Új Kelet, 1995. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1995-02-02 / 28. szám
* NAGYHALÁSZ ÚJ KELET A december 11-ei önkormányzati választások eredménye alapján Nagyhalász város életének elkövetkező négyéves időszakát a következő képviselő-testület Fogja irányítani. Polgármester: Szoboszlai Ottó (SZDSZ által támogatott), alpolgármester: Dorogházi János (SZDSZ által támogatott). Képviselők: Albók József (Független), Asztalos István (Munkáspárt által támogatott), dr. Földi István (független), Jakab Zoltán (SZDSZ által támogatott), Hegedűs János (független), Katona István (SZDSZ által támogatott), Kozma Jánosné (független), Kropkó András (SZDSZ által támogatott), Oláhné Szilágyi Mária (független), Petró László (független), Puskás Tamás (Munkáspárt által támogatott),dr. TáriLászló (független), Tóth István (független). A nagyhalászi Zsákgyár sorsának alakulása a privatizálás bejelentése óta izgatja a sajtót. Nem csak azért, mert az egykoron több száz embert foglalkoztató gyár létszáma mára 11 főre apadt. Nem is azért, mert az embereket egy kft. foglalkoztatja, amely a dolgozók kivételével mindent a Zsákgyártól bérel. És még csak nem is azért, mert a társaság 1993-ban emlékezetes kommandósakció főszereplője volt a gépek elvételének megakadályozása miatt, hanem azért, mert a Nyírpolipack Kft. ügyvezető igazgatója rendszeresen visszautasítja a sajtó érdeklődését. Arra hivatkozik Ozsváth Sándor, hogy nem lehet tudni, a nyilatkozat használ-e vagy árt -cégüknek. A Nyírpolipack Kft. ugyanis szeretné megvenni a gyárat, csak soknak tartják érte a pályázatban meghatározott összeget. Egyszóval, érdeklődésünkre ismételten elutasítás volt a válasz. Éppen ezért kénytelenek voltunk kérdéseinket Bozó Máriának, a Nagyhalászi Zsákgyár Kft. ügyvezető igazgatójának feltenni. — Hol tart jelenleg a gyár privatizációja? — A gyár 1993. november 1-jétől önálló vállalat. Azelőtt a budapesti Kender Juta és Politextil Vállalat leányvállalata volt. A kiválás után az AVÜ kinevezett egy vállalati biztost a kft. élére. Az elődömnek azonban 1994. április 1-jével lejárt a szerződése, és engem neveztek ki tavaly júniusban. Rengeteg problémát örököltem, amelyeken változtatni nem lehet. — Említsük meg a legnagyobbakat! — A kft. nevetségesen alacsony, leredukált bérleti díjat fizet. Használják az összes gépet, a nagy csarnokot és a raktárakat egy olyan összegért, ami a havi amortizációnak az egyhar- madát teszi ki. És még ezt sem fizették rendesen. Ugyancsak nehezményezhető, hogy nem fizetik a gépek lízingdíját. — Ez nem igazán világos... — A Kender Juta 1986-ban modern gépeket lízingelt egy osztrák vállalattól. Akkor még hozzájuk tartozott a mi cégünk, ezért idetelepítettek tizenkét körszövőt és egy varró-vágó gépet. Ezeknek a bérlete idén májusban jár le. A gépeket azonban — a többihez hasonlóan — a Nyírpolipack Kft. használja, ezért a díjatgs nekik kellene vállalniuk. Mivel azonban ezt nem fizetik nekünk, mi sem tudjuk kiegyenlíteni a számlát a Jutának, amelyet időközben felvásárolt a Kereskedelmi Bank. Éppen ebből adódott a ’93-as kommandósakció. A Juta úgy gondolta, hogy bérleti díj nélkül ne is használják. Leküldték a kommandósokat a gépekért. Az emberek azonban nem engedték elvinni a munkaeszközeiket, és végül a kommandó dolgavégezetlenül távozott. Mivel a gépek mind a mai napig itt vannak, együttes pályázatot kell kiírni. — Egyszóval, ez azt jelenti, hogy egyrészt pályázatot ír ki az AVÜ a gyárra, másrészt pedig ugyancsak pályázatot írnak ki a 13 lízingelt gépre... — így van. Az ÁVÜ 140 millió forintban állapította meg a Zsákgyár eladási árát, de a gépek ára