr-főkapitányság közlekedésbiztonsági osztályának munkatársai, s elkezdtük az akciót. Olyan megkönz- nyebbüléseket azóta sem láttam, /pint amikor a kérdezősködés után beijedt delikvenseknek elárultuk, hogy szó sincs büntetésről, csupán arra voltunk kíváncsiak, miért hajtanak gyorsan? Az akcióról készült videofilmei bemutattuk a helyi televíziós fesztiválon, s az osztatlan sikert aratott. Lehet, hogy ott látta meg a két rendőr a filmet. Szeretném megjegyezni, hogy a két „utánzó" a véletlen miatt bukott le. Az információ szerint ugyanis annyira elharapódzott a megyében a gyors- hajtók nyugta nélküli megbüntetése, hogy a megyei rendőr-főkapitányság megtiltotta az egyébként szerény rendőrfizetések magánadakozásból történő kiegészítését. A szomszédba átruccanó kollégák ezen a narancshéjon csúsztak el. Az egyik gyorshaj- tónak — miután fizetett — eszébe jutott a főkapitányi tilalom, s beszólt a rendőrségre. A „kollégák” kiszáguldottak a helyszínre, ám az igazi rendőrautó láttán a szomszédoló zsaruk a saját autójukba ugrottak, s megkezdődött az első rendőrségi üldözőverseny. Hamarosan még nyolc autó kapcsolódott be az autós fogócskába, ami a helyiek győzelmével végződött. Az időközben civilbe bújt rendőrök igazoltatása során a kocsiban megtalálták az egyenruhát meg a vakut is. Megvallom őszintén: én megértem a többletpénz érdekében szorgosan villantgató zsarukat. Munkájuk során is gyakran látják: ebben az országban megéri kockáztatni. Sokkal nagyobb esélye van egy betörőnek arra, hogy megússza a dolgot, mint az átlagmagyarnak a kettes lottóra. Azt nem értem, miért lottóznak annyian? A derék rendőrök azt is látják, hogy a bűnözők egymás között rendezik le vitás dolgaikat. Megbüntetik azt, aki nem tartja tiszteletben az előzőleg felosztott terepet. Ügyesen be kell tehát osztani, hogy melyik megyében melyik szomszédos megye rendőrei büntetnek, s mindenki jól jár. A rendőrök nem kérnek fizetésemelést, hanem munka után rohannak villantózni. Az autósok kevesebbet fizetnek, mert tudják: számla nélkül olcsóbb a büntetés. Még az sem elképzelhetetlen, hogy a tehetősebbek bérletet váltanak gyorshajtásra, s az egyhavi díjat ha előre odaadják, még kedvezményt is kapnak. / Remélem, én is jól járok, mert az ötletgazdaság feltárásáért mentesítést kérek az esetleges büntetés alól. Az államkassza terheinek könnyítéséért, a rendőrfizetések különleges felemelési módozatának kidolgozásáért nem kérek pénzt. Csupán egy mindenütt érvényes, gyorshajtásra jogosító igazolványt szeretnék kapni. írják rá a nevemet: Hajdú István írügynökségek jelentik Kozirev Budapestre jön Andrej Kozirev orosz külügyminiszter jövő heti párizsi, majd genfi útjáról útban hazafelé megáll Budapesten — erősítette meg Grigorij Karaszin orosz külügyi szóvivő pénteken az MTI telefonérdeklődésére. Orosz diplomáciai források előzőleg azt közölték az Interfax hír- ügynökséggel, hogy Kozirev néhány órás látogatást tesz a magyar fővárosban március 24-én, pénteken. A név nélkül idézett külügyi forrás szerint az orosz külügyminiszter programjában egy találkozó szerepel, így minden bizonnyal tárgyal Kovács László magyar külügyminiszterrel. Nem kizárt, hogy Horn Gyula miniszterelnök is fogadja majd Közire vet — írta az Interfax. Bokros-nyilatkozat A kormány hétvégén eldöntött megszorító intézkedéseinek a célja az egyensúlyőrző és fenntartható növekedés biztosítása. A kabinet el van szánva arra, hogy minden szükséges döntést meghozzon az államcsőd elkerülése érdekében, még akkor is, ha ez nem találkozik a társadalmi partnerek egyetértésével. A magyar gazdaság ugyanis nem bír eltartani egy olyan úgynevezett „koraszülött jóléti államot”, mint amilyen a jelenlegi magyar rendszer. A külföldi eladósodás fő oka, hogy a gazdaság erőforrásaihoz mérten túl sokat költ a szociális ellátásokra. Minderről Bokros Lajos pénzügyminiszter pénteki sajtótájékoztatóján fejtette ki véleményét. Nemmel szavaznak Végső esetben előfordulhat, hogy a 13 tagot számláló, Szabolcs- Szatmár-Bereg megyei MSZP-s országgyűlési képviselőcsoport nemmel szavaz a parlamentben a kormány szigorító intézkedéseit bevezető törvénytervezetek elfogadásakor. Ezt Kiss Gábor, a csoport vezetője, a szocialista párt országos elnökségi tagja, térségi elnöke fogalmazta meg a Kelet-Magyarország pénteki