Új Kelet, 1995. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1995-02-08 / 33. szám
UJ KELET LABDARÚGÁS 1995. február 8., szerda 1 1 Előkészületi mérkőzések NYFC: megint egy fél tucat Nyíregyházi FC—Baktalórántháza 6-3 (4-2) Nyíregyháza, 400 néző. V.: Lő- rincz NYFC: Kormos — Barna, Cse- lószki, Szatke. Hudák, Lelt (Mar- csek), Bessenyei, Szkunc (Kovács I.), Domokos. Bagoly (Kovács Z.), Paulik (Sira). Klubigazgató: Tóth János. Baktalórántháza: Kovács — Vacsilja, Tóth (Hiise), Szőke I., Pokigyko (Szőke II.), Barnucz, Maries, Illés (Benkő), Sós, Gdovin, Martinenko (Javoriv). Edző: Gajdos Gábor. Gólszerzők: Domokos 3, Bessenyei, Szkunc, Lelt illetve Gdovin, Sós, Maries. A találkozó előtt a fél szemét bemelegítő játékosain tartó Tóth János arról adott tájékoztatást, hogy megváltozott az NYFC jövő heti programja. Február 14-én az élvonalban szereplő Békéscsabát fogadják, mégpedig 14 órakor a Városi Stadion salakpályáján. Hétköznap lévén meglepően szépszámú közönség tekintette meg a mérkőzést. Bessenyei nyitotta meg a gólok sorát, s a lőszerrel később sem spóroltak a játékosok, sűrűn ágyúzták a két kaput. Ezen a szerdai délutánon Domokos volt a tüzérparancsnok, három lövése szaggatta a baktaiak hálóját. A gólzápor közepette Szkunc az első félidőben sántikált le a pályáról, a túloldalon pedig — a stílusosan szőke hajú — Szőke Istvánt találta orrba a labda, ami miatt ő is elhagyta a csatamezőt. Koncz Tibor Tiszavasvári Alkaloida—Vámospercs 4-0 (4-0) Hajdúszoboszló, v.: Mező Tiszavasvári: Varga (Szabó) — Boros (Romanenko), Szűcs (Széki), Bruckental, Sinka, Haveland, Rása (Balázsi), Fecsku (Szarka), Bohács (Hegedűs), Szilágyi. Erdei. Edző: Szikszai Lajos. Gólszerzők: Erdei 2, Sinka, Szilágyi. A hétfői, Berettyóújfalu ellen aratott 3-0-ás győzelem (gólszerzők: Pitács, Fecsku, Erdei) után kedden ismét pályára lépett a gyógyszergyári csapat, és az ötödik edzőmérkőzésükön sem kaptak gólt. Az első félidőben kifejezetten jól futballoztak Erdeiék, szünet után viszont sokat könnyelműsködtek, így a további gólok elmaradtak. Rendcsinálás Heti négy edzéssel dübörög az újfehértói szerelvény, hogy még véletlenül se fusson vakvágányra a tavaszi szezonban. Az év elején történt, a labdarúgó-szakosztályt érintő személycserék utórezgéseként a lemondott vezetőség rovancsot rendelt el a szertárban, s az általuk vásárolt felszerelés összepakolásával „lom- talanította” a helyiséget. Átmeneti zűrzavar után konszolidálódott a helyzet: tíz pár új futballcsuka, kapuskesztyű és feltöltött labdakészlet díszeleg immáron a polcokon. A szabadlistán lévő Szűcs és Tóth Attila csapatot keres, egyelőre homály fedi, hol folytatják pályafutásukat. Úr Lajost kínzó talpfájdalma visszavonulásra késztette, s ugyancsak fenyeget a veszély, hogy Szalóki se másítja meg elhatározását. Seregi Mihály, a sportkör elnöke négy alkalommal vetette latba rábeszélőképességét, ám a gólfelelős halogatja a választ, egyre csökken visszatérésének esélye. Cziotka kapus egészen bizonyosan rátalált már új kenyéradóira, viszont megváltóa szertárban zott címéről még nem értesítette régi gazdáit. Jó hír, miszerint az ukrán kettős, Garapko és Kovács Viktor maradásukról biztosították a vezetőket. A kerettel készül három Tiszavasváriból érkezett fiatal labdarúgó. A két Szabó, Zoltán és Pál a támadósort erősíti, a trió harmadik tagja, a húszéves Gubacsi a középpályán mozog otthonosan. • Az újfehértói együttes menet közben az elmúlt hétvégén lejátszotta első előkészületi mérkőzését. Kálló- semjénben Ötvös, a Vámospércstől igazolt Kocsándi s Papp János góljaival legyőzték a két találatot jegyző hazaiakat. Különösen Kovács volt elemében, idézve Forró Zoltán elnökségi tagot: „kegyetlenül jól futballozott”. Az átszervezett csapat nem tette rosszul a dolgát, ámbátor a hibák is előjöttek. Szombaton délelőtt tíz órakor a visszavágón saját közönségük előtt is bemutatkoznak,“ amikor is Nyisztor Sándor vezetőedző tovább munkálkodhat a legideálisabb összetételű felállás kimódolásán. Hegyes-dosszié Budapesten Hegyes József (Demecser) jogosulatlan