Új Kelet, 1995. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-03 / 29. szám

ÚJ KELET

LABDARÚGÁS

1995. február 3., péntek

Tiszavasvári edzőtáborban

Szerdán pályára lépett a Tiszavasvári Alkaloida SE labdarúgócsapata is. Az NB Il-es szabolcsi gárda együttes ellenfele a szomszédvár, az egy osztállyal lejjebb szereplő Tiszaűjváros volt.

Tiszaújváros—Tiszavasvári 0:5 (0:2)

Tiszavasvári: Szabó (Varga) — Boros, Széki (Szűcs). Romanyenko — Havelant (Rása). Fecsku (Hegedűs), Szarka, Lente, Bohács — Erdei, Szurkos (Szilágyi). Edző: Szikszai Lajos.

Gól: Bohács 2, Havelant, Szilágyi, Rása.

Meglepően jól játszott a vendégcsapat, a hazaiakat nem engedte kibontakozni. Az új játékosok jó benyomást tettek a

szakvezetőkre. Pitács és Sinka sérülés miatt nem lépett pályára.

Pénteken délelőtt még hazai pályán edzenek egyet a vasvári fiúk, majd ebéd a gyárba, ám utánna indulás Hajdúszoboszlóra az egyhetes edzőtáborba. A csapat a Geoterm üdülőben üti fel a főhadiszállását. Feszített program vár a játékosokra, mert pénteken például rögtön a megérkezés után pályára lépnek a hazai csapat ellen. Szombaton Baktalórántháza, majd vasárnap délelőtt Püspökladány lesz az ellenfél. A keretből egyedül Riskó János nem tart a társaival, aki mint ismeretes hosszabb ideje sérült. (sz-a)

Megyei II. osztály

Középmezőnyben

Nyíribrony Encsencs

Az első csoport tizedik helyén végzett az őszi szezonban Nyíribrony együttese. A közép-szabolcsi I. osztály bajnokaként az idén felkerült gárda nem ragadtatta el szurkolóit gól- lövéseisel. Mindössze tizenötször vették be az ellenfelek kapuját. Döntetlenjeik és vereségeik száma megegyezik. Öt-öt alkalommal ikszeltek, illetve hajtottak fejet vetélytársaik tudása előtt. Csak három esetben hagyták el a pályát győztesen. A legnagyobb gólarányú győzelmet hazai környezetben érték el a kilencedik fordulóban Kótaj ellen. A nyíribronyi csapatnak a bajnokság eddig lejátszott mérkőzésein nyújtott teljesítményeit a község jegyzője, Bagoly Dániel elemez-te.

— Elégedettek a tizedik helyezéssel?

— Összességében igen, de hazai pályán bosszantó pontokat vesztettünk. Kikaptunk Tuzsértól, és döntetlent értünk el Ajak, Kálmánháza valamint Napkor ellen. Ha ezeket a meccseket hoztuk volna, akkor lényegesen előrébb állnánk a tabellán.

— A sereghajtó Zsurkkal szemben sem tudtak nyerni. A két csapat játékosállományát tekintve kötelező lett volna két vállra fektetni a vendéglátókat.

— Nem futballoztunk ezen a találkozón rosszul, de a külső körülmények nagyban befolyásolták az eredmény alakulását, csakúgy, mint a Nyírteleken lejátszott mérkőzésünkön, ahol 2-0 arányban maradtunk alul.

— Mennyire sújtották sérülések a gárdát?

— Sajnos, többen is sérültek meg annyira, hogy hosszabb-rövidebb ideig kidőltek a sorból. Nem számíthattunk Némethre, Zámborira és Ménes ikre sem. Utóbbi focistánk amolyan jolly joker típusú, minden poszton bevethető játékos. Kiváló teljesítményre képes csatárként és kapusként egyaránt. Érzékenyen érintette a kollektívát ezeknek a kulcsjátékosoknak a kiesése.

—Ki tudna valakit emelni az ibronyi üdvöskék közül?

