Új Kelet, 1995. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-06 / 31. szám

UJ KELET 1995. február 6., hétfő Térségfejlesztés nyugati tapasztalatokkal Több támogatás kell Az Új Kelet már korábban tájékoz­tatta olvasóit, hogy a nemrégiben megalakult Első Nyírségi Fejleszté­si Társaság nagyszabású terveket fontolgat. A társasághoz tartozó tíz településen vállakozói parkokat és egy biodízel üzemet is szeretnének megépíteni. Elképzeléseik megvaló­sításához a településeken igyekeznek társakat, partnereket keresni, és a beruházások megindításához pénz után is járnak. Ez azonban mind ke­vés, a munkához tudás és tapaszta­lat is szükségeltetik. — Az Európai Unió kistérségek egymás közötti együttműködési programjának keretében egyhetes nyugat-európai tanulmányúiról ér­keztem haza — tájékoztatott Szíj­ártó Ist\’án, a társaság munkatársa. Az országból tizenheten vettünk részt Franciaországban, Portugá- liban és Spanyolországban a PHA­RE budapesti irodája által támoga­tott tapasztalatcserén. A hat nap alatt a — Nyugat-Európában már nagy hagyományú és bevált - tele­pülések közötti együttműködést ta­nulmányoztuk. Franciaországban található Európában a legtöbb te­lepülés (nagy részük kis lélekszá­mú ), így érthető, hogy náluk rég­óta és széles skálán mozog a köz­ségek és városok közös elképzelé­seinek megvalósítása. Ok is saját, központi pénzeket és az Európai Unió támogatását (ami általában a teljes összeg fele) használják fel a beruházásokra. Alatlában nyolc-tíz település szövetkezik egy-egy fej­lesztés megvalósítására. A közös munka gyümölcseit is megnéztük: így iskolát, nyugdíjasházat, szenny­víztisztítót, egy turisztikailag fon­tos pihenőközpontot és egy vállal­kozói parkot. Vendéglátóink segít­ségével — előadások, konzultáci­ók során —- nyomon kísérhettük a projekteket az ötlettől a megvaló­sításig. A portugáliai Casteló Brancó vállalkozásélénkítő' központ — Portugália gazdasága hazán­kéra hasonlít... — Valóban, és nemcsak a gaz­dasági szint emlékeztet a magyar­ra, hanem az országban hasonló fej­lettségi különbség tapasztalható a keleti és a nyugati országrész kö­zött. Igen komoly erőfeszítéseket tesznek — a helyi gazdasági lehe­tőségek és az Európai Unió pénzé­nek felhasználásával —, hogy a keleti részek gazdaságát élénkítsék, az elvándorlást megállítsák. A mezőgazdaságot próbálják tovább­fejleszteni, valamint a portugál— spanyol határ két oldalán elhelyez­kedő települések vállakozóit támo­gatják egy-egy közös munkában. Bemutattak egy vállakozói közpon­tot — hasonlít a nyíregyházi inku­bátorházhoz —, ahol a vállakozók minden segítséget megkapnak az indulástól kezdve az üzleti tervek elkészítésen keresztül az adóbeval­lás elkészítéséig. A Spanyolország­ban tapasztaltak nagy segítséget jelenthetnek megyénknek. A mező- gazdaságot és a falusi turizmust fejlesztették a kistelepüléseken. — Mit profitál ebből a megye, illetve az Első Nyírségi Fejlesztési Társaság? — Először is irigykedünk, hiszen ha az Európai Unió tagjai lennénk, jóval komolyabb támogatás jutna az országnak és elmaradott me­gyénknek. Portugáliában egy há­romezer lakosú kisközségnek az éves költségvetése