Új Kelet, 1995. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1995-02-01 / 27. szám
UJ KELET KULTÚRA 1995. február 1., szerda 7 Az Aranysarkantyús A néprajztudós Apa és fia Cigánykultúra. Mi jut eszünkbe róla? Valljuk be nyugodtan, hogy elsősorban a nagy mulatozások. De hogy mit is jelent valójában a cigányfolklór, erről beszélgettünk dr. Balázs Gusztáv néprajzkutatóval. — A cigányok kultúrája még ma is él a tánc és a népdalok világában. Szándékosan nem mondtam népzenét, mert abba már a hangszerekkel való játék is beletartozik. Az első néptáncház 1970-ben indult a cigányok körében. Addig inkább a kávéházi cigányzene, a színpadról jól ismert énekesek nótázása volt az elfogadott. A ma hallható nóták, táncok mind eredeti alapokról épültek fel, hiszen régen is élt ez a kultúra, csak otthon, a négy fal között. — Kik voltak az első úttörői a cigánytánc és népzene színpadra állításának? — A Kalyi Jag együttes és az ecsedi Fekete szemek együttes. Ezután már gomba módra szaporodtak a csoportok, amelyek mind saját anyagukat vitték a színpadra. • Néprajzkutatóként örömmel látom, hogy egyre több olyan csoport van, amelyek úgy hazánkban, mint külföldön kimagaslóan képviselik a cigánykultúrát. Ha több anyagi segítséget kaphatnának ezek a táncosok, akkor még magasabb színvonalat tudnának elérni. — Hol tudják tovább fejleszteni tudásukat? — Ehhez nagyon jó táptalajt biztosít a minden év nyarán megrendezett egyhetes cigánytánc-tábor, melyet a Kisebbségi Hivatal és a Magyar Művelődési Központ támogat. Itt aztán nemcsak az új számokat gyakorolhatják be az együttesek, hanem a kölcsönös tapasztalatcserével segíteni tudják egymás munkáját is. A tavalyi Ki mit tud? alatt, gondolom, sokan drukkoltak a táncos lábú Balázs Richárdnak, aki, beváltva a hozzá fűzött reményeket, megnyerte a gálát. A 18 esztendős fiatalemberrel a cigány táncegyüttesek nagykállói műsorán találkoztunk, ahol nem a színpadon, hanem a zsűri asztalánál foglalt helyet. —Mi történt veled a Ki mit tud óta? — A verseny után tettem egy csodálatos utazást Thaiföldön, aztán a rövidke pihenő befejeztével folytattam a tanulást és a táncolást. — Ne legyél azért ennyire szerény. Megbízható forrásból tudom, hogy igencsak jól kezdődött számodra ez az év. — Részt vettem az országos szólótáncversenyen, ahol a január 14-i döntőben elnyertem az Aranysarkan- tyú-díjat. — Mióta táncolsz? — Egészen kisgyerek korom óta. Apám is táncolt, így én szinte már ebben nőttem fel. Tíz éven át roptam az Igrice Táncegyüttesnél, majd onnan három évvel ezelőtt átkerültem a Nyírség Táncegyütteshez. — Szerinted meddig csinálhatja ezt az ember? — Mármint a táncolást? Színpadi megkötés szerint úgy 35 éves korig, de aztán sem kell teljesen elszakadni ettől a műfajtól. Koreográfusként például remekül lehet érvényesülni. — Neked mik a terveid? — Érettségi után szeretnék felvételizni a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemre, hogy néprajzkutató lehessek. Érdekel ez a szak, mert szeretném majd továbbvinni azt, amit most az édesapám csinál. — Ha kívánhatnál valamit, mi lenne az? — Csak egy? Nem lehetne ez egyszer több? Szeretnék boldogságot, szerencsét, diplomát... Tudod, mi a legnagyobb álmom? Jó lenne elnyerni a Néptánc Ifjú Mestere címet, és