Új Kelet, 1995. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-10 / 35. szám

UJ KELET MEGYÉNK ELETEBOL 1995. február 10., péntek 3 Két éve húzódé ügy Fellebbezés végkimerülésig Részlet az Országos Kárrendezé­si Hivatal 1994. szeptember 8-án kelt határozatából: „A Penyigei Zölmező Mezőgazdasági Szövetke­zet ismételten elkészítette az elkü­lönített földalapok tervezetét, me­lyet a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Kárrendezési Hivatal nem hagyott jóvá, arraxh ivat kozva, hogy az sérti az 1992. évi II. tv. 14. para­grafus b és c pontjában foglaltakat. Fentiek miatt a Sz-Sz-B. M. K. H. kötelezte a téeszt, hogy a megálla­pított törvénysértéseket tizenöt na­pon belül szüntesse meg. A téesz a kárrendezési hivatal határozatát megfellebbezte. A fellebbezés nem megalapozott. Penyige községben a szántó művelési ágú földalapok aranykorona értékei jelentősen el­térnek egymástól. Az eltérés több mint negyvenöt százalékos. A fen­tiekben kimutatott eltérések sértik a már hivatkozott jogszabályi előírásokat.” Részlet a Nyíregyházi Városi Bí­róság 1995. január 27-én megtartott ítélethirdetésén elhangzottakból: „A bíróság a penyigei téesznek az Országos Kárrendezési Hivatal ha­tározata ellen benyújtott fellebbe­zését elutasítja. A felperes köteles hatezer forint peres illetéket meg­fizetni. A szóbeli indoklás röviden a következő: Az első és másodfo­kon eljáró kárrendezési hivatalok törvényesen jártak el. A téesz föld­alap-kijelölése törvénysértő volt. A földalap-kijelöléseket a szövetke­zetnek már két éve meg kellett vol­na csinálni, hogy a kárpótlásra jo­gosultak törvényes jogaikat gyako­rolhassák.” Részlet az ítélethirdetés utáni beszélgetésből, melyen dr. Berényi Levente, a kárrendezési hivatal jo­gi képviselője válaszolt kérdése­imre. — Tulajdonképpen mi az eredete ennek a pernek? — A penyigei téesz többszöri bí­rósági ítélet, hivatali határozat el­lenére két éve nem hajlandó meg­egyezni a helyi földrendező bizott­sággal, mely ragaszkodik a törvé­nyes földalap-kijelöléshez. Ehhez tudni kell, hogy részaránytulajdon- tagi-, kárpótlási földalapokat kellett két éve elkülöníteni minden szövet­kezetnél. Ezt ugyan a penyigei szö­vetkezet is megcsinálta, de az 1992. évi törvény egyes bekezdéseit sért­ve. Lényeges előírása a tövénynek, hogy mindegyik földalapban ará­nyosan szerepelni kell minden mű­velési ágba tartozó földnek, és az átlagos aranykorona érték eltérése nem lehet nagyobb tíz százaléknál. Ennél a téesznél azonban ez az el­térés is negyvenöt százalékos. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a földre jogosultak közül egyesek rossz minőségűt kapnának, mások jobbat. — Ha ez így van, akkor miért fel­lebbez a szövetkezet állandóan? — Azt, hogy törvénysértést kö­vetett el, már a téesz is többször elismerte. Hogy mégis miért felleb­bez folyamatosan, miért nem haj­landó a törvény végrehajtására, nem tudom, mert a helyi indítéko­kat, indulatokat nem ismerhetem. — Indulatok? — Nézze, két éve húzódik ez az ügy. Itt az emberek még nem ju­tottak hozzá jogos tulajdonukhoz. Három falu: Penyige, Kömörő és Mánd lakossága saját földjéért bér­leti díjat fizet, nem tud művelési koncepciót kialakítani, mert az esetleg általa használt terület lici­tálásakor vagy a részaránytulajdon kiadásakor más tulajdona lesz. Ha licitálásra kerül a sor, a sok kintlévő kárpótlási jeggyel megrohanhatják a három települést, ami felveri a föld árát, és sokan saját földjüknek töredékéhez juthatnak csak hozzá. Aztán voltak az előző években ked­vezményes gépvásárlási akciók, ezekben a falvakban erről is