Új Kelet, 1995. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-03 / 29. szám

AZ ÚJ KELET M ELLÉKLETE Ha Ön a lapban található hirdetési szelvényt kitölti és azt kivágva vagy fénymásolva beküldi a szerkesztőségbe (Nyíregyháza, Tüzér utca 2.) vagy személyesen leadja a Síp utca 16. szám alatt a reklámcsoportunknál, akkor az apróhirdetése a lehető leghamarabb megjelenik. Ugyanilyen módon gyászközleményeket, családi, baráti jókívánságokat is ingyenesen közlünk! Üzleti jellegű, vállalkozáshoz kapcsolódó, reklámértékű apróhirdetéseket a Síp utca 16. szám alatti irodánkban lehet föladni, ára 50 Ft/szó. KELET szerkesztősége Több figyelmet a kerékpárosokra! Például Oros felé Hogyan tovább. Nyíregyháza? A város ás az ápítász Lassan mármindenki elkészítette az előző évi számvetését. Kiderült ki mennyiből gazdálkodott, és a meglévő pénzét jól forgatta-e meg. Terveket készítünk, mire jut és mire nem 1995-ben. Hiszen itt az új év, új lehetőségekkel. És újból vál­lalhatunk kockázatot, vagy törekedhetünk biztos befektetés­re. Na persze nemcsak az anyagiak terén... Legfőbb kincsünk az egész­ség! Emelkedett az autóbusz- viteldíj. Közeledik a tavasz. — Ennyit a közhelyekből. Azok közé a szerencsés em­berek közé tartozom, akiket; „csak” áttételesen érint a ben­zináremelés, hiszen szerelmese Vagyok a drótszamámak. Tulaj­donképpen nagyon örülök an­nak, hogy jól menő üzletágnak számít Nyíregyházán is a kerék­pár-kereskedelem. Minél töb­ben ülünk nap mint nap nyereg­be, annál kevesebben dúsítjuk a benzingőzzel amúgy is túlter­helt városi levegőt. Erről szól az első közhelyem. Hogy olcsóbban közlekedhe­tünk kerékpáron egy ekkora városban, ahol azzal hamarabb át lehet szelni a belvárost bár­melyik irányból (kipróbáltam, még szabályosan hajtva is!), mint autóval, az a második köz­helyem folyománya. A harmadikként említett köz­helyet pedig azért tartom fon­tosnak, mert remélem, javasla­taim még besorolhatók a tava­szi feladatok közé a magas Vá­rosházán éppúgy, mint a köz­lekedésrendészeten. Mert mi a helyzet? Ahol én magam a leggyakrabban járok, nem tudok szabályszerűen köz­lekedni. Például Oros felé na­gyobb kerülő vagy leszállás és biciklitolás nélkül sem kihajta­ni, sem visszatérni a városköz­pontba egyszerűen nem lehet! Jelzőtáblák tiltják, a rendelő- intézet előtt csak a járdán tol­hatom, az orosi kerékpárút pe­dig inkább akadálypálya, olyan állapotban van. Egyetértek azzal, hogy a sza­bálytalanul cikázó biciklisták mind az autósok, mind a gya­logosok rémei. Talán ha meg­tanítják a gyerekeket szabályo­san kerékpározni — én még ta­nultam hajdan a kömyezetisme- reti órákon! —, és meg is terem­tik a feltételeit, csökken a ve­szélyérzet. De így sem tartom indokoltnak, ha vezetők vagy gyalogosok öklüket rázzák a kerékpározók felé. Tehát a javaslatok: 1) Szerezzenek végre érvényt az értelmes szabályok betartásá­nak! Csak teljesen felszerelt, ki­világítható, alkonyattól kivilágí­tott kerékpárokkal szabadjon közlekedni! Ehhez a kerékpár­kereskedőket kell elsősorban kö­telezni arra, hogy felszereljék az új kerékpárokat lámpákkal! 2) Tervezzék meg egyszer végre értelmesen a városi utcá­kon, a ki- és bevezető sugáruta­kon a kerékpáros-forgalmat! Csak ott tiltsák, ahol valóban balesetveszélyes (pl. párhuza­mos kanyarodás több sávú út­testen), de egyáltalán vegyék fi­gyelembe, hogy kerékpárosok is léteznek! 