Új Kelet, 1995. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-10 / 8. szám

10 1995. január 10., kedd SPORT Ui KELET Röptében Az esély egyre zsugorodik Aki vasárnap délután kilátogatott a Bujtosi Szabadidő Csarnokba a férfi extra liga röplabdamérkőzésre az mindenféle­képp hazai sikert várt. A vendég együttes Kazincbarcika legénysége semmivel nem képviselt nagyobb játékerőt, mint a sza­bolcsi gárda. A mérkőzés előtti esélylatolgatás sze­rint a nyíregyházi csapatnak nyernie kel­lett volna ahhoz, hogy megkezdje a fel­zárkózást a Kazincbarcika, illetve a Cse­pel gárdájához. Sajnos a viadal nem ezt hozta. Már a kezdetnél Járosi mester meg­lepte a barcikai csapatot a mieink kezdő hatos felállásával. Történt ugyanis, hogy a két stabil kezdő játékos, Makai és Pam- puch csak a cserepadon kapott helyet. Mint utólag kiderült, mind a kétjátékosnak kéz­sérülése volt. Az egészben csak az volt a furcsa, hogy a második szett közepén pá­lyára került a két fiú, s utána már végig- játszották a mérkőzést. Ha ezt menet köz­ben tudták vállalni, akkor talán a kezdő csapatban is helyet kaphattak volna. Nagyon rosszul kezdődött a mieink szá­mára a meccs, hiszen a volt nyíregyházi feladó, Nagypál Ferenc rögtön ászt nyi­tott. A folytatásban is igen nagy gondok voltak a nyításfogadással. ami az NYVSC támadásainak a leegyszerűsítését vonta maga után. Ráadásul az ütőjátékosok is körbeverték a pályát, rengeteget hibáztak a hálónál. Ebben élen járt Zádor, illetve Szilágyi. Az utóbbi mentségére legyen mondva, hogy Nagypállal került szembe, és a kétméteres vendég feladó nagyon jól ismerte Bence ütőtechnikáját, amit végig ki is használt.Szilágyi alig tudott mellette elütni. Az első játszmában hiába kért Járosi edző időt, illetve cserét, a játék képe nem változott. Jellemző volt a mérkőzésre, a barcikaiak nagyon jó mezőnyvédekezése, amihez a szabolcsi gárda számyaszegett támadásai is hozzájárultak. Három-négy labdamenetben is szinte a csarnok legtá­volabbi szegletéből hozták vissza a már menthetetlennek tűnő labdát a vendégek, amit a mieink csak bámulni tudtak. Ez volt az a meccs, ahol az edző csak szenvedett a kispadon. hiszen a játékosai helyett nem lelkesedhetett a pályán. Márpedig a mérkőzésen végig a barcikaiak sokkal lel­kesebb és pörgősebb röplabdát produkál­tak, mint a hazai csapat. Szinte azt érez­hették a nézők, hogy a borsodiak a saját pályájukon játszanak. Ha az NYVSC is fel tudta volna venni ezt a pörgősebb ritmust, akkor talán nagyobb esélye lehetett volna a győzelem megszerzésére. A mérkőzés folyamán szinte csak pillanatokra vette fel a borsodiak álltai diktált tempót, ami na­gyon kevésnek bizonyult. A harmadik játszma során megköze­lítőleg azt a játékot nyújtotta a csapat, csak az egyéni hibák tömkelegé miatt nem tud­ták hozni a játszmát. Jellemző momentum erre, hogy 11-11 -nél a barcikai csapat edzője időt kért, ami arra szolgált, hogy a nyíregyházi lendületet megtörje. Az időkérés után visszatérve a pályára, a mi­einknél volt a nyitás joga. Horváth Géza állt a nyítósarokban, és szervája a háló kö­zepébe szállt. Ahelyett, hogy pontot szer­zett volna a csapat, visszaadták a pont­szerzés lehetőségét a vendég gárdának. Sajnos, ilyen mentalitással és figyelmet­lenséggel nem is lehet más az eredmény. Nagyon nehéz helyzetben van a nyírségi csapat, hisz ezzel a vereséggel messze kerültek az osztályzó elkerülésétől. A következő hazai mérkőzésen még javíthat­nak a fiúk, de a Zalaegerszeg elleni viadal valószínűleg még nehezebb lesz. Batai Kosárlabda NB I B Pontos volt a dombóvári gyors Vasárnap bajnoki mérkőzésen veresé­get szenvedett a Nyíregyházi TK Isobau együttese Dombóváron a helyi vasutas gárdától. A rangadó döntő volt a rájátszás szempontjából, ha a főiskolások idegen­ben is nyerni tudtak volna az addigi má­sodik helyezett ellen, akkor nagyon jó előjelekkel