— Nagy Attila mindenképpen dicséretet érdemel. Középhátvédünk hálóőrré lépett elő, miután első számú portásunk, Mencsik megsérült, s mondhatom, nem okozott csalódást, sőt, a csapat erőssége volt.

— Megfelelő az egyesület anyagi háttere?

— Úgy érzem, igen, bár a tavalyi egymillió forintos önkormányzati támogatás az idén csak nyolcszázezer lesz. Két fő szponzora is van a csapatnak. Balogh László és a Csorna és Társa Kft. kisebb-nagyobb összeggel patronálja őket.

— A bajnoki táblázat középmezőnye nagyon tömör. Egy-két pont választja el az együtteseket egymástól. Ón szerint van esélyük megelőzni az előttük állók valamelyikét?

— Én úgy látom, igen, bár a tavaszi sorsolásunk nehezebbnek ígérkezik az őszinél. A nálunk erősebbekhez idegenbe megyünk, s nagyon nehéz lesz tőlük pontokat rabolni. A fiúk továbbra is Mezei Tibor edzővel készülnek, hetente két tréningen vesznek részt. Az erősítési tervek közt szerepel bakta- lórántházi és demecseri labdarúgók megszerzése. Az ifjúságiaknál egy ramocsaházi, orosz nemzetiségű testnevelőtanár lesz a tréner, aki a tehetségesebb ramocsai gyerekeket a nyíribronyi ificsapatba próbálja majd beépíteni.

Az encsencsiek a második csoport tizenegyedik helyén zárták az őszi idényt. Három győzelemmel büszkélkedhetnek, és hét vereség miatt bosszankodhatnak. Emellett háromszor értek el döntetlent. Tizenötször zörgették meg ellenlábasaik hálóit, és huszonegyszer szomorkodtak a bekapott gólok miatt. A legénység őszi produkciójának értékelésére a szakvezető Szabó Sándor vállalkozott.-— Minek tulajdonítható a tavalyi idényhez képest, gyengébb szereplése a csapatnak?

— Négy meghatározó emberünk is eltávozott. Szabó Zsolt Kálmánházára, Csoba Nyírgyulajra, és a Hardware gólzsákja, Drágár szintén tőlünk igazolt a megyeszékhelyiekhez. Az átigazolási időszak utolsó napján írt alá Nyírbélteknek Szabó István. Az elszer- ződöttek nagy vérveszteséget jelentettek, és ez meglátszik a bajnoki tabellán elfoglalt helyezésükön. Ezek a futballisták a múlt szezonban lőtt ötven gólunkból negyvenet szereztek.

— Kik voltak a húzóemberek?

— A kapusunk, a Nyírbárort megjárt Dolhai és irányító középpályásunk, Szedlár.

—A fiatalok hogyan illeszkedtek be?

— Nagyon jól megértették egymást az idősebb játékosokkal, de fizikálisán van még mit bepótolniuk. A meccsek vége felé több esetben elfáradtak, és emiatt értékes pontokat hullajtott el a gárda. A nyitó fordulóban Nagy- ecseden 1-1-et értünk el úgy, hogy a 86. percben egyenlítettek a hazaiak. Nyírcsaholyban a 92. percben kapott gólunkkal szenvedtünk 1-0-ás vereséget.

— Mi történt a Nyírbélteken félbeszakadt találkozón?

— Az első félidő 40. percében 1-0- ás bélteki vezetésnél kiállították az egyik labdarúgónkat. A játékvezető ezután lefújta a mécsesét, mondván, valaki megrúgta. A fegyelmi tárgyaláson azonban ez nem bizonyosodott be, s újra kellett játszani az összecsapást. Ezen 2-1 arányban kikaptunk.

— Anyagi gondjaik nincsenek?

— Az egymillió-kétszázezer forintos évi költségvetésünkből a helyi ön- kormányzat kilencszázezret ad részünkre, a hiányzó összeget saját bevételeinkből fedezzük. Az idegenbeli meccsekre egy encsencsi vállalkozó, Fülöp János szállította saját autóbuszával a társaságot.

— A téli holt szezonban igazoltak valakit?

