Új Kelet, 1995. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-07 / 6. szám

UJ KELET LABDARÚGÁS Hl 1995. január 7., szombat 11 Félidőben • Félidőben • Félidőben • Félidőben • Félidőben • Félidőben • Félidőben Megyei I. osztály Füstbe ment terv Nagyhalászban? 6. Nagyhalász 17 8 3 f> 32-26 27 A megyei I. osztály csapatainak ősszel nyújtott teljesítményeire való visszate­kintésben ezúttal a hatodik helyen vég­zett nagyhalásziakra kei ül sor. A rétkö­ziek szereplését a szezon befejezése után lemondott szakosztályvezető, Ballai Mi­hály összegezte. — Milyennek ítéli meg a gárda pro­dukcióját? — A bajnokság rajtját megelőzően a célkitűzés a dobogó első három fokának valamelyikére való felkerülés volt. A mostani pozíciójuk elfogadható, bár én azt mondom, ennél lényegesen több van bennük. Néhány meccsüket félvállról vették, elszórakozták, és ez megbosszul­ta magát. — Konkrétan mely találkozókról van szó? — Hazai környezetben nulla-nullás döntetlent értünk el Kemecse ellen, s — ugyancsak itthon — Tarpávai sem tud­tunk megbirkózni, ezen az összecsapá­sunkon egy-egy lett az eredmény, ide­genben Nyírlugoson fájó vereséget szen­vedtünk három-kettő arányban, és az utolsó fordulóban Tiszalökön egy-null lett a meccs eredménye. — Az őszi zárómérkőzésükön Lökön, ha jól tudom, elég szép összeg volt be­ígérve a játékosoknak győzelem ese­tén. — Valóban, ha diadalmaskodtak vol­na, akkor százezer forintot osztott volna szét a vezetőség a focisták között. — Minden esetben ilyen jól fizettek, amikor felülkerekedtek ellenfelei­ken? — Hazai győztes meccs után fejenként kétezer, iksz esetén ötszáz, idegenbeli si­kert követően szintén kétezer, döntetle­nért ezer forint ütötte a futballisták mar­kát. Azokon a találkozókon tett erő­feszítéseiket. amelyeken vesztesen hagy­ták el a pályát, nem díjaztuk, s ezekben az esetekben üresen maradt a srácok zse­bei. Ezenkívül mindig meg volt határoz­va, hogy az elkövetkezendő öt mér­kőzésen hány pontot kell begyűjteni, s ha ezt teljesítették, akkor újabb prémi­um került szétosztásra.-— Mennyi pénzből gazdálkodhatott az együttes? — Nyílt titok, két és fél millió forint­ból. Ezt az összeget a halászi önkor­mányzat, technikai vezetőnk, Albók Jó­zsef, a Julia Centrál diszkóbár és a Fágusz Bt. „dobta össze”. Nemcsak anyagiakban támogattak bennünket a város magánvállalkozói, hanem számos játékosunknak munkahelyet is teremtet­tek. Nyugodtan kijelenthetem, ez a gar­nitúra NB-s szintű anyagi, tárgyi és sze­mélyi feltételek mellett készülhetett a merészebb tervek elérésére, ami három éven belül az NB 111 lett volna. — A nyáron nagy volt a játékos­mozgás? — A Nyíregyházi Volántól érkezett Zákány, akit középhátvéd poszton vet­tünk számításba és Kislétáról Bihari, ő a középpályás sorba illeszkedett be. A tavalyi keretből egyedül Hegyes távozott Dcmecserbe, követve azt a halászi kü­lönítményt — Nagy Béla, Nagy Attila, Ónodi Sándor —, akik a nagyobb pénz miatt itthagyták lakhelyüket. Egyébként egy dolgot tisztáznunk kell. Hegyes nem saját nevelésű, hanem nyíregyházi, s csak tizenkilenc esztendős korában iga­zolt hozzánk. — Az ősszel lejátszott kilencven per­cek közül negatív és pozitív szempont­ból melyiket emelné ki? — A Biri felett aratott 1-0-ás győ­zelmünkre jó szívvel emlékszem, ugyan­is ekkor kezdtünk el kilábalni a hullámvölgyből, azonkívül öröm szá­momra, hogy megszereztük az ősz meg­lepetéscsapatának skalpját, ami sok csa­patnak kemény diót jelentett. Minél ha­marabb