vághattak volna neki a ráját­szásnak. A vereség még azt is jelentheti, hogy csak második lesz Nyíregyháza, s ami ennél is rosszabb, három vereséget vihet magával a rájátszásba. A rangadó előtt még bizakodó volt a hangulat a nyíregyházi szakosztálynál. A két csapat nagyjából azonos játékerőt kép­visel, s Nyíregyházán tizenegy ponttal győzni tudtak a nyírségiek. Erre a mérkő­zésre azonban nagyon készültek a domb­óváriak is. A város egyetlen élvonalbeli együttesétől a helyi sportrajongók azt vár­ták, hogy biztosítsák a bajnoki címet a vendégekkel szemben. A helyi rádió már napokkal előtte megkezdte a mérkőzés beharangozását, persze a csarnok e nélkül is zsúfolásig megtelt volna erre a találko­zóra. Németh József edző, a DVMSK mes­tere a mérkőzés előtt arra készült, hogy a Nyíregyházán játszó két szerb fiú Klisura és Szekulovics kikapcsolásával állítsák meg a vendégeket. Hegedűs Ferenc, a TK Isobau mestere számított erre, s megpró­bált megfelelő ellenszert kidolgozni. Ezen a találkozón mégsem tudták megállítani a hazaiakat. Úgy látszott, a vasutas taktika valósul meg inkább, míg a vendégek erre nem tudtak válaszolni. Ráadásul ott volt Erupkin, a dombóvári az első félidőben húsz pontot dobott, öt triplát, két duplát, s az egyik után még egy büntetőt. Távoli dobásait szinte mind más helyről érte el, s mindig zavartalanul célozhatott. A máso­dik félidőre Hegedűs Ferenc megtalálta Erupkin ellenszerét, Hutást. A dombóvá­ri fiú nemigen hitte, hogy a nála jóval ala­csonyabb nyíregyházi legény árthat vala­mit is „jó hírének”, pedig így lett. Hutás mint a higany, úgy mozgott, s követte hosszú ellenfelét, aki a második húsz perc­ben csak kettőt dobott, azt is büntetőből. A másik cserejátékosra sem lehetett pa­nasz, Oroszvári is mindent megtett, s nem riadt meg az „ellenséges” pályán. A kö­zönségre egyébként most nem lehet rosszat mondani, legtöbbször sportszerű­en buzdították a hazaiakat. Kerényi, aki Klisura őrzését kapta fel­adatul, jó munkát végzett, s emellé társult az a tény, hogy Jankovics, aki „Klisz”-t tehermentesíthette volna, a második fél­időre sérülése miatt a kispadra került. Vé­gül is a vasutas együttes jobb dobószáza­léka döntötte el a mérkőzés eredményét. Hegedűs Ferenc edző elmondta a mérkő­zés után, hogy bár a mérkőzés háromesé­lyes volt, de nagyobb taktikai fegyelem­mel idegenben is lehetett volna nyerni. Sajnos a TK Isobau esélyeit tovább rontja az a tény, hogy Szeged vasárnap veresé­get szenvedett Budafokon, s így Százha­lombatta — ha nyerni tud Salgótarjánban — lehet a negyedik. Akkor három vere­séggel és csoportmásodikként indul a TK a rájátszásban. A bajnoki cím sorsa még nem dőlt el a két gárda között, de Dombóvárnak na­gyobb az esélye. A hétvégén Siófokot fo­gadják, Nyíregyházára Pécs látogat, ha mindkét csapat nyer, a bajnokság sorsát a kosárarány dönti majd el. Egyelőre a ko­sárarány a Dombóvárnak kedvez, s ezt nem könnyű megváltoztatni. Egy példá­val élve, ha Dombóvár kedvező esetben csak egy kosárral győz, akkor Nyíregyhá­zának legalább hússzal kell nyerni, de az eredmény attól is függ, ki mennyi kosarat ér el. R. Z. Kézilabda Visszapillantó az Ózd-NYKC mérkőzésre Mint ismert, a tavaszi szezon első mér­kőzésén bravúros győzelmet aratott ide­genben a Nyíregyházi KC NBI-es legény­sége. Az örök rivális Ózd otthonából hoz­ták el a két bajnoki pontot. — Ezen a találkozón szinte minden tak­tikai elképzelésünk bejött, amit megbeszél­tünk és gyakoroltunk a találkozó előtt — emlékezik vissza Szőke István edző a mérkőzés után. — Nagyon jó húzásnak bi­zonyult, hogy Szergyuk kiment emberfo­gásra, illetve olyan zavart keltett az ózdiak támadásaiban, hogy rendre elhibázták a gólszerzési lehetőségeiket. Rengeteg lab­dához jutottunk az ő közreműködésével, és indításokból sok gólt lőttünk. Másik fon­tos dolog volt — ami sikerre vezette