Új Kelet, 1995. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1995-02-08 / 33. szám
UJ KELET 1 11 MEGYÉNK ÉLETÉBŐL II! 1995. február 8., szerda Újjászületett Szatmár Hotel A mátészalkai Szatmár Hotelt 1971. február 12-én adták át rendeltetésének. A város „fénypontjának” számító étterem és szálloda kedvező fogadtatásra talált, a fiatalok kedvelt szórakozóhelyévé vált. A hotel szobáit hazai kirándulók, a környéken fellépő művészek és külföldi — főleg olasz — vadászok foglalták el. A rendszerváltás azonban itt is éreztette hatását. Az elszaporodó magánvendéglőkkel nem bírta a versenyt a túlméretezett étterem és szálloda. A Szamos menti Állami Tangazdaság tönkremenetelével egy időben elmaradtak a vadászok is. A szebb időket megélt, időközben kissé lecsúszott vendéglátó egység a csőd szélére került. A tulajdonos Szabolcs Szatmár Megyei Vendéglátóipari Vállalatnak egyre nagyobb veszteséget okozott az 58 szoba és az étterem fenntartása. 1993. december 27-én, 23. születésnapja előtt pár hónappal végleg lehúzták a redőnyt. A privatizációs törvény lehetőségével élve eladásra kínálták a lepusztult épületet. Új gazdát egy év után talált Szabolcsi Zoltán nyírbátori vállalkozó személyében. Privatizációs hitelkonstrukcióban megvásárolta és hat hónap alatt újjá varázsolta az elhanyagolt szobákat. A homlokzat is tettszetős stukkó díszítést kapott. Az étterem most az első emeleten fogadhat 150 vendéget, a földszinten pedig, ahol addig volt, üzleteket alakítottak ki. A szeparált boxokban üzletemberek fogyaszthatnak tárgyalás közben. A második és harmadik szinten összésen húsz egy- és kétágyas szoba várja a vendégeket. A minden igényt kielégítő, színes tévével, telefonnal felszerelt, fürdőkáddal ellátott szobák a színvonalhoz képest szolid árakon érhetők el. Az étterem speciális és tájjelegű ételekkel, 22—04-ig pedig éjszakai topless bárral várja a szórakozni vágyókat. A Szatmár Hotel tehát ismét fogad vendégeket, huszonnégy éves korában, újjászületve. Kép és szöveg: Pénzes László A csodaváróit nem tudunk segíteni Esély is lehet A munkahely, mint fogalom kereseti lehetőséget, valahová tartozást, egyfajta biztonságot takar. A munka nélkül maradt embernek kicsúszik a talaj a lába alól. Megkezdődik az álláskeresés végeláthatatlan folyamata. Információkat gyűjtenek, felkeresnek néhány céget, vállalatot. A munkáltatók létszámcsökkentésre, pénzhiányra hivatkozva mondják: nincs felvétel. A hiábavaló álláskeresések, a kétség- beesett próbálkozások szégyenérzetet, feleslegesség-érzést keltenek. A problémák halmozódnak a személyiségen és a családon belül. Ezen próbál segíteni a munkaügyi központ pszichológiai szakszolgálata. — A munkanélküleieket két csoportba lehetne sorolni, csúnya szóval a „munkára kész” és az erre „nem kész” emberekre — mondja Harasz- tosi Éva, a szakszolgálat vezetője. — Az előbbiek, akik visszajárnak a kirendeltségekre és ismerősökön keresztül is érdeklődnek, aktívan megpróbálnak álláshoz jutni. A második csoportba tartozók közül egyesek „elvannak” a járadékból, passzívak, beletörődtek a helyzetükbe. Előfordul az is, hogy a segély csak zsebpénz, amit más tevékenységgel egészítenek ki. Olyan munkanélkülivel is találkoztam már, akik idegileg kikészültek, hiszen lassan másfél éve munkanélküliek, reményvesztettek. Görcsösen akarnak álláshoz jutni, minél jobban teljesíteni, bizonyítani. Ilyen állapotban viszont nem szerencsés a munkához jutás. Annyira szeretnének valamit felmutatni, hogy előbb-utóbb valamit elrontanak. Ha felkeresnek bennünket, akkor tudunk segíteni. Magyarországon nem megszokott dolog pszichológushoz járni, az emberek többsége elhatárolja magát, ha javasolják számára, vagy szégyelli, Felvételi, akár többször is! A bizonyítvány — útlevél a biztos jövőbe? Az idei tanév első félévének végét jelző csengőszó a város összes iskolájában már elhangzott. A kis- és nagydiákok e héten vehetik kezükbe a bizonyítványukat. Lesznek, akiknek örömet okoz, de lesznek akiket gondolkodásra késztet majd a tartalma. Ez utóbbi fokozottan igaz az érettségi előtt álló diákokra. Sokan közülük nemcsak az első „nagy” megméretés milyensége miatt izgulhatnak, hanem az azt követő