Új Kelet, 1995. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1995-02-09 / 34. szám
4 1 1995. február 9., csütörtök n TISZAVASVÁRIBAN ii ÚJ KELET VÁROSRÓL VÁROSRA 1 ÚJ KELET Tiszavasváriban Nem a büntetés a cél Rendet — Általában az egyenruhás rendészeti szervek és munkatársaik nem nagyon népszerűek az átlag honpolgárok körében, pláne, ha még büntetnek, pedig ők miattunk és értünk dolgoznak, így van ez a közterület-felügyelet munkatársaival is. Hogy mennyire hálátlan a feladatuk, mutatja, hogy Tiszavasváriban Simon István közterület-felügyelő tavaly szeptember óta már a harmadik munkatársával dolgozik együtt. Simon úrtól nem áll távol az egyenruha, korábban hivatásos katonaként, majd rendőrként szolgált.- Talán most már végleges kettős leszünk Brudnyák István kollégámmal, hiszen január 1-től rendezték a bérünket - tájékoztatott Simon István. Feladatunk a város területén az illegális szemétlerakás megakadályozása, az utcák és a piac rendjének, tisztaságának biztosítása. A piacokon természetesen mi is ellenőrizzük, hogy az eladók betartják-e a jövedéki törvényt, adózott termékeket árulnak-e. A tilosban parkolásért mi is büntetünk, és munkánkhoz tartozik, hogy tájékoztassuk a polgármesteri hivatalt, ha valamelyik lámpa nem ég az utcákon.- Milyen Tiszavasvári a közterületfelügyelők szemével?- Mint bármely városban, itt is előfordulnak a már korábban említett szabálytalanságok, bár az emberek egyre jobban kezdik megérteni - és már többen partnerek is -, hogy munkánknak az a célja, hogy tiszta, rendezett városban éljünk. A rendet nem elsősorban büntetéssel, hanem a lakókat megnyerve, velük közösen, őket segítve szeretnénk kialakítani és megtartani. Ne a büntetés miatt vigyázzanak a rendre.- Hogyan érik ezt el?- Első lépésként minden család talál majd egy szórólapot a postaládájában. Ebben udvariasan tájékoztatjuk a város lakosait, hogy a tisztaság megjó szóval tartása közös érdek, és a városi közterület-felügyelet a lakossággal fokozottabban kíván együttműködni a város értékeinek megóvása érdekében. Felhívjuk a figyelmüket a hóeltakarítással és a porták előtti rendtartással, gondozással kapcsolatos feladataikra. Az ebtartással kapcsolatos kötelezettségekről is informáljuk a lakosokat. Végül kérjük, hogy környezetünk megóvása érdekében a közterületeken tapasztalt rendellenességekről tájékoztassanak bennünket.- Ennyi elég a meggyőzéshez?- Ez minden bizonnyal kevés lesz. A tiszavasváriak egy része már eddig is betartotta az előírtakat. A levéllel, véleményünk szerint, a lakók húszharminc százalékánál érünk el eredményt. A vétkesekkel szemben pedig következetesen járunk el. A figyelmeztetéseket - általában kétszer dorgálunk írásban - személyesen kézbesítjük, és szóban is elbeszélgetünk a szabálytalanságról. A közvetlen kapcsolat töb-_ bet ér, mint egy száraz, hivatalos, ráadásul figyelmeztető levél. Amennyiben ez sem használ, természetesen büntetünk, mégpedig következetesen. Ugyanolyan „bűnért” mindenki, ismétlem mindenki ugyanazt a büntetést kapja. Erre szerencsére ritkán, - főképpen tilosban parkolások miatt - került sor.- Önök pedig részesülnek a befolyt bírságokból...- Ez még nem teljesen tisztázott, várhatóan öt százalék körüli összeget kapunk. Nem a büntetés a cél, pedig a többszöri havazás alkalmával lehetett volna „aratni”, mégsem szabtunk ki pénzbírságot. Figyelmeztetések viszont voltak szép számmal, és - mi ennek örülünk - eredményt hoztak. Hamarosan itt a tavasz, a rendrakás, a takarítás ideje. Reméljük, akkor már a figyelmeztetések száma is jócskán megcsappan. KvZ Munkában a közterületfelügyelo (Fotó: Bozsó Kati) Szűkös lesz a költségvetés „Folytatom, amit elkezdtem,, Azt gondolom, hogy az elmúlt négy, illetve most már tizennégy évi munkámnak az eredménye—amit a város vezetőjeként dolgoztam —, hogy a lakosság nagy többsége ismét engem választott polgármesternek — összegzett a választások után Sulyok József polgármester. — Tiszavasváriban a választáson részt vevők közel 90 százaléka tette le a voksát Ón mellett. A megyei közgyűlés elnöki tisztségére is felröppent a neve. Aztán mégsem Ónt választották az utóbbi pozícióra. — A választással egy időben kellett szavazni a lakosságnak, hogy kit jelölnek