Új Kelet, 1995. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-03 / 29. szám

ÚJ KELET 1995. február 3., péntek Lakásépítés a KSH tükrében Megyénkben több az új lakás Cigánykultúra Magyar Cigányok Kulturális Szö­vetsége. Gondolom, többek előtt is­mert a megnevezés. Hogy pontosan mit is takar a név, arról Farkas Kál­mánt, a szövetség megyei elnökét kérdeztük. — Szövetségünk elsődleges célja a cigánykultúra felkarolása volt. Egy népet tisztelni és becsülni igazán csak akkor lehet, ha ismerjük a kul­túráját, mely jelen esetben igen gaz­dag. A vers, ének, zene és tánc ettől a néptől szinte elválaszthatatlan. —Milyen eredményeket értek el ez idáig a szövetség tagjai? — Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy mi rendeztük meg először az országban a cigány Ki mit tud?-ot. Később fesztiválokat, gálákat is szer­veztünk, és elsők vagyunk a kétnyel­vű — magyar-cigány — vers- és prózamondó verseny létrehozásá­ban is. —Ki finanszírozza a rendezvénye­ket, miből tartja fenn magát a szö­vetség? — Nem panaszként mondom, de gazdaságilag elég rosszul állunk. Bár az önkormányzattól sok segítsé­get kapunk, a gálákra, rendezvények­re szinte úgy kell összekoldulni a pénzt a vállalatoktól, szponzoroktól. Én azonban mégis azt mondom, hogy soha ne tudjunk rosszabb négy évet magunk mögött, mint ez utób­biak voltak. Sikli Füstölgő dohányosok Szabolcs-Szatmár-Bereg megye nem­csak az almájáról híres, hanem dohányter­mesztéséről is. Több községben, faluban e? a megélhetés egyik fő forrása. Gesz- teréden ahány ház, annyi dohánypajta volt, és van szinte ma is. Dohányos volt a la­kosság apraja-nagyja, és az bizony jól jö­vedelmezett — meséli a 81 éves Ugari Józsi bácsi. — Mióta tetszik ezt a munkát végezni? — Már beleszülettem 1914-ben. A szü­leim is ezt csinálták, és én is ezt folytat­tam tovább. Egészen pontosan 1930-tól a tavalyi évig csináltam ezt a kicsit koszos, de jól fizető munkát. Mindez a család megélhetése miatt volt szükséges. — Milyen volt régen a dohánytermesz­tés? — A //orf/ty-korszakban dohányker­tészként dolgoztunk az uraknak, földbir­tokosoknak. Függetlenek, szabadok vol­tunk, csak éppen a termés értékének 46 százalékát kaptuk meg. Ezután a Rákosi- korszak következett. Ekkor földhöz jutott a parasztság, és valóra vált az álma. Megkezdődött a magángazdálkodás. Or­szágosan fellépett az erőszakos téeszszer- vezés 1960-ban, de szerencsére ez nálunk nem jött létre, hanem csak egy alacso­nyabb típusú szakcsoport, ahol ismét min­denki egyéni gazdálkodását folytathatta tovább, és ekkor nagyon megfizették a dohányt. A tsz 1978-ban jött létre háztáji földeken. Sokaknak ez a mai napig is biz­tosítva van. — A szomszéd községben, Bökönyben volt a Dohány Kísérleti Tangazdaság, ahol a fajták kísérletezését végezték. Hogyan? — Az országban négy helyen volt ilyen intézmény. Mi körülbelül 240 féle mag­ból próbáltuk a legmegfelelőbbet kiválasz­tani. A dohánypalántákat fajtánként egy- egy négyzetméter területű földbe ültettük. Ettől a naptól mértük a növény magassá­gát, levelének nagyságát, hosszát, egészen a növekedés befejeztéig! így a legjobb minőségű és a legjobb hozamú fajtákat ki tudtuk választani! És ezeket termelték a környékbeliek. .—Milyennek tetszik ítélni ma a dohány- termesztést? — Régen nagyon megérte termelni, mert a dohánynak és a pénznek is értéke volt. Egy hold árából egy Lada személy- gépkocsit tudtunk venni. Akkor meg le­hetett gazdagodni. Többet ültettünk, több volt a haszon. — Ma meg... — töri meg a csendet Er­zsiké néni, a felesége —, fordult a kocka. Ma nyolc hold egyenlő egy autó árával. Ha a Nyidofer ilyen feltételeket biztosít, mint most, akkor megnézhetik magukat. — Tessék elmondani a felháborodás okát! — A családom mesélte, hogy másképp működik a dohány beváltása. Ahová ed­dig tartoztunk, Nagykállóba, azt megszün­tették. A területi felelősnél kell vitelre fel­iratkozni és ponyvát kérni a csomózáshoz. A munka elkészülte után ismét meg kell keresni, bejelenteni neki, hogy elvigyék Nyíregyházára. Itt nem is lenne baj! De a minősítésnél, mázsálásnál ott sem va­gyunk. Úgy