örök Aranysarkantyúsnak maradni. S. T. Film-Odüsszeia Megnyitották a belgrádi fesztivált Szombat este a Megszámolt napok (Días contados) című spanyol film bemutatójával Belgrádban megkezdődött a FEST '95 elnevezésű nemzetközi filmfesztivál. A február 5-ig tartó seregszemlén ötvenöt külföldi és jugoszláv filmet mutatnak be, s a meghívott vendégek között van Nyikita Mihalkov és Klaus Maria Brandauer is. Az első FEST-et 23 évvel ezelőtt rendezték meg, s azóta — kivéve az elmúlt két évet — minden évben sor kerül a nagyszabású fesztiválra. Az idén egyebek mellett spanyol, kínai, amerikai, brit, francia, görög, cseh, német és osztrák filmek szerepelnek a programban. A Sava-központ nagytermében tartott megnyitón Nebojsa Popov, Belgrád főpolgármestere, valamint Emir Kusturica mondott beszédet. A neves filmrendező hangsúlyozta: a filmfesztiválon igyekeznek egyensúlyt teremteni a szórakoztató- és művész filmek között. — Nem akarjuk, hogy a FEST unalmas legyen, de azt sem, hogy csak kommersz filmek legyenek a műsoron. A fesztivál célja, hogy bemutassa mindazt, ami érdekes s értékes, hogy megkezdődhessen az újabb film-Odüsszeia — mondta Kusturica, arra utalva, hogy az első FEST-en, 1971-ben bemutatták a 2001. Űrodüsszeia című filmet is. És a nyertes... Átadták Nyílt vitában döntöttek—a hagyományoknak megfelelően—az idén is a film- és tévékritikusok az előző évben bemutatott produkciókban nyújtott legjobb művészi teljesítményeknek járó díjuk odaítéléséről. Olyan művek kerültek tehát a vitában a közös ítészi értékelés mérlegébe, amelyekről a résztvevők többsége megírta már lapjában a személyes véleményét. A nézetek megütközése így nyílt kártyákkal folyt, egészséges hajlandósággal mások álláspontjának megértésére, azaz olyasmivel, amit általában kompromisszumkészségnek neveznek. Egyetértettünk például abban, hogy az év filmtermésének kiemelkedő, hazai és nemzetközi díjakkal már jócskán elismert darabja Szász János rendező Woyzeck című nagy hatású műve. Anélkül, hogy e film jelentőségét bármelyikünk is vitatta volna, a teljes mezőny összképének ismeretében valósabbnak és igazságosabbnak tartottuk más, arra érdemes filmek fölzárkóztatását a méltán reflektor- fénybe került Woyzeck mellé. Ezért szavaztunk a díjak sorában első helyet az Utrius című filmnek, amely elsőrendűen reprezentálja a mai magyar filmművészet egyik meghatározó alkotó egyéniségének, Grunwalsky Ferencnek komplex — tehát rendezőszínészvezetői, operatőri, forgatókönyvírói — képességét. Ez a megegyezés nem az első körben született meg. Ebben a szavazási fázisban ugyanis még az első helyre jelöltek közt szerepeltek — kinek-ki- nek eleinte makacsul képviselt javaslata alapján — Tarr Béla: Sátántangó, Enyedi Ildikó : A bűvös vadász, Erdőss Pál: Fényérzékeny történet, Tóth Tamás: Vasisten gyermekei című filmje is, mint az év, különböző művészi erényeik alapján, figyelemre méltó alkotásai. A mindenkori kritikusi díjodaítélésnél fontos vizsgálódási feladat a hazai filmművészetben jelentkező új tehetségek, csírázó tendenciák fölismerése és honorálása. Idén az elsőfilmes rendezőt megillető díj Szederkényi Júliáé Paramicha, vagy Glonol, az a kritikusok díjait emlékező című filmjéért. Ehelyütt említeném meg azt a vitatémát, hogy