Új Kelet, 1995. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-09 / 7. szám
ÚJ KELET MEGYÉNK ÉLETÉBŐL 1995. január 9., hétfő Gatyák és lámpák Koszlott ingek-gatyák összecsomózott sora lengedez, jelezve: még nem nyílt meg az „objektum”, nem lehet behajtani. Amúgy csillog-villog minden a háttérben, meg zöldül, meg pi- roslik, meg fehérük. Egy új MOL-ben- zinkút áll nyitás előtt Nyíregyházán, ott díszlenek az említett sajátságos ruhadarab-kordonok. De ez még a kisebb gond — ha egy magát komolynak tartó nagyvállalat magukat komolynak tartó alkalmazottai ilyen díszlet mellett óhajtják reklámozni cégük kiváló szolgáltatásait — ám lelkűk rajta. Abban a segítségükre lehetek, hogy adományozok nekik — ha igényt tartanak rá — még néhány ócska alsóneműt. A másik dolog az, ami sokkal jobban piszkálja a csőrömet. A lámpák. Tudnillik — mint ez szeretett megyeszékhelyünkön immár rituálisnak mondható szokás — az új benzinkút előtt átalakították az utat, és közlekedési lámpákat telepítettek. Ezek annak rendje-módja szerint világítanak is már hetek óta. Hogy minek, azt senki sem tudja. A benzinkút ugyanis, mint fentebb említém, egyelőre szakadt gatyák árnyékában készülődik a nyitásra. A lámpák viszont nem nyitnak, hanem zárnak. Érdemes megnézni egy hétköznap reggelén, milyen sorok torlódnak fel a körúton. Hogy a zöldre elindulva a sor vége (ha nem a közepe) a méterekkel odébb található újabb lámpa pirosába botoljék. A kérdés az, hogy mi az ördögnek kellett ide lámpákat telepíteni! Abba már kezdünk belenyugodni (kénytelenek vagyunk), hogy a nyíregyházi körút a benzinkutak körútja, hogy a város belterületét büdösíti a tankolni vágyó kocsik hada, nem pedig — mint azt a józan ész kívánná — a szélére szorulnak, s nem a kivezető utak mentére épültek a kutak. De azt nehéz megemészteni, hogy egy eddig is meglévő benzinkút átépítése egyben újabb közlekedési gátat is jelent azzal, hogy lámpát tesznek elébe. Vajon miért nem volt elegendő egy lekanyarodó sáv létesítése? A kérdésekre, persze, okos válaszok vannak valahol, közlekedési koncepció, meg közlekedési biztonság, meg hasonlók fényes burkába csomagolva — de nem biztos, hogy azokat mind el is kell fogadni. Ugyanis az eredeti elképzelés, miszerint a körút íve arra szolgál, hogy azon a város egyik oldaláról a másikra fennakadás nélkül, a központot tehermentesítve jusson el egy jármű, már halott. Fél tucat benzinkút lámpái telepedtek be időközben. Ami akkor is sok, ha egyszer megvalósul a számítógéppel összehangolt zöld hullám. A sugarasan kivezető főbb utak mentén pedig nincs mindenhol benzinkút, pedig kellene. No, de vissza a morgolódásom aktuális okára, az Árok utca és a körút kereszteződésébe rakott lámpákhoz. Van egy javaslatom. Kapcsolják csak ki gyorsan, s ne is kapjon áramot többé. Egészen addig, amíg e lámpák áttelepíthetek lesznek mondjuk a Család utca torkolatához az Orosi útra. Ahol sokkal, de sokkal nagyobb szükség lenne rájuk. (tata) Külföldre is nyitottak Kamara a kultúráért (iere János, a kamara elnöke A Nyíregyházi Közművelődési Intézmények és Intézményvezetők Kamarája 1992 májusában alakult meg. A kamara megalakulásáról és eddigi munkájáról kérdeztük meg Gere János elnököt, a Városmajori Művelődési Ház igazgatóját. — Az alakuló ülésen 11 intézmény képviseltette magát a szakszervezeti művelődési intézményektől kezdve egészen a sóstói vadasparkig. A kamara megalakításának a célja, hogy a közművelődési intézmények és vezetőik szakmai érdekvédelmét biztosítsuk. A kamara megalakulásától kezdve mentes volt minden politikai elkötelezettségtől. Ezentúl szakmai téren is összefogásra volt szükség. — Miben nyilvánult ez meg a