Új Kelet, 1995. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1995-02-27 / 49. szám
8 1995. február 27., hétfő LABDARÚGÁS ________ _____ ______ UJ KELEl Szóval 1 — ^2 í Tóth Jánossal Júniusra eldőlhet az NYFC sorsa! Tóth Jánost megmentőként kérték fel tavaly júliusban a Nyíregyházi FC élére. Mint ismeretes, a futball- klub nyáron pénzügyi gondjai miatt közel állt a megszűnéshez. Az NB I-ból való kiesés után sem a város, sem pedig a megye nem támogatta az előző szakvezetés munkáját. Az eltelt hét hónapról, tervekről, koncepcióról, játékosokról, átigazolásokról beszélgettünk Tóth János szakosztály-igazgatóval. Tudta, mit vállal — Több mint egy fél év után is azt mondom, hogy tisztában voltam azzal, mit vállalok a nyáron — szögezte le beszélgetésünk elején a szakember. — Akik hívtak, egyértelmű feladatra hívtak. Ennek szellemében telt el a hét hónap. Ha csak apró eredmények is, de ezek mind amellett szólnak, hogy folytatnunk kell a munkát, jó úton haladunk. Lelkiismeretem szerint nyugodtan könyvelem el az eltelt hét hónapot. — Az elnökség is ugyanilyen nyugodt? A bizalom Tóth János irányában továbbra is töretlen? — Erről az elnökséget kellene megkérdezni, de én azt hiszem, hogy igen. Nádasdi űrékkal mindig konzultáltunk minden problémáról, az elnökség napra készen ismeri a klub belső életét. Ők ugyanúgy három évre vállalták a munkát, mint én. Nádasdi István és Helmeczi László bár szerette, de korábban nem foglalkozott labdarúgással, Felbermann Endre és Márföldi István híres a sportszeretetéről. Úgy érzem, egyre jobban kezdünk összeszokni. —Azért voltak összekoccanások, ha nem is az elnökségi tagok között, hanem a szakembereknél, hiszen kimondva, kimondatlanul ennek az eredménye, hogy Buús György önként felállt a kispadról. Amit nagyon ügyesen és tapintatosan kezel a mai napig a klubvezetés és a volt mester. Mondhatnánk úgy is, hogy a szőnyeg alá seperte a konfliktusokat... — Én ezt nem így értelmezem. Kialakult egy helyzet, amiben a lehető legrövidebb időn belül dönteni kellett. Ebben minden külsőségek nélkül a legracionálisabb döntést hozta az elnökség. Nem hiszem, hogy különösebb koccanás lett volna. Buús távozásáról —Ettől függetlenül, Buús György a mai napig nem hajlandó megosztani erről a véleményét az újságírókkal... — Megértem az újságírók kíváncsiságát, de én ezt úgy közelítem meg, hogy hasonló helyzetben én is ugyanilyen zárt lennék. Ő azért nyilatkozott, röviden elmondta azt, amit lényegesnek tart. Valószínűleg ezzel lezárta a nyilvánosság számára az ügyet. Nem szereti a siránkozást, az esetleges sérelmek felszínre hozását. Valamennyiünknek el kell fogadni az álláspontját. —Elfogadom, ha sajnálattal veszem is tudomásul. Nem hiszem, hogy az esetében ez az elzárkózás a megoldás. Ősszel idekerültek olyan orosz játékosok, akik — mint később kiderült — nem váltak be, miközben a bajnokság rajtja előtt gyakran hallottuk azt, hogy elsősorban fiatal, tehetséges szabolcsi játékosokra épül az NYFC. Télen visszatért a klubvezetés az eredeti koncepcióhoz, illetve hazatérni készül Gere, aki korával, mentalitásával egyáltalán nem illeszthető be a meghirdetett csapatépítési elvekbe. Milyen gyorsan változnak az NYFC-nél a koncepciók? — Mind a három esetet külön kell kezelni, a