Új Kelet, 1995. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-10 / 8. szám
TUZSÉR UJ KELET 1995. január 10., kedd 7 Eredményes szociális program A megye településeinek túlnyomó többségében mostanában fejeződtek be a gázberuházások, az önkormányzati vezetők ezek után a szennyvízelvezető csatornahálózat kiépítése felé kacsingatnak. Sokan szó szerint csak kacsingatnak, ugyanis ez legalább akkora munka lenne, mint a gázbevezetés. Tuzséron a helyzet fordított. Révész László polgár- mester: — Két évvel ezelőtt céltámogatást nyertünk az államtól a szennyvízelvezető csatornahálózat és a tisztítómű megépítésére, ebből sikerült megvalósítanunk a beruházást. A gázbevezetés költségei magasak, mert Vásárosnaményból kell idehozni egy gerincvezetéket. Tizenegy település fogott össze Mándok és Tuzsér vezetésével. Az ügy a záhonyi különleges gazdasági övezet részeként került a kormány elé, melytől jelentős támogatást kaptunk. A szennyvíz tehát települési beruházás volt, a gáz pedig térségi, melyet reményeink szerint 1995 végére sikerül befejeznünk. Még idén ötven százalékos lesz a telefonhálózat kiépítettsége, mely a Matáv beruházásával valósul meg. Ez már a legkorszerűbb digitális technikával fog működni, és mintegy 400-450 telefonvonalat tud majd kezelni. A négyes út mentén Lada autószalon és Súlyos gondot okoznak az utazóknak és az ott élőknek a záhonyi határátkelőnél tapasztalható torlódások. Elsősorban a korlátozott áteresztőképességű kétsávos Tisza-híd okolható az áldatlan állapotokért. A végső megoldásig egy kamionparkolóval lehetne feloldani az állandósult dugókat. A határátkelőtől valamelyest távolabb, de a főútvonalhoz közel rendelkezésre is áll egy terület amely alkalmas lenne nagyszámú kamion fogadására. Ez az Ikarus tuzséri telepe. A mintegy 84 ezer négyzetméter alapterületű telepből több mint 32 ezer négyzetméter a kiépített és önállóan körülkerített rész, amelyből 8500 négyzetméter beton térburkolattal fedett. Már itt elférne mintegy 500 kamion, ami a határ előtt feltorlódva hét és fél kilométer hosszú kocsisort jelentene, vagyis megközelítené Tuzsért. Az ügyről Szikora András, az Ikarus Rt. tuzséri kirendeltségének vezetője tájékoztatta lapunkat. Eszerint a telepen szerelőműhely, wc, zuhanyzó, büfé, stb. áll rendelkezésre, minden ami az engedélyhez szükséges. Közel van a gépjárművek rakodására is alkalmas vasúti rámpa széles és normál vágánycsatlakozással, a szerelőaknás műhelyben kamionok kisebb javítási munkái is elvégezhetőek. Ennek ellenére nem az országúti cirkálók állnak a kerítés mögött, hanem Ladák. Révész Las/.lo polgármester szerviz készül. Az arra járó már láthatja az építkezést, mely előreláthatólag május végére befejeződik. Idén megépül Tuzsér határában két olajátfejtő üzem, az egyik a Magyar Villamosipari Művek Tröszt beruházásában. — Tuzsér köztudottan nagy almatermelő falu. A helyi termelőszövetkezet egy ládagyártó üzemet szeretne létesíteni, melyhez kérte az önkormányzat segítségét. Régen buszok parkoltak itt, amelyek a Szovjetunióba, később pedig a FÁK- országokba indultak. Ma is szállítanak buszokat, de csak évi 2-2500 darabot, hajdan pedig ennek a mennviséenck a háromszorosát indították el a határ felé. A telepen tárolt Ladáknak más cégek bérelnek az Ikarustól helyet, de a terület közel sincs kihasználva. Mellesleg Tuzséron hegyben állnak a Ladák, és meglepő módon legtöbbjük nem nyugat felé tart, hanem éppen hogy onnan jön! Ennek a magyarázata az orosz törvényekben keresendő. Eladják az autót különböző cégeknek, azok elutaztatják Magyarországra, innen elküldik