minősítenek, ahogy akarnak. Majd kiküldik az eredményt, és ezután le­het csak bemenni a pénzünkért. Ha így folytatják, akkor meg fogja gondolni az ember, hogy köt-e velük szerződést a következő évre! Ha az illetékesek olvas­sák e beszélgetést, remélem, elgondolkoz­nak, hogyan tudnának a jövőben kedve­zőbb lehetőségeket biztosítani az ügyfe­leik részére. így megtarthatják tősgyökeres termelőiket, s talán újabbakat is megnyer­hetnek. Boró Orsolya Megszűnt a gázpalack utáni ro­hangálás Tisztaberekén. A napokban az utolsó lakásba is bevezették a vezetékes gázt. Ké­pünkön Szabó Gyuláné kony­hájában, a régi tűzhely mellett a legmodernebb gázkészüléken főzi a vasárnapi ebédet Pénzes László felvétele Ugyanannyit, 21 ezer új lakást épí­tettek az országban az elmúlt évben, mint a megelőző esztendőben — tette közzé a Központi Statisztikai Hivatal. Megállapításra került továbbá, hogy 1990 óta évente egyötödével csökkent a lakásépítés. Ehhez képest jelentős változásként értékelendő, hgoy az el­múlt évben sem épült kevesebb lakás, mint egy esztendővel korábban. A magánerős építkezések nem ha­ladták meg az 1993. évit, ám az ön- kormányzatok, állami gazdálkodó szervezetek által megvalósult lakások száma, ha csekély mértékben is, de nőtt. A megyék felénél emelkedést mutatnak a számok, amely meghalad­ja a 10 százalékot. Általában a dunán­túli megyékben volt nagyobb az épí­tési kedv, készült több lakás, míg az Alföldön ez egyedül csak Szabolcs- Szatmár-Bereg megyére mondható el. A használatba vett lakások száma Budapesten 18 százalékkal csökkent az előző esztendőhöz képest, Pest me­gyében viszont 14 százalékkal növe­kedett. A legnagyobb arányú csökke­nés — 21 százalékos — Borsod- Abaúj-Zemplén megyében volt tapasz­talható. A különféle okokból megszüntetett lakások száma az elmúlt évben 5067 volt, 12.5 százalékkal több, mint 1993- ban. Budapesten 791, a városokban 2323, a községekben 1953 lakás szűnt meg. A statisztikai adatok tanúsága szerint tavaly összesen 1543 üdülőt, nyaralót építettek az országban, ez 6,7 százalékkal kevesebb, mint egy évvel korábban. A KSH megyei igazgatóságának adatai szerint megyénkben 1985-től 1993-ig tendenciózusan csökkent az évenkénti lakásépítések száma (4384­f > Balázsolás Amennyire kedvelt, felkapott név lett napjainkban a Balázs, egykoron hasonlóan kedves népszokásnak számított maga a balázsolás is, amely elsősorban a magyar nyelv- terület nyugati felében volt ismere­tes. Szent Balázs a gyermekek védőszentje, aki nemcsak tanította, de meg is védte őket a betegsé­gektől, elsősorban a torokbajtól. A régiek emellett nyájaik védőszent­jeként is tisztelték őt, aki kínhalált szenvedett: hóhérai vasfésűvel „fé­sülték” halálra. A balázsoló iskolás gyerekek feb­ruár 3-án (Balázs napján) csoporto­san házról házra jártak, verses mon- dókákkal iskolába járásra buzdítot­ták az iskolába nem járó gyereke­ket. A verbuváláskor a katonai to­borzás mintájára különféle rangokat viseltek, így például: vitéz, generá­lis, káplár, zászlótartó, strázsames- ter, közlegény, rekruta. A balázsolás értelmét azonban az adta meg, hogy gyűjtöttek, amint arra sokszor a résztvevők elnevezé­se is utal: Tarisznyás, Nyársas, Ko­saras, Szalonnás, Tojásos, s őket az adományok számára szolgáló meg­felelő alkalmatosságokkal szerelték fel. A köszöntés célja nemcsak a diákok verbuválása volt tehát, ha­nem az adománygyűjtés a gyakran soványpénzű kántortanítónak. A kapott adomány fejében a balázsoló gyerekek kérték Szent Balázst, hogy a torokgyulladás (difteritisz) ne szedje áldozatait a kicsinyek közül. Vallásos szertartás is kapcsolódik a Balázs-naphoz, a balázsoláshoz. A katolikus egyházban azt a szer­tartást jelenti, amelynek során a pap két keresztbe tett égő gyertyát tart a hívő álla alá, s kéri Istent, hogy Szent Balázs közbenjárására óvja meg minden torokbajtól. (l- gy.) V_________________________/ ről 1184-re!). Az 1994. évi előzetes adatok már némi fejlődést mutatnak: 1468 lakást építettek, 468 lakás szűnt meg és 57 üdülő épült megyénkben. A lakásépítés, ha a holtpontról kimoz­dulva pozitív irányú fejlődést