Új Kelet, 1995. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-09 / 34. szám

UJ KELET

LABDARÚGÁS

1995. február 9., csütörtök

11

Fejétől...

Ószintén szólva, nem gondoltam volna, hogy Hegyes József ügye ennyire megosztja a megyei labdarúgó-társadalmat, miként arra sem számítottam, hogy hullámai az MLSZ-be érnek. Kedden ebéd után az MLSZ-ben az illetékes úriembernek fogalma sem volt arról, hogy Szabolcs-Szatmár- Bereg megyéből milyen ügyirat érkezett a Magyar Labdarúgó Szövetség Fellehviteli Bizottsága elé. Már rosszindulatúan arra gyanakodtam, hogy a megyei szövetség nem is küldte tovább a panaszt, mikor végre sikerült megkeríteni a papírokat, megtudni, hogy az ügyet február 16-án tárgyalja az illetékes bizottság.

Ha jól számolom, a panasz beadása óta közel másfél hónap telt el. A Magyar Labdarúgó Szövetség Fellehviteli Bizottsága közben kétszer is ülésezett. Iratpótlást közben nem kért. Ettől függetlenül mégsem tud vagy akar állástfoglalni.

Pedig célszerű lenne az ilyen ügyeket akár pro, akár kontra, minél előbb lezárni. Lassan kezdődik a tavaszi folytatás, készülnek a csapatok, egyáltalán nem mindegy, hogy ki milyen szájízzel vág neki a bajnokságnak.

Amikor Benkő úr lett az elnök, sok mindent ígért. Többek között rendet, teljes megtisztulást. Ugyanezek az ígéretek elhangoztak megyei szinten is, de eddig erre még nem történtek meg a megfelelő lépések. Ennek hiányában lehetnek Hegyes-ügyek.

Még véletlenül sem szeretnénk azt a látszatot kelteni, hogy a Megyei Labdarúgó Szövetség rosszul működik. Az viszont bizonyos, hogy vannak olyan sporttársak is, akik nem látják el körültekintően a feladatukat. Nyilván, hogy a megfelelő konzekvenciákat nekik és a szövetségnek is le kell vonni.

Mert a Hegyes-ügy, akármilyen ítélet is szülessen benne, már most is kellemetlen. Most, félidényben. Nem kellene az ilyen ügyeket a bajnokság végéig maguk előtt görgetni. Bár az lenne a legjobb, ha a végeredmény a sportpályán dőlne el, a legjobb feljutna a megyei 1. osztályba, és kész. Bár most már kétséges, hogy ebben az idényben így lesz. Lehet, hogy nem a

jobb jut fel. c ,

J Szaraz

Alapos alapozás Csengerben

Régen hallottunk a csengeri labdarúgókról. Pedig január 15-e óta megfeszített tempóban készülnek a tavaszi idényre. Rá is fér a csapatra a nagyszabású erőgyűjtés, hiszen a nyári alapozást szinte teljes egészében kihagyták, s az állóképességi hiányosságok visszaütöttek az őszi bajnoki összecsapásokon. Beczőék rendszeres látogatói a városi sportcsarnoknak, de az edzések zömét mégiscsak a szabadban végzik.

A határmentiek az elsők közé tartoztak, akik már a múlt hónapban elkezdték az előkészületi mérkőzések lebonyolítását. Másfél hete annak, hogy négy-egyre verték a megyei másodosztályban szereplő partnerüket, Nagyecsedet. A visszavágót kellemetlen epizódok kísérték. Az első félidő 38. percében, kettő-nullás vezetésüknél a csengenek elhagyták a pályát, mert nem látták értelmét a folytatásnak. Indokaik szerint a hazaiak túlzott keménységükkel „tüntettek”. Időrendi sorrendben harmadik találkozójukon, Nyírmeggyesen hat-egy arányban alulmaradtak a vendéglátókkal szemben. Foghíjas összeállításuk magyarázza bizonyítványukat, román játékosaik, Betliczki és Acs a nagy hó miatt nem tudták átlépni a határt, s ezt a hátrányt képtelenek voltak elviselni. Eddig három új labdarúgóval bővült a keret létszáma, melyet így az elégséges tizenöt fő alkot. Mester Attila Túrricséről, Magyar Róbert Rozsályból érkezett, mindketten a támadósorban kaphatnak helyet. A védő Szabó Csaba hosszabb önkéntes száműzetést követően állt újra csatasorba.