átszámítva egy- milliárd(!) forint, amiben jelentős tétel az EU támogatása. Vélemé­nyem szerint Magyarország gazda­sági, turisztikai és földrajzi helyzete megérdemelné a Nyugatnak hazánk nagyobb volumenű támogatását. A tapasztaltakat még most dolgozzuk fel, és elképzeléseinkben — vállal­kozói parkok, mezőgazdasági fel­dolgozóüzem — a helyi adottságo­kat figyelembe véve igyekszünk azokat hasznosítani. KvZ Fát ültettek Kisvárdán Keretet adnak a munkájuknak Fél éve, hogy új tulajdonosa van a kisvárdai Blondel Kft.-nek. Ez már elegendő idő akár arra is, hogy mér­leget készítsenek az eltelt időszakról. Valami effélére kértem Tóth Sándor igazgató urat. — A történet nem ilyen egyszerű — mondta az igazgató úr. folyama­tos megújulásban van része a gyár­nak hetvenhármas megalakulásától. Jómagam hetvennyolctól vagyok első számú vezető, tehát hozzátehetnénk viccesen, az üzem állandóan megújul, csak az igazgatója a régi. — Mielőtt ezt részletezné, árulja el, mit jelent a cég neve? — Tizennyolcadik századi belső- építész — ha szabad abban a korban már ezt a tevékenységet említeni —, asztalos volt a francia Jean Blondel. O forradalmasította a belsőépítésze­tet, a képkeretgyártást azzal, hogy a manuális tevékenységet csökkentet­te, és a kivitelezésben egyszerűbb for­mákat alkalmazott. — Mi a köze Blondel úrnak Kisvár- dához? — Az égvilágon semmi! Viszont nekünk is az a fő profilunk, ami a francia úrnak, vagyis képkeretet és belsőépítészeti termékeket gyártunk elsősorban. — Gondolom az „elsősorban” azt jelenti, hogy mást is. — Akkor most térek vissza a meg­újulásra vonatkozó előző kérdésére, mert így válaszolom meg ezt az állí­tását is. Hetvenháromtól kilencvenig az Elektroa­kusztikai Gyár egysége voltunk. Ebben az idő­szakban döntő hányadban szovjet piacra gyártottunk hangfalakat, hangsugár­zókat, elektroakusztikai berendezéseket. Közben elenyésző százalékban készítettünk már ekkor is képkereteket, és fatömeg-' cikk-ipari termékeket. Te­gyük hozzá, hogy szeren­csénkre. — Ez mit jelent ponto­sabban? — Azt, hogy amikor a szovjet piac összeomlott, a törzsgyárunk is nehéz helyzetbe került, és mint egyszemélyes kft. ala­kította át gyárunkat, viszonylag ha­mar, így nagyobb megrázkódtatás nélkül tudtunk termékszerkezetet vál­tani, és a mai nevünket felvenni. — Ez a név azért nem olyan fontos. — Természetesen nem ez a meg­határozó, csak mint érdekességet említettem. A lényeg az, hogy kilenc­ven és kilencvennégy között fizető- képességünket megtartottuk, hitel­mentesen gazdálkodtunk, tartozás Blondel bútorok nélkül zártuk ezt az időszakot. Ezt úgy tudtuk elérni, hogy termékeink jelentős százalékát ebben a periódus­ban megújítottuk. Még kisebb mér­tékben a gyár korszerűsítésére is volt lehetőségünk. Üzemünk azóta is kon­szolidált körülmények között dolgo­zik, korrekt és megbízható partneri viszonyra törekszik. — Az említett megújulást részletez­né? — A már korábban is végzett kép­keretgyártás klasszikusabb, dúsan dí­szített változatát fejlesztettük ki, mert ennek van a reneszánsza. Univerzáli­sabb, egyszerűbb vonalvezetésű iro­dabútorokat, kiegészítőbútorokat, hat­ás tizenkét személyes ebédlőasztalo­kat, rusztikus tálalókat, egyedi kivi­telű nyílászárókat gyártunk. Össze­gezve azt mondhatom, hogy a temp­lomtól a presszóig minden épületet berendezhetnek a bútorainkkal. — Mit szól ehhez az új tulajdonos, mert eddig még nem árulta el, hogy tulajdonképpen ki az. — A Dunaholding Rt. az új tulaj­donosa kilencvennégy július elsejétől f otó: ABA a Blondel Kft.