3) Indítsák el azt a programot, melynek eredménye egyszer egy szabályosan kijelölt, elvá­lasztott kerékpárút-hálózat lesz. Nem kell ezért Hollandiába utazni és ott tapasztalatokat sze­rezni, ajánlhatom például Szombathelyei is! 4) Például Oros felé — ha már végképp le kell zámi(?) a kerékpáros-forgalom elől a Bocskai utcát — könnyen össze lehetne kötni egy kerékpárúnál a Bujtos utca végét, az autópar­koló mellett, a kertek mögött az Orosi út elejével, s legfeljebb ott, a Család utcai kocsma mel­lett kell gyalogjárón kijelölni egy rövid szakaszon közös gya­logos—kerékpáros közleke­dést, mint amilyen például a Sóstói úton, a sportpályáktól a Kitérőig van. Azt hiszem, hogy nem csak egy szál kerékpáros ügye a do­log, esetleg gyermekeink élete múlik rajta! Erdélyi Tamás Veress István, Nyíregyháza főépítésze sem a pénzre gon­dolt, mikor megkérdeztük tőle, jó befektetés volt-e tíz évvel ez­előtt megpályázni a főépítészi állást. — Ezt a kérdést mostanában én is gyakran felteszem ma­gamnak — húzza kesernyés mosolyra a száját Veress István. — De csak akkor, amikor na­gyon magam alatt vagyok. Az utóbbi időben többször előfor­dult, hogy eltöprengtem rajta. — Ha jól tudom, Nyírbá­torban született... — Nyírségi gyerek vagyok, Budapesten tanultam, és Deb­recenben kezdtem el dolgozni. Kezdettől fogva rendezési ter­vekkel foglalkoztam, és azóta is urbanistának vallom magam, a városhoz értő embernek. —Ehhez szükség van—gon­dolom — rálátásra, rendezett gondolkodásra. — Nem. Hiszen (azt mond­ják, az öltözködésemen is lát­szik) egy kicsit szétszórt va­gyok. De amit Nyíregyházán tíz év alatt az én nevemhez is lehet kötni, az a rendezettséget mu­tatja. Én szélesebb látókörűnek vallom magam az átlagembe­reknél, ami lehet, hogy bekép­zeltségnek hat. de nem akarok álszerénynek sem látszani. — Talán ennek a képességé­nek köszönhető, hogy fél évvel ezelőtt a volt kollegái körében elterjedt a hír: hívják a minisz­tériumba. Volt ennek valami alapja? — Azt szokták mondani. hogy ha ilyen híreket keltenek az emberről, akkor azt nem kell megválaszolni, de legalábbis hagyni kell ebben a hitben rin­gatni a másikat, hátha ezzel is nő az ázsióm. Erről én sem sze­retnék sokat mondani. Ha nem is minisztériumi szinten, de volt arról szó, hogy én mást fogok csinálni. Voltak elképzeléseim. és másoknak is velem kapcso­latban. — Könnyű szívvel hagyta volna itt a várost? — Nem, hiszen nagyon sze­retem Nyíregyházát. Olyan bo­lond embert én még nem lát­tam, aki ennyire beleásta vol­na magát egy városba, mint én. Ráadásul vagyok annyira hiú, hogy szeretem látni a munkám eredményét. Attól függetlenül, hogy szinte mindennap találko­zom kritikával is. Kevesebb a pénz — Új naptár került az aszta­lokra, és talán lezártuk a bosz- szúságok évét. Mit vár 1995- től? — A bosszúságok, sajnos folytatódnak, mert nagyon ke­vés dologra lesz pénz. Főleg ahhoz nem lesz elegendő, hogy valami újat csináljunk. A de­cemberi választások után egy másfajta koalíció állt fel, amely természetesen másfajta kon­cepciót képvisel, mint az elő­ző. Éppen ezért, most kevesebb jut fejlesztésre. — Ezek szerint valamennyi­re politikafüggő ez a poszt... — Isten ments! Legalábbis én nem így fogom föl. Viszont azt aláírom, hogy a közakarat­nak meg kell feleljen a város főépítésze. Tehát nem a politi­kának, hanem a közakaratnak. — Lássuk akkor a konkrét terveket! Kiskörút? — Ez egy érdekes történet. A kiskörút Egyház utcai szaka­szán épp most azon gondolko­zunk. hogy egyáltalán sziiksé­ges-e? Affelé az álláspont felé hajiunk, hogy ott osztottpályás körutat nem kellene építeni. Az Egyház utcát szélesítéssel kell a kétirányú forgalomra alkal­massá tenni. (L.a vázlatrajzot!) Abban viszont biztos vagyok, hogy a körutat folytatni kell, mégpedig a Bocskai utca felé. A körutat a Doinustól a Deb­receni útba át kell vezetni. Ez persze egy elég fura nyomvona­lon menő új út lenne, mégpedig azért, mert ha a város fejlődési irányait nézzük, akkor errefelé fejlődik Nyíregyháza. A belvá­ros súlypontja is errefelé helyez­kedik át, tehát a központor va­lahogy tehermentesíteni kell. — A központ eltolódása azt is jelenti, hogy újabb területeket fognak belterületté nyilvánítani? — Mára a város szinte elérte optimális határát. Most is van­nak már olyan belterületbe vont földek, amelyek üresek, és nin­csenek rajta épületek. Hosszú távon még 10-15 