gyakorlatban ? — Elsősorban abban, hogy az intézmények tiszteletben tartják a másik intézményben már nagy hagyományokkal rendelkező művészeti csoportok munkáját, s azokkal nem rivalizálnak, sőt segítik a munkájukat. Ugyanakkor a korábban gyakori átfedések vagy egymásra szervezések így kiiktathatók lettek. A kamara megalakulásával lényegében elértük azt, hogy a közművelődés szakemberei nem egymás ellen, hanem ellenkezőleg, egymás mellett dolgoznak. — Ugyanakkor léptek is, a határon túlra... — Igen. Az érdekvédelem mellett fontos feladatunknak tekintjük ezután is a rendszeres tapasztalatcserét. 1993 tavaszán jártunk Burgenlandban. Célunk az volt, hogy megismerkedjünk az ausztriai közművelődési struktúrával, s átfogó kapcsolatokat építsünk ki. Még az elmúlt év őszén négynapos Erdélyi körúton vettek részt a kamara tagjai. — Milyen tapasztalatokat szereztek? — Erdélyi látogatásunkkor a vendéglátók részéről vetődött fel az az igény, hogy kamaránk bővítse működési körét. így. többek között, arra gondoltak, hog\ munkánkba vonjuk be a könyvtári, múzeumi, színházi és képtári szakembereket. Azóta ez szinte teljes mértékben megvalósult. — Úgy tudom, a múlt évben már vendégeik is voltak... — A múlt év májusában láttuk vendégül az Erdélyi Magyarok Kulturális Egyesületének húsztagú delegációját. Úgy érzem, hogy közös kultúránk kapcsolatait sikerült megerősíteni ezzel a vendéglátással, hiszen a Maros megye kastélyai című ötven grafikai lapból álló tárlatot s Plugor Sándor sepsiszentgyörgyi grafikusművész műveit mutattuk be itt, Nyíregyházán. Természetesen a burgenlandi kapcsolatainkat is ápoljuk. Hans Gusztáv Edőcs Sorsok az arcok tükrében című fotótárlatát például a nyíregyháziak mellett a rakamaziak, a tiszavasváriak és a mátészalkaiak is megcsodálhatták. — A kamara ez évi terveiről beszélhetünk már? — Igen, de előbb még hadd mondjam el azt is, hogy a kamarának tánc- és mozgásművészeti szekciója is van, melyben kilenc tánccsoport, illetve táncegyüttes vesz részt. Vezetője Demarcsek György. Ugyancsak létrejött a képzőművészeti szekció is a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete nyíregyházi szervezetének tagjaiból. Ennek a vezetője Horvát János festőművész. A szekciók egy-egy képviseleti hellyel, azaz szavazattal rendelkeznek a kamarában. Szeretnénk még az instrumentális és a vokális együtteseket is bevonni a kamara tevékenységébe. Idei tervünkben szerepel még, hogy Nyíregyháza lengyelországi és olaszországi testvérvárosaival kapcsolatot teremtsünk, valamint a Nyírségi Ősz keretében az eddiginél még több szereplővel szeretnénk a város kultúráját bemutatni. Buda házi István ; Sk um Félig a levegőben... Szánkózók a nyíregyházi Robinson dombon (Harascsák Annamária felvételei) Jubileumra készül az óvoda Mindent a gyerekekért 1980-ban adták át Mátészaklán az egyik legnagyobb óvodát, amely a 9-es számot viseli. Idén ünnepük tehát fennállásuk 15 éves jubileumát. Az eltelt időszakról, az óvoda munkájáról Csűrös Józsefné vezető óvónővel beszélgettünk. — Sokat hallani mostanában—az óvodák esetében is — a csökkenő gyermeklétszámról. Mi a helyzet ezzel kapcsolatban Önöknél? — Az indulás évében, 1980-ban 200 fő körül volt a gyermeklétszámunk. Nálunk a beiratkozott gyermekek száma azóta szinte változatlan, jelenleg is 230 fő. A változást inkább a nagyobb hiányzásban látom. Ez pedig azzal magyarázható, hogy lényegesen rosszabb a gazdasági helyzet, hiszen a szülők egy része munkanélküli, s a mindennapi megélhetés is problémát jelent. Sajnos, van olyan szülő, aki egyszerűen képtelen a térítési díjat befizetni, ezért inkább — különböző indokokkal — nem hozza a gyermeket az óvodába. — Napi