lema­radtak, és ha egyszer mégis vissza­kapják a földjüket, mit kezdenek vele gépek nélkül? — Úgy tűnik a szavaiból, hogy még mindig nem közeli a földvissza­adás. — Ezt a bírósági döntést még megfellebbezheti a pervesztes té­esz a Megyei Bíróságnál, utána, ha ott is elveszti fellebbezését, a Legfelsőbb Bírósághoz fordulhat. — Ez a jogi hercehurca az egye­düli megoldás? — A megoldás az lenne, ha a szövetkezet törvényesen végrehaj­taná a földalap-kijelölést, amit a helyi földrendező bizottság is elfo­gad. Ellenkező esetben, és ennek van nagy valószínűsége, hatósági földalap-kijelölésre kerül sor. Azt megint megfellebbezheti bárme­lyik fél, amelyiknek az érdekeit sérti. Aztán, ha ez következik be, akkor kezdődik minden élőiről. — Ón szerint ki a felelős a kiala­kult helyzetért? — Nem feladatom ennek eldön­tése, még akkor sem, ha tudom. Ha a helyi lakosság rájön, hogy milyen hátrányok érték a téesz magatartá­sa miatt, majd ők eldöntik. De me­lyik újságtól is jött Ön? — Az Új Kelet című megyei na­pilaptól. — Akkor szíveskedjék leírni, hogy az elmondottak az Ön tény­kérdéseire adott válaszok, nem a hivatalom nyilatkozata, mert arra vezetőm jogosult. Aradi Balogh Attila A föld azt akarja, hogy megműveljék, nem azt hogy, pereskedje­nek érte Kisemberek nagy gondjai írás a nemolvasókhoz Ezek a sorok csak akkor jutnak el a címzettekhez, ha lesz, aki átadja, el­mondja, felolvassa nekik. Az emberek — nem, pontosabb lesz így: az egyszerű emberek gondjaikat sorolva leginkább a tej, kenyér, hús, villany árát, mifelénk pedig, Dunán innen, elég gyakran a kényszerű tét­lenséget, a bizonytalan holnapot emlegetik. Itt nem erről lesz szó, hanem a munkanélkülieknek arról a csoport­járól, amelynek jövője bizonyosan veszélyeztetett. Azokról az em­berekről, akik a rajtuk kívül álló ten­gernyi hátráltató tényező mellett olyan hiányos tudásúak, hogy éhbér­nél többre becsületes munkával alig­ha számíthatnak, s nem rendelkeznek a tanulás, a szellemi tájékozódás ele­mi képességeivel sem. (Emellett a 8. osztály elvégzéséről szóló bizonyít­ványt akár meg is kaphatták.) Az ügyintézéshez, az állampolgári jogok gyakorlásához és egy sor köte­lesség teljesítéséhez szükség van az írás-, fogalmazás-, olvasáskészségre. A legtöbb munkahelyen — betanított munkakörben is — szükség van szá­molási, mérési kézségekre, következ­tetések levonásának képességére. Mindezek alapján a Nyíregyházi Regionális Munkaerőfejlesztő és Képző Központ létesítésének első napjaitól, tehát már bő három éve fog­lalkozik a szakmai tanulmányokat kiegészítő vagy megelőző tudáspót­lással és készségfejlesztéssel. Alapelvünk, hogy a 16-22 évesek­nek szervezett gyakorló foglalkozá­sok nem ismételhetik meg a 8., 7. vagy bármely más oszály tananya­gát és az iskolai módszereket, így az ott szerzett kudarcélmények vagy a hátulkullogásba való beletörő­dés is elmarad. Ezt szolgálják a fel- nőttes külsőségek és a mindig egyedi Szaunában Látom, jól megereszkedtél, van mit leadni. Tudod, ezek az ünnepek, a ven­dégeskedés, a zabálás. Ráadásul a csa­ládban két disznót is vágtak. Mi is vet­tünk egy felet. Igaz, majdnem el is fo­gyott jó egy hét alatt. Dunántúlról el­jöttek a sógorék, ettek reggeltől estig. Természetesen ittunk is rendesen. Szó­val most jólesik kiizzadni magam, úgy érzem, hogy percről percre könnyeb­bülök meg lelkileg és fizikailag is. ...Szóval jól meghíztál, hogyan csi­náltad? Vagy harminc kilót le kellene adnom, folyamatosan gyarapodom, úgy jó tíz éve. Tudod, a látszat csal egy kicsit, nem eszem sokat. Egész nap jó­formán kaja nélkül vagyok, jövök- megyek. Aztán