A bentmaradásért küzdő csengenek szerdán Jánkmajtist fogadják, méghozzá délután fél 3-kor. Vasárnap ők viszonozzák a látogatást, Andirkó Ottó és tanítványai tehát öles léptekkel pótolják a nyáron elmulasztot- takat. K_ T_

III. Kölcsey Gyermeklabdarúgó-torna

Háromnapos focigála

A fehérgyarmati Kölcsey Ferenc Testnevelés Tagozatos Általános Iskola szervezésében háromnapos országos gyermeklabdarúgó-tomát rendeztek — az elmúlt hét végén — a gyarmati sportcsarnokban. Az immáron harmadik éve Kölcsey Kupa néven lebonyolításra kerülő labdarúgó- tornára — két korosztályban — összesen tizennégy csapat kapott meghívást. Az 1982. május 31-e után születettek (kicsik) között a rendező fehérgyarmati Kölcsey iskola mellett pályára lépett a Nyíregyházi Sportiskola, a Miskolci Focisuli, a Diósgyőri FC, a Kunhegyesi Sportiskola, valamint a hajdúszoboszlói Olasz Focisuli és Nyírbátor csapata. A „nagyok” — 1980. augusztus 31-e után születettek — között pedig a rendezők csapata mellett a Debreceni Sportiskola, a Diósgyőri FC, a Kunhegyesi SI, a Miskolci Focisuli, Nyírbátor és a Nyíregyházi Sportiskola csapatai indultak a díszes Kölcsey Kupa elnyeréséért. A három nap alatt a részt vevő csapatok körmérkőzéses rendszerben játszottak, s példás szervezéssel és sok támogatóval (közel negyven szponzort sikerült megnyerni!) igazán színvonalas sportcsemegét, valódi focishow-t láthatott a gyarmati sportszerető közönség. Külön öröm. hogy hazai sikerekről is beszámolhatunk, hiszen a fehérgyarmati Kölcsey Általános Iskola hatodikosai otthon tartották a kupát. Ugyancsak remek szerepléssel — megismételve tavalyi sikerüket — a harmadik helyen végeztek a rendező iskola nyolcadikosai. A harmadik nap végén került sor az ünnepélyes eredményhirdetésre, ahol a Kölcsey Kupa és a különböző díjak mellett egy sajátos és sajnálatos „vigaszdíj” is átadásra került, Szegedi Szilárd, a Miskolci Focisuli játékosa a torna második napján — pályán kívül, a szálláshelyükön — lábát törte, így egy darabig pihenésre kényszerül. Mindenesetre ezúton is gratulálunk a torna szervezőinek figyelmességükért, a fiatal sportolónak pedig mielőbbi gyógyulást kívánunk!

A III. Kölcsey Kupa Gyermek Teremlabdarúgó-torna végereménye:

Kicsik (6. oszt.)

1. Fehérgyarmat, Kölcsey F. Testnevelés Tagozatos Általános Iskola. Edző: Szaniszló Szabolcs.

2. Hajdúszoboszló, Olasz Focisuli. Edző: Pál László.

3. Nyíregyháza, Sportiskola. Edző: Magyar László.

Nagyok (8. oszt.)

