Új Kelet, 1995. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1995-02-25 / 48. szám
A magyar mezőgazdaság Európa kapujában A rendszerváltás után — mint az élet oly sok területén— a mező- gazdaságban is jelentős változás következett be. A háború után tée- szesítettek, a rendszerváltás után magánosítottak, és elkezdték a földalapú kárpótlásokat. Rengetegen jutottak földhöz, sokan gépeket vásároltak és gazdálkodni kezdtek. Nem is csoda, hiszen mintegy hetvenezer munkanélküli él ebben az alapvetően mezőgazdasági jellegű megyében. És valamiből meg kell élni. Szabolcs-Szatmár-Bereg nem képzelheti el jövőjét anélkül, hogy számításba venné a mezőgazdaságot. Ennek hatékony, vagy rossz, veszteséges működése alapvetően befolyásolja az itt élő emberek nagy többségének -mintegy hetven százalékának- az életét. A megyebeli agrárkérdések egyik legjobb ismerője Szénégető László, a Megyei Földművelésügyi Hivatal vezetője. Vele beszélgettünk erről a húsbavágóan fontos témáról. Az elmúlt negyven évben, és különösen annak utolsó tíz évében a magyar mezőgazdasági vezetés nagyon el volt telve azzal, hogy Európa élvonalában állunk, hogy a mezőgazdaságunk igazi húzóágazat, hogy szinte csak sikereket könyvelhetünk e! ezen a területen. Ez az utóbbi négy esztendőben mintha megtörni látszana, és sok olyan dolog derül ki, melynek alapján kételyeink támadnak az iránt, hogy a magyar mezőgazdaság tényleg Európa egyik legjobbja lenne. Ön hogyan látja ezt? — Van ugyan néhány terület ahol valóban élvonalban voltunk, de nagyon sok területről ezt sajnos nem mondhatjuk el. Ha Magyarország adottságait összevetjük az Európai Unió országaival, akkor rögtön látszik, hogy melyik az a terület ahol előnyünk volt és előnyünk lehet, és melyik az ahol hátrányunk volt és még nagyon komoly hátrányunk lehet ha nem vigyázunk. Az elmúlt időszakban óriási előnyünk volt az, hogy hazánkban hatalmas táblarendszerek alakultak ki. Ennek előnye egyértelműen kimutatható, viszont hátránya is volt. A tulajdonviszonyok elszakadtak a föld használójától és a mezőgazdasági munkás nem volt igazán érdekelt a termelésben. — A jelenleg kialakulóban lévő tulajdonrendszer a kis táblákat favorizálja. Itt nincs valami ellentmondás? — Ez valóban nagyon komoly ellentmondás, amit fel kell oldani. Fel kell oldania a szakmának és a törvénykezésnek,és ha ezt rosszul hajtjuk végre, akkor az Európai Unió felé hiába igyekszünk. — A kárpótlás során most olyanok is kaptak földet akik egyáltalán nincsenek földközelben és talán nem is lesznek. — Az országban és megyénkben is várhatóan még ebben az évben letisztázódik a földtulajdon, a tulajdonosok száma mintegy 230 ezer lesz. Ez óriási szám a megye kevesebb mint 600 ezer lakosához képest, nyilvánvaló, hogy valamennyien nem fognak gazdálkodni. Sajnos a képzési rendszerünk olyan volt az elmúlt negyven évben, hogy a vidéki emberek is elszakadtak a földtől és nem ismerik kellően azt, nincsenek felvértezve azokkal a szakismeretekkel, amelyek a gazdálkodáshoz szükségesek. Ez alól kivételek az idősebbek, de a fiatal generáció már úgy élt, hogy nem ismeri igazán a föld szerepét és jelentőségét. — Ahhoz, hogy csatlakozni tudjunk az európai közösséghez, különböző feltételekre van szükség—nyilván így van ez a mezőgazdaságban is. Mire kell vigyáznunk ahhoz, hogy le ne maradjunk? — Pontosan ismerjük Magyarország, a megye és Nyugat-Európa adottságait. Ez megmutatja, hogy milyen termékeket érdemes termelnünk. Előnyeink közé tartozik, hogy nagyon jó a földellátottságunk, egy lakosra nézve rendkívül sok jó és közepes minőségű terület van. Hazánk kétharmad részben síkság — ettől Nyugat-Európa sokkal rosszabb helyzetben van. A klímánk kontinentális