este bepakolok rende­sen, egy-két feles, elkísérve sörrel, mert nagyon szeretem. Most azonban elhatároztam magam, lefogyok. Már a ruháimat sem tudom hordani, nem beszélve arról, ha a cipőmet akarom bekötni, meg tudod, a lépcsőt sem bírom. Úgy gondolod, a szauna segít? Természetesen itt jól kiizzadom ma­gam, egy alkalommal 2-3 kilót is le­adok. Vacsora? Már tegnap nem vacso­ráztam, reggel meg délben eszem. Sör? Második napja egy kortyot sem ittam. Szép elhatározás, és főleg egészséges, csak tudod, ehhez kell egy kis akarat. Az nálam nem probléma, én, ha azt mondom, hogy nem, akkor nem... A haverok az előbb is hívtak egy sörre a büfébe, mondtam, hogy gyerekek, na­gyon sajnálom, de nem megy. Mit mondhatok, barátom, sok sikert hozzá... Egy óra múlva, kifelé jövet, a fürdő büféjénél ismerős hang ütötte meg a fülemet. Tudjátok két napja nem ittam sört, de most olyan jólesik a gyenge gyom­romnak... -fu­helyzethez és kézzelfogható gya­korlati célhoz igazodó képzési tartal­mak. Meggyőződésünk, hogy minden emberben vannak szunnyadó képes­ségek és kiaknázatlan értékek. Azok­ban is, akik nehézkesen használják a centiméterskálát, rácsodálkoznak arra, hogy bármely kör kerülete az átmérővel osztva ugyanazt a számot adja; akik görcsöt kapnak, ha írniuk kell. Lehet, hogy hozzájuk egészen más út vezet, például a családszere- tetük vagy művészi hajlamaik felé kerülve. Hadd szolgáljak az utóbbira konk­rét példával. Az egyik pályaorientá­ló, képességfejlesztő, ipari alapképző csoportunk hallgatói önéletrajzot ír­tak. Kivéve a 17 év körüli fiatalem­bert, L. J.-t, aki nemcsak nem haladt az írásművei, hanem hozzá sem kez­dett. Azelőtt mindig készségesnek mutatkozott, minden további nélkül beszélt önmagáról, különösen hobbi­járól. Először úgy tűnt, talán ügyet­lenül fogalmazta meg a feladatot. Lehet, hogy a személyes hangú ön­életrajz írása ellenérzést váltott ki belőle. De hamarosan kibökte: nem tud írni. (Igaz, a nyolcadikban sokat hiányzott, mert beteg apja helyett házuk építésén dolgozott, de ez nem lehet magyarázat az analfabétizmus­ra!) A csoport is megerősítette: Józsi nem tud írni. Amíg a többiek fogal­maztak, leültettem őt teázni, beszél­getni. Rettenetesen szégyellte, hogy szinte olvashatatlanok a betűi; bé- nítólag hatott rá a felsejlő kudarc. Akkor azt kértem, meséljen a gitár­ról. Mit szeret játszani, s kivel zenél együtt? Ez könnyen ment. Most ugyanezt a gondolatot kellett papírra vetnie. Megszületett L. J. hatsoros fo­galmazványa. Tényleg hieroglifákból állt, de megérte megfejteni őket, mert az életnek értelmet adó zenéről szól­tak. Központunknak az alapozó-felzár- kóztató képzés csak az egyik munka- területe. Különös jelentőséget az ad neki, hogy míg a számítógépes vagy a vállalkozói tanfolyamok terén egy sor képző cég áll a tanulni vágyók rendelkezésére, addig az elemi mű­veletekkel is küzdő, nehezen tanuló munkanélküli fiataloknak kevés a választási lehetőségük. Jelenleg pályaorientáló — betaní­tó — tanfolyamot tartunk a szóban forgó korosztály 24 képviselőjének. A csoport együtt vett részt a matema­tikai, nyelvi, önismereti gyakorlato­kon, s betekintést kapott tíz szakma alapjaiba. Ezután — a tanfolyam na­gyobb részében — választott szakte­rületük alapos megismerése követke­zik. A lányok gépi varrást, a fiúk asztalosipari szerelést tanulnak. Új tanfolyamokat készítünk elő, amelyekre a PHARE-segélyprogram- tól nyertünk oktató-berendezéseket. Az egyik leendő tanfolyam 8 osztályt végzett, hátrányos helyzetű ifjaknak tanítja meg a vályogvetést és beton­keverést, a másik pedig olyan cigány fiatalokból