szeretném feledni a záhonyi fi­askónkat. A határvárosban igen mére­tes zakót kaptunk. Ellenfelünk fél tucat góllal terhelte meg kapunkat, míg mi egyszer sem voltunk képesek megzör­getni hálójukat. Mélyen tudása alatt fut­ballozott a társaság ezen a vasárnap dél­után, és a mutatott teljesítmény oly­annyira elkeserítette a vezetőséget, hogy a kilátásba helyezett prémiumukból jelentős összeget levontunk. — Értékelné röviden a keret tagjai­nak produktumát? — Elégedett vagyok kapusunkkal, Hajdúval, aki bravúrjaival nemegyszer pontokat hozott a konyhára. Sepre- getőnk, az újonc Zákány is megállta he­lyét, kifogástalanul takarított közvetle­nül a kapu előtt, s a levegőben korlátlan úrnak számított a vetélytársak támadói­val szemben. Beállósunk, Sántha is rendre semlegesítette a rábízott embe­reket, s amikor tizenegyest rúghatott a legénység, könyörtelen ítéletvégrehajtó­nak bizonyult. A csapatkapitány, Kele­men Róbert fiatal kora ellenére megha­tározó egyénisége volt az együttesnek. Amolyan Joly Joker típusú labdarúgó, aki több poszton is bevethető, és sehol sem okoz csalódást. A csatársorban házi gólkirályunk. Tanyi érdemel említést. Apró termete ellenére mindig gólve­szélyt jelentett az ellenlábasok tizenha­tosánál, kihasználva gyorsaságát és fordulékonyságát a nehézkesen mozgó védőkkel szemben. Többet vártam Biharitól, a fiamtól, Ballaitól, és az ifjú titánnak kikiáltott Urbintól. Utóbbira, megmondom őszin­tén, tavasszal nem számítottunk volna, úgy elszaladt vele a ló az utóbbi idő­szakban. Lazára vette a figurát, az edzés­munkában nyújtott intenzitása sok kí­vánnivalót hagyott maga után. — Erősítési szándékaik lettek volna? — Mindenképpen akartunk idecsalo­gatni tehetséges embereket, elsősorban a környékbeli falvakból és Nyíregyhá­záról. A legnagyobb húzásnak a raka- mazi Adámszki elhozatalát szántuk. — Súlyos sérültjük volt? — Kettő is, nevezetesen Kovács Mi­hály, ő több mint egy éve szenvedett súlyos lábtörést, de a felkészülést már a többiekkel együtt kezdheti, valamint Kormány László kapus, aki fél év kényszerpihenő után állhat vissza a háló elé. Mindkét labdarúgó orvosi kezelé­sének költségeit az egyesület finanszí­rozta, s ez bármelyik üdvöskénkkel így történne, aki megsérülne. — A bajnokság közben a társaság edzőváltást is átvészelt. — A szezont Hermann Lászlóval kezdtük. A kilencedik fordulóban ha­zai pályán, Tarpa ellen elért 1-1-es dön­tetlen után megköszöntük eddigi mun­káját, és Szabó Sándor vette át a legény­ség dirigálását, aki negyvenévesen egy pár meccsen — mivel nem volt be­vethető kapusunk — a trénereskedésre való felkérés előtt segítségünkre volt kapusgondjaink enyhítésében. Szemé­lyével maximálisan kiegyeztünk, jó hú­zásnak bizonyult. A játékosok közt ko­rábban rendszeressé vált kimaradások, linkségek egycsapásra megszűntek. — Tételezzük fel, hogy Ónok nem mondnak le. Ebben az esetben Szabó Sándor irányításával vág neki a nagy­halászi „sereg" a tavasznak? — Valószínűleg nem, hiszen csak ez év végéig szólt a szerződése. Feladatát társadalmi megbízatásban, tehát anyagi ellenszolgáltatás nélkül végezte. Az ala­pozást új edzővel kezdték volna a fiúk. Az NYFC-ből Gáspár Lászlót akartuk megnyerni erre a beosztásra. T. M. NB III Tisza-csoport Szerencs szerencsét hozott Az őszi idény első felében úgy festett. Nagykálló ezúttal sem lépi át saját árnyé­kát, beleszürkül a csoport alsóházába. A csapat hívei és a szakvezetés sem kerge­tett rózsaszín álmokat, a tartós sikertelen­ség