egyelőre ismeretlen. Egyébként a gyár megvétele nem függvénye a gépek megvételének. — Van már érdeklődő? — Vannak érdeklődők, és úgy tűnik, hogy a Nyírpolipack Kft. többségi tulajdonosának, a debreceni Agrotextnek a legkomolyabbak a szándékai. Már évekkel ezelőtt jelezték, hogy szeretnék megvenni a gyárat. — Jó lenne ez az ittenieknek? — Az ÁVÜ-nél is tudják, hogy Nagyhalászban ez az egyetlen komolyabb munkalehetőség, ezért a pályázatban kikötik, hogy a gyárat nem lehet bezárni, az embereket foglalkoztatni kell. Erre garanciát is kémek, és nagyon szigorúan ellenőrizni fogják. —Mi történik, ha a tulajdonos mégis bezárja a gyárat? — Bizonyára olyan szankciókat fognak kilátásba helyezni a pályázatban, amitől elmegy a kedve az efféle gondolatoktól a vásárlónak. Egyébiránt a pályázati feltételek nagyon kedvezőek. A jegyzett tőkének, azaz a 140 millió forintnak csak a 10 százalékát kell készpénzben teljesíteni, a többi részére pedig kárpótlási jegyet vagy E-hitelt lehet fölhasználni. — Mikorra lesz döntés a pályázatok ügyében? — Amennyiben februárban megjelenik a pályázat, úgy április végére, május elejére várható döntés. Nagyon jó lenne, ha végre igazi gazdája lenne a gyárnak, aki kihasználná az összes rejtett lehetőséget, és komolyan foglalkozna a dolgokkal. Mert ezt a létbizonytalanságot egyre nehezebben viselik el az emberek. Nem lehet ilyen körülmények között dolgozni, és ez valahol mindenkinek a hibája egy kicsit... Úri Mariann Órák, mérlegek, falutábla Egy halászi ismerősömtől nemrég kaptam a „fülest”. Ha erre járok, és sok érdekességet akarok látni, akkor Bozsó Istvánt keressem fel, aki régiségeket gyűjt. Nosza — gondoltam — ennek semmi akadálya. Bár — utólag bevallom őszintén — arra számítottam, hogy látok egy-két rézmozsarat, régi vasalót vagy petróleumcsillárt, nem láttam semmit, amikor beléptem a lakásba. Forgott a fejem mindenfelé, de régiség sehol. A meglepetés azonban nem váratott sokáig magára. — Amit én 25 év alatt összegyűjtöttem, annak két ilyen lakás is kevés volna — fogad a házigazda, amikor látja kérdő tekintetemet. Aztán „tárulj szezám”, mármint a volt garázs ajtaja, és még egy másik, mellette lévő helyiség is. Hirtelen azt sem tudtam, hogy merre nézzek. A falra, ahol különféle méretű szablyák, kardok és a westernfilmekben látott hatlövetű- ek voltak, vagy a polcokon sorakozó, régebbnél régibb használati tárgyakat vegyem szemügyre? Volt itt csengettyű, rézmozsár vagy húszféle, vasaló sem kevesebb. Órák, mérlegek, több száz éves működő rokka, rézüstök, nyeles fésülködőtükör, amit valamikor ki tudja, melyik nemes kisasszony használt. Aztán előkerült Nagyhalász község vagy 200 éves helységjelző táblája és a település kis- bírójának a dobja is, amelynek segítségével számtalan jó és rossz hírt tettek közzé a lakosságnak, hosszú éveken keresztül. De az egész újság kevés lenne, ha minden csecsebecsét felsorolnánk. Az biztos, míg legeltettem a szemem a régmúlt idők tanúin, úgy tűnt, mintha az időben évtizedeket, századokat mentünk volna vissza. — Van valamilyen behatárolható köre azoknak, amiket gyűjt? — Én általában mindent gyűjtök, amihez hozzájutok és nem kerül pénzbe, vagy legalábbis keveset kell rá költeni. Szóval a régi használati tárgyaktól kezdve a fegyvereken keresztül a kocsikerekekig mindent. Nincs kifogott tárgykör, ami régi, mindent összeszedek. — Hogyan lesz valakiből régiség- gyűjtő? — Egy pesti barátomnak kezdtem el gyűjteni dolgokat, aztán ráakadtam egy-két olyan dologra, ami nekem is tetszett, sajnáltam odaadni, megtartottam magamnak. Talán így kezdődött. — Ez üzletet is jelent önnek, vagy csak hobbiból