1. Debrecen, Sportiskola. Edző: Zolnai Lajos.

2. Kunhegyes, Sí. Edző: Szabó György.

3. Fehérgyarmat, Kölcsey. Edző: Máté Tibor. ,

Szamosi István

Bakteri recept tavaszra

Hajdúszoboszlón egymást váltják a csapatok. A gyógyvizéről híressé vált város derekasan állja a rohamot, üdülővendégek helyett futballisták kegyeit keresve. Itt állomásozott Baktalórántháza együttese is, Gdovinék vasárnapig élvezték az edzőtábor megnyugtató csöndjét, hogy hazatérvén változatlan hévvel folytassák a felkészülést. Kedden a Nyíregyházi FC alakulatával vívtak előkészületi mérkőzést. A kezdő sípszó előtt váltottunk szót Gajdos Gábor vezetőedzővel, aki összefoglalta eddig elvégzett munkájuk lényeges mozzanatait.

— Alapozásunkat szakaszokra bontottuk. A felkészülési időszakot január első napjaiban kezdtük, három hétig odahaza dolgoztunk. Ez idő alatt heti négy edzést tartottunk, s beiktattunk tornatermi foglalkozásokat is. Gyakorlatilag, amíg nem utaztunk el Hajdúszoboszlóra, a rossz talajviszonyok miatt csak korlátozott mértékben vehettük igénybe pályánkat. De tulajdonképpen ekkor az volt a lényeg, hogy az erőt, az általános állóképességet megszerezzék a csapat tagjai. A hajdúsági városban már a speciális, labdával végrehajtott mozgásra is odafigyeltünk, amit összekötöttünk előkészületi mérkőzésekkel. A szerencse úgy hozta, hogy az ott állomásozó kábái, diósgyőri és tisza- vasvári együttessel találkozhattunk. Én úgy érzem, az elért eredmények — bár egyáltalán nem ez a döntő szempont, hiszen a lejátszott összecsapások csak céljai a minél jobb felkészülésnek — is mutatják, hogy munkánk jó irányban halad. Természetesen felhasználtuk az alkalmat az idegenlégiósok beépítésére, próbáltuk megtalálni a legjobb összetételű gárdát.

Gajdos Gábor

— A beharangozott keretszűkítésre mikor kerül sor?

— Miután eddig még csak öt mécsesét játszottunk, ez még elhúzódik. Nem is mondtuk egy másodpercig sem, hogy a lehető legrövidebb időn belül csapatot fogunk hirdetni. Az átigazolási periódus befejezéséig tizenöt mérkőzést tervezünk, ezalatt reményünk van arra, hogy minden egyes labdarúgót alávessünk a variációs lehetőségeknek, felmérjük, ki hol, melyik poszton tudja a legjobb teljesítményt nyújtani. A tapasztalatok alapján döntünk, de mint azt már nyilatkoztam, a távozókról semmi esetre sem mondunk le véglegesen. Kölcsönadjuk őket, és ha szükség van rájuk, azonnal visszajöhetnek hozzánk. Erről tájékoztattuk a fiúkat, tehát nyugodtan dolgozhatnak. Van olyan játékos,

aki most szerelt le a katonaságtól, van olyan, aki sérülés miatt pillanatnyilag nem áll rendelkezésre. A keret mindenki számára nyitott, a lehetőségek egyenlőek. A pályán mutatott produkció lesz a mérvadó, szeretnénk, ha gond nélkül, az egyéni képességek maximális kiaknázásával sikerülne egybeforrni a március 12-ei rajtra.

— Nem szokás túlzott jelentőséget tulajdonítani az előkészületi kilencven perceknek. Mégis, mennyire lehet irányadó a magasabb osztályú ellenfelekkel szembeni helytállás?

— Annyiban, hogy nem szórt meg bennünket egyik NB Il-es csapat sem. A jelenlegi garnitúra alkalmasnak tűnik nagyobb feladatok ellátására is.

— Akkor nem szálltatok el magatoktól?