azonban mindenkit elgondolkodásra késztetett. A gondolatokat tettek követték, még augusztusban menesztették Eszenyi Dénes vezetőedzőt, aki felállítását a kis- padról a türelmetlenség jelének vélte. Az új seprű jól seper mondás igazságában bíz­va a Kaszab Ishán—Vass Miklós duó kap­ta kézbe a legénységet, s némi toporgás után üldözőbe vették a középmezőnyt. Főleg a bajnokság finisében nyújtottak maradandót, egészen a nyolcadik helyig zakatoltak a táblázaton, tisztes távolságot tartva a kiesőzónától. Papp Sándor egye­sületi elnök immáron vegytiszta érté­kelésről adhatott számot. — A nyári átigazolási időszak nem azt sugallta, miszerint a várakozáson felül szerepelnek majd Vágóék? — Nem bizony, öt meghatározó játé­kos vett búcsút Nagykállótól. "Sorolom: Heczel, Migovics, Íjgyártó, Szűcs, vala­mint Tóth Attila távozott, komoly gondo­kat okozva ezzel. Pótlásukra fiatalokat sze­meltünk ki, így került hozzánk Balogh Zoltán és Ónodi az NYFC-től, Polonkai és Spisák Újfehértóról. Később kettős iga­zolással csatlakozott a kerethez Búzás és Hudák, akik elévülhetetlen érdemeket sze­reztek teljesítményükkel a csapat feltáma­dásában. Ismerve a változásokat, a biztos bentmaradást tűztük ki célként a társaság­nak, amit, ha nem jön közbe valami rend­kívüli esemény, gond nélkül elérhetünk. — Mi indokolta Eszenyi Dénes korai leváltását? — Nagyon rosszul kezdtünk, hiszen a nyitányon hazai pályán vesztettünk az újonc Encstől, majd a megyei rangadón Mátészalkán is kudarcot vallottunk. Min­Kálmánháza A kálmánháziak tizenhét pontot gyűjtöt­tek az ősszel. Négyszer arattak győzelmét, ötször ikszeltek, és négy alkalommal szen­vedtek vereséget ellenfeleiktől. Huszonegy rúgott góljukra tizennyolcszor válaszoltak a vetélytársak. Hazai környezetben igen jó mérlegük van, hisz egyetlenegyszer sem kaptak ki. A gárdát vezetőedzőjük. Szabó József értékelte. — Hol szerettek volna végezni az őszi szezon zárása után? — Az első öt hely valamelyikét akartuk megszerezni. A hetedik hellyel is elégedett vagyok, ugyanis kisebb sérülések sújtották a legénységet. — Volt olyan labdarúgó, aki hosszabb időre kidőlt a sorból?-— Még a negyedik fordulóban, a Kótaj elleni összecsapásunkon húzódott meg a térdszalagja Nagy Sándornak, s így őrá az utolsó két mérkőzésünkig nem számíthat­tunk. Tavasszal már teljes értékű harcos lesz. — Erősítések voltak? — Sem az őszi idény előtt, sem a ta­vasszal nem tervezzük új játékosok leiga­zolását. Nálunk csak helybeli focisták sze­repeinek, nincsenek idegenlégiósok és más településről valók. A téli holt szezonban az ifjúságiak közül próbálunk beépíteni két tehetséges srácot a „nagyok” közé. Remél­jük, beváltják a hozzájuk fűzött reménye­ket. — Kiket emelne ki a fiúk közül? — Mindenképp említést érdemel Szabó Zsolt, Nagy Sándor, Oláh András és Bessenyei László. Ok voltak azok, akik kiemelkedő teljesítményt nyújtottak. Töb­bet kellett volna produkálni a mutatódnál Kiss Zoltánnak, Trencsényi Albertnak és Németh Róbertnak. Az utóbbi három fut­ballista tudása alapján jobb játékra képes. — Mely találkozókról ejtene néhány szót? — Nyitómeccsünkön a nyíregyházi Vo­lán Kárpát-Hús fölött aratott magabiztos 3- 0-ás diadalunkról mindig szívesen disku- rálok. Ezen a derbin a legények maximáli­san betartották a taktikai utasításokat, és ez az eredményen is megmutatkozott. Az itt­den hántás nélkül mondom, de ekkor úgy tűnt. Eszenyivel nem lesz képes felállni a padlóról a társaság. — Mégis, nem volt túl