— Szinte már biztos, hogy Hudák Teremből, és Bécsi Nyírbátorból a mienk lesz. Egyesületi elnökünk, Salánki Imre lemondott, utódja Fülöp János lett. A csapat január 10-én kezdte el a tavaszi folytatásra a felkészülést. Hetente három edzéssel készülünk. A márciusi bajnoki rajt előtt számos előkészületi találkozón mérjük fel azt, hogy hol tartunk az alapozásban. Az edzőmeccsek programja: február 12.: Encsencs—Nyírvasvári, február 19.: Nyírvasvári—Encsencs, február 26.: Nyírmeggyes—Encsencs, március 5.: Encsencs—Nyírmeggyes, március 11.: Encsencs—Nyíribrony, március 19.: Nyíribrony—Encsencs.

— A tavaszi sorsolást könnyebbnek tartja, mint az őszit?

— Igen, s erre remélem, nem cáfolnak rá a játékosok, hanem engem fognak igazolni.

Tóth Mihály

MSZP-fórum a labdarúgásról

Tóth Jánosi többször megtapsolták

Szerdán a Köztársaság téri székházban a Magyar Szocialista Párt országos elnökségének nevében Máté László, a párt alelnöke nyitotta meg az utóbbi hónapok legnagyobb labdarúgással foglalkozó fórumát. Hatalmas érdeklődés nyilvánult meg az MSZP Testnevelési és Sportbizottsága által szervezett tanácskozás iránt, hiszen minden érdekelt megjelent, aki számít a honi futballban: az állami sportvezetőktől kezdve üzletembereken, klubvezetőkön át a játékosokig.

A híradások szerint Tibor Tamás, az MSZP Testnevelési és Sportbizottságának elnöke vitaindítójában a szakmai tanácskozás fontosságáról, a labdarúgás jelentőségéről szólt. Benkő László, az MLSZ elnöke a láb1 darúgást megillető állami támogatás szükségességéről beszélt, szerinte ahhoz nélkülözhetetlen a törvényi szabályozás: szakmailag, gazdaságilag egyaránt. Mezey György, az NB I-es liga elnöke jól időzítettnek minősítette a konferencia időpontját, hiszen „útválasztás” előtt áll a magyar labdarúgás. Szemléletváltozásra lenne szükség, de a felsőbb szintű vezetés közreműködése nélkül nem lehet megoldást elképzelni. Azt mondta: profi liga létrehozását tervezik, amely részvénytársasági formában működtetné az NB I-et, ha lehet, az MLSZ-szel együtt.A tanácskozáson ott volt Tóth János, a Nyíregyházi FC szakosztályigazgatója. A szabolcsi szakember többször is felszólalt, és a következőket mondta:

— Úgy néztem a megbeszélést mint edző és mint sportvezető. Hozzászólásomban elmondtam, hogy kezdő edzőként három évig jártam továbbképzésre, aztán abbahagytam, mert semmi újat nem tanultam. Rájöttem.

hogyha tovább akarom képezni magam, akkor a saját utamat kell járnom, nekem kell megtalálnom azokat a lehetőségeket, melyek segítségével lépést tudok tartani a korszerű labdarúgással. Ezt követően én is az utánpótlásfocival foglalkoztam, és megkérdőjeleztem Mezey György és az MLSZ azon törekvését, hogy a tömegsporttól, a grundfocitól várják a megoldást. Ma már nem úgy van, mint régen, amikor egy-egy focito- borzóra sokan eljöttek. Az általános iskolás gyerekeket a szülők elsősorban beíratják nyelvre, számítás- technikára, és csak utána, ha marad ereje, lehet szó arról, hogy focizzon is. Nem értettem egyet Bognár Györgynek, a Labdarúgók Kamarája elnökének a kijelentésével sem, aki az élvonalbeli profi labdarúgást sürgette. Ide bele kell, hogy tartozzon a profi utánpótlás-nevelés is, mert anélkül nincs valódi megújhodás. Mezei György és Bognár György azt az elgondolásukat ismertették, hogy a kiöregedett labdarúgóknak kötelezően edzői állást kell biztosítani. Nagy tapsot kaptam, amikor kijelentettem, hogy csak az legyen edző, aki alkalmas is rá.