— Egyáltalán nem. A realitásról nem szabad elfeledkezni. Rám aktív pályafutásom alatt is az volt a jellemző, hogy inkább visszafogottan viselkedtem, s erről győzködöm játékosaimat is. Szó nincs arról, hogy az eddigi eredményektől bárki megrészegült volna, vagy a fiúk fejébe szállt volna a dicsőség. Á mi csapatunkra az a veszély leselkedik, miszerint a bajnokság során valamennyi riválisunk hatalmas fegyverténynek tartaná, ha bennünket legyőzhetne, vagy akár csak megszorítana. Erre nekünk pszichikailag is fel kel készülnünk! Nem akarunk abba a hibába esni, mint az emlékezetes, Sényő elleni rangadón, direkt ezért választottunk minőségi partnereket. Már most a stresszhatások kivédését gyakoroljuk, az ilyenkor megkövetelt helyes mozdulatsor beidegződését igyekszünk rögzíteni a játékosok fejében- Koncz T.

Január vége nem igazán Hz edzőváltások ideje. Ilyentájt már mindenki a felkészülés bűvöletében él, a labdarúgók derékig cuppognak a pályák mocsarában. Azért az idei esztendő mégis különleges ebből a szempontból. Szokatlanul enyhe légáramlatok köröznek fölöttünk, de a kispadok környékén is felforrósodott a levegő. Erről a legtöbbet Mátészalkán tudnának mesélni, ahol Vojtkó István váratlanul elköszönt csapatától. Az új mester Mitró Károly lett, aki negyvenötödik életévében jár, s Tyúkodon testnevelőtanárként tanít.

— Február elsején vettem át Mátészalkán a szakmai munka irányítását. Nagy örömmel tapasztaltam, hogy a fiúk remek partnerek, így minden hangosabb csinnadratta nélkül dolgozhatunk. Fontos volt számomra, hogy elődömet nem miattam menesztették, hanem önként váltott, elfogadva egy jobb ajánlatot — meditált a szakember.

— Meddig tartott puhításod, könnyen beadtad a derekad?

— Nem volt könnyű döntenem, de nem is előzmények nélküli, hogy most én vagyok az edző. Durván egy éve annak, amikor Donka Sándor szakosztályvezető megkeresett, és érdeklődött: mit szólnék, ha... Akkor még csak a ter- vezgetés szintjéig jutottunk el, s megvallom, jobban szerettem volna, ha egy teljes bajnoki évad elején jön a felkérés. Kértem hét nap gondolkodási időt, majd elvállaltam a feladatot.

— Ismerted a játékosokat?

— Kását, Krizánt, Szelest közelebbről, a többieket látásból. Nézőként, bár nem rendszeresen, de kijártam a meccsekre. Krasznai Attilával, mint új emberrel, még nem találkoztam, és Sirával is keveset beszéltem eddig. O szerdán jött vissza Nyíregyházáról, igaz, a kabaiak elleni előkészületi mérkőzésünkön már pályára lépett, ahol kedvező képet alkottam róla.

— S mi van Szelihovval?

— A légiós Nyírmeggyesre tart, ott is készül. Úgy tudom, a vezetők még nem egyeztek meg ügyében, ára alku tárgyát képezi.

—Mennyiben kívánsz letérni a Vojtkó István járta útról?

— Nem kívánok semmi negatívat mondani tevékenységéről, pláne nem csokorba gyűjteni az elkövetett hibákat.

s erről nyilatkozni. Mindenekelőtt nyugalmat akarok a csapat körül, mivel az alapozás kellős közepén vagyunk, lesz módunk kijavítani a felfedezett hinyos- ságokat. Olyan periódusába kerültünk a felkészülésnek, amikor a váltakozó ritmusú futások mellett már a hátsójáték kialakítását, a labdaszerzést, az abból való támadásépítést gyakoroljuk.

— Az úgynevezett korbácsos vagy a játékospárti edzők közé sorolod magad?