felvételi eredménye miatt is, mert a középiskolából magukkal vitt pontjaik a továbbtanulási esélyüket jelentősen befolyásolhatják. Nyíregyháza két gimnáziumában érdeklődtünk arról, hogy a most ismertté vált eredmények mennyire segítik vagy hátráltatják a tanulók „egyetemi polgárrá” válását. — A bizonyítványokba került érdemjegyek megfeleltek a várakozásoknak — mondta Huszáráé Kádár Ibolya, a Zrínyi Gimnázium igazgató- helyettese —, mert ezek a tanulók féléves munkáját tükrözik, úgyhogy nem okoz(hat)nak meglepetéseket. Tavaly iskolánk százötvenkilenc végzős diákja közül csupán négyen nem adták be a felvételi lapjukat. Friss adatokat még nem tudok mondani, mert a döntési határidő — március elseje — messze van, de véleményem szerint a múlt évi továbbtanulási arány várható most is. A jogi, a közgazdasági, az orvosi és a külkereskedelmi tanintézetek az elsődleges tanulási célpontok, háttérbe szorítva a műszaki jellegű egyetemek, főiskolák iránti érdeklődést. Az előzetes tapasztalatok azt mutatják, hogy a diákok idén kevesebbet kockáztatnak — mondta a tanárnő. — Előnyben részesítik az úgynevezett egyszakos felsőoktatási karokat. Ebben az elhatározásukban még a tapasztalattal rendelkező tanáraik sem tudják megingatni őket. Nagyon jellemző magatartása a tanulóknak az erőteljes „pontvadászat” az éretségi-felvé- teli tantárgyakból, illetve a nyelvvizsgák megszerzése. Ez már-már odáig fajul néhány diáknál, hogy más tárgyakkal éppenhogy csak hajlandóak foglalkozni. Hogy mennyire fontosnak tartják a tanulók az idegennyelv ismeretet azt jól szemlélteti egy adat: az iskolánkba járó gyerekeknek több mint ötven százaléka felelt meg valamelyik minősítővizsga követelményének. A tanárnő szavait megerősítette dr. Molnár Zoltán, a Krúdy Gyula Gimnázium igazgatója. A tapasztalatai és a legfrissebb iskolai statisztika alapján elmondta, hogy a diákok számára „fontos” tárgyak egyéni, illetve osztály átlagai kiváló minősítésűek. — Intézményünk a továbbtanulásra készíti fel a diákokat. Az iskola csupán •egyszer csúszott le az első helyről megyei szinten a továbbtanulás szempontjából. Országosan ez a 4—14. helyezést jelentette az évek során. Balogné Juhász Mária osztályfőnök hozzátette, hogy például az ő osztályáhogy szüksége van rá. Milyen érzéssel keresik fel Önt? — Aki már ott tart, hogy el kell jönnie, az szívesen teszi. Csak azon tudunk segíteni, aki igazán akarja a változást, és nem csodára vár. — Hogyan segítenek? — Tanácsadói beszélgetés során felmérjük a problémát, majd pszicho- diagnosztikai eljárásokkal (kérdőívek, tesztek) próbáljuk feltárni képességeik, személyiségük, érdeklődésük főbb jellemzőit. A pályafutási elképzeléseknek. terveknek összhangban kell lenni az egyén képességeivel, különben könnyen jön a kudarc. Felmérjük adottságait, ismereteit, előzetes munkatapasztalatait. Ez azért fontos, mert minden szakmánál más-más feladatok elvégzésére van szükség. Például egy kereskedelmi szakembernek más képességekre, érdeklődésre van szüksége, mint egy titkárnőnek vagy adminisztrátornak. A tesztek értékelése után megbeszéljük az'álláskeresővel a kiértékelés eredményeit, s javaslatokat teszünk, hogy milyen tanfolyam elvégzését ajánljuk.. —Eszerint felvilágosítják a munka- nélkülieket arról, amit sejtettek, de nem tudtak önmagukról. — Tulajdonképpen hozzásegítjük őket, hogy jobban megismerjék erősségeiket, lehetőségeiket. A sorsa mindenkinek a saját kezében van. A munkanélküliség esély is lehet, hogy valami új dologba belevágjanak, változtassanak, tanuljanak, kiegészítsék a tudásukat, vagy egy éles fordulattal új irányban nagyobb esély- lyel induljanak a munkaerőpiacon. — Mit tudnak tenni, ha nem csak állásproblémával, hanem egyéb, személyi- és családi gondokkal is küzd a segítségüket kérő munkanélküli? — Gyakran az egyik probléma magával hozza a másikat. Az amúgy sem tökéletes házasságban, ha például a férj lesz munkanélküli, hamarosan feleslegesnek érzi magát, nem tud mit kezdeni az idejével, szégyenérzet uralkodik el rajta, mert fél, hogy nem tudja ellátni családját. Az alkoholban próbál menedéket keresni, s előbb-utóbb elválnak. Ebben az esetben a családon is kell segíteni, mi