Új Kelet, 1995. március (2. évfolyam, 51-76. szám)
1995-03-11 / 60. szám
UJ KELET MEGYÉNK ÉLETÉBŐL 1995. március 11., szombat 3 Leépítésről szé sem lehet! A Jósa András Megyei Kórház Közalkalmazotti Tanácsa nyílt ülésre hívta meg a kórház alkalmazottait és vendégeit: a megyei önkormányzat és az egészségbiztosítási pénztár képviselőit. Az időpont kiválasztása nem volt véletlen, mert a KT ez alkalommal kívánta kifejezni tiszteletét a kórház hölgy dolgozói számára. Kérdéseinkre dr. Mihályi József főorvos, a KT elnöke válaszolt. — Mi volt az ülés legfőbb célja? — Az egészségügy és ezen belül a kórház gondjairól történő pontos, korrekt tájékoztatás. Nem bízhatjuk az információáramlást a folyosói pletykákra, és szükség van az indokolatlan félelmek eloszlatására is. Kissé meglepő volt a vártnál kisebb részvételi arány. Ennek egyik oka az, hogy az emberek félnek a leépítéstől — a sajtó egy kicsit eltúlozza ezt a kérdést —, és hallani sem szeretnek a problémákról, a másik, hogy nem hisznek abban, hogy képesek visszahatni a döntésekre. — Említsünk néhányat az ülésen felmerülő kérdésekből! — A dolgozók jelezték nemtetszésüket az egészségügyi dolgozók szakszervezetének bénultsága miatt, ellenpéldaként említve a pedagógus szakszervezet harcosságát. El tudtuk oszlatni az átvilágítás utáni rossz szájízű felhangokat. Hangoztatnám itt a sajtó felelősségét! Érezhető volt a megyei önkormányzat felelős hozzáállása a kórház ügyeihez. Megyénk megbetegedési mutatói lényegesen rosszabbak, mint más megyéké, ezáltal az egészségügyre nagyobb feladat hárul annak ellenére, hogy kapacitásunk szűkebb, mint az országos átlag. Mindezek ismeretében Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a felelős kormányzat nem tervezhet leépítést. Ezt a szakszervezet nyomatékosan hangsúlyozta, és véleményükkel én is egyetértek. Az ülés jelentős része volt, hogy a KT beszámolhatott önmagáról, országos „sikereiről” és helyben elért eredményeiről. Mivel hatalmi eszközeink nincsenek, ezért a sikerek önmagukért beszélnek. Készülünk a májusi közalkalmazotti választásokra, és reméljük, hogy dolgozóink magas részvételi arányban jelennek meg az urnák előtt. — Belátható változások? — Az átvilágítás eredményeire építve elkészült egy terv, mely mindenki számára kötelező. Alapkérdés a gazdasági és szakmai munka színvonalának javítása. A változásoknak az egész struktúrát kell érinteni, ennek kidolgozása komoly munkát igényel. — Beszéljünk a legkényesebb kérdésről! — Tarthatatlan az alacsony fizetés! Az egészségügyet már csak két dolog tartja életben: a hivatástudat és az, hogy az orvosi és ápolói diploma más területen csak papír-értékkel bír. Az egészségügyi dolgozók szeretik munkájukat, nagyobb megbecsülést érdemelnek. F. Sipos József Minőségi almatermesztés Gyümölcsfába oltott vágyak Ebből a tejből sajt lesz Rakamazon Szabolcs-Szatmár-Bereg megye talán legértékesebb mező- gazdasági terménye a bel- és külföldön egyaránt keresett, de ma már fakuló hírnevű szabolcsi alma. Ebből a gyümölcsfeldolgozó ipar — amiből megyénk jobban is el lehetne látva — ivólevet, joghurtot, bort, vagy például a rettegett „kerítésszaggatót ”, azaz pálinkát állít elő. Persze az alma gyümölcsként az ország bármelyik kis- és nagybani piacán is fellelhető. Csakhogy a szakemberek kicsit másként látják ezt a terményt, amit az elmúlt rendszerek nagy hatalmú urai mintegy valutaként szándékoztak a keleti és nyugati piacokra kivinni. Minél inkább közeledünk Európa almafával szemben szigorú technoló- felé, bizonyos jelek arra engednek giai követelményeket kell betartani, következtetni — kizárólag az alma- Először is csak vírusmentes anyagot termelésnél maradva —, hogy a Közös Piacnak nagyon is megfelelne a leveses magyar zöld alma honi termesztése. Számukra ez nagyon jó üzlet lenne, mert ez a fajta szabványaik szerint alacsonyabb osztályba és termelői árkategóriába sorolható, viszont a nyugat-európai farmerek minőségi almáinak felvevőpiacává válhatnánk. Képzeljük el. hogy ott ülünk a nagy, közös Európa-asztalnál, és a darabonként!) akár negyven-hatvan forintba kerülő közös európai almát harapdáljuk — amíg bele nem törik a fogunk (gondolva itt a pénztárcánkra). — Kiváló minőségű almát mi is tudunk