koncepció az változatlan. A nyáron eligazolt tőlünk hét meghatározó játékos, az előző elnökség már nagyjából eldöntötte, hogy kiket igazol a helyükre. így került ide Kapusz- tyin és Mátészalkáról Gubányi. Viszont Lelt Jóska az én ötletem volt, hiszen aki ontja a gólokat az NB Ill- ban, az valahol nekünk is a hasznunkra lehet. Valamennyi igazolásnál Buús Gyuri mondta ki az igent. így kezdődött el az ősz, és nem is rosszul. Aztán kiderült, hogy folyamatosan azt a haj- tós, támadó-felfogású, fiatalos lendületű játékot nem tudja nyújtani a csapat, amit az első mérkőzéseken produkált. Tiszavasvári után ez a játék teljesen elmaradt. Természetesen klubvezetőként azon kellett dolgoznom, hogy amíg meg nem találjuk azokat a játékosokat, akik segítik hosszabb távú céljainkat, próbáljunk meg ideiglenes megoldást találni. Ezért jöhetett a két orosz játékos Nyíregyházára, akik mellesleg egy fillérjébe sem kerültek a klubnak. Bízva tehát abban, hogy ősz végére az ő segítségükkel egyenesbe jöhetünk. Gondolom, ezt minden klubvezető így csinálta volna az én helyemben. Ez végül is nem jött be, rövid idő alatt elküldtük őket. Ezzel párhuzamosan augusztustól a koncepciónak megfelelően elkezdődött a megyei tehetségek kiválasztása. így került a képbe Domonkos Béla, Ádámszki Róbert, Paulik, Gere és tudatosan Sira Mátészalkáról. Ez utóbbi játékos a saját nevelésünk, és rengeteget fejlődött az NB IlI-ban. Januártól velünk edz, és úgy tűnik, hogy itt is marad. Gere pontosan a nálunk zajló folyamat megerősítése. Úgy tűnik, hogy most összejön egy 22-23 éves átlagéletkorú tehetséges csapatunk. Két év múlva ez a társaság a legjobb korban lesz, akikkel nagyon jól együtt lehet működni. Már most is megvan a tűz, a lelkesedés, de a csapatból hiányzik a tartás. A téli felkészülésünkről csak jókat tudok mondani. Tudom viszont, hogy az NB I-be kerülésért nagy menetelésre van szükség, ahol nagyon sok éles helyzet alakulhat ki. Oda már kell a higgadtság és a rutin, de egyelőre nincs ilyen játékosunk. A magyar piacon egy rutinos labdarúgó 5-10 millió forintba kerül. Én már külföldről nem keresek. Egy 31 éves Gere megoldhatja a problémánkat. Lacinak itt van lakása, haza akar települni. Csak a labdarúgóval kell két évre megegyeznünk. Gere átigazolása tehát anyagilag is kifizetődő lehetőség. Én ugyanúgy őbenne bízom, mint amikor korábban Nyíregyházára hozták Czeczelit. Komolyan hiszek abban, hogy ha hazajön Laci, akkor a középpályán fazont ad a csapatnak. Tud higgadtan és tüzesen is játszani, mikor mire van szükség. Nem ellensége a pénznek, pontosan tudja, mi a dolga. Továbbra sem akarom öregekkel körülvenni magam, mint Verebes, de ebben az esetben, úgy érzem, kivételt kell tennem. Ez a koncepciónkban egy fontos lépés. Nekem már most megvan, hogy nyáron kit szeretnék idehozni. Az idei bajnokságot úgy fejezzük be, hogy az itt levők közül mindenki tudja, mi a helyzet. —Sokakat meglep Gere visszatérése, hiszen Tóth János és ő nem éppen békében, barátságban váltak el... Talán volt némi szerepe abban, hogy a játékos nem Nyíregyházán kereste boldogulását. — Nagyon szeretném, ha most, aki olvassa ezt a nyilatkozatomat, elfogadná, hogy a visszatérő Gere nem az a Gere, aki elment. Az volt a baj Bíícs és Csehi esetében is, hogy