tanúsít is, a valós igényekhez képest még min­dig nagyon alacsony szinten mozog. A megyében 1993-ban felépült 1184 lakásból Nyíregyházán 301, a városok­ban összesen 275, a községekben pe­dig 608 épült. Az elmúlt évben a me­gyeszékhelyen 637, a városokban összesen 277, míg a községekben összesen 554, a megyében tehát 1468 új lakás épült. Az összehasonlításból érdekességként említésre méltó, hogy míg 1993-ban a valamely gazdálkodó szervezet által épített lakásszám csak 21 volt, ez a szám 226-ra növekedett 1994-ben. Az építőiparban valami te­hát elkezdődött. A hosszúra nyúlt őszt Katalin sem kopogtatta meg csizmájával. A Miku­lás mogorva fagyráncai is csak regge­lente barázdálták a földet. A köd vi­szont naponta rátelepedett a tájra, el­takarva a házakat, az embereket. „El- taknyosodott az idő!” — mondaná Fekete István Matula bácsija. Ám nemcsak az idő lett cseppfolyós, ha­nem az orrunk is, tucatszámra fo­gyasztva a zsebkendőket és a patika­szereket. S aztán vártuk, vártuk a karácsonyt, a fehéret. O is megérkezett, de hó­dunnája kiszakadt valahol a Dunántú­lon, s felénk már szinte nem is jutott belőle. A január hamar, keményen mutat­kozott be. Szigorú tekintetére megkocsonyá­sodtak a vizek, s röggé rándultak össze a sárkupacok. A havat nem ígérte, ha­nem hozta. Beborítva vele a világot. A vijjogó szél büszkén hirdette di­csőségét, s eltorlaszolta az utakat, a járdákat. Az emberek fázva húzódtak be a házaikba, a melegre. „A kutya nem eszi meg a telet” — gondolták szomo­rúan a tél tartósságára számítva. Janu­ár is így gondolta, mert büszkén zúz­A két év lakásadatai megyénk váro­saiban (1993/1994 években): Nyíregy­háza: 301/637; Baktalórántháza: -/8; Csenger: 16/12; Fehérgyarmat: 12/11; Ibrány: —/12; Kisvárda: 22/40; Mária- pócs: -/9; Mátészalka: 36/28; Nagy­halász; —/5; Nagykálló 26/39; Nyírbá­tor: 36/26; Tiszalök: 23/14; Tisza- vasvári: 23/24; Újfehértó: 51/30; Vásárosnamény: 34/16; Záhony; 3/11 lakás épült. Megjegyzés: Baktalóránt­háza, Ibrány, Máriapócs, Nagyhalász hiányos adattal szerepel, 1993-ban még nem kaptak városi rangot. Önmagában az a tény. hogy nőtt a lakásépítő vállalkozások száma, s az előzőtől kedvezőbb támogatottságot kapnak a lakásépítők, -vásárlók, re­mélhetően azt eredményezi az elkö­vetkezőkben, hogy mind többen köl­tözhetnek majd új otthonukba. (lefier) marázta a kerítésdrótokat, és rajzolt jégvirágokat az ablakokra. A varjak elkeseredetten keringtek a falvak, a városok felett, hiszen a ve­téseket vastag hópaplan takarta el kí­váncsi tekintetük elől. A cinkék is kétségbeesetten indultak el valami ennivaló után nézve a dermesztő hi­degben. Aztán történt valami. A szilaj szél már nem duhajkodott, s déltájban meg­csordultak az ereszek. Csak reggelen­ként tudta jeges birodalmának egysé­gét visszaállítani a tél. Ám azt sem sokáig. Meleg lehelletével mintha csak a tavasz köszöntött volna be. Össze- roskadtak a hóemberek, s már csak foltjaiban mutatkoztak itt-ott a tél jelképei. Még a fák is gondolkodó­ba estek. „Mi ez, már itt lenne a ta­vasz?!”— töprengték. Ám ők nagyon óvatosak e tekintetben. Alaposan megfontolják, hogy mikor is küldik világra a rügycsemetéket. Mi pedig már azt sem tudjuk válto­zó világunkban, hogy mi ez. Téli ta­vasz vagy tavaszelő?! Egy azonban bizonyos. A nagykabát még marad, és meglessük a medvét is, hogy mit hoz majd a február. Közművek Zajlón Zajta százharminc családjából kilenvenhárom élvezheti a vezetékes gáz előnyeit. A térség önkormányzatainak összefogása nyomán Zajta, Tiszta­berek, Méhtelek, Garbolc, Kis- és Nagyhódos lakásaiban, közintézménye­iben vezetékes gázzal főznek és fűtenek. A-Gáz-Globál Kft. kivitelezése után az üzemeltető Tigáz szakemberei folyamatosan kötötték be a lakáso­kat. A gázvezeték fektetésével egy időben a telefonkábeleket is elhelyezték a földben. Az előzetes 31 igénylő száma időközben 55-re emelkedett. Ha­marosan modem crossbarra cserélik a kézi kapcsolású központot, és akkor a határszéli kis falu még egy lépéssel közelebb kerül a nagyvilághoz. Pénzes László A kétarcú január Budaházi István

Next

/
Oldalképek
Tartalom