termeszteni — mondta Fiilep Imre kertészmérnök az Ag- roker nyírbátori Hűtőházában. — Nagyobb mennyiségben eddig az MM 106-os és az M IV-es alanyú oltványokat használtuk, amiből hektáronként körülbelül négy-hat- száz darabot lehet kiültetni. Ezeket nevelve és gondozva kaptuk a közismert minőségű és fajtájú almákat. — Nemrégiben elkezdtük telepíteni a Nyugat-Európában már bevált M9-es intenzív alanyokat — folytatta a szakember. — Ezekből már kétezerötszáz-négyezer darabot lehet hektáronként ültetni. Persze léteznek és alkalmaznak már olyan telepítési rendszert is, amiből tíz-húszezer oltvány is elfér tízezer négyzetméteren, de a honi mezőgazdaságnak ez túl nagy minőségosztály-ugrás lenne. Az általunk használt tővel és a majdani lehet használni. Magasan, a föld felett tizenkét-húsz centiméterrel kell szemezni az egymástól körülbelül há- romnegyed-egy méter távolságra telepített oltványokat. Minden fát támrendszerrel szükséges megtámasztani, mert gyökere magasan helyezkedik el, tehát nem stabil növény. A minőségi termés eléréséhez az állandó öntözést biztosítani kell. Amennyiben ezt a technológiát betartjuk, úgy egy ötven-hatvan centiméteres körvetületű, közel két méter magas fát nevelhetünk, ami tíz-tizenhárom kilogrammnyi első osztályú almát teremhet, már a harmadik-negyedik évtől kezdve. Ismeretes olyan példány, ami hetvenéves korában is hozott gyümölcsöt, de a gazdaságosságot figyelembe véve tizenöthúsz év a várható élettartama e telepítési rendszernek. — Hangsúlyozni szeretném — tette hozzá a szakember —, hogy az intenzív szó nem a mennyiségre utaló jelző, mert közel ugyanannyi — hektáronként négy-ötszáz mázsa — takarítható be az új fajtából is, hanem a megtermett alma minőségére vonatkozik! Ezek a fák napfényes, színes, első osztályú gyümölccsel ajándékozzák meg a gondos gazdát. Becslésünk szerint már több mint száz hektáron ültettük ezt az intenzív fajtát. Szándékunkban állna még nagyobb területeket bevonni a termelésbe, de ennek kőkemény financiális korlátái vannak. E rendszer hektáronkénti telepítési költsége másfél millió forint körül mozog pillanatnyilag, mert például egy minőségi oltványnak több mint kétszáz forint az ára. Mindezek miatt folyamatosan pályázunk az illetékes szakszervekhez. — Szükség van a kiváló magyar almára, mert a termelését egyelőre még védik a vámok, de ha egyszer beözönlik Nyugatról a jó minőségű termék, akkor nem lesz tovább szükség a hazaira — fejezte be gondolatait Fülep úr. —vp— Az 1990-es rendszerváltást követően leáldozott a nagy termelő- szövetkezetek kora. A megváltozott körülményekhez és feltételekhez a legtöbb tsz nem tudott alkalmazkodni, és szép lassan darabjaira hullott az addig megingathatatlannak vélt egység. Csak kevés településen sikerült túlélniük a téeszeseknek a válságot, s ez még manapság is kisebbfajta csodának számít. —A nagyhalászi tsz-nek sikerült az, ami sok másiknak nem: életben maradt. Hogyan sikerült? — teszem fel a kérdést Nagy Mihály főkönyvelőnek. — A mi szövetkezetünk nagyon stabil volt a rendszerváltás előtt is, és egy stabil, megbízható egységet nehezebb megbontani, mint egy olyat, amelyik önmagától is megbomlana. Nálunk nagyon összetartanak az emberek, a tagok még ma is szövetkezetben látják a lehetőséget. A vagyonkivitel nagyon minimális volt, még a hat százalékot sem érte el, és az eszközök is megmaradtak a mi tulajdonunkban. Ugyancsak megkönnyítette a helyzetünket, hogy általában megfelelő tőkével és nagy mennyiségű terménnyel rendelkeztünk és rendelkezünk ahhoz, hogy diktálni tudjunk a piacon. Nem kell kapkodva, gyorsan, és minél hamarabb túladnunk a termésen, hanem kivárhatjuk a legkedvezőbb pillanatot, amikor a legmagasabb áron értékesíthetünk. — Ezt teszik a burgonyával is? — így tennénk, ha lenne. Bár tavasszal fontolóra vettük, hogy ültessünk-e, de végül is letettünk róla, pedig... Visszatérve az előző kérdéséhez, az is kedvezően befolyásolta helyzetünket, hogy mi jól integráljuk a kistermelőket. Nagy mennyiségben termeltetünk például cukorrépát. Ezenfelül előrelátóan, fokozatosan leépítettük az alaptevékenységünkön kívüli tevékenységeket, amikor probléma jelentkezett. — Azt már tudom, hogy burgonyát nem termelnek, de azt nem, hogy mivel