mondjuk Zágrábba, majd pedig visszaküldik ide. Végül 90 százalékuk — Szociális téren jelentős előrelépést jelentett, hogy részt vettünk a Népjóléti Minisztérium válságkezelő irodája által indított szociális programban. Ez azt jelenti, hogy a szociálisan rászoruló — elsősorban cigány — lakosok számára kukorica- és burgonyatermelési lehetőséget biztosítottunk a minisztérium mintegy kétmillió forintos támogatásával. Földterületet béreltünk nekik, felszántottuk és bevetettük, ők egész évben művelték és betakarításkor bizony nem jártak rosszul. A program sikeres volt, több mint százan vettek részt benne. Idén is szeretnénk ezt tovább folytatni, bár ha a minisztérium most nem segít, akkor szerényebbek lesznek a lehetőségeink. — A környéken működő sok cég ellenére nagyarányú a munkanélküliség, elsősorban a cigány lakosság körében. Tudni kell azt, hogy Tuzsér 3300 lakójából 720 cigány. A fent említett programmal is a munkára szoktatásukat szerettük volna előremozdítani. — Az önkormányzat további céljai között szerepel a gázberuházás befejezése, a telefonhálózat teljes kiépítése, valamint egy új általános iskola megépítése. Szeretnénk felújítani a híres Lónyay-kastélyt, melynek 1990 októberében leégett a tetőszerkezete. visszamegy a FÁK-országokba. A törvényük olyan, hogy az exportból befolyt összeg 40 százalékát megtarthatja a gyár, míg ha belföldön adja el az autót, akkor nincs bevétel. Inkább nagyon olcsón eladják, utaztatják, tárolják és végül hazaviszik. Visszatérve a parkolóhoz, a kamionok mai napig a határnál állnak, és nem az Ikarus- telepen, mivel különböző szakhatóságok nemtetszése miatt elbukott a terv. Ez 1994. augusztus 20-án történt. A kamionterminál létrehozásának ötlete eleinte mindenkinek tetszett, de mégsem lett belőle semmi. A miértre Szikora úr nem tudott választ adni. Mint elmondta, a terminál itteni kialakításának csak előnye lenne. Véleménye szerint mindent megtettek a hatóságokkal való teljes mértékű együttműködésért, lehetőség van még arra is, hogy a szükséges vámellenőrzést a telepen végezzék el, és a kamionokat vámkísérettel vezessék fel. Ennek költségeit az Ikarus-SASSPED Kft. fedezné, és biztosítaná a szükséges helyiségeket is. Állva halt meg az ötlet. Záhony és átalában az ukrán határ környéke lassan alkalmatlanná válik az emberi életre, a parkolóban pedig Ladák állnak. Hogy megny ílhat- e valaha ez a terminál, az nyitott kérdés. Záhonyiak, tuzsériak, kamionosok és sokan mások várják rá a választ. Tudja valaki? D. T. Megfúrták a parkolót Hagyomány és iparosodás Tuzsér két arca A 3300 lakosú Tuzsér két különböző részből áll. Ez a két rész két külön világnak is tekinthető, melyeket éles, határozott vonal — a négyes főút — választ el egymástól. Ha Záhony felé haladva balra fordulunk, akor a „történelmi” Tuzsér hangulatos házai között járunk. Láthatjuk a templomot és a falu másik jellegzetességét, a Lónyay-kastélyt. Elmehetünk egészen a Tiszáig, ahol nyaralók és büfék sorakoznak. Ez a rész az emberi Tuzsér. Ha visszafelé sikerül átevickélnünk a forgalmas négyesen, akkor teljesen más világ tárul a szemünk elé. Mindenfelé üzemek, vállalatok, kft.