a két játékost mindenki azonosította a korábbi énjével. Senki nem törődött azzal, hogy közben eltelt jó pár év, és Csehi Tibi is megkomolyodott. Tudom, hogy most sokan azt hiszik, ugyanaz a „csavargó” Gere jön visz- sza, aki ’88-ban elment. Szó sincs erről! Gere időközben megnősült, családot alapított, és a pénzt is megbecsüli. Nyugodt lelkiismerettel állíthatom, hogy ez a Gere nem az a negatív Gere, aki egyes szurkolók emlékképében él. Egyébként ő nálam lett csapatkapitány, akkor kezdte a játékban a felelősséget érezni. Két év múlva úgy említett egy nyilatkozatában, hogy én olyan edző vagyok, aki nyugaton is, profi körülmények között is megállná a helyét. Fals elképzelés az, hogy velem nem jött ki a labdarúgó. Mással nem jött ki, de fölösleges ennyi év után erről beszélni. Megkérdőjelezhető átigazolások —A téli új szerzemények már szóba kerültek, de valóban ők lennének az igazi megoldások? Gondolok itt arra, hogy Domonkos Bélát imádják Fehér- gyarmaton, szerették Sényőn, mert pengés játékos, de csak hatvan percig. Ádámszki köztudottan sérülten jött Nyíregyházára. Paulik sem Tiszavas- váriban, sem pedig Tiszakécskén nem tudott beilleszkedni, kezdőjátékos lenni. Sira fiatal, ráadásul középpályás most van bőven az NYFC-ben. Mi erről a véleménye? — Valamennyien jó adottságú játékosok. A jövőre gondolva viszont el kellett fogadnom, hogy most ilyen állapotban vannak. Bízom szakmai erőmben, hogy fizikailag, taktikailag, lelkileg, emberileg fel tudom őket hozni a megfelelő szintre. Az nem igaz például, hogy Domonkos Béla hatvanperces játékos. Lehet, csak annyit edzett, hogy mindössze hatvan percig volt ereje. Béla soha nem volt sérült, legfeljebb úgy, ha megrúgták. A labdarúgó nálunk télen egy percet ki nem hagyott, a legnehezebb munkát végigcsinálta. Rendre az első sorban állt. Biztos vagyok abban, hogy ettől ki- lencvenperces lesz. Adámszkinak sem olyan súlyos a sérülése, hogy éveket kelljen kihagynia. Piacolás, áru után való szaladgálás és heti két edzés mellett korábban nem is lehetett többet várni tőle. Ez az Ádámszki már nyolc kilót leadott, és hang nélkül dolgozik. Fölvállaltam, hogy egyenesbe hozom, fizikailag feltöltöm, visszaadom az önbizalmát. Előfordulhat, hogy csak áprilisban tud rendelkezésünkre állni, de az már az az Ádámszki lesz, akire én a jövőben is számítok. Paulik itt nőtt fel, az adottságait ismerem. Tiszavas- váriba került 19 évesen, természetesen nem az övé volt a főszerep. Elment Tiszakécskére, hol odakerült az első csapathoz, hol nem. Ráadásul a mostani alapozásából látom, hogy nem is edzett keményen. Nála is azt mondom, hogy inkább dolgozok vele is keményen egy fél évet, és nyártól már az a Paulik van nálunk, akit én ideigazoltam. Sira Pista, meggyőződésem, hogy az utóbbi évek legtehetségesebb szabolcsi gyereke. Jót tett neki a mátészalkai kirándulás, de a tehetségét hamarabb észre kellett volna venni. Nem szabad visszaengedni, gyorsítani kell a gondolkodását. Rengeteget kell játszatni az NYFC-ben és kettős igazolással Mátészalkán. Nyártól nagyon komoly vetélytársa lehet bármelyik támadónknak. — Az öltözői hangulatot mennyire befolyásolja a jövés-menés? Mennyire érezhető a teljesítményeken, hogy komoly versengés folyik a csapatba kerülésért, elsősorban a