korai a váltás? — Utólag könnyű okosnak lenni, abban a helyzetben ez látszott a legjobb megöl; dásnak. — A későbbi felzárkózásnak az idegen­ben aratott bravúros győzelmek voltak a zálogai. —A szezon végére összeszoktak a fiúk, nem utolsósorban a fiatal játékosok kellő rutint szereztek. Először Tiszaújvárosban robbantottunk, de ezt is felülmúlta a Szerencsen mutatott produkció. Kellemes meglepetést szereztek a szurkolóknak s nekünk is, az a három pont legszebb re­ményeinket is túlszárnyalta. A borsodiak már az első percek után 2-0-ra vezettek, innen Búzás mesterhármasával sikerült fordítanunk. Talán akkor nyújtottuk a leg­emlékezetesebb teljesítményt. Összessé­gében egyénileg nem kívánok senkit ki­emelni, az egy mindenkiért, mindenki egyért elv uralkodott a gárdán belül. Csa­lódást senki sem okozott, de Lizáktól és Balázstól tavasszal egyenletesebb tornát várok, — Otthon ellenben többször botlottak. — Az idegenben kivívott sikerek jogos­ságát saját közönségünknek is szerettük volna bizonyítani, s ez egyfajta görcsös- ségbe csapott át. A balszerencse is sújtot­ta a csapatot, az utolsó előtti fordulóban egy már megnyertnek hitt mérkőzést ad­tunk döntetlenre, a 87. percben egy úttörőgóllal egyenlített Tiszafüred. Azért azt kihangsúlyoznám, hogy a Nyírbátor és Sényő elleni pontosztozkodást kifejezet­ten jó eredménynek tartom. — Kaszab István játékos-edzőként irá­nyítja a munkát. Vass Miklós tanácsait is figyelembe véve. Nincs szándékukban főállású vezetőedzőt szerződtetni? honi mérkőzéseinkből a Fényeslitke és a Nyírtelek elleni 1-1-es döntetlenünket na­gyon sajnálom. Ezt a két meccset kötelező lett volna hoznunk. Dombrádon kikaptunk 2-1-re, de kis odafigyeléssel egy pontot el­csíphettünk volna. — Milyen az érdeklődés a csapat iránt a szurkolók részéről? — A hazai megmérettetéseinken általá­ban kétszáz néző van jelen, míg idegenbe csak a törzsszurkolói mag kísér el bennün­ket, ez körülbelül tíz-tizenöt fő. — ,4 kálmánházi tizenegy felkészülései­nek körülményei? — Lehetne jobb is, de ez mindenütt így van. Több pénz kellene, mert a szponzorok nem tolakodnak az együttes támogatásáért. Az öltözőnk elég jó állapotban található. A pályánkon villanyfényes világítás alatt is lehetőségünk nyílik edzésekre. Az idegen­beli találkozókra a Volántól bérelt autóbusz­okon utazunk. Sajnos, a futballisták edzés­látogatása sem a legideálisabb. Mivel nem szerződtetett játékosokról van szó, ezért magánéleti és munkahelyi elfoglaltság mi­att nem tud mindenki mindig részt venni a tréningeken. Nyírmeggyes A nyírmeggyesiek nyolc győzelme, két döntetlenje és három veresége nem számít rossz teljesítménynek, ha nem lettek volna a gárdának kisiklásai, akkor még előrébb állnának a táblázaton. Egy találkozójukat játék nélkül nyerték, történt ugyanis, hogy a ny írmihálydiak nem jelentek meg Megy- gyesen, s a szabályoknak megfelelően a három bajnoki pontot a hazaiaknak tulaj­donította 3-0-ás gólaránnyal a megyei lab­darúgó szövetség. A szatmáriak'bizonyít- ványát Szép Árpád szakosztályvezető állí­totta ki. — Mit szól a kedvencek őszi produkció­jához? — Az első helyet szerettük volna meg­csípni, de tavasszal újra megpróbáljuk. A tavalyi kollektíva együtt maradt, sőt, két erősítésünkről is beszámolhatok. Csen- gerből Barcsait — aki korábban az NB Ili­as Mátészalka erősségének számított — és a mátészalkai kapust, Kötélt igazoltuk le. — Kik teljesítettek átlagon felülit? — Marad ez a felállás június harminca- dikáig, tehát