— Szóltam arról is, hogy az utánpótlásnevelésről sokat beszélünk, de az MLSZ-ben nem kezelik súlyának megfelelően. Nyíregyháza az egyedü- li hely az országban, ahol 18 éve focisuli van. Nálunk van egyedül - 17 éve folyamatosan - utánpótlástorna. Mégis, amikor két éve Puskás Ferenc elvállalta a Jonatán Kupa védnökségét, nem jött el sem ő, sem az MLSZ akkori elnöke, dr. Laczkó Mihály, aki szintén elfogadta a meghívásunkat, de arra sem vette a fáradságot, hogy kimentse magát. Rá egy

hétre Puskás úr Szabolcsban járt, a Biri-Piricse mérkőzésen. Amikor ezt elmondtam, akkor is sokan fejezték ki egyetértésüket.

— Azzal sem értettem egyet, hogy a játékvezetői díjakat január ötödikéig be kell fizetni. Eddig egyedül az MTK fizette be. Minden egyesületi képviselő egyetértett velem abban, hogy elég lenne a tavaszi szezon rajtjáig befizetni.

— Összességében milyennek ítélte meg a tanácskozást?

— Sok érdekes dolgot hallottunk, Gallov Rezső államtitkár úr szerint pár hónapon belül meg lesz a sporttörvény, és keresztülviszik a parlamentben a nonprofittörvényt is. Született a társadalombiztosítással egy olyan megállapodás, hogy a tartozásokat a klubok 3-4 év türelmi idő után 8-10 év alatt törleszthetnék le. Hasonló egyezkedés folyik az APEH illetékeseivel is. Sajnos, a tanácskozáson nem egyszer felütötte a fejét a pénz és a hatalom körüli vita.

— Megkeresték-e hasonló témában Nyíregyházán ?

— Nem, de ha megkeresnek, remélem olyanok kérik ki a véleményemet, akik tudnak és akarnak is tenni a labdarúgásért, nemcsak kötelező feladatnak tekintik a problémáink meghallgatását. Nem titok, hogy a baráti körömben vannak olyan politikusok, akik igénylik, hogy elmondjam a meglátásaimat.

— Fontos, hogy a sportba bevonuljon a politika?

— A labdarúgás politika nélkül is meglenne. Én leginkább abban a munkában bízom, amit most elvég- zünk. Nagyon hamar megtanultam, hogy csak saját magunkra és a segítőkész barátainkra számíthatunk.

Száraz Attila

Megyei I. osztály

Borúra derű

11. Kisléta 17 6 2 9 30-27 20

Kislétán megkésett az ősz! A vénasszonyok nyara elhódította a csapatot, a késői napfürdőben gyakran „megégtek” az ellenfelek szította tűzben. Megesett — nem is egyszer —, hogy hazai pályán űztek csúfot velük, és a fiaskók tettekre ösztökélték a vezérkart. S a sebek gyógyulni kezdtek, ha nem is hegedtek be teljesen, de a fájdalmak csökkentek. A bajnokság hajrájára ugyanis bemelegedett a Czirbik-legénység, s apró szökkenésekkel menekültek az alsóházból.

— Az utolsó egy-két évben meggyengült csapatom, ahogy tudom, sok játékos ment el. Mikor nyáron idejöttem, éppen Bihari fordított hátat a gárdának, elvesztettük a középpályást. A rám bízott keretből Babiczot és Gyarmatit ismertem közelebbről, s bár nem erősítettünk, úgy hittem, lecövekel- hetünk a mezőny közepén. Sajnos, azt kell mondjam a mutatott teljesítmény alapján, hogy szereplésünk alulmúlta az igényeket, de még így is csak egy ponttal maradtunk le az előzetesen kitűzött tizedik helyről — vélekedik Czirbik Richárd játékosedző.

— Mivel magyarázható a kezdetben nyújtott halvány produkció?