a megyei közgyűlés tagjai sorába. Én az MSZP listáján, mint pár- tonkívüli indultam, és az úgynevezett tízezren felüli listáról bejutottam a megyegyűlésbe. Ez mindenkinek, aki idejutott, lehetőséget és jogot biztosított arra, hogy akármilyen szinten tisztségviselő legyen. Nekem nagy megtiszteltetés volt, hogy bizonyos, egymás mellett működő körök valamennyien alkalmasnak találtak a megyegyűlés elnökjelöltjének. Ez már négy évvel ezelőtt is megadatott, de akkor nemet mondtam, sőt most is sokáig gondolkodtam rajta. Végül is, egy nagy konszenzusban reménykedve, azt gondoltam, ha a megyegyűlés alkalmasnak tart erre a feladatra, akkor megpróbálom. Az elnökválasztás előtt egy héttel már sejtettem — mivel nem alakult ki a megyei egyetértés —, hogy több mint valószínű nem nyerünk. Ettől függetlenül, az elért 40 százalékos eredményemet is nagyon megtisztelőnek tartom. — Mi lett volna, ha mégis megválasztják? Hiszen itt Vasváriban a lakosság továbbra is számított Önre mint polgármesterre. — Természetesen rengeteget vívódtam azon, ha mégis megválasztanának, mit mondanék itthon a lakosságnak. Én személy szerint végtelenül büszke vagyok arra, hogy ennek a kisvárosnak a polgármestere alkalmas lehetett volna arra, hogy a megyei közgyűlés elnöke legyen. — Úgy tudom, hogy az alelnökség lehetősége is felvetődött. — Valóban, de azt több okból nem vállaltam fel. Végül is a megyei ön- kormányzat pénzügyi bizottságának vezetője lettem. — A közel tizenöt év, amit a város élén eltöltött, mennyire jelent előnyt és hátrányt a munkájában az elkövetkező négy évben? — Előnyt azért jelent, mert folytathatom azt a munkát, amit elkezdtem. Ismerem a várost és azt is, hogy milyen feladatokat kell még megoldani. Viszont hátrányos, hogy ismerem az önkormányzatok lehetőségét. Tudom, hogy nagy gondokkal kell szembenézni ebben az évben nekünk, és minden önkormányzatnak, mert bizony — a pénzügyi finanszírozás oldaláról nézve — könnyen az ellehetetlenülés határára lehet kerülni. Ezért — őszintén meg kell mondani — úgy tűnik, hogy nem lehetünk igazán jó polgármesterek. Szinte mindenre kevesebb pénz jut ’95-ben. Az oktatásra, a szociálpolitikára, a munkanélküliek jövedelempótló támogatásától a fejlesztésekig, intézmények működtetésétől a közművek üzemeltetéséig. Azt látom, hogy a szövetkezeteken, gazdaságokon, vállalatokon 2-3 éve keresztülment nehézségek most érték el az önkormányzatokat. Nem véletlen, hogy az egy hónappal ezelőtti miniszteri leirat alapján, az önkormányzatok 25 százaléka csődben, 20 százalék pedig csődközeiben van. Hogy lehet egy települést csődeljárás keretén belül felszámolni, vagy egyáltalán rendezni a dolgokat?! —Mindezeket a nehézségeket figyelembe véve, rövidebb és hosszabb távon milyen feladatokat kell megoldania az önkormányzatnak? — Körülbelül két-három hét múlva készül el a város költségvetése. Ennek a végrehajtásánál derül ki, hogy melyek lesznek a rövid távú lehetőségeink. Azt már látjuk, hogy a reális igények és lehetőségek között jelentős eltérés van. Ezek különféle megtakarításokkal, bevételnövelésekkel valamelyest csökkenthetők. Nagy eredmény lesz, ha a meglévő intézmény- hálózatot működtetni tudjuk, fejlesztésekre viszont alig jut valami. Élnünk kell hát a pályázati kínálatokkal. Két ilyen jelentősebb elképzelésünk van. Az egyik a szociális otthon mellett működő mozgássérültek házának az építéséhez címzett támogatás pályázása. A másik pályázatunkkal a művelődési központ bővítésére, felújítására szeretnénk pénzhez jutni. Nagyon le van robbanva az intézmény és korábban már pályáztunk támogatásért a korszerűsítésre, de elutasítottak bennünket. Ez csak azért zavar, mert a sátorszínház Budapesten a Nyugati mellett 300 millió forintért épült fel, most pedig azon megy a vita, hogy 90 millió forintért lebontsák-e vagy sem. Nekünk viszont tovább kell építeni és korszerűsíteni a város út- és járdahálózatát. Két közösségi házat is fel szeretnénk építeni. Egyiket Szorgalmatoson, míg a másikat a Széles úton, a cigány lakosság részére. Ezek a legfontosabb feladataink az intézmények működtetése mellett. —Önhöz mindig is közel állt a sport. Hogyan alakul a minőségi sport helyzete? — A városban a kézilabda a sikercsapat. Én azt