számában. (Folytatás az 1. oldalról) A megegyezést elsőként a szlovák miniszterelnök jelentette be. „A szövegen pénteken apró technikai egyeztetéseket kell még végrehajtani. Feltételezzük a két kormány jóváhagyását, így vasárnap Párizsban alá is írjük az alapszerződést” — mondta a szlovák miniszterelnök, aki mérhetetlenül nagyra becsülhetőnek nevezte Hóm Gyula korrekt és alkotó hozzájárulását, mindazt, amit az alapszerződés előkészítése során tanúsított. „Tudatában vagyok annak, hogy Horn miniszterelnök úr hozzáállása nélkül nehezen találtuk volna meg a kompromisszumot” — jelentette ki Vladimír Meciar, aki a maga és a szlovák kormány nevében egyúttal köszönetét mondott magyar partnereinek. „Jó lépés volt, mely a bizalomnak és országaink, nemzeteink jó együttműködésének feltételeit teremti meg.” Horn Gyula kijelentette: „Teljesen egyetértek Meciar miniszterelnök úrral abban, hogy munkánk végül is a remélt eredménnyel zárult, és valóban már csak rövid technikai szövegegyeztetés van hátra. Minden kérdésben megtaláltuk a megfelelő megoldást. Különösen fontosnak tartom, hogy az alapszerződés megfelel az európai normáknak és követelményeknek, hiszen minden kérdésben megtaláltuk a megfelelő megoldást.” Horn Gyula szerint az alapszerződés minden egyes elemében, minden egyes cikkelyében tükrözi a két ország nemzetközi szerződéseiben vállalt kötelezettségeit, ugyanakkor az európai normákat is. Annak is örülök — mondta —, hogy egy sor ország vezetőinek jelenlétében írhatjuk alá Párizsban a dokumentumot — ezzel is demonstrálva, hogy ebben a régióban igenis meg lehet egyezni, békés viszonyokat lehet teremteni. A magyar miniszterelnök igen nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy az alapszerződésre egy sor további kétoldalú megállapodás építhető. A magyar kormányfő igen nagyra becsülte, hogy kettejük januári megállapodásait is sikerült teljesíteni. Jelezte: a határátkelők megnyitására és további lépésekre gondol, mindarra, amit a most létrejött alapszerződéssel sikerült betetőzni. A korábban vitás kérdések tisztázásának részleteiről semmit sem árultak el. Horn ezt az alapszerződés teljes szövegének hétfőre jelzett közzétételével látja meggyőzően megvála- szolhatónak. Kérdésre válaszolva elmondta, hogy a Bős-Nagymaros problémakörére vonatkozó részleteket „külön megállapodás ügyeként” kezelték. Az MTI-nek arra a kérdésére, el- mondható-e, hogy az alapszerződés utat nyit a régen óhajtott magyarszlovák történelmi kiegyezés előtt, Horn ezt válaszolta: „Feltétlenül.” A szlovák miniszterelnök kijelentette: „Azt hiszem, ezzel a dokumentummal sikerült bezárni a kaput a történelem eddigi eseményei mögött, így most előre tekinthetünk.” Horn ugyanerre a kérdésre azt válaszolta: „Határozottan állíthatom, hogy előreléptünk.” Kovács László külügyminiszter szerint a magyar-szlovák megállapodásnak nem volt ára, az eredmény az álláspontok végső összehangolhatósá- gának köszönhető. Kovács az MTI tudósítójának elmondta: „A végeredmény végül is megfelelt a útközben Pozsony felé táplált magyar elvárásoknak.” A magyar diplomácia vezetője hangsúlyozta: „Én Budapesten is úgy nyilatkoztam: Az, hogy Romániával nem tudtuk aláírni a szerződést, nem azt jelenti, hogy Szlovákiával sem fogjuk tudni aláírni a dokumentumot, hiszen a két reláció egymástól független.” Az MTI megkérdezte Kovácstól: vajon a magyar-szlovák megállapodás példa lehet-e Románia számára ? „Úgy gondolom, hogy igen. Természetesen Románia szuverén ország, és maga dönti el, vajon meg tud-e állapodni” — mondta Kovács. A külügyminiszter szerint „nemzeti érdekeket sértő engedményre egyik fél sem kényszerült.” Kovács elmondta, hogy a szlovákiai magyar pártok vezetőit péntek reggel Budapesten tájékoztatják a csütörtön éjszaka létrejött pozsonyi megállapodásról. A magyar küldöttség röviddel éjfél előtt Pozsonyból visszautazott Budapestre. A kormány igent mondott az aláírásra Az alapszerződésről A magyar kormány pénteki rendkívüli ülésén egyhangúlag egyetértett azzal, hogy két nap múlva aláírják a magyar-szlovák alapszerződést. A dokumentumot vasárnap délután fél ötkor Párizsban látja el kézjegyével a két ország miniszterelnöke, Horn Gyula és Vladimir Meciar — jelentette be a kabinet ülését követő sajtó- tájékoztatón Csák Elemér kormány- szóvivő. Kovács