a csa­patot —, hogy a pályán lévő hét játékosból szinte mindenki azt nyújtotta, amit elvár­tunk tőlük. Ezt már régóta hangsúlyozom, hogy ha idegenben is azt nyújtjuk, amire képesek a fiúk, akkor még több pontot sze­rezhetnénk. Nagyon lényeges dolog volt még a játékosok fegyelmezettsége. Ez főleg abban nyilvánult meg, hogy amit a mérkő­zés előtt és a szünetben is megbeszéltünk, maradéktalanul betartották, és közben sem kellett arra figyelmeztetni őket. Sokat se­gített még Lencsés József bravúros kapus­teljesítménye is. Ugyanis volt egy időszak a mérkőzés vége felé, amikor fáradni lát­szott a társaság, és ezt kihasználva, kezdett feljönni a borsodi csapat. Józsi ekkor rend­re több hétméterest és ziccert hárított, ez­zel átsegítve a csapatot a hullámvölgyön. — Holnap újabb bajnoki mérkőzésre kerül sor, az utolsó előtti helyen álló Tö- rökszentmiklós gárdáját fogadják a Bujto- siban. — Elég sűrűn következnek most a mér­kőzések. Úgy gondolom, hogy az ózdi si­ker nem szabad, hogy elaltasson bennün­ket. Sőt, ez még nagyobb erőbedobásra kell, hogy késztesse a fiúkat. Bármennyi­re is kötelező a győzelem, nagyon komo­lyan vesszük ezt a találkozót. A két pont­nak mindenképpen itthon kell maradni.-fuli­Nyolc közé jutásért: Szeged— Kisvárda A Magyar Kupa nyolcaddöntőjébe ju­tásért első mérkőzésén még a múlt héten sikeresen túljutott a kisvárdai csapat. Ha­zai pályán ötgólos előnyre tettek szert Sze­ged ellen. A szakosztály vezetői bíznak abban, hogy a megszerzett előny a mai visszavágón elegendő lesz a továbbjutás­hoz. De ahhoz, hogy a siker biztos legyen, sokat kell a csapat játékának javulnia, úgy a védekezésben, mint a támadásban. A lá­nyok hétvégén sem pihentek, vasárnap is edzettek, és főleg azokat a játékelemeket gyakorolták, amivel sikeresek lehetnek a visszavágón. Azzal tisztában vannak a já­tékosok és a vezetők is, hogy nehéz hat­van perc vár rájuk, de minden tőlük telhetőt elkövetnek, hogy a legjobb nyolc közé kerüljenek. Rádióstájfutás Yenczel lemondott Venczel Miklós, a Nyíregyházi Rá­dióklub elnöke december végén lemon­dott tisztségéről. — Pontosabban folyamatban van a lemondásom — igazít ki a világbajnok sportember. — A klub vezetőségének már bejelentettem, a közgyűlésünk ja­nuár végén, február elején lesz, és el kell hogy fogadja döntésemet. A man­dátumom egyébként az év végén lejár­na, és 1995 után semmiképp sem vál­laltam volna tovább. így csak elébe megyek a döntésnek. Az utódom egy évvel hamarabb kezdheti meg a mun­káját. — Mi váltotta ki Önből ezt? — Az okokról nem szívesen beszélek, de az tény, hogy kevés volt a fizetésem. Ráadásul fizetést csak akkor kapok, ha megtermelem azt a rádiós vállalkozásun­kon belül. így az a helyzet alakult ki, hogy a klubbal való további tevékenységem — a vállalkozáson kívül — mind társadal­mi munka. Ezenkívül elég sok kritikát kaptam az utóbbi időben, szememre ve­tették, hogy amikor három évvel ezelőtt pályáztam erre a pozícióra, mit ígértem, és abból mit nem teljesítettem. — Ha több fizetést kap, akkor marad? — Nem, ezt felajánlották, de nem fo­gadtam el. — Akkor mihez kezd ezután, marad a klub alkalmazásában, megtermelve a fizetését? — Nem, hiszen számomra előnyö­sebb, ha azt a munkát, amit eddig vé­geztem, ezután vállalkozóként teszem. Harminc éve a köznek dolgozom, tár­sadalmi munkát végzek, van még tizen­két évem a nyugdíjig, és szeretném megalapozni nyugdíjas éveimet. — Ez azt jelenti, hogy végleg eltávo­lodik a rádióssportoktól? — Egyelőre még a Magyar Rádió­szövetség alelnöke, illetve a megyei szövetség titkára vagyok. Az, hogy mennyire maradok a rádióstájfutás kö­zelében, attól függ, hogy az új vezetés mennyire kíván támaszkodni a mun­kámra. Ha az új klubelnök hozzájárul, akkor klubszínekben továbbra is sze­retnék versenyezni, és ha szükség van rám, esetleg az edzéseket vezetni. (sz-a) Jégpálya