középpályán és a csatársorban? — Amíg nincs meg az a csapat, amelyik képes elérni a kitűzött célt, addig keresek. Mindenkiről a legrövidebb idő alatt próbálom eldönteni, hogy kell vagy nem. Szerintem azért a játékosok is érzik, hogy egyelőre túl nagy változás nem lesz. Azt a labdarúgóktól kellene megkérdezni, hogy milyen az öltözői hangulat. Én mindenesetre nyugodt, korrekt, célratörő hangulatot szeretnék kialakítani. Olyat, ahol mindenki tudja, mi a feladata. Van egy csapat- kapitány és két helyettese, akiknek a véleményét mindenben kikérem. Biztos vagyok abban, hogy ezen az úton haladva két év múlva az NB I- be jutunk. Egyedül nem megy-— Mennyire nehéz Tóth Jánosnak olyankor felvállalni ,,a labdarúgás ? megváltója" szerepét, amikor a magyarfoci színvonala rohamosan csökken? — Voltam az MSZP országos labdarúgófórumán. Elég rég voltam ilyen tanácskozáson, és most egy darabig újra elég volt. Amit ott hallottam, az nem a labdarúgásról szólt, hanem a hatalomról és a pénzről. Tudom, hogy én is függök tőle, de nagyon szeretem a szakmámat. Azt komolyan hiszem, hogy nemcsak tőlem várja mindenki a szabolcsi foci megmentését, hanem mások is elvégzik ennek érdekében a maguk dolgát. Nagyon örülnék, ha innen be lehetne bizonyítani a magyar labdarúgás vezetőinek, hogy ha valaki nem a hatalommal és pénzzel foglalkozik, hanem a szakmára figyel, akkor Magyarországon ismét eredményes lehet a labdarúgás. Nagyon az út elején vagyunk, de sok minden erősít abban, hogy tovább kell mennünk. Engem a szakmai hiúság hajt, nekem csak szakmai presztízsveszteségem lehet. Azért, hogy ne csalódjak, nem ismerek időt, áldozatot, energiát. Kollégáimmal jól összerázódtunk. — Az biztos, ha az NYFC elnökségének és Tóth Jánosnak, valamint kollégáinak nem sikerül eredményt felmutatni, akkor Nyíregyházán meghal a foci. Az utódok nem biztos, hogy még egyszer megkapják előlegezett bizalomként Nyíregyházától és a megyétől a segítséget az NB I-be kerüléshez. Óriási tehát a tét... — Gondolni sem akarok arra, hogy nem sikerül. Tudom én is, és talán pesszimistának tűnik, de tavasszal, ha nem kapjuk meg a várostól és a megyétől a munkánkhoz szükséges támogatást, akkor eldőlhet a nyíregyházi foci sorsa. Én nagyon sokat megyek a szponzorok után, de sokkal könnyebb lenne, ha nem kellene azzal foglalkoznom, hogy lesz-e buszunk, tudok-e időben fizetést, szerződésjuttatást adni. Nagyon sokat dolgozok azért, hogy minden labdarúgó teljesítményének megfelelően meg legyen becsülve. Hogy ne menjenek el a mostani focistáink úgy, mint Acs, Eszenyi, mert míg egy idehozott Tóth Ernő milliókat keresett, addig Ács Guszti tízezer forintos szerződésjuttatást kapott. Nyugodt munkakörülmények között nemcsak elérhetjük a kitűzött célt, de ott is tudunk maradni az NB I-ben. Azt azonban nem hiszem, hogy a futballklub csak az én felelősségem. Ha a város és a megye nem segít 15-20 millióval — a többit összeszedjük —, akkor júniusra eldőlhet a futballklub sorsa. Ha az előbb említett összeget nem kapjuk meg, akkor egyértelmű, hogy nincs esélyünk bebizonyítani azt, hogy most már egy más típusú munka folyik a klubban. Azt látni kell, hogyha erre a koncepcióra nincs pénz, akkor akárki kerülhet ide, nagyon nehéz dolga lesz. Kép és szöveg: Száraz Attila