László külügyminiszter a sajtókonferencián az újságíróknak elmondta: az aláírást az a megállapodás teszi lehetővé, amely csütörtök éjszaka született Horn Gyula és Vladimir Meciar között. Hangsúlyozta: az alapszerződés erősíti a bizalmat a két ország között; jobb politikai feltételeket teremt a magyar-szlovák viszony javítására, és minden fontos területen megteremti a két ország együttműködésének kereteit. Igen fontos továbbá, hogy az alap- szerződés megkötése elhárít egy nagy akadályt Magyarország euro-atlanti integrálódásának, az Európai Unióhoz és a NATO-hoz való csatlakozásának út- jából; hiszen bizonyítja, hogy képes európai módon rendezni szomszédaival a vitás kérdéseket. Nem utolsósorban az alapszerződés lényegesen javítja a szlovákiai magyarság helyzetét is, mivel rögzíti a kisebbségi jogok érvényesítésének garanciáit is. Kovács László külön kiemelte, hogy a belső jog forrásaiként megjelölt európai normák „gyűjteményébe” bekerült az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének 1201-es számú ajánlása. (Mint ismeretes, ez a dokumentum a kisebbségeket megillető jogok széles spektrumát tartalmazza, és rögzíti a nemzeti kisebbségek helyi autonóm szerveződésének lehetőségét is.) Emellett a kisebbségvédelmi normatár része lett az ENSZ kisebbségi jogokkal foglalkozó nyilatkozata és az EBEÉ koppenhágai találkozójának okmánya is. E három dokumentum politikai kötelezettségvállalást jelent az aláíró államok számára; és az alapszerződés megfogalmazása szerint a felek ezen politikai vállalásokat a megállapodás érvénybe lépését követően kötelező jogi normaként fogják alkalmazni. Kovács László utalt arra is, hogy az éjszakába nyúló kormányfői tárgyalás során kölcsönös engedmények születtek némely, kisebb jelentőségű ügyekben. Ezek egyik fél alapvető érdekeit sem érintik. Bár a szerződés szövege az aláírás előtt nem publikus, a külügyminiszter példaként megemlítette: a gazdasági együttműködést taglaló fejezetben Magyarország elállt attól az eredeti tervezettől, amely a határmenti területek mellett az ezekhez kapcsolódó területekre is kiterjesztette volna a kooperációt. Cserébe viszont Szlovákia nem kifogásolta többé a regionális együttműködés belefoglalását az alapszerződésbe. A kérdések egy másik köre a bősnagymarosi vízlépcső ügyében Hágában folyó pert érintette. Ezzel kapcsolatban a felek arra törekedtek, hogy a szerződés megfogalmazásai egyik fél pozícióit se prejudikálják a nemzetközi bíróság előtt. Ezért végül abban maradtak, hogy elhagyják az alap- szerződésből a Dunával kapcsolatos együttműködés kérdéseit tartalmazó passzust, és ezt a problémakört egy külön szerződésben rögzítik. Ugyancsak elmaradtak az államutódlás kérdéseivel foglalkozó megfogalmazások. A szlovák rádió tudósítója érdeklődött arról, hogy a szlovákiai magyar pártok miként vélekednek a megállapodásról. Ezzel kapcsolatban Kovács László elmondta: pénteken reggel találkozott Budapesten a Romániai Magyar Demokrata Szövetség és a szlovákiai magyar pártok vezetőivel. Tájékoztatta őket a román külügyminiszterrel folytatott megbeszéléséről, illetve a Szlovákiával kötött megállapodásról. A külügyminiszter utalt arra, hogy bármilyen állásfoglalást alakítsanak is ki a határon túl élő magyarság képviselői, nincs mód az alapszerződés újratárgyalására; amit egyébként a szervezetek meg is értenek. Elméletileg ítélhetik egészében elfogadhatatlannak a szerződést, és kérhetik a magyar kormányt, hogy ne írja alá. De elképzelhető az is, hogy aláírhatónak tartják a dokumentumot, ám megfogalmazzák azokat a fenntartásaikat, amelyekre a magyar kormánynak figyelmet kell fordítania. A magyar diplomácia vezetője ugyancsak kérdésre válaszolva fejtette ki: szerinte nem az a lényeges, hogy a megállapodás tető alá hozása során melyik pontban melyik fél engedett többet, hanem maga az eredmény, ez pedig mindkét országnak hasznára van. Az ellenőrzést tekintve például a tárgyalások közel végső szakaszában a két tárgyalófél a kétoldalú kontroli-mechanizmus működtetésében már egyetértett, ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a szerződésben foglaltak betartását egy kisebbségi vegyesbizottság ellenőrizze. Véleménykülönbség a nemzetközi mechanizmusokat illetően volt, a szlovákok ugyanis fenntartásaikat hangoztatták.