háromszori étkezést biztosítanak a térítési díj fejében... — Igen, a gyermekek tízórait, ebédet és uzsonnát kapnak. Saját konyhánk van, ezért igen változatos étrendet állíthatunk össze. Az igazsághoz tartozik az is, hogy olyan szülők is vannak, akik úgy érzik, ennyi pénzből otthon nem tudnának ilyen változatos étkezést biztosítani gyermeküknek. — Hány csoport működik jelenleg az óvodában, és milyen körülmények között dolgoznak? ■— Jelenleg nyolc csoportunk van, alapelvünk a gyermekközpontúság, az életcent- rikusság. Arra törekszünk, hogy az óvodánkba járó gyermekek személyisége nyugodt, derűs légkörben, minél több élményt nyújtva számukra gazdagodjon, fejlődjön. Fontosnak tartjuk azt is, hogy edzettek, testileg fejlettek legyenek a kicsik. Jó lehetőség a mozgásra a nagy udvarunk, ahol akadály nélkül futkározhatnak, versenyezhetnek gyermekeink. Természetesen az udvaron is különböző játékok állnak rendelkezésükre, s ugyancsak van egy jól felszerelt tornatermünk, ahol rossz időben és a téli hónapokban sokat játszhatnak, tornázhatnak a csöppségek. Néhány éve a tanulmányi folyamat sokkal oldottabban, játékos módon, kötetlenül folyik a mi óvodánkban is. Itt is messzemenően figyelembe vesszük a gyermekek életkori sajátosságait, személyiségüket. — Amikor bejöttem az óvodába, az egyik teremből német énekszót hallottam kiszűrődni... Ez is része az óvodai oktatásnak? — A mindennapos tevékenységen kívül különböző lehetőségeket biztosítunk az ide járó gyermekeknek az ismeretek bővítésére, elsajátítására. Alvási időben például barkácsolhatnak, játszhatnak azok a nagycsoportosok, akik már kevesebb alvást igényelnek, mint társaik. És már négy éve a német nyelvvel is ismerkedhetnek óvodásaink énekeken, mondókákon, dalos játékokon keresztül. A szülők igénye szerint a hittanoktatástól sem zárkózunk el, s már hagyománynak számít, hogy a nagycsoportosainkat évente elvisszük autóbusszal kirándulni egy teljes napra! —Az idén ünnepük fennállásuk 15 éves jubileumát. Úgy tudom, hogy szeretnék az évfordulót emlékezetessé tenni... — Valóban így van, hiszen a gyermeknaphoz kapcsolódva szeretnénk a jubileumot megünnepelni. Kétnapos rendezvénysorozatot tervezünk, ennek keretében számos programunk lesz. Többek között meghívjuk volt óvodásainkat, akik már felnőttek, a szülőket, akikkel közös műsort rendezünk. Gyermekpályázatot hirdetünk megyénk óvodáskorú gyermekeinek A mi világunk... címmel, sportversenyeket, játékos szülő-gyermek vetélkedőket tartunk. Lelkesedésünk nagy, anyagi lehetőségeink viszont szűkösek. Már eddig is kaptunk különböző segítségeket, amiket ezúton is szeretnénk megköszönni. A Mátészalkai Sütőipari Rt., a SZAL- TÓ Kft., a SZATMÁRI HÍR-SZÓRÓ LAP, a helyi posta, a Nőegylet, a Hungária Biztosító és dr. Szilágyi Dénes polgár- mester úr segítették óvodánkat. Ezúton is kérném azonban — óvodásaink nevében is — azokat, akik valamilyen formában tudják támogatni kezdeményezésünket, jelentkezzenek az óvodában vagy a (44) 312-458-as telefonon. ............. . Szamosi István, Új kártya Január 18-ától lehet igényelni az új társadalombiztosítási kártyákat, de csak februártól tudják majd adni. Ekkorra fejeződik be ugyanis a kiadáshoz szükséges eszközök telepítése. Az új igazolvány érdekessége, hogy nincs rajta orvosi és ellenőrzési szelvény, a háziorvosi választás tényét ugyanis az igazolvány hátoldalán kell feltüntetni. A tervek szerint a januárban nyugdíjba menők már ilyen kártyát kapnak. Természetesen mindenki kérheti munkáltatójától vagy az egészségbiztosítási pénztáraktól a régi kártyájának a kicserélését újra, hiszen ezen a fentieken kívül a személyi szám sem szerepel már. (b.i.)