— Azért ez így nem igaz. Első négy mérkőzésünkön a pontok ötven százalékát begyűjtöttük. Megtorpanásunk a hatodik és a tizenkettedik forduló közé esett, ekkor mindössze egyetlen árva pontot szereztünk. Érdekes egyébként, hogy ugyancsak két gólt rúgtunk, de a sorozatos vereségek dacára is a tizenegy kapott gól nem tűnik soknak. Ebből hetet két meccsen (Vásárosnamény, Nagyhalász) könyvelhettünk el, ráadásul hazai pályán bakiztunk. Sorozatban az élenállókkal találkoztunk, de ki merem jelenteni: alárendelt szerepet sehol sem játszottunk. Görcsösen erőlködtünk, s nem volt vezéregyénisége a csapatnak, aki a holtponton átlendítette volna a társaságot. Emellett kapusaink lelkén szárad jó néhány összecsapás elvesztése, elemi hibáik miatt a bajnokság befejezéséig huszonhétszer adták meg magukat.

— Minek tulajdonítod, hogy sikerült a talpraállás?

— A Hardware elleni kilencven perc előtti héten megbeszélést tartottunk, ahol Pénzes Sándor, a sportkör elnöke gyökeres szemléletváltozást kért. Kijelentése, miszerint ez így nem mehet tovább, elgondolkodásra késztette a játékosokat. Ilyen körülmények közepette utaztunk Nyíregyházára, és sérülések, sárga lapok, valamint formaingadozás következményeként öt helyen cserélődött ki összeállításunk. Nagyi volt a tét, hiszen a hazaiak megállíthatatlanul csúsztak lefelé, ám nekünk is égetően kellett volna a győzelem. Persze hogy döntetlen lett a vége, de közel álltunk a sikerhez. Némi fényt láttam derengeni az alagút végén, megcsillantottunk .valamit tudásunkból, és küzdeni akarásból is jelesre vizsgáztuk. Az idény utolsó harmadában aztán hét mérkőzésből ötöt megnyertünk, mert addigra megtaláltam a játékosok valódi posztját, egyszóval összerázódott a gárda.

— A pályára lépők közül kikre támaszkodhattál?

— Teljes mértékben elégedett vagyok Arezonauval, a középhátvéd mind emberileg, mind játékban biztos pillére a kezdő tizenegynek. Mögötte a csapatkapitány, Nyisztor Antal áll, bár az a tény, hogy kétszer kiállították, foltot ejt bizonyítványán. Az ősz végére simu- lékonyabbá vált, lehiggadására utaló jel: eltiltása után még a sárga kártyát sem mutatták fel neki. Társaik váltakozó formában szerepeltek, közepes nívón futballoztak.

— Mint játékosedző, megvan a kellő tekintélyed?

— Elfogadtak, s ez a legfontosabb. Pedig huszonhét évesen még nem mondhatom matuzsálemnek magam. Nézd, én játékospárti vagyok, és míg főállásban csak futballoztam, soha nem rejtettem véka alá a véleményemet. Ebből fakadóan átlátom a fiúk problémáit, tolerálom kívánságaikat.

— És a küzdőtéren is átlátod a fonákságokat?

— Szerencse, nem szerencse, azt nem tudom, de az ősszel alig játszottunk. Összeszedtem egy részleges izomszakadást, és mire felépültem, szinte azonnal eltört az orrcsontom, így jobbára külső szemlélője voltam a meccseknek, ezért döntéseimet is könnyebben hoztam. Amikor ott vagyok a pályán, igyekszem nyugodt maradni, tiszta fejjel gondolkodni. Nem állítanám, hogy nincsenek nehézségek, de összpontosítással gyakorolható ezen mesterség is.

— Kivirágzik tavasszal a kislétai futball?

— A szezon első feléhez képest úgy

játékban, mint a helyezésben, mindenképpen előrelépést várok. A bajnokság középső szakaszát kell átvészelnünk, lehetőleg négy-öt pontot elcsenni az élbolyt alkotó csapatoktól. Megerősített keretünkkel, stabil anyagi háttérrel, élvezve a sportkör elnöke és az önkormányzat támogatását, szerintem jócskán javíthatunk pozíciónkon. K. T.