Záhonyban Már több, mint tíz esztendeje, minden évben télen — amennyiben az időjárás is kegyes a szervezőkhöz — a záhonyi Vas­utas Sportclub dolgozói a téli sportok sze­relmeseinek legnagyobb örömére a fut- ballpályát övező négyszáz méter hosszú­ságú futópályán jégpályát alakítanak ki. A nagy hagyományoknak örvendő kez­deményezés igen népszerű a városban, sőt a település határain túl is híre kelt, és en­nek köszönhetően sokan keresik fel, ami­kor használni lehet. Ez elsősorban az időjárás függvénye. Régebben előfordult, hogy két és fél hónapon keresztül korcso­lyázhattak rajta a csúszkálni vágyók. Tavalyelőtt mindössze tíz napig vehették birtokba az érdeklődők. Legutóbb decem­ber huszonharmadikától huszonkilencedi- kéig jöhettek a látogatók. Jelenleg is fo­lyamatosan karbantartják, hisz pillanat­nyilag eléggé hidegre fordult az időjárás, ami kedvez a jég tartósságának. Nem kis erőfeszítést jelent megfelel­ni az elvárásoknak a jégpálya gondozá­sát illetően. Mindennap locsolni kell, használat után letakarítani. A munkála­tok elvégzéséhez szükséges munkagé­pekkel megfelelően fel van szerelve az egyesület. Az általános iskolák tanulói testnevelés óra keretében ingyen használhatják a je­get. Egyébként aki az utcáról tér be, an­nak, ha felnőtt, akkor ötven, ha diák har­minc forintot kell fizetni a korcsolyázásért. Reggel nyolc órától este hat óráig van nyit­va a jégpálya kapuja a korizni szándéko­zók előtt. Lehetőség van korcsolya és hokibot kölcsönzésére is a helyszínen. A megyében sokáig egyedülálló jégpá­lyánk — most már Nyíregyházán is talál­ható — éves költségvetése kétszázezer forint. Tóth Mihály 1 Hizlaljuk a jeget /.altomban Kosaras derbi a Krúdyban A nyíregyházi Krúdy Gyula Gimnázium­ban január 27-én 16 órától rendezik az im­már hagyományos 24 órás nonstop kosaras derbit. Hosszú évekkel ezelőtt a gimnázi­um akkori tanulói gondoltak egy merészet, s megszerveztek egy huszonnégy óráig tar­tó kosárlabdameccset. A rendezvénynek akkora sikere volt az iskola tanulói között, hogy azóta évről évre, általában így január táján újra sor kerül a nagy derbire. A mérkőzést természetesen a kosárlabda sza­bályai szerint bonyolítják, a különbség csak annyi, hogy a játékidő huszonnégy óra, ez alatt két részre osztják az iskola tanulóit, az egyik rész alkotja a pirosak, a másik a ké­kek csapatát. Egyszerre öten lehetnek mind­két együttesből pályán, de a csere lehetősége nincs korlátozva. Nem véletlen, hogy pont kosárlabda­mérkőzést szerveznek a krúdysok, hisz az iskola megalakulása óta ez a legkedveltebb sport a suliban. Nem titok, hogy ezt a nép­szerűséget elsősorban Tatos Ish’án testne­velő tanárnak köszönheti a sportág. A tanár úr az iskola 1969-es megalakulásától, né­hány évvel ezelőtti nyugdíjbavonulásáig több száz krúdys diákot tanított meg a ko­sárlabda alapjaira. Sokan közülük NB I-es játékosok lettek, s van, aki a válogatottsá­gig vitte. Abban mindannyian egyformák, hogy máig is rajonganak kedvenc sportágu­kért. A lányokat az elmúlt huszonöt évben Kovács Györgyné testnevelő okította erre a szép sportra. A két kiváló testnevelőnek ma is méltó utódai vannak az iskolában, hogy csak Kovács Tibort említsük, aki nemcsak az iskola tanulóit tanítja, hanem az NB I-es kosárcsapat edzője is. A rendezvény zártkörű lesz, de a krúdy­sok szívesen várják az iskola öregdiákjai­nak a jelentkezését, ők is pályára léphet­nek. A szervezők annak különösen örül­nének, ha olyan öregdiákok is eljönnének, akik már az első huszonnégy órás kosár­derbin ott voltak. Az iskola diákjai, akik az eseményt szervezik, ezúton is kérik, ha valaki szívesen szponzorálná a hagyomá­nyos rendezvényüket, az az iskola igazga­tójánál telefonon jelezze. Abban remény­kednek a mai diákok, hogy különösen az iskola öregdiákjai szívesen nyújtanak ne­kik segítséget.

Next

/
Oldalképek
Tartalom