-nek, százszázalékos részesedéssel. A részvénytársaság a vásárlást hosszú távú befektetésnek tekinti. Ezzel egy fát, méghozzá diófát ülte­tett Kisvárdán, mert ebben az iparág­ban idő kell a piac teljes felfuttatásá­hoz. — Milyen most az Önök piaci hely­zete? — A termékeink nyolcvanöt szá­zalékát belföldön értékesítjük. A fennmaradó tizenöt százalékot expor­táljuk, ami elsősorban a képkeretek kivitelét jelenti. Hadd tegyem azon­ban hozzá, hogy nálunk igen nagy a dolgozók kreativitása. Az önálló kép­zelet kibontakoztatására elsősorban a klülönböző kiegészítőbútorok készí­tése esetében van lehetőség, mert itt van igény a fafaragással készített egyedi darabokra. A kérdésére még konkrétabban válaszolva, megemlí­tem, hogy a Nemzeti Múzeum felújí­tásában is részt veszünk, ami nem kis elismerés egy megyénkbeli vállalat­nak. Ezzel kapcsolatban jelenleg a re­ferenciamunkák elkészítésénél tar­tunk. — Dicsérő hangon beszélt a dolgo­zók alkotókészségéről, képességeiről. Ilyen munkásháttérrel nem lett volna hasznos, ha a dolgozók veszik meg a gyárat? — Erre a privatizációra nem kerül­hetett sor, bár szóba került mint lehe­tőség. Háromszázról szárharmincra csökkent a munkások száma az elmúlt években, és a mostani létszámmal, az emberek anyagi helyzetével, nem volt lehetőség a százmilliós érték munka- vállalói részprivatizációjára. A jelen­legi körülmények között azonban ez a megoldás sem hátrányos az itt dol­gozók számára. ABA Munka a futószalagon Nekünk példát kell adni Négy esztendő védettség Születése után a kisbaba védelemre, gondoskodásra szorul. Néhányukat még üvegbúra alá helyezik, hogy fo­kozottabban védjék őket a környezeti ártalmaktól. A szakemberek nagy hangsúlyt fektetnek megerősítésükre, ellenállóképességük növelésére. A kezdő vállalkozóknak, vállalkozások­nak is segítségre van szükségük. A Vállalkozói Inkubátorház és Innováci­ós Központ célja, hogy „inkubálja” az induló cégeket. — Milyen szolgáltatásokat ajánla­nak az Önökhöz forduló vállalkozók­nak? — kérdeztük Zsukk Istvánt, a ház igazgatóját. — Tanácsokat adunk, piaci és üzleti információkat, hitellehetőségeket köz­vetítünk. Lehetőséget adunk önálló helyiségek bérlésére a központon be­lül. Biztosítunk telefaxot, sokszorosí­tási lehetőséget, postázó, üzenetközve­títő, titkárnői, gépírói, gazdasági, ipar­jogi, hitelügyi, szaktanácsadói szolgál­tatást. —Bárki bérelhet itt irodát, műhelyt? — Kiadható irodáink mennyisége véges, a vállalkozók pályáznak a bér­letekre. Az elbírálásnál főként a vál­lalkozás életképességét, a piacképes öt­letet értékeljük. Az itt működő vállal­kozók igénybe vehetik egymás szol­gáltatásait is. Gondolok például a nyomdai tevékenységgel, könyvelés­sel, adótanácsadással foglalkozókra. Célunk, hogy vállalkozásbarát kör­nyezetet hozzunk létre