Új Kelet, 1995. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1995-02-04 / 30. szám
UJ KELET 11 1 HÉTVÉGE 1995. február 4., szombat 7 Ó! Hát csak én vagyok itt ilyen aprócska? — a 7 hónapos kislányt Asztalos Dorinának hívják Továbbra is várjuk a gyermekfotókat. Címünk: 4400 Nyíregyháza, Tüzér u. 2. V€fi€KSnFfeK SL? Jb&tÚTI ELEMÓZSIA Ha ebben a hidegben te magad nem is, Barbie babáid biztos szívesen piknikezné- nek egyet. Éhes gyomorral azonban még jókedvűnek lenni sem könnyű. Készíts hát nekik egy kis úti elemózsiát. Hogy mire is lesz szükséged? Sós tésztagyurmára, késre, ollóra, szívószálra, festékre, filctollakra, tojásmázra, papír kéztörlőre. Csinálj először egy kis tésztában sült húst. Ehhez gyúrj kis hengereket, majd végeiket szúrd meg szívószállal. A kapott kis mélyedést fesd be barnára, mintha a töltelék látszana ki. Késsel vagdosd be a hengerek tetejét. Vond be mázzal és süsd ki. Egy-egy séta után biztosan jól esne a babáknak néhány szendvics. A gyurmát nyújtsd ki egy centiméter vastagra. Késsel vágj ki egy négyszöget, és ezt oszd el átlósan háromszögekké. Válaszd el egymástól a négy háromszöget és süsd ki őket. Ha kihűltek, filctollal rajzolhatsz rájuk tölteléket. A sajt szinte elengedhetetlen tartozéka a pikniknek. Lapíts el egy golyót, hogy korongot kapj. Vágj ki belőle egy-két cikket. Ha elkészültél az ennivalóval, lássuk, mire van még szükség a piknikhez. A fedeles kosarat tojástartó helyettesítheti. A ceruza hegyével fúrj lyukat a kartonpapírba, és fűzz át rajta egy szalagot. A tányérok gyurmából készülnek, a poharakat fogkrémes kupak pótolja. Papír kéztörlőből vágj ki térítőt és apró szalvétákat. Február a diszkesekben Központi fűtéses otthonunkban már alig tudjuk elképzelni, hogy elődeink mennyire örültek, amikor a már magasan járó nap langymelege élesztgetni kezdte a természetet. Meleg, napos időben remek alkalom nyílik arra, hogy kerítéseinket rendbe tegyük, esetleg átfessük. Ha rózsáink már több mint 10 évesek, gyengébben fejlődnek, s itt- ott egy-egy tő ki is pusztul. Ilyen esetekben legjobb, ha talajcsere után új töveket ültetünk. Februárban még van rá elég időnk, hogy a talajt 40 cm mélyen kitermeljük, és a helyébe jó minőségű, friss földkeveréket terítsünk, majd ide telepítsük az új töveket. Azonban más megoldást is választhatunk. Ha az eredeti talajba 2-3 éven át körömvirágot ültetünk, az megfelelőképpen regenerálja a talajt. Jegyezzük meg, hol olvadt el leghamarabb a hó. és ősszel ide ültessük a hóvirág- és sáfrányhagymát. Az ősszel telepített évelőket vizsgáljuk meg. Amennyiben a fagy hatására kiemelkedtek a földből, nyomjuk őket vissza, mert különben könnyen kiszáradnak. Egészséges táplálkozás Az ételben található tápanyagok egyrészt a test felépítéséhez és fenntartásához szükségesek, másrészt energiaforrásként szolgálnak. Az energia termeléséhez fehérjék, szénhidrátok és zsírok, a test felépítéséhez fehérjék és ásványi anyagok kellenek. Az emberi test energia- szükségletének mértékegysége a kalória, a joule. A napi táplálékkal annyi kalóriát kell megennünk, mint amennyit egy nap alatt felhasználunk. A kalóriaszükséglet függ az életkortól, nemtől, testsúlytól, magasságtól éppúgy, mint az életkörülményektől és az életmódtól. A napi kalóriaszükséglet átlagértékei a következők. férfiak: 2700-3000, nők: 2200-2500, növésben lévő fiúk: 2800-3000, növésben lévő lányok: 2300, gyerekek kortól függ.: 1200-2500. csecsemők: 800. Annak azonban, aki betartja a következő szabályokat, nem kell számolnia a kalóriákat. Alapszabály: a napi kalóriaszükséglet 10 százalékát fehérje formájában vegyük