százalékkal nőhet a város területe, de hogy ez mikor történik meg, ponto­san nem tudom megmondani, mert ez függ az építési igények­től és a helyi feltételektől is. Ak­kor szerintem már nem kellene tovább növekednie. De persze, mint ahogy mindannyian válto­zunk, én sem biztos, hogy öt év múlva ugyanígy fogom gondol­ni. És lehet, hogy a városlakók másképp vélekednek majd. — Milyen visszajelzést kap a főépítész arról, hogy mit gon­dolnak a nyíregyháziak? — Sajnos keveset. Buszon, gyalogosan találkozom embe­rekkel, rengeteg barátom, isme­rősöm van, akik megmondják véleményüket, néha nemtetszé­süket is az orrom alá dörgölik. De ez nem biztos, hogy mindig objektív vélemény. Igyekszem mindenkit meghallgatni, de az már más kérdés, hogy mennyi­re teszem magamévá az elmon­dottakat. „Ragyogó ház lesz" —Az Univerzum üzletközpont után most egy másik, nagyobb építkezés folyik a belvárosban. Már a kezdet sem volt sima, hi­szen felépült a fal, majd lebon­tották egy részét. Most mintha leállt volna a belvárosi üzletház építése. Mi ennek az oka? — Mint minden, ez is eléggé összetett dolog. Részben a ter­veket át kellett dolgozni — a vá­ros ugyan készített egy tervet, de az nem egy konkrét prog­ramra készült, nem voltak mö­götte tényleges üzleti igények —, ez pedig időbe került, és las­sította az építkezést. Valamint az is hozzájámlt az elakadáshoz, hogy a létrejött társaságot is csak októberben jegyezték be. A megváltozott tervek szerint a pinceszinten is önálló üzletek lennének. Néhány parkoló volt korábban ide tervezve, de az üzleti ajánlat megkívánta, hogy növeljék az eladható üzleti te­rületek számát, hogy egyáltalán megépíthetővé váljon az épület. A kezdeti nehézségek ellenére úgy gondolom, hogy két év múlva ott egy ragyogó ház lesz. Arra szerveződtünk, hogy elő­ször a Julius Meinl részét kell átadni, (már egy év múlva), majd az épület többi részét a második évben. — Ha már nagy cégekről be­szélünk, lesz-e valóban Mc'Donalds Nyíregyházán? — Két helyen lesz a város­ban Mc’Donalds. Egy a Nyírfa földszintjén. Ide az építési en­gedélyt most nyújtották be. Várhatóan át szeretnék adni az első félévben. —Miért nem a Takarékpalo­tában? — Mert az nem kell a Mc’Donaldsnak. Ilyen egysze­rű az egész. A város legszebb háza, a legjobb adottságú, ga­lériás, gyönyörű, álomszép hely, és ebben nem látnak fan­táziát, nem látnak benne lehe­tőséget. A másik étterme (ha annak lehet nevezni) a Me’Drive. A Mc’Donaldsnak vannak tipikus házai, amik a világ minden ré­szén ugyanúgy néznek ki. Itt is szeretné ezt olyan helyre építe­ni, ami jól megközelíthető, és feltétlenül jól látható. Mivel pe­dig Nyíregyházán (még) nincs olyan nagy gépjárműforgalom, szempont volt, hogy gyalogosan is megközelíthető legyen. Tehát maradt a belváros. Most ezen megy a vita. A Mc’Donalds megtette az ajánlatát, folyama­tosan készülnek a tervek. A Jó­kai térre szeretnének kerülni, de még így is két lehetőség látszik. Az egyik önmagában „megis­mételni” azt a kerek épületet, a videomozit, ami jelenleg is áll, vagy pedig a teret rendesen, ke­retesen beépítjeni, hogy térfalat adjon. Ezen megy a vita, amit végsősoron a városatyák fognak majd eldönteni. — Megépült az Univerzum, mellette pedig egy üres telek hatalmas gazzal. Mi lesz ezzel a területtel? — Előbb utóbb beépítik, és ott szintén egy városi tér alakul majd ki. De hogy addig mi lesz, azt nagyon nehéz megmonda­ni. Itt, Nyíregyházán ugyanis annyiban más a főépítész dol­ga, mint más városokban, hogy vannak álmok, amik durván föl­sejthetők, hogy oda egy magas épület, ide egy alacsonyabb fog kerülni. De ezt nem mindig a városnak kell megépíteni! Ne­künk erre nincs pénzünk. (Folytatás a III. oldalon) rehabilitációs rekonstrukcióra kijelölt lakóterület □ zöldterületet igénylő inré intézmény terület zöldfelülettel, díszburkolattal ellátott terület közpark

Next

/
Oldalképek
Tartalom