csinálja? — Ezt csak szórakozásból csinálom. Nincs olyan tőkém, amiből eseta Kállay-kúriát, és ott kapok egy helyiséget állandó kiállításra. — Ón szerint milyen értéket képvisel ez a gyűjtemény? — A várossá avatáskor itt volt Virágh Ferenc, a történelemtudományok doktora, és nagyon meglepődött, hogy ez egy magángyűjtemény. Én azt mondom, hogy ezek a tárgyak itt értékesek, Nagyhalászban. Mert például egy 1700-as évekből származó Nagyhalász-táblával máshol nem sokra mennek. Vagy volt egy település Nagyhalász mellett. Jalapár, Bozsó István kincsei között leg még ennél is komolyabb dolgokhoz hozzá tudnék jutni. Nem is értékesítem ezeket a tárgyakat. Olyan előfordul, hogy elcserélek valamit egy másik régiségre, ami nekem nincs. Bár nagyon sok kereskedő ostromol, hogy adjak el dolgokat. —- Végül is mi a szándéka önnek ezzel a rengeteg régiséggel? —• A birtokomban lévő tárgyak, használati eszközök nagy részét a községben gyűjtöttem. Már volt is két kiállításom itt, a településen. Most van egy olyan elképzelés a város vezetői részéről, hogy rendbe teszik annak nálam van a több száz éves harangja, Aztán az a dob is, amit évszázadokon keresztül ütöttek a kisbírók, csak itt érték. Szóval, ezek a tárgyak kötődnek Nagyhalászhoz. Történelme idézhető fel általuk, ezért csak itt van nagy értéke. Emiatt is szeretném a város aprajával és nagyjával megismertetni a gyűjteményem, mert számomra az a legnagyobb öröm, amikor eljön hozzám egy-egy csoport gyerek, és látja, hogy apáik, nagyapáik idejében miként nézett ki egy szenes vasaló, egy petróleumlámpa, vagy éppen mivel darálták a kávét. Fullajtár András A „Halász" A Halász Ital és Dohánykereskedést nemcsak Nagyhalászban ismerik a kereskedők, hanem Nyíregyházán is. A fiatal ügyvezető tulajdonos, Fábián Imre elmondta, hogy 1993. április 1-jén alakult a cég, „lesz ami lesz” hozzáállással. — Nagyon sikeres volt az elmúlt két év, de ettől az évtől, vállalva a kockázatot — mint általában az újtól —, kicsit félek, de bizakodom. Fejleszteni, korszerűsíteni szeretnénk számítógépes adatrögzítéssel. Új raktározási, készletnyilvántartási rendszert vezettünk be, mellyel a gyorsabb, pontosabb kiszolgálást kívánjuk lehetővé tenni. Mindenképpen szeretnénk tovább bővíteni az áruválasztékot, hogy még többen, a megyeszékhelyről és a körés a tervek nyező településekről is nálunk vásároljanak a kiskereskedők. — Ön Nagyhalász egyik legsikeresebb vállalkozója. Gondolt-e olyan bővítésre, mellyel új munkahelyeket tudna teremteni a munkanélkülieknek? — A környéken szeretnénk olyan diszkont dohány- és italkereskedéseket létrehozni, ahol alapvetően nagyhalászi lakosokat foglalkoztatnak majd. — Hogyan próbálja kihasználni a Ti- sza-parti strand közelségét?-— Nem titok, hogy szeretném, ha itt. Nagyhalász mellett egy „Gergelyi- ugornya” jönne létre. Komoly lehetőséget látok a Tisza-part kihasználásában, amit mi, vállalkozók nem hagyhatunk ki. mert ezzel a település fejlődését érhetjük el. G. D. E. Délután az ABC-ben A város központjában lévő egyik ABC, délutánkét óra körül. Vásárlóval nem találkoztunk; — Ennyire nincs vevőjük? — kérdezem. — A délelőtti bevásárlás megvolt. Majd estefelé ismét megélénkül a forgalom — mondja Liskai Józsefié vezetőhelyettes. Meg aztán a múlt év decemberéhez viszonyítva nagyon visszaesett a vásárlási kedv. Decemberben kiadták az étkezési utalványokat a gyárban és a polgármesteri hivatalban is. Most nincs pénzük az embereknek, nagy részük csak a legszükségesebb élelmiszereket veszi meg. -fülZsákgyári történetek... Huszonöt év alatt összegyűjtött kincsek ___________1995. február 2., csütörtök A város képviselői