hiszem, hogy dobogón fognak végezni. — Esetleg lehet belőle NB I is? — Természetesen a szurkolók nagyon szeretnék a magasabb osztályt, de ennek nagyon sok összetevője van. Bízunk benne, hogy sikeres tavaszi szezon elé nézünk, és minden lehetséges. Rajtunk kívül van még néhány jó csapat a mezőnyben, akik fel akarnak kerülni. Azt viszont nekünk is tudomásul kell venni, ha feljebb akarunk lépni, akkor 3-4 meghatározó játékosra szükségünk lenne. —A labdarúgócsapat ki tud lábalni a gödörből? — A krízishelyzet adott, utolsó előtti helyen várjuk a tavaszi folytatást, és számunkra minden mérkőzésnek nagy a tétje. Nagyon lelkes, új sportköri elnök, Pethe Sándor vette át a vezetést, és úgy látom, mindent elkövet annak érdekében, hogy ne essen ki a csapat. Úgy tudom négy-öt erősítés is érkezik... Fullajtár András Munkanélküliség, káros szenvedélyek Kevesebb véradó A társadalmi, gazdasági átalakulás velejárója, hogy az ország valamennyi gazdasági egységétől, szervezetétől és állampolgárától áldozat- vállalást igényel. így van ez egy olyan humanitárius szervezetnél is, amely talán az egyetlen, ami két világháborút is meg- és túl is élt. Veres Ferencnével, a Magyar Vöröskereszt tiszavasvári területi vezető szervezőjével — tizenegy település tartozik hozzájuk — a térség gongjait és eredményeit elemezzük vöröskeresztes szemmel. — A munkanélküliség, a kilátás- talanság, a helytelen táplálkozás, a káros szenvedélyek — amelyek olykor brutalitáshoz, családok felbomlásához vezetnek — az egészségi állapot jelentős romlását eredményezték — tájékoztatott Veresné. — Émi- att programjainkban kiemelt szerepet foglal el az egészségvédelem. — Részletezze ezt, kérem! — A betegségek megelőzése, a helyes táplákozási szokások és az egészséges életmód kialakítása érdekében rendszeresen tartottunk előadásokat a területen még meglévő nagyobb munkahelyeken, ifjúsági alapszervezetekben. Több helyen — Akaloida, HÓDI KÖT, stb. — kezdeményezésünkre bevezették a dohányzásmentes munkahelyket, rendezvényeket. Mozgósítottuk alapszervezeteinket, hogy minél többen vegyenek részt a különböző szűrővizsgálatokon, vémyomásmérési akciókon. A család- védelmi és szociális munka keretében részt vettünk egy szociális térkép elkészítésében, a Gyorssegély Alapítvány által adományozott csomagok elosztásában, kihordásában.A karácsonyi szeretetakciók keretében évente nyolcvan csomagot osztunk ki a rászorulóknak. Csokoládét, konzerveket bébiételt és Béres cseppet juttatunk el ingyen vagy kedvezményesen a több- gyermekes családoknak, illetve az idős beteg embereknek. Igen népszerűek az általunk különböző településeken szervezett cserebere—akciók, vásárok és kiárusítások. — Bizonyára Ónok sem dúskálnak az anyagi javakban... — A bénzügyi korlátok miatt mi is kevesebb rendezvényt tartunk, mint amennyit szeretnénk. Az éves működésünkhöz programjaink megvalósításához a pénzügyi alapot mi teremtjük meg a megértő, segítő szándékú aktivisták támogatásával. Konkrétabban, bevételi forrásaink: a tagdíjak, segélyek, és támogatói bélyegekből, sorsjegyekből befolyt összegek. Értékcikkek eladásából, perselyezések- ből és adományokból is javítjuk anyagi feltételeinket. Sikerként érékeljük, hogy a megváltozott anyagi lehetőségek mellett munkamódszereink megváltoztatásával sikerült elképzeléseinket, feladatainkat megvalósítani. — Hogyan alakult az utóbbi időben a szervezettségük? — Az elmúlt évben — szemben a három évvel korábbi huszonnyolccal —ötven alapszervezetünk működött. Taglétszámunk 2906 fő, 1991-ben ez a szám 1500 alatt volt. Nagy eredménynek tartjuk, hogy noha a gazdasági egységek sorra megszűnnek, munkahelyi alapszervezetünk taglétszáma az elmúlt három évben majdnem megduplázódott. — Milyen a városban és környékén a véradás helyzete? — Mint országosan, területünkön is csökkent — de nem olyan mértékben — a véradások száma, a levett vér mennyisége. Ennek okait a szevezett véradást biztosító nagy létszámú munkahelyek megszűnésében látjuk. Két éve 550 liter vért adtak a terület lakói, tavaly már csak 480-at, de ez még mindig több a három-négy évvel korábbi mennyiségnél. Körzeti, de azt hiszem megyei szinten is jelentős az Alkaloida dolgozóinak rendszeres véradása. Kovácsvölgyi