- k épületei, udvarai, raktárai sorakoznak. Az itt kanyargó utakat szinte csak a dolgozók autói koptatják. — Egyik szemünk sír, a másik nevet — mondja találóan Révész László polgármester. — A hatalmas iparterület veszélyezteti a falu hagyományos arculatát, a múlt emlékeit, viszont a cégek munkahelyeket biztosítanak a tuzsériak- nak, és a helyi iparűzési adóból befolyó összegek is sokat javítanak az önkormányzat anyagi helyzetén. Fontos feladatunk, hogy megtaláljuk az egyensúlyt a falu hagyományai, az emberi környezet védelme és az iparosodás között. Célunk, hogy mentsük, ami menthető. A négyes út és a Tiáza közötti terület tulajdonképpen még érintetlen, ezt szeretnénk megőrizni, ide még nem települt egyetlen komolyabb ipartelep sem. A négyes út másik oldala lényegében a vállalatok szabad prédája lett, ám ez nem jelenti azt, hogy azzal már nem is törődünk. Sok bosszúságot okozott az itt élőknek az Eperjeske átrakó-pályaudvarról éjszaka is hallatszó „csatazaj”. A vagonokból ugyanis ilyenkor rázták ki az árut, nagy csörgés-csattogás közepette. Hivatali kezdeményezésre sikerült elérnünk, hogy éjszaka beszüntetik a hasonló zajjal járó munkákat, így már nyugodtan lehet aludni. Az Eperjeske átrakó-pályaudvar az itt tenyésző ipar anyaföldje, erre fűződnek fel szőlőfürtszerűen a vállalatok. Eper- jeskétől Tuzséron át Fényeslitkéig egy körülbelül 15-20 kilométeres szakaszon rendezik a vasúti kocsikat, itt rakodnak át normál sínszélességből a volt Szovjetunió területén használatos széles nyomtávú vágányon közlekedő kocsikba. A vasúti szállítás kombinálódik a közúti szállítással. Súlyos probléma, hogy ezeknek nincs meg az infrastrukturális feltétele. Nincsenek kommunális célokat szolgáló létesítmények, és nincs például egy kamionterminál, amely segítene enyhíteni a határmenti torlódásokat. A falu másik oldalán a Tisza menti árterek képezik legfontosabb természeti értékeinket. Nemrégiben helyi természet- védelmi területnek nyilvánítottuk a környéket. remélve azt, hogy ezzel meg tudjuk védeni a természet ősi arculatát. A jövőben talán nagyobb hangsúlyt lehet fektetni az olyan turizmusra, melynek megvannak az igazán minőségi feltételei. Az infrastruktúra ugyan ki van építve, de ezen még szeretnénk tovább javítani úgy, hogy közben a természet értékei ne vesszenek kárba. Vasas László Tuzsér arculatának egyik meghatározója a Lónyay-kastély. Az épület tetőszerkezete az 1990-es tűzvészben súlyosan megrongálódott. Ha néhány éven belül nem sikerül megszerezni a helyreállításhoz szükséges pénzt, akkor csak egy romhalmaz marad itt. Egyelőre a mennyezet- freskókat szurkosvászon tetőborítás védi a beázástól. A helyi vezetés távlati tervei között szerepel az épület olyan programokra való kiajánlása, amelyek a falu érdekeit szolgálnák. Ilyen volt a tavalyi Nemzetközi Tisza-túra idején megrendezett dzsembori. A kastély udvarán 8- 10 közismert együttes lépett színpadra. A koncertek 6-700-nál is több látogatót vonzottak a faluba. Fotó: Dojcsák Nőegylet és Tuzséri Napló A ház, amelyben a Tuzséri nőegylet vezetője él, különleges formájával a mesebeli mézeskalács-házikót juttatta eszembe. A bejárata fölötti tábla tanúsága szerint az év lakóháza volt 1987-ben a megyében. Csengetésünkre a háziasszony, Nagyné dr. Schmeltzer Erika nyitott ajtót. A hölgy Tuzséron él, de Nyíregyházán dolgozik, a tanárképző főiskola francia tanszékén adjunktus. Emellett a Tuzséri Napló egyik írója és szerkesztője, valamint a helyi nőegylet vezetője. A rendkívül sokoldalú, csupa mozgás és energia szőke fiatalasszony 12 éve él a faluban. — Úgy kerültem Tuzsérra, hogy ide jöttem férjhez. Most lesz 15-én a házassági évfordulónk. Felmerült a gondolata annak, hogy Debrecenben maradunk, de a végén meggyőzött a férjem, mert neki itt van munkája, az Erdértnél üzemmérnök. Úgy gondoltam, egy nőnek az állása bizonytalan dolog, ha pedig már gyereke van, akkor valahogy törvényszerűen mindent alárendel a családjának. Három gyerekünk van, és nekik nemcsak ennivalóra meg tiszta ruhára van