magunkhoz. A fehérjék aminosavakból állnak. Az aminosavak a test építőkockái. Az állati fehérjék kiegyensúlyozott arányban tartalmazzák az összes fontos aminosavat. Az egészséges táplálkozás elősegíti az emésztőrendszer működését, csökkenti a meszesedés lehetőségét, és jobb közérzetet biztosít. Egy egészséges ember napi tápanyagfelvételét 40-45 százalékban szénhidrát teszi ki, amelynek legfeljebb 15 százaléka lehet cukor. Az olyan szénhidráttartalmú élelmiszerek, mint például a teljes értékű müzli, friss zöldség és gyümölcs ballasztanyagokat is tartalmaznak. Az emésztőrendszer normális működéséhez ezek az anyagok elengedhetetlenek, mert megakadályozzák az emésztési zavarok és az ezzel összefüggő betegségek kialakulását. A ballasztanyagok mennyiségét növelhetjük, ha teljes kiőrlésű lisztből készült kenyeret eszünk, mert abban legalább háromszor annyi a rostanyag, mint a fehér kenyérben. Kerüljük azonban az „üres” szénhidrátokat — csokoládés keksz, szalmaburgonya —, amelyekben nincsenek ballasztanyagok, és így ezek csak átmenetileg laktatnak. A zsírok egyrészt ízhordozók, másrészt elengedhetetlenül szükségesek a szervezet energia-ellátásához. A bőr alatti vékony zsírréteg védi ugyan a testet, de az ipari országokban — így nálunk is — az emberek kétszer annyi zsírt fogyasztanak, mint amennyi szükséges. A gyermekeknek, terhes vagy szoptató anyáknak, az idősebbeknek vagy betegségből lábadozóknak nagyobb a vitaminszükségletük. Mivel a különböző ásványok kiegészítik egymást, fontos, hogy ezeket a megfelelő összetételben vegyük magunkhoz. Főzés közben azonban a vitaminok megsemmisülnek. A vízben oldódó vitaminokat, pédlául a C-vitamint a hő, a B-vitamint a fény pusztítja el. Az A, D és E-vita- min nem oldódik vízben, és főzéskor sem semmisül meg. A sokoldalú, változatos táplálkozás az egészséges, mert ezáltal a szervezet minden szükséges anyaghoz hozzájut. Reggelire együnk minél több fehérjét, ami segíti a tápanyagok beépülését szervezetünkbe. A megfelelő tápanyagból összeállított reggeli egész napra biztosítja jó közérzetünket, enegria-ellátásunkat, koncentrálóképességünket. Kezdjük a napot gyümölccsel vagy gyümölcslével. Főétkezésnél az lenne az ideális, ha mindig ennénk valamilyen zöldséget, mert ballasztanyagokat és vitaminokat tartalmaz. A halban nagyon sok a fehérje, és hús helyett fogyasztható. Ha áttérünk a zsírszegény, de ballasztanyagokban gazdag táplálkozásra, igyunk sok vizet, hogy az emésztést elősegítsük. Gondolom tudják, hogy a kávé izgató koffeineket tartalmaz, ami kis mennyiségben a teában is megtalálható. Igyunk inkább zöld teát, gyógynövényteát és malátakávét. Nagyapa meséiből Az ördögűző katona H ol volt, hol nem volt, volt egyszer egy katona, akit a szülőföldjéről egy messzi városba vittek el szolgálni. Mikor aztán a hét évet leszolgálta, megkapta az obsitot, meg valami kevés pénzt is, s elindult a hazájába. A pénze egyre fogyott, így aztán már nem a fogadókba tért be éjszakára, hanem valamelyik falusi bíró vagy gazda házába zörgetett be éjszakai szállást kérve. Hol adtak jó szívvel a katonának, hol pedig elküldték azzal, hogy kívül tágasabb, így mendegélve érkezett meg az egyik faluba, ahol a bíró házába szintén bekopogtatott, szállást kért, s adtak azok szívesen, de mondták, hogy csak az első házban tudna neki helyet adni, mivel azt nem lakják. Oda ugyanis éjjelente az ördögök járnak, ezért nem tudnak ők ott lakni. Ám ha a katona nem fél, szállásolhat ott, ameddig csak akar. A katona pedig nem félt. Mivel fáradt volt a sok gyaloglástól, hamar elaludt. Arra ébredt, hogy nagy csörömpölés, dobogás