jellegű, sokféle növényt tudunk termeszteni, szemben Nyugat-Euró- pával. A zöldség -, gyümölcs - és kukoricatermesztésben viszont a mediterrán országok előnyben vannak velünk szemben. Vágómarhatenyésztésben és búzatermesztésben az északi államok — Nagy-Britannia, Írország — jobb helyzetben vannak. Számunkra a velünk egy éghajlati övben fekvő országok a mérvadóak, velük kell felvennünk a versenyt. Legkomolyabb vetélytársunk Franciaország, az ott termelt növények pontosan megegyeznek a nálunk honosakkal — ez a búza, a kukorica és a napraforgó. A franciák előnyben vannak azzal, hogy ott jóval több a csapadék mint nálunk. Sajnos az utóbbi évszázadban nálunk egyre kevesebb csapadék hull. Ennek ellenére hazánkban olcsó a gabona, a vágómarha, a juh, a tej, viszont a sertést sokkal drágábban termeljük, mint Nyugat-Európában. Most a termőföldek felszabdalásá- val a nyagytáblás termelési rendszerből származó előnyök egyszer s mindenkorra megszűntek. Nagyon komoly erőfeszítést kell tennünk Ha nem lesz vetőburgonya, jövőre mindenképpen drágább lesz az étkezési (Fotó: Bozsó) azért, hogy valahol az európai középmezőnyben meg tudjunk ragadni, de ez csak akkor lehetséges, ha szakszerű táblaméretek, üzemnagyságok alakulnak ki. Megyénk huszonhárom alaptalaj- tipussal rendelkezik. Az országban sehol másutt nincs ilyen sokféle talaj, ezért rendkívül jó talajtani ismerettel kell rendelkeznünk ha jól akarunk gazdálkodni. A megye 594 ezer hektár földjéből mintegy százezer hektár az, ahol gyakorlatilag mindenféle növényt lehet termeszteni. Ez a százezer hektár nagyrészt Ti- szavasvári körzetében található. Százezer hektárra tehető a homokos és százezerre a vízkáros területek nagysága is. Nagyjából százezer hektárnyi az a talajcsoport is, ahol négy-nyolc féle növényt termeszthetünk. Marad mintegy százezer hektár közepes minőségű talajunk, mely a megye területén szétszórva található. Abból kell kiindulnunk, hogy a talaj minőségét tekintve országos szinten az utolsó helyen* állunk, de európai viszonylatban még így is valahol a középmezőnyben vagyunk. — Mekkora lenne az optimális tábla- illetve üzemméret? — Nagyon lényeges kérdés ez, különösen a mi megyénkben. Tulajdonképpen nem is a táblaméretet kell alapul venni, hanem inkább csak azt, hogy minden tevékenységet gazdaságosan kell folytatni. Vannak olyan növények, melyeknél a nagytáblás rendszer egyértelműen kötelező. Ezek azok az ágazatok, melyek jól gé- pesíthetők: a kalászosok, a kukorica, a napraforgó, a cukorrépa, a borsó, a csillagfürt, a lucerna, a vöröshere. Kevésbé fontos a táblaméret az intenzív kultúráknál, ahol nagy árbevétel származik egy adott területről. Ilyenek a gyümölcsfélék: az alma, a körte, a kajszi- és őszibarack, a szamóca. Azt kell látni, hogy egy család nagyszerűen megélhet három hektár kiváló minőségű almásból, de kétszáz hektár kukoricaföld is hozhat veszteséget. A méretekhez megfelelő ágazati szakismeret szükséges. Minél kisebb egy család termőterülete annál intenzívebben kell gazdálkodnia, az intenzív gazdálkodáshoz viszont nagyon komoly szakértelem kell. Ha ezt valaki nem tudja produkálni, akkor szó szerint tönkre teheti az egész családját. — A mezőgazdasági gépek eddig a nagyüzemekre voltak kalibrálva, most viszont jóval kisebbek a táblaméretek. — Magyarországon az utóbbi hatnyolc évben elképesztő mértékben romlott le a gépesítés színvonala, 1994-ben viszont az utóbbi tíz év legjelentősebb gépi beruházása történt. Tavaly a megye 530 erőgépet és mintegy 2400 talajművelő eszközt vásárolt, amely előrelendített az őszi munkákon és hasznos lesz a jövőben is. — Csak a magángazdák vásárolták ezeket a gépeket? — Nemcsak a magángazdák, hanem a mai magyar mezőgazdaság minden szereplője — a szövetkezetek, betéti társaságok, kft.