vajon a már több filmet produkáló rendező esetében a megítélés tárgyát képezze-e az előző teljesítményeihez való viszonyítás mércéje, mint díjazási kritérium. Abban maradtunk, hogy minden film önmagában értékelendő, nem pedig az előre- vagy visszalépés firtatásával. Elsőfilmes esetében ez a kérdés föl sem merülhet, s marad a többi elsőfilmessel történő összemérés felelőssége a kritikusi grémium számára. Hosszú időn át külön „összeülés” kellett a mozifilmek és a tévéfilmek díjazására. Ma már ezt együltünkben elvégezhetjük, hiszen a filmek jó részét illetően szinte eldönthetetlen, hogy melyik kategóriába soroljuk a kettő közül a Száműzöttek című filmet, Gyöngyössy Imre, Kabay Barna, Petényi Katalin művét választottuk díjra érdemesnek. Fájdalmas, hogy Göngyössy az elismerést nem érhette meg, nemrég, viszonylag fiatalon elhúnyt. Újra bebizonyosodott, hogy az úgynevezett magyar operatőri iskola, amelynek atyja Illés György, most is, mint évtizedek óta mindig, az izmos tehetségek sorát neveli föl. Ez a magyarázata, hogy Máthé Tibor és Medvigy Gábor múlt évi munkássága között nem tudtunk jó lelkiismerettel választani. Mindketten díjban részesültek. A színészi díjak különlegessége, hogy Herskó János kiváló karakteralakítását kezdetben a legjobb női alakítás körébe soroltuk, lévén, hogy női szerepet játszott Szőke András: Kiss Vakond című filmjében. Komoly rendező-főiskolai tanár létére. Ám végül is a színésznői díjat Csomós Marinak, a férfi színészi díjat Kovács Lajosnak ítéltük. Sas György A MUOSZ Film- és Tévékritikusi Szakosztályának B. Nagy László-díja (1994. évi filmbemutatók) A legjobb film díját kapta: Grunwalszky Ferenc az Utrius című játékfilmért; A legjobb első film díját kapta: Szederkényi Júlia a Paramicha című játékfilmért; A legjobb forgatóköny díját kapta: Krasznahorkai László és Tarr Béla a Sátántangó című játékfilmért; A legjobb operatőr díját kapta: Máthé Tibor a Woyzeck és a Bűvös vadász című játékfilmek fényképezéséért; A legjobb operatőr díját kapta: Medvigy Gábor a Sátántangó című játékfilm fényképezéséért; A legjobb zeneszerző díját kapta: Melis László A színésznő és a halál című dokumentumfilm és más filmek zenéjéért; A legjobb dokumentumfilm díját kapta: Dettre Gábor A színésznő és a halál című filmért; A legjobb tévéfilm díját kapta: Gyöngyössy Imre, Kabay Barna és Perényi Katalin a Száműzöttek című tévéjátékért; A film- és tévékritikusok különdíját kapta: Gödrös Firgyes és dr. Horváth Putyi a Priváthorvát és Wolframbarát című játékfilmért; A legjobb férfialakítás fíját kapta: Kovács Lajos a Woyzeck című játékfilmben nyújtott alakításáért; A legjobb női alakítás díját kapta: Csomós Mari a Változó felhőzet című tévéjátékban nyújtott alakításáért; A legjobb karakterszínész díját kapta: Herskó János a Kiss Vakond című játékfilmben nyújtott alakításáért. A zöldkártyás tanfolyamtól a világhírű együttesig Művelődés az alvégen A magyar kultúra napja jegyében tettünk látogatást a megyeszékhely egyik művelődési házában, közismert nevén: az Alvégesiben. Noha a névadója nemrégiben történt, maga az intézmény nem újkeletű. Jámbor István, a művelődési ház igazgatója nem kis büszkeséggel vezet minket körbe. A volt irodarészről a nagyterem javára mondtak le, e térnyeréssel lényegesen jobb körülményeket tudnak különböző csoportok, rendezvények számára biztosítani. S hogy milyen csoportoknak? Meglehetősen széles a skála — mondja —, talán úgy lehetne összefoglalni, hogy a zöldkártyás növényvédő tanfolyamtól kezdve a világ számos színpadát megjárt Nyírség Táncegyüttesig. Kiemelten foglalkoznak a népi kultúra ápolásával, első helyen a Nyírség Táncegyüttest említi, amely három táncközösséget fog egybe: a kétszeres Ki mit tud?