foglalkoznak... — A növénytermesztés a meghatározó, 74 hektáron lineáris öntöző- rendszerrel működő zöldségesünk van, valamint egy 90 hektáros, szakcsoporti telepítésű almás gyümölcsösünk. Legjelentősebb termőterületünk azonban az ezer hektáros búza, a 800 hektáros kukorica és az 500 hektáros napraforgó. Az értékesítésekkel még sosem volt problémánk, és erre nagyon büszkék vagyunk. — A szövetkezetnek jelenleg hány tagja van? — Pillanatnyilag 150 aktív tagunk van, de a nyugdíjasokkal együtt 560- an vagyunk. — Kizárólag helybeliek? — Nagyhalásziak és tiszatelekiek vegyesen. — Ezek szerint — bár közigazgatásilag elszakadt a két település egymástól — a tsz még mindig összekötőkapocs... — A tiszateleki vezetőség próbált kiválni, de a tagok nem engedték. — Életképes lett volna? — Nem. Az összes szükséges tárolóberendezés és eszköz nálunk van, azok nélkül pedig nem lehet dolgozni. — Tervek? — Célunk, hogy ugyanúgy működőképesek maradjunk, mint eddig. A növénytermesztésben ugyanezt a vetésszerkezetet tartjuk meg, mert ez tűnik a legkedvezőbbnek. Igazából tervezni mindaddig nem tudunk, amíg ki nem derül, hogy mennyi föld fog kikerülni a tulajdonunkból. Merthogy földvásárlásra a szövetkezetei kivéve mindenkinek lehetősége van. — Az állattartásra nem akarnak nagyobb hangsúlyt fektetni? — Beruházásigényes, és mostanság a beruházások alig térülnek meg. Lehet, hogy ennek a nagyfokú óvatosságunknak köszönhető, hogy ilyen könnyen túléltük a rendszerváltást. Mi például minden érdeklődővel csak akkor kötünk szerződést, ha alaposan lenyomoztuk, fizetőképes-e. Ha nem, csak úgy kötünk szerződést, ha leteszi a pénzt az asztalra. És még így is évente 1-1,5 millió forintot nem tudunk behajtani. Felterjesztés A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei önkormányzatok gázvezeték-tulajdonlási jogának rendezése. A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében működő települési önkormányzatok megbízásából a 27 gesztor település, a megyei önkormányzat képviselőinek részvételével 1995. március 9-én megbeszélést tartottunk a gázvagyon, gáztulajdon további helyzetével kapcsolatban. A mellékelt jelenléti íven szereplő résztvevők állásfoglalása és kezdeményezése alapján a következő fel- terjesztéssel élünk. Megyénkben 1994 év végéig 193 településen valósult meg a földgáz- ellátás, míg további 35 településen tervezés, vagy kivitelezés szintjén folyamatban van. A földgázhálózat-fejlesztés 1992—1995 között közel 15 milliárd forint összegű, mely önkormányzati, lakossági pénzeszközökből (körülbelül 9 milliárd forint) és állami támogatásból (körülbelül 6 milliárd forint) valósult meg. E vagyon nagyobb része önkormányzati tulajdonban maradt. Sürgetően veti fel a tulajdon rendezését a szolgáltató vállalatok napirenden lévő privatizációja. Kezdeményezzük, hogy a gázrendszert üzemeltető TIGÁZ Rt. vagyonát privatizáció előtt növelje fel az önkormányzatok tulajdonában lévő valamennyi gázhálózat eszköz- állományával. Ennek következtében az önkormányzatok reális áron jussanak hozzá a jelenleg tulajdonukban lévő hálózatok értékéhez, illetve szabaduljanak meg az e célra felvett kölcsönök és egyéb ez irányú kötelezettségek terheitől. Amennyiben erre nem kerülne sor, úgy a jelenleg önkormányzati tulajdonban lévő mintegy 15 milliárd forint értékű gázhálózati vagyon érték- vesztése következtében csaknem nulla értékűvé válna, esetleg a majdani üzemelő jelképes összegért szerezhetné meg a tulajdonjogot. Fenti intézkedéssel nagyrészt elkerülhető lenne az önkormányzatok önhibájukon kívüli csődhelyzete, ellenkező esetben megyénk önkormányzatainak nagy többsége 1995 év végére csődhelyzetbe kerül. Szíves tájékoztatásul közöljük, hogy felterjesztésünket megküldjük Horn Gyula miniszterelnök úrnak, Bokros Lajos pénzügyminiszter úrnak, Schuchman Tamás privatizációs miniszter úrnak, Pál László ipari miniszter úrnak, a Magyar Energia Hivatal főigazgatójának, Dr. Szabó Imre úrnak, Lascsik Attilának az Állami Vagyonkezelő Rt. vezérigazgatójának és valamennyi Szabolcs- Szatmár-Bereg megyei országgyűlési képviselőnek. Kérjük a nemzeti vagyon részét képező önkormányzati gázvagyon sorsának végleges rendezését. Nyíregyháza, 1995. március 10. Tisztelettel: Dr. Zilahi József