viselkedési kul­túránkkal, szolgáltatásaink színvonalá­val, amellyel példát kell mutatni. Mi segítjük a kezdő vállalkozókat, de nem helyettük elvégzett munkával vagy in­gyenes szolgáltatással. Meg kell Szok­niuk, hogy mindenért keményen fizet­ni kell. Kedvezményeket persze adunk, ezért inkubátorház a nevünk. Az iro­dák, helyiségek bérleti díja 5000 forint négyzetméterenként, ebből kezdetben 25 százalékot engedünk el, de a ked­vezményt fokozatosan csökkentjük. — Meddig dolgozhatnak az inkubá­torház irodáiban, műhelyeiben a vál­lalkozók? — Általában négy évig. Ennyi idő alatt döntés elé kerül minden „lakó”. Fel kell mérniük, hogyan haladjanak tovább. Ha változatlan marad a vállal­kozás, akkor stabilizálni kell, elő­fordulhat, hogy a cég „kinövi” magát, akkor bővítésre van szükség, de né­hány esetben a felszámolással is szem­be kell nézni. — Tudomásom szerint egy év múlva már kirepül az első fecske a fészekből. Mi lesz velük azután? — A döntés a vállalkozó kezében van, de szeretnénk alternatív lehe­tőséget kínálni. Nem akarjuk az utcára rakni őket, de az természetes, hogy át kell adni a helyet az újabb kezdőknek, hisz nekünk őket kell segíteni. Remél­jük, hogy a mostaniak megerősödve kerülnek ki tőlünk. Köteles Gyulával, a Nyíregyháza Vállalkozókért Alapítvány projektme­nedzserével programot dolgoztunk ki egy ipari park létrehozására, amely olyan lenne, mint egy felnagyított in­kubátorház, de nem iparosok utcája. Itt mindenki a saját tulajdonú irodájában, műhelyében dolgozhatna. Szolgáltatá­sainkat ott is igénybe vehetnék, ame­lyek olcsóbbak, korszerűbbek, mint máshol. Szeretnénk elérni, hogy a felnőtt, megerősödött vállalkozások mecénásaik legyenek az újonnan ala­kulóknak. —Milyen segítséget nyújtanak azok­nak, akik a pályázatuk alapján nem kerültek be az inkubátorház belső vé­delmi zónájába? — Az hamar kiderült, hogy sokkal több irodára van igény, mint amennyit biztosítani tudunk. Van egy mene­dzserirodánk, tele íróasztalokkal, eze­ket is igénybe lehet venni 5000 forin­tért és az ehhez tartozó általános for­galmi adóért. Előnye ennek a formá­nak, hogy a vállalkozónak nem kell ál­landóan itt tartózkodnia. Az iroda kel­lemes hangú titkárnője felveszi és jegy­zi az üzeneteket, a vállalkozónak csak válaszolnia kell. Biztosítjuk, hogy te­lefaxon, telefonon elérhetők legyenek. Ez a forma akkor is megfelelő, ha az illető még nem kötelezte el magát tel­jesen a vállalkozásának, vagy abban az esetben, ha olyan dologgal foglalko­zik, ami nem igényel egy teljes irodát. Fontos megjegyezni, hogy azokat a vállalkozókat, akiknek nem piacképes az ötlete, vagy nem rendelkeznek elég befektetendő tőkével inkább lebeszél­jük. Aki a segítségünket kéri, még nem biztos, hogy sikeres lesz, de az tény, hogy nagyobb perspektívával, jobb ki­látásokkal indul. A születő cégeknek „zöldfülű” korukban mi tanítjuk meg, hogyan kell egy üzleti levelet megírni, névjegykártyát készíteni. Mire felnő­nek, kikerülnek a központból, megerő­södnek, mint azok a gyerekek, akiket az inkubátorból vesznek ki. (Az inkubátorház „lakóinak” névso­ra a lap 7. oldalán található.) Kozma Ibolya

Next

/
Oldalképek
Tartalom