- győztes Nyírség Táncegyüttest, a Margaréta Tánccsoportot, valamint a legkisebb táncospalántákból álló Babszem-csoportot. A közeli Benczúr Gyula Általános Iskola kisdiákjai is a művelődési ház parkettjén tanulják meg a néptánc lépéseit tanárnőjük irányításával, aki egyben az együttes tagja is. Ugyancsak a népi kultúra megőrzésére szerveződött az Alvégesi Nyugdíjasok Népdalköre. A nyugdíjasklub programjai széles körűek, nagy érdeklődéssel kísért társas összejövetelek, sokszor kirándulásokat is beiktatnak. Legutóbb dr. Margócsy József nyugalmazott főiskolai főigazgatót látták vendégül. Nagyon sikeres vállalkozás a népfőiskola, amely három szekcióban működik: nyugdíjasok népfőiskolája, népművészeti népfőiskola, természet- gyógyászati népfőiskola. A művelődési ház adott otthont a MÁV hasonló intézményéből „száműzött” Ritmo Sportklub táncosainak. A volt próbatermük helyén ugyanis billiárdszalont nyitottak. A hírnevet szerzett Nyírség Táncegyüttes is ugyanazon „cipőben avagy csizmában járt”, amikor a volt KISZÖV- klubkönyvtárból kiebrudalták őket. (Jelenleg egy kft. bérli az épületet, használt bicikliket árusítva). Az Alvégesi Művelődési Ház ezeket a sikeres együtteseket befogadta, megszüntetve ezzel hontalanságukat. A közeljövőben indítanak társastánctanfolyamot a művelődési házban, ahová bárkit szívesen várnak. Mintegy évtizede balettiskola is működik Feketéné Kun Ildikó balettmester vezetésével. Az ismert Prima- vera Balettegyüttes tagjainak jelentős része korábban itt tanulta meg a kezdő lépéseket. Számtalan közhasznú tanfolyamot szerveznek, így például a virágkötészetit, növényvédelmit, stb. Természetesen nem hiányoznak a nyelvtanfolyamok sem, az anogl és német nyelvet sajátíthatják el alap- és középhaladó szinten. Gonddal válogatott videotéka áll rendelkezésre, csekély kölcsönzési díj fejében. A főként művészfilmekből álló választékot tovább kívánják bővíteni. Az intézmény működtetése szempontjából elengedhetetlenül szükséges a különböző helyiségek esetenkénti bérbe adása. Jó adottságai miatt a házban számtalan lakodalmat tartottak. Jámbor István igazgató hívta életre és szervezi a „Színház és művelődési házak napja” címet viselő rendezvényt, amely a Nyírségi Ősz egyik kiemelkedő eseményének számít. A Nyíregyházán működő művészeti együttesek mutatkoznak be a Városháza előtt emelt színpadon. A legutóbbi nézőszámot minegy húszezerre becsülték. A magyar kultúra napján Jámbor István igazgató így köszönt el tőlünk: — Munkakörünkből, hivatásunkból adódóan a tágabb értelemben vett kultúra közvetítését kell végeznünk, s ezt csakis azon a szinten tudom elképzelni, amelyet úgy hívnak: tudás, erkölcs, szolgálat. Szolgálat a kultúráért, amely az ember életét szebbé, jobbá, tartalmasabbá teszi, illetve teheti. (lefler)