-k és természetesen a magángazdálkodók is. — Előfordulhat, hogy valaki csak azért vásárol gépet mert nem akar kölcsönkérni, viszont nem tudja azt kellőképpen kihasználni? ■—A jelenlegi gépszűke-időszakban a gépvásárlás is tőkefelhalmozó forrás lehet. A Mezőgazdasági Fejlesztési Alapból származó támogatások elbírálásánál alaposan megvizsgáltuk azt, hogy ki kíván valóban gazdálkodni és ki nem. Túlnyomó részben azok kapták a gépi támogatásokat akik igazán gazdálkodnak. — A megye állattenyésztésben sem állt rossz helyen valamikor. Milyen lenne az optimális gazdaságméret illetve struktúra az állattenyésztésben? — Csakúgy mint a növénytermesztésnél, az állattenyésztésnél is két szempontot kell figyelembe vennünk. Az egyik szempont a gazdaságosság kérdése. Legyen bármilyen kormányzat a politikai hatalom birtokosa, mindenképpen a gazdaságosság irányába próbálja kényszeríteni a gazdákat. Nagy-Britanniában átlagosan 63 tehén van egy magángazdaságban, Hollandiában 38, Dániában 30, de ez a szám összességében is 20 fölött van mindenhol. A megyei 22 ezres tehén- állomány átlagosan két-három jószágot jelent családonként. Nekünk is növelni kellene a darabszámot, annál is inkább, mert a tejipari technológiák rendkívül jó minőségű tejet igényelnek, melyet a megye termelőinek többsége nem tud garantálni. A nagyüzemi rendszerek bizonyították korábban is, hogy folyamatosan tudnak jó minőséget biztosítani. Kisüzemben is el lehet ezt érni, de aránytalanul nagy gépesítés kell hozzá. Zárt fejőrendszerek kellenek, ahol a tej jóformán nem is érintkezik a levegővel, azonnali hűtéssel és szállítással kerül a feldolgozóhoz. A sertéstenyésztésnél hasonló a helyzet. A két legsikeresebb sertés- tenyésztő ország Dánia és Hollandia, itt 350-400 állat van egy-egy gazdálkodónál, nálunk is mindenképpen növelni kellene a létszámot. Nagyon meg kell kapaszkodnunk, ha azt akarjuk, hogy Nyugat-Európában verseny- képesek legyünk. Olyan növényeket kellene nagyobb arányban termesztenünk, amelyeknek nagy a fehérjetartalma szója, csillagfürt, lóbab és ezeket nagyobb arányban kellene bevinnünk a tápokba, mert ezzel jelentősen tudnánk javítani a húskihozatal hatékonyságát. — Az elmúlt rendszerben többször esett szó arról, hogy túlvegyszerezik a földeket, ma pedig mintha a föld nem kapna elegendő mesterséges tápanyagot. Mi a helyzet a földek ilyenfajta állapotával? — A természetszerű gazdálkodáshoz tértünk vissza az utóbbi néhány évben. A korábbi évek mezőgazda- sági termelésében részt vevő egy hektárra eső 150-160 kilós műtrágyahatóanyagfelhasználás leesett 25-30 kilóra, és a szervestrágya-felhasználás is jelentősen lecsökkent. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy az utóbbi öt-hat évben elkezdtük kizsarolni a tábláinkat. A talajok tápanyagtartalma folyamatosan csökken. Ha aszályos év is jön, akkor egyértelműen csökken a termés mennyisége, ezt a számok egyértelműen igazolják. — Az egykor volt hatalmas szövetkezeti tulajdon és földterület összezsugorodott. Melyik lenne a jobb változat: visszamenni az egyéni gazdálkodásba, vagy valamilyen másfajta szövetkezeti formát találni? — Örökké vitatott téma, hogy magán- vagy szövetkezeti gazdálkodás legyen. Mivel minden üzemméret koncentráltan hatékonyabb és gazdaságosabb, mindenképpen a szövetkezés irányába kell elmozdulnunk. De az a típusú szövetkezet, ahol az anyagi érdekeltséget nem tudják megteremteni, annak nem lehet perspektívája. Ha ennek fontosságát és jelentőségét nem látják be az emberek, akkor nagyon hosszú időn keresztül szenvedni fogunk, és nem Nyugat- európa felé megyünk, hanem inkább keleti irányba. Vasas László