játéka miatt óvást nyújtott be ősszel a Gávavencsellői SE. A megyei labdarúgó szövetségben két ellentétes ítélet született. A másodfokú ítélet kimondta, az elsőfokú pedig megcáfolta, hogy a Nagyhalászból Demecserbe igazolt játékos jogosulatlanul játszott. Mint már megírtuk, az ügy a Magyar Labdarúgó Szövetség Fel- lebbviteli bizottsága elé került. Érdeklődésünkre az MLSZ-ben elmondták, hogy a januári ülésen nem tárgyalták a gávavencsellőiek panaszát. A következő ülésre február 16-án kerül sor. Valószínűleg ekkor kerül napirendre a Hegyes-ügy. is. Látogatóban Barcsa Győzőnél Több mint egy éve már, hogy Barcsa Győző felállt a Nyíregyházi FC kispad- járól. Azóta nem vállalt edzői munkát, az élet más területén igyekszik megtalálni számítását. — Mivel foglalkozott az elmúlt egy esztendőben? — kérdeztük az ismert szakembert. — Február 1-jén volt egy éve, hogy egy betéti társaságot alakítottunk, mely üzleti berendezések, polcrendszerek, kerti bútorok, kerékpárok, sportfelszerelések árusításával foglalkozik. — Nem hiányzik a labdarúgás? — A játék, a mozgás természetesen nagyon hiányzik. Nagyon szeretem ezt a csodálatos sportot, ezért fontos számomra, hogy élvezzem, amit csinálok, s ne csak munkának tekintsem. Sajnos, Nyíregyházán erre nem volt lehetőségem. Az NYFC-nél több energiát fektettem a fociba, mint előző állomásaim helyszínén, de a kezdeti sikerek után a terveimet nem tudtam megvalósítani, mert a feltételek nem voltak adottak. — A hagyományos székesfehérvári öregfiúk-tornán — az OPEL-SZUNA Kupa — sem szerepelt a VIDEOTON csapatában. Ennyire elege lett a fociból? — Nem, csak egyszerűen nem kaptam meghívót, s ahova nem hívnak, én oda nem megyek. Február végén Cegléden lesz egy hasonló teremtorna — művészek, ismert sportolók közreműködésével —, ahova meghívtak, és én örömmel elfogadtam a meghívást. —Bár Székesfehérváron kitöltötte a szerződést, ennek ellenére sem ott, sem Nyíregyházán nem tudta befejezni az elkezdett munkáját. Ón szerint mi ennek az oka? — Fehérváron jó csapat alakult ki, s én úgy gondoltam, hogy a klub vezetésével közösen döntünk az elképzelésekről, célokról, átigazolásokról. Ez a gyakorlatban nem így valósult meg. Ezzel szemben egy olyan szerződést kellett volna aláírnom, mely szerint, ha a csapat nincs az 1-3. hely valamelyikén, az elnök egyoldalúan szerződést bonthat. Ezt nem vállaltam, mert nem csináltam presztízskérdést abból, hogy a VIDEOTON—WALTHAM edzője maradhassak. Távozásom után a fiatal, tehetséges csapat lassan összeesett, értékes játékosokat engedtek el, s visszacsúsztak az utolsó helyre. Nyíregyházán a szerződésem lejárta előtt fél évvel a klubnál anyagi problémák adódtak, a fizetésemet sem tudták volna ideadni, ezért közös megegyezéssel szerződést bontottunk. — Úgy tudom' több ajánlata is volt az utóbbi időben. Miért nem fogadta el ezeket? — Valóban megkeresett a Pécs, az MTK, a Siófok és a Veszprém. Azonban szezon közben kerestek meg és féléves szerződéseket ajánlottak, én viszont tűzoltómunkára nem vagyok alkalmas. Egyébként erre véleményem szerint egy edző sem alkalmas, csak ezt nem mindenki meri bevallani. — Elvállalná-e alacsonyabb osztályú csapatok irányítását? — Egy megyei I. osztályú csapat érdeklődött, azonban igazi lehetőséget és előrelépést nem látok benne. A hétköznapjaimat eléggé leköti az üzlet, s a hétvégi pihenőre, feltöltődésre pedig szükségem van. — Az utánpótlás terén sem dolgozna? — Érdekes feladatnak tűnik, de úgy érzem, hogy bennem ennél több van. A gyerekeket csak egy szintig lehet nevelni, de én többet tudnék adni, alkotni szeretnék. Természetesen más lenne a helyzet, ha kapnék egy csoportot, akikkel 14 éves koruktól 23- 24 éves korukig foglalkozhatnék. — Sikeresen induló edzői karrierjében egy törés következett be. Nem tart attól, hogy ha ilyen hosszú időre kiesik a labdarúgás vérkeringéséből, elfelejtik? — Törvényszerű, hogy egy idő után elfelejtik az embert. Két lehetőségem van: vagy keresem az ajánlatokat, vagy megvárom, míg engem keresnek. Magamat reklámozni nem fogom, egy csapathoz sem