szükségük, hanem lelki és intellektuális vonalon is törődni kell velük. A kislány olaszul tanul tőlem, a két nagyobbik pedig franciául. — Egy pezsgő életű nagyvárosból költözött a csendes faluba. Milyen volt az átállás? — Sohasem voltam nagyvilági, társasági ember, de nagy volt a változás, nehéz az alkalmazkodás. Aztán találtam olyan embereket, akikről azt mondhatom, bárhol lennének, az érdeklődési körömbe tartoznának. Társaim lehetnek a munkámban és a faluért végzett dolgokban. Nagyon jóravaló, tisztességes és igényes nép lakja ezt a falut. Megismertem a családi, rokonsági viszonyokat, és azt hiszem, nagyjából mindenkivel jóban vagyok a községben. Tuzsémak, az itt élőknek van egy tartása, ami kiemeli a szomszédos települések közül. Itt van a kastély, a ’70-es évektől pedig nyári képzőművésztáborokat tartottak itt rendszeresen. A falu kulturálisan, szellemiségében vonzotta az embereket. A régi rendszernek azonban nem volt célja, hogy a falvaknak egyéni arculatot adjon vagy segítse annak kialakulását. Engem viszont ez nagyon bosszantott, mert ha egyszer Tuzsér tényleg külön áll a többi faluhoz képest, akkor legyen meg a maga sajátos arculata. Kezdjük az utcák tisztán tartásával, fák ültetésével a falu kedvessé, lakályossá tételét — mondtam annak idején—különben a fiatalok elmennek innen. Az a hely, amelyik a nagy közös gyűjtőben olyan, mint ezer másik, sohasem fogja vonzani őket. — Hogyan jött létre a nőegylet? — Fölkerestem a faluban lakó tanárnőket és hivatalnoknőket, hogy először is takarítsuk ki a falut. Elmentünk rendet rakni a kastély előtt, a főutcán, szemétgyűjtési akciót rendeztünk. Összegyűltünk, és nekiálltunk gereblyékkel, talicskákkal a munkának. Jöttek a falubeli asszonyok sopánkodva: — De tanár néni, hát magukat ki kényszeríti, hogy ezt csinálják? Mi pedig mondtuk, hogy senki, de meg akarjuk mutatni, nem a portáig tart a figyelem, az utca is a miénk! így kezdődött. A nőegyletes dolgot kiegészítve jött a férjem ötlete, mi volna, ha a falunak lenne egy újságja? És van újságunk, most kezdődik a Tuzséri Napló ötödik évfolyama. — Milyen terjedelemben készül a lap? — Nyolcoldalas. Itt kell megemlítenem Juhász Tiborné tanárnő nevét, aki nagyon fontos szerepet tölt be a lapnál. A szedés és a nyomás Záhonyban történik, kéthavontajelenik meg. Tavaly hagyományőrző kalendáriumot adtunk ki. — Veszik az emberek a Tuzséri Naplót? — Igen, 200 példány elfogy 15 forintos darabonkénti áron. Ez persze nem sok, de van egy kuratórium a faluban, egy kulturális alapítvány, amely pénzt ad a lapra, de az egyletek is onnan működnek. A horgászegyesület, sportegyesület, kertbarát klub és a nőegylet. — Olyan hivatalos név az, hogy nő-1 egylet. — Nincsenek ülések, választás meg egyebek, mindenki azt csinálja, amihez ért, amihez kedve van. Engem valamikor megválasztottak vezetővé, de van, aki a pénzügyeket intézi, van, aki rendezvényeket szervez és így tovább. Hímzőkörünk van, író-olvasó találkozókat, kiállításokat, kirándulásokat rendezünk, valamint működik egy jógaklub, amelyet a MÁV-orvos felesége, dr. Sipos Gyuláné vezet. — Ón rengeteg feladatot vállal. A falubeli asszonyokhoz hasonlóan én is felteszem a kérdést: mi készteti erre? — Nem elég, hogy az otthonom kulturált, szép a házam, rendezetten élek. Véleményem szerint, ha az ember nem szól bele szűkebb-tágabb környezetének életébe, ha nem alakítja azt, akkor vállalnia kell, hogy nem érzi ott jól magát. Én jól akarom itt érezni magam, ezért közbeszólok, teszek azért, hogy nekem — de azoknak is, akikkel osztozom ezen a környezeten —, jó legyen. Dojcsák Tiborj