van a szobában. Ám még alig nyitotta ki a szemét, az ördögök már rajta voltak, s elkezdték dögönyözni. Reggelre aztán minden része sajgott, s bosszút fogadott az ördögök ellen. Megegyezett a bíróval, hogy ő bizony elűzi onnan az ördögöket, aki még a szemrevaló lánya kezét is odaígérte, csakhogy szabaduljon az ördögöktől. A katona este a ruháját úgy tette az ágyra, mintha aludna ott valaki. O pedig egy teknőt keresett, s a bajonéttal a kezében az alá bújt. Éjféltájban nagy dübörgéssel megérkeztek az ördögök, s a katona ruháját kezdték el püfölni, aki csak annyit mondott, hogy hagyják őt aludni. A meglepődött ördögöket aztán a bajonettel kezdte el szurkálni, majd azt mondta nekik: „hajde mu!” — „Muu- mu-mu!” — kiáltották, s fogták menekülésre a dolgot, hiszen ördögi nyelven szólt hozzájuk az obsitos katona. Ok pedig azt hitték, hogy egy tőlük hatalmasabb, nagyobb ördög lakik már a bíró házában. A katona pedig végleg beköltö zött az ördögmentes lakásba. Feleségül vette a bíró lányát, és máig is élnek, ha meg nem haltak. Budaházi István „Az neked nehezen fog menni, drágám. Csak még egyetlen szálat Háborgó lelkiismeretem végre győzedelmeskedett rajtam, amikor legutóbb cigarettát vásároltam, és a dobozon szembetűnt a fogyasztói ára. Elhatározásomat, miszerint azonnali hatállyal leszokom a dohányzásról, mindjárt közöltem is a férjemmel, aki némi fenntartással fogadta a hírt: „Az neked nehezen fog menni, drágám.” Felháborodásom egetverő volt, hiszen én erős akaratú vagyok, pont én ne tudnék lemondani arról a büdös bagóról? Még ezzel az egy dobozzal elszívom, és kész. Az egy doboz cigaretta kerek két hétig tartott. Na igaz, hogy a csikkeket óvatosan nyomtam el, és egy szálat igyekeztem lehetőleg kétszer is felhasználni. Az utolsónál némi remegést tapasztaltam a gyufaszálban, de nem tulajdonítottam neki jelentőséget. Elfogyott hát a doboz cigi, utánpótlás nem lévén következhetett az erős akarat. Az első napon a munkahelyemen fanyalogva ittam a reggeli kávémat, és napközben többször is a számhoz emeltem a tollat. Az idegesség apró jeleire kollégáim figyeltek föl, de csupán szórakozottságomnak tudták be, amikor mindenáron az ajtó kilincs nélküli oldalán akartam bejutni az irodába. Délutánra már a portás bácsival is összevesztem, pedig ő aztán a légynek sem ártott soha. Hazafelé menet a buszon az ellenőrt csupán a gondviselés mentette meg tőlem, amikor munkáját végezvén a bérletemet merészelte kérni. Az óvodában a gyerekre fordítva adtam a kabátot, a lakásajtón pedig kulcs nélkül szerettem volna bejutni. Mire a férjem hazaért, az egész gardrób az előszoba közepén hevert. Eszelős tekintetem nem árulkodhatott józan észjárásról, amikor megkérdezte: — Te mit keresel olyan hevesen, drágám? — Csak egyetlen szál cigarettát, valamelyik dzseki vagy kabát zsebében. — Előbb talán vacsorát készítenél. Lesújtva kullogtam a konyhába, ahol furcsamód a szokásosnál több tányér tört össze, és a megszokottnál több ujjamat vágtam el krumpli- pucolás közben. A család laposkúszásban közlekedett körülöttem, megkíséreltek hozzájutni némi zsíros kenyérhez, látván hogy a vacsora kissé nehézkesen készül. A férjem szótlanul nézte hangtalan őrjöngésemet, de azt már ő sem tűrhette, amikor az odaégett rántásért is őt tettem felelőssé. Térült-fordult, és kisvártatva egy doboz cigarettával tért vissza, amit — remegő kezeimet látva — ő maga gyújtott meg nekem. — Tudod, szívem, ha ez az egy doboz cigaretta az ára a házasságunknak, hát csak nyugodtan füstölögjél. Én azért a jövő héten újra megpróbálom, csak még ezzel az egy dobozzal elszívom. F.S.E.