— Ars poeticám: tisztellek, tehát követelek tőled. A játékosaimtól a maximumot várom a munkában, egészséges versenyszellemet, valamennyiüktől fegyelmezett hozzáállást kértem. Ezt előre megbeszéltem a társasággal, aki képes igazodni a követelményekhez, az benne lesz a távlati elképzelésemben, aki nem, attól sajnos búcsút veszünk. Gyakorló pedagógusként csak a minden oldalról összehangoltan ügyködő, a kölcsönös felelősségvállalást magukénak

'érző emberekkel tudok együtt dolgozni. Nem engedem a lavírozást, a kibúvók keresését, de hiszem, hogy ez közös érdekünk, már csak azért is, mert közösen visszük vásárra a bőrünket.

Koncz

Minden jel arra mutat, hogy újra a régi kerékvágásban mennek a dolgok a Nagyhalászi SE futballcsapatánál. A lemondott egyesületi elnök, Szoboszlai Ottó és a szakosztályvezető Ballai Mihály újra vállalta az együttes körüli munkákat, utóbbi sportvezetői minőségben. A korábbi technikai vezető, Albók József azonban hajthatatlan maradt, többszöri felkérésre sem szándékozik a halászi gárda mellett a továbbiakban semmilyen feladatot vállalni. A legénység körüli legfrissebb fejleményekről Ballai Mihály tájékoztatta lapunkat.

— Elkezdte a tavaszi szezonra a felkészülést a csapat?

— Három hete edzenek a fiúk Szakács László nyíregyházi szakvezető irányításával, akivel másfél éve szerződést kötött a klub.

— A hírek szerint a játékoskeretben nagy változások vannak.

— Kapusunk, Hajdú abbahagyta a védést, így kénytelenek voltunk gondoskodni helyetteséről, mivel a másik kapuvédőnk. Kormány most épült fel sérüléséből, aminek következtében még nem teljes értékű harcos. A rakamazi hálóőr, Cziotka a márciusi rajton már a mi portásunk lesz, cserébe Zákány, aki középhátvéd poszton ősszel erősségünk volt, távozott az NB Ill-as Tisza-parti- akhoz. Leigazoltuk Koskovitsot Vásá- rosnaményból, aki Újfehértó kölcsönjá- tékosaként focizott ott, de miután hat hónapot meghaladta a kölcsönadása, így a beregiekkel kellett beszélnünk a futballista ügyében. Minden jel szerint ismét halászi színekben fog pályára lépni Müller, ő Kemecsén kergette a pettyest. Napok kérdése, és pecsét kerül egy nyírbogdányi fiú átigazolólapjára is, s nagyhalászi labdarúgónak vallhatja majd magát. Hermann László a távozók névsorát szaporítja,-az NB Ill-at is megjárt védekező középpályás Ibrányba ment. Három stabil emberünkre, Bárdira, Sánthára és Budaházira a későbbiekben nem számítunk, mert nem akarnak nálunk futballozni. Nem titok. Bárdiért Ibrány, Sántháért Gávaven- csellő, míg Budaháziért Demecser jelentkezett.

— Hogyan alakul a felkészülési programjuk?

— Hetente öt edzést tart a srácoknak Szakács úr, s a felnőtt keretben négy-öt ifjúsági korú labdarúgó is lehetőséget kap a bizonyításra. Az edzőmeccsek forgatókönyve a következőképpen fest, bár még elképzelhetők kisebb változások: február 8.: Nagyhalász—Tiszatelek, február 12.: Kótaj—Nagyhalász, február 21.: Tiszatelek—Nagyhalász, február 22.: Nyírbéltek—Nagyhalász, február 26.. Nagyhalász—Gávavencsellő, március 1.: Nagyhalász—Kárpát-Hús Volán, március 4.:Nagyhalász—Kótaj. március 8.: Kárpát-Hús Volán—Nagyhalász, március 22.: Nagyhalász— Rakamaz.

Tóth Mihály