csak közvetetten avatkozhatunk be. javaslatokat tehetünk. Családterápiára, alkoholelvonó kúrára, pszichoterápiára van lehetőségünk. A halmozódott gondokkal, konfliktusokkal még nehezebb az álláskeresés. A szakszolgálat keretein belül megerősíthetjük az álláskeresők önbizalmát, tudatosítjuk, felmérjük képességeiket, javaslatokat teszünt továbbtanulásukat, fejlesztésüket illetően. Az Álláskeresők Klubjában szakszerű irányítással álláskeresési módszereket tanulhatnak meg, sajátíthatnak el, de a következő lépést már egyedül kell megtenniük... Kozma Ibolya Méhészkonferencia ból csak egy ember nem akar továbbtanulni. Nagyon optimista hangulatban vannak a gyerekek, de reálisan latolgatják a lehetőségeiket. A kiszemelt jövőbeni iskolák szempontjából hasonló a helyzet, mint a Zrínyiben. Itt a gyerekeknek február 10-ig kell leadniuk a jelentkezési lapjaikat, mert a gimnázium még ebben az évben vállalja az elküldésüket. A felvételi esélyeket például nyelvvizsga-szabadságokkal is növelni próbálja az intézmény. A vizsga előtt háromnapos szünetet kapnak az érintett diákok. Legutoljára negyvenhetén vizsgáztak egyszerre — sikerrel! A végzős diákok véleményét talán Móroc Attila tanuló foglalta össze a legtömörebben: — Elsősorban a felvételi tantárgyakra koncentrálunk, annyira, hogy még különórákra is eljárunk. Ez nem az iskola hibája, mert ahova készülünk, oda négy-ötszörös a túljelentkezés — jó esetben. Ezek a szakok (közgáz, külker vagy a jog) mindig életképesek, pláne ilyen káoszban mint most. Szükségünk van a gyakorlatilag szín ötösökre, hogy a felvételi mentességet megszerezzük. Sok egyetemre például a nyelvismeret „csak” a beugró-ismeret! Hogyha netán nem jön össze első körben a bejutás a „minden tudományok szentélyébe”, akkor irány egy év Anglia vagy kinek-kinek szíve választott országa, majd pedig újra a felvételi — akár többször is! Vitéz Péter Tisztújító és zárszámadó közgyű-' lését tartja a Magyar Méhészek Egyesületének Szabolcs-Szatmár- Bereg megyei szervezete 1995. február 11-én, szombaton 9 órától a Nyíregyháza, Árok utca 53. szám alatt, a 110-es Számú Szakmunkás- képző Intézet ebédlőjében. Az elmúlt év decemberében az egyesület a PRIMOM Vállalkozásélénkítő Alapítvány támogatásával A méhészek felvilágosítása, szakmai képzése címmel szimpóziumot szervezett, ahol a résztvevők többek kö- J zött felvilágosítást kaphattak a mikrohitel felvételének lehetőségeiről, a mézkiszerelő gépek üzembe helyezéséhez szükséges engedélyek beszerzéséről, az 1994- es és az ez évben várható mézárakról. Ezen a rendezvényen az 1400 megyénkben méhészből csak mintegy százan jelentek meg, ezért az egyesület vezetősége arra kér minden érintettet, hogy saját jól felfogott érdekében vegyen részt a konferencián. Itt mindenekelőtt új vezetést kell választani, ezenkívül számos égető probléma kerül terítékre. Közülük néhány, a teljesség igénye nélkül: A méhészet jövőjét erős érdekképviselet kialakítása jelenti. Meg kell teremteni a szükséges piaci hátteret, át kell alakítani a honi étkezési szokásokat, a szervezetre káros anyagok fogyasztása helyett a mézet kell elterjeszteni. Megyénkben is szükséges a lépesméz-felvásárlás feltételeinek megteremtése, a termelők mézfelvásárlókkal szembeni kiszolgáltatottságának csökkentése, a méhészek és a méhcsaládok számának 1995-ben várható 20 százalékos csökkenése és következményeinek megvitatása, a folyamat visszafordításának, megállapításának lehetőségei. Olvasóink írják Tisztelt Új Kelet! Köszönöm az új lehetőséget, kívánok Önöknek minél több olvasót, s remélem, lapjuk a továbbiakban is hasonló színvonalú, s egyre olvasottabb lesz. Őszinte tisztelettel egy hűséges olvasójuk. Molnáráé Mátészalka, Kölcsey u. 44. Mátészalka, 1995. február 1. Tisztelt Szerkesztőség! Egy pár sort szeretnék írni Önökhöz arról, hogy nagyon örülök annak, hogy egy kispolgári fizetésből meg lehet vásárolni az Önök újságját, amiből rengeteg információhoz juthat az ember és tanulhat. Szívből kívánom, hogy szerkesztőségük még sok-sok születésnapot megélhessen. Kívánom, hogy rengeteg olvasója és hirdetője legyen! Tisztelettel: Csókái Tamás, Nyírbátor, 1995. február 1. Szentvér u. 171.4300