fogok bekopogni, de ha keresnek is, csak megfelelő ajánlatot fogok elfogadni. A kérdésre válaszolva tehát egyáltalán nem félek attól, hogy elfelejtenek. — Miben látja annak az okát, hogy a korosztálya—Nyilasi, Glázer, Tor- nyi — a kezdeti sikerek után háttérbe szorult, nem találnak csapatot? — Lehet, hogy mások, mint a többiek. Valami újat, valami mást próbált ez a korosztály megvalósítani, úgy látszik, erre ma nincs igény. — Ón szerint labdarúgásunk jelenlegi helyzetében mik a legégetőbb problémák? — Legnagyobb probléma a szervezetlenség és a fejetlenség. A játékosokat ugyanolyan tudatosan kell nevelni, mint ahogy tesszük azt az élet bármely más területén. Ehhez az iskolai testnevelés reformjára, uszodákkal, erősítőtermekkel felszerelt fut- ballkollégiumokra, valamint a gazdaság megerősödésére lenne szükség. — Mikor láthatjuk Burcsa Győzőt a kispadon? — Nem tudom, ebben a félévben biztosan nem. Hogy a jövő mit hoz, azt nem tudom. Én nyitott vagyok, de csak komoly ajánlatokat fogadok el. Barczi Róbert Búcsúzik egy csapat Gyüre feladta a harcot Volt egyszer egy csapat... Gyürén döntöttek: a futballcsapat visszalép a megyei másodosztály küzdelmeitől, és ha hozzájárulnak, akkor régi sikereik bajnokságában, a városkörzeti első osztályban folytatják tavasszal. A Megyei Labdarúgó Szövetséghez az alábbi levelet küldték: Nyilatkozat — a Gyürei Sportkör a mai napon bejelenti, a megyei II. osztályú bajnokságban nem kíván indulni a tavaszi fordulóban. Oka: anyagi fedezet hiánya. Az okok feltárása érdekében felkerestem Zámbor Sándort, a csapat mindenesét. — Már a múltkor is mondtam önnek, hogy mi az oka kudarcunknak. Sem az önkormányzat, sem a jelenleg is elnökünknek számító vállalkozó nem segíti kiadásaink fedezetét. Ősszel már két idegenbeli mérkőzésre nem mentünk el, mert az útiköltség megfizetésére sem volt forintunk. Az utolsó, itthon lejátszott mérkőzésünkön az egyik játékvezető bérét nem tudtuk kifizetni. A pályánkat nem segített rendbehozni az önkormányzat, Nagy- varsányban játszottunk, oda meg nem jöttek át a gyürei szurkolók. Ezek miatt nem volt más hátra, mint kimondani a szomorú végső döntést. —Sokan bánkódnak a történtek miatt? — Már ezt sem állíthatom. Január hetedikén tartottuk a szakosztályi értekezletünket. A kiküldött ötven meghívóra tizennégyen jöttek el, döntő többségben a játékosok. A polgármester kijelentette, ő előre megmondta, nem lesz pénz a csapatra, felesleges magasabb osztályba kerülni. Arról nem esett szó, mit lehetne tenni, hogy a falunak, az ifjúságnak legalább a sportban legyen öröme. Nem volt vita, mint korábban, mindenki beletörődött abba, hogy nincs tovább. Lehangoló volt az, ahogy szó nélkül tűrték a jelenlévők és a távolmaradottak is, hogy Gyüre a bajnokságból való visszalépés mellett döntött. — Mikor lesz újra csapat falujukban? — Egy szóval sem mondtam, hogy nincs csapat. A probléma az, hogy nincs aki adja azt az ötszázezer forintot, amibe az éves költségünk kerülne. Ha a buszunkat levizsgáztatnánk, meg a pályánk is jó lenne, akkor ez a félmillió sem kellene, mert lenne bevételünk. A csapat tehát megmaradt, még felszerelésünk is van, a pályát is rendbe szedjük és tavasszal már itthon játszunk. —Nem értem , hogy még miben bíznak? — A városkörzeti első osztályban szeretnénk szerepelni, már elküldtük a visszavételi kérelmünket. Természetesen nem számítana az ellenünk játszott mérkőzés pontja a csoportban, de így mérkőzés lehetőségéhez jutnánk, és a városkörzetiben páratlan számú részt vevő miatt pihenő csapat sem kényszerülne egy hét kihagyásra. — Erre lesz pénz? — Nem tudom, mert még senki nem mondta, hogy lesz. —A futballistáknál nem indult el egy átigazolási láz? — Most még nem tudok ilyenről. Az már biztos, hogy Orosz Endre abbahagyta, Orosz Csaba elment Pestre, Lőkös István, aki kölcsönként szerepelt Záhonyban, leszerel, és Szobra megy. A többiek eddig együtt akarnak maradni. A bajok ellenére is tervünk van, támogatónk nincs. Egyedül csinálok mindent, de nem tudom most már azt sem, hogy miért, és meddig. Aradi Balogh Attila