a bajnokság befejezéséig. Nincs értelme megbolygatni a stábot, ered­ményesen dolgoztak. Mindketten társadal­mi munkában látták el funkciójukat, a jövőben annyi változást tervezünk, hogy Kaszab István anyagi ellenszolgáltatásban részesül tevékenységéért. — Ha már szóba került a pénz, milyen anyagi háttérrel bír a szakosztály? — Első számú támogatónk az önkor­mányzati hivatal, gondolom, ez nem lep meg senkit. Egyéni vállalkozók is besegí­tenek kisebb-nagyobb mértékben, s amit fontosnak tartok elmondani, nincs tarto­zásunk senki felé. Manapság hovatovább ez is felér egy bravúrral. Ebben az évben rendbe tesszük az öltözőt, mert tűrhetet­len jelenlegi állapota, s erre is megvan már a kellő fedezet. — Véleménye szerint tartósan meg tud­nak ragadni a felsőházban? — Nagyon bízunk benne. Az első négy forduló lesz a választóvíz, háromszor uta­zunk idegenbe. Ha a kritikus időszakot ötvenszázalékos teljesítménnyel zárnánk, már nem fájna a fejünk. A játékosokkal történő beszélgetéskor valamennyien ma­radásukat hangoztatták, feltehetően kevés mozgás lesz a keretben. Egyedül a vete­rán Rabcsák kapus távozott Vásáros- naményba, helyettes után kell néznünk. Mint annyi helyen az országban, egy, a kaput is érző csatár leigazolására törek­szünk, hangsúlyozottan a hazai piacról. Szerencsésnek vallhatjuk magunkat abból a szempontból, hogy a csapat korösszeté­tele ideális, négy tapasztalt labdarúgón kívül zömében fiatalok alkotják a magot. Ónodi tizennyolc, Spisák és Lizák huszon­egy, Polonkai huszonkét éves, velük hosszú távra tervezhetünk, a jövő tehát ígéretes. K. T. A két ukrán, Kaszperszkij és Marti­nok, valamint Piros és Horváth. Nem azt nyújtotta Bandies, Tardi és Krizán, amit elvártunk tőlük. — Nosztalgiázzunk egy kicsit a lejátszott meccsek között! — Az Olcsva elleni 8-2-es sikerünk na­gyon emlékezetes számomra, valamint a Magyar Kupában történő szereplésünk. Ennek eredményeképpen Szabad Föld kupadöntőt játszunk a Magyar Kupa döntőjének előmérkőzéseként. Az ellenfe­lünk Lajoskomárom tizenegye lesz. Vissza­térve az őszi kilencven percekre, a Nyírcsaholyban elszenvedett 2-1-es vere­ségünket, és az otthoni, Balklánnyal szem­beni 3-4 arányú botlásunkat lenne jó miha­marabb elfelejteni. — Anyagi feltételek a gárda körül? A helyi önkormányzat évente 280 ezer forinttal támogatja a csapatot, s ezenkívül az Elimpex Kft. bocsát díjmentesen autó­buszt a rendelkezésünkre az idegenbeli mérkőzéseinkre. Amennyiben magasabb osztályba jutnánk, akkor több pénzre volna szükség az egyesület fenntartására. — Komfortos körülmények közt készü­lődhetnek a tavaszi folytatásra a nyír­meggyest legények? — Szép küllemű, jól karban tartott játék­téren edzhetnek a fiúk. Az öltözőnk is mo­dem, gázfűtéses. Megyei I. osztályú álla­potok találhatók, ami a labdarúgó-létesít­ményünket illeti. — Várhatók újabb változások a keret­ben? — Három emberünk elköszön a töb­biektől, mert úgy döntöttek, hogy inkább más klubban folytatják pályafutásukat. Név szerint Tardi, Bandies és Fazekas távozik alacsonyabb osztályú együttesekhez. Tár­gyalunk a mátészalkai Kásával és a tiszaszalkai Bodnár Józseffel. Nagy fegy­vertény lesz, ha meg tudjuk őket szerezni. A két labdarúgóval érezhetően meg fogunk erősödni. — Amennyiben elúszik a bajnoki cím. akkor nem széled szét a társaság? — Bízom benne, hogy aranyérmesek le­szünk, de ha az idén nem jön össze, jövőre újra megpróbáljuk közösen. Tóth Mihály Megyei II. osztály

Next

/
Oldalképek
Tartalom