képez szociális segítőket, munkaszervezőket, akik vállalják sa­ját etnikumuk sorsát, s esetleg a to­vábbtanulást is. Regisztrált munka- nélküliek számára minden tanfolya­munk ingyenes — ezeket a Foglal­koztatási Alap finanszírozza —, sőt, a résztvevők megélhetéséhez is hoz­zájárul a megyei munkaügyi központ. Vannak tehát jogok és lehetőségek. Csak olvasni kell(ene) tudni ezeket. Néha azonban ez a legnagyobb prob­léma. Ezek a sorok csak akkor jutnak el a címzettekhez, ha lesz, aki átadja, elmondja, felolvassa nekik. Ön meg­tenné? Segítene...? Dr. Marosi Lajos Macskalik V árosunkban (és talán a vi­lág más városaiban is) a lakás- és garázshiány elle­nére rengeteg üres lakás, ház és garázs található. Néhányat a tulaj évente egyszer, kétszer vagy egyál­talán nem látogat. Néha megje­lenik egy kisebb-nagyobb építő­brigád, pofozgatnak rajta vala­mit, aztán csapot-papot otthagyva elvonulnak, a kulcsot viszik a tulaj­nak és jelentik: kész, jöfiet a fizet­ség! Az is megesik, hogy a gazda nem ellenőrzi a munka minőségét, nem érdekli, hogy a munkások mit, eset­leg kit hagytak maguk után. Kit? Kérdezheti a nyájas olvasó. Hát valakit csak úgy ott lehet felej­teni egy renoválás utáni rumliban? Amennyiben elnézik nekem, hogy az „ emberség” kedvéért megszemélye­sítsek egy cicát, akit szaknyelven macskának is nevezhetünk, akkor igaz az előbb feltett kérdésem: tény­leg ott lehet felejteni valakit. r Az igaz történet a következő: Az Északi körút garázslabirintusában felújítottak a közelmúltban — egy garázst. Az építőmunkások összepa­kolván az ajtót jól bezárták — ahogy illik — és mentek. Csakhogy egyikük sem figyelte, hogy közben vagy előtte, valamikor besurrant egy macska, aki — talán hónapok óta — állandó lakója lett ennek a garázsnak. A jól nevelt cica egy zárt helyiségben is elvégzi dolgát az egyik sarokban, a gond tehát nem itt kezdődik, hanem ott, hogy ha nem hemzsegnek az egerek, és sen­ki sem hagyott számára több hónap­ra elegendő élelmet, akkor a kis ál­lat sorsa megpecsételődik: egysze­rűen meghal. Csakhogy kis barátunk „él, mint Marci Hevesen". A szomszéd ga­rázs tulajdonosa felfigyelt bizonyos szokatlan neszekre, kapirgálásra, kisebb dobbantásokra. Fülét ráta­pasztotta a falra, és nyávogást hal­lott: — macska a szomszéd garázs­ban! Mentési akció indul! Azaz csak indulna, mert a garázs be van zár­va, és feltörni egy idegen garázst, az törvénybe ütköző cselekedet. Meg kell keresni a tulajt! A környé­ken senki sem ismeri, azt sem tud­ják, hol lakik. Az isteni szikra ki­pattan: egy kis likat kell fúrni a fa­lon, ott a macska átmászik a szom­szédhoz, és kész a szabadság! Elő a vésőt és a kalapácsot, a be­tonfal nagyon kemény, sebaj, több órás munka után elkészül a macs- kafejnyi alagút, jöhet a cica! Igen ám, de nem jön! És hetek óta nem jön át, pedig a macskaszak­értők azt mondják, hogy ha a fejét át tudja dugni, akkor az egész teste kifér. így hát a mentőakció tovább folytatódik: a szomszéd elmegy a boltba, és vásárol tejet, macskaele­delt. Kis tálkában odateszi a nyílás elé, a macska átdugja a fejét és a mellső lábait: jó étvággyal eszik. Miért nem jön ki? Talán fél elhagy­ni biztonságot jelentő otthonát? Hajléktalan macska volt, és ezért ragaszkodik annyira? Talán vigyáz valamire, amit nem akar otthagy­ni? Meg kellene kérdezni egy cica­pszichológust, de legegyszerűbb lenne, ha a tulajdonos meglátogat­ná elhagyott garázsát... Minden­esetre a szomszéd emberségből je­lesre vizsgázott. (Ha a cica kijön, folytatása kö­vetkezik.) F. Sipos József

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom