Új Kelet, 1995. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-06 / 5. szám
UJ KELET 1 LABDARÚGÁS 1 1 1 . 1995. január 6., péntek 11 Megkezdte felkészülését az NYFC Nyugati modell szerint..• Fotó: Martyn A délelőtti orvosi vizsgálatok után szerda délután két órakor megtartotta az 1995- ös első edzését a Nyíregyházi FC. Az ebéd utáni tréning előtt megbeszélés is szerepelt a programban, melyre utolsóként, egy perccel a kezdés előtt Szkunc futott be. A gyakorlás előtt beszélgettünk Tóth Jánossal, a klub elnökével, akinek mint az köztudomású Buús György vezetőedző lemondása után megnőttek a feladatai, a szakmai munka irányítása is hozzá tartozik. — A felkészülésen túl vagyok, egyelőre nagyon jól érzem magam. A szakmai munkának a programjával, ami az előttünk álló időszakra kell, tulajdonképpen készen vagyunk — mondja derűsen interjúnk elején. — A szakmai munka miatt a napi teendők nem kerülnek-e túlságosan háttérbe? — Nem, mert azok egy részét más is el tudja végezni, akár egy titkárnő, vagy ügyintéző. A szponzorokkal való tárgyalást, kapcsolattartást természetesen én intézem, miként a pénzügyek vezetését is. A szerkezetváltással Kovács János személye garancia nekem, ő az edző, és azokat a teendőket, amiket edzések előtt, alatt és után el kell látni, meg tudja csinálni, ehhez nem kellek. Neki ebben nagy gyakorlata van. Az edzéseken természetesen részt veszek én is. — Nagyon sokan úgy gondolják, hogy ezekben a napokban inkább a kialakulóban levő megyei és városi közgyűlés tagjait kellene felkeresnie, nem pedig edzéseket vezetni. Már csak azért is, mert Kovács János az NB 1-ben már egyedül is volt vezetőedző. O tehát egyedül is el tudná látni ezt a feladatot. , — Bennem ez még így nem merült fel, a közgyűlésekkel való kapcsolattartás nagyon fontos, de ennek a klubnak nagyon szép múltja van, a városlakók részéről érezhetően nagy igény van a jó futballra. A nyíregyházi közgyűlésnek van egy sportért is felelős alpolgármestere, a megyének is lassan kialakul a sportbizottsága, ezekben részt venni nem az én feladatom. Bízom benne, hogy a bizottságok vezetői, tagjai képviselik az NYFC érdekeit is. Nyilván, ha kell, a szabadidőmbe bele fog férni, hogy lobbizzak a labdarúgásért. — Az elmúlt fél év sok vonatkozásban elég volt arra is, hogy szakmai kérdésekben tájékozódjunk. Az elnökség három évre bízott meg engem a klubelnöki poszttal, az őszi idény nem sikerült rosszul, de most Buús György lemondása miatt sokan azt hihetik, hogy gondjaink vannak. Én nem akarok ilyen találgatásokkal foglalkozni, ha nem jön az eredmény, úgyis rajtam kéri mindenki számon. A mostani felállás június 30-ig mindenki számára próbaidő. Nem akartam idény közben plusz terhet rakni Kovács János vállára, kényszerhelyzetbe hozni. Nyugaton van egy menedzser, ő állítja össze a csapatot, szerzi a játékosokat, és van egy edzője, aki végrehajtja a hétköznapi munkát. Nálunk ez annyival több, hogy én gyakorlati szakember vagyok, szeretem a hétköznapi munkát is. —Hogyan állnak a játékos-szerződések, szó volt arról, hogy idény közben egy-két labdarúgótól megválnak? — Nem a legszerencsésebb, hogy elődeim jórészt egyéves szerződéseket kötöttek. Ebből az lett, hogy sem a játékos, sem a klub nem tudott hosszú távra tervezni. Januártól, februártól nagyon sok energiát elvont az alkudozás, hogy ki marad, ki megy, kit honnan keresnek. Ezt meg akarom szüntetni. Akikkel most kötünk szerződést, azok már két és fél évre szólnak. Sőt, terveink szerint azokat a szerződéseket is újragondoljuk rövid időn belül, amelyek az idény végén járnának le. Ha egy célt meg akarunk valósítani, akkor nem kerülhetünk olyan hátrányba, hogy félévenként újra a szerződésekről beszélgetünk, és folyik közben ,,az elmegyek, nem megyek” zsarolás. Nyilván, hogy most mindenki jelenlegi árán szerződik, ez azonban természetesen, ha kiderül, hogy többet ér, emelkedhet. így mindenki jól jár. Gubányi és Kapusztyin távozása után, szombattól valószínűleg újabb két játékossal leszünk kevesebben, akik kettős igazolással alsóbb osztályban folytatják pályafutásukat. Ebből az egyik olyan lesz, akinek fontos, hogy a pályafutása befejezése előtt váltson, a másik egy fiatalember, aki eddig csak perceket töltött a pályán, tizenkilenc évesen az NB Illban mérkőzéseket játszhat végig. Nyáron szeretnénk négy megyei tehetséget a csapathoz igazolni. Velük már tárgyaltunk, az a megegyezés született, hogy az idény végén jönnek. Szeretném, ha júniusra már csak teljesítőképes labdarúgók maradnának nálunk. — Számít-e visszaesésre? — Igazából nem, számomra az ötödik vagy hatodik helyezés ugyanazt jelenti. Az elképzelhető, hogy a bajnokság alatt egy- egy fordulóban a nyolcadik-kilencedik helyen állunk, de a bajnokság végén az ötödik helynél nem leszünk rosszabb helyen. — Elhangzott olyan kritikai észrevétel, hogy a csapat ősszel túlságosan védekező taktikát folytat, a támadók éppen ezért nem tudnak eredményt elérni. Lesz-e ebben változás? — Idény végére szeretnék pár dologban változtatni, és ez júniusban számon is kérhető majd rajtam. Jó lenne eljutni oda, hogy egy kívülálló is észrevegye, hogy milyen felfogásban játszik a csapatunk. Egy nagyon fegyelmezett, és rendezett védekezőrendszert szeretnék kiépíteni, tizenegy embernek például tudni kell labdát szerezni, hogyha labdát veszítünk. Természetesen a támadójátékunktól sokkal többet várok az eddigieknél. Ki kell dolgozni azokat a taktikai variációkat, amelyekkel hatékonyan tudunk pontokat szerez-ni. — A játékosok alkalmasak arra, hogy az új elképzeléseket megvalósítsák? — Igen. (száraz) Kovács János: Hálás feladatot kaptam — Nagyon hálás feladatot kaptam, én legalábbis úgy ítélem meg — állítja Kovács János, a régi-új edző. — Az utánpótlás után visszatérek ismét a felnőtt csapathoz. —Nem érzed-e sértett embernek magad amiért nem vezető edző lettél? Már bizonyítottad, hogy egyedül is képes vagy ilyen feladatot ellátni. Ez most ahhoz hasonló, mintha pályaedző lennél.. — Nem, mi egy új felállással próbálkozunk, a teammunkát helyeztük előtérbe. Ennek vagyok egy láncszeme. Úgyérzem, hogy ebben ami feladat nekem jut annak maradéktalanul meg tudok felelni. — A bajnokság végén hányadik lesz a csapat? — A jelenlegi szintet biztos meg tudjuk tartani. Az elmúlt időben nagyon sok pozitív jelet fel lehetett fedezni a csapat játékában, és ezt kell finomítani. Azt gondolom, ha ez sikerül, akkor előbbre fogunk lépni. (ati) Kik legyenek 1994 legjobb sportolói Szabolcs-Szatmár-Beregben? Ha szavaz, Ön is részese lehet a döntésnek. A kitöltött szavazólapot január 10-ig kell beküldeni a Megyei Sporthivatal címére: 4401 Nyíregyháza, Pf. 136. Szavazólap 1994 legjobb sportolói, csapatai és edzője Női sportoló:------------------------------------------------------Fé rfi sportoló:___________________________________ Ut ánpótlás korú női sportoló:______________________ Utánpótlás korú férfi sportoló:____________________ Női csapat:---------------------------------------------------------Fé rficsapat:_____________________________________ Ed ző:____________________________________________ A beküldő neve, címe:____________________________ Az áj fiák és a kiprábált harcosokÁdámszki Róbert Csütörtökön kora délután, szállingózó hóesésben az új esztendő első edzésére gyülekeztek a Nyíregyházi FC labdarúgói. Az öltözőfolyosón ott toporgott a két új szerzemény, a Rakamazról érkezett Ádámszki Róbert s a sényői gólzsák, Domokos Béla: Miközben a szereléseket osztogatták a folyamatosan befutó játékosoknak, rövid bemutatkozásra, terveik, reményeik ismertetésére kértük a két fiút. Ádámszki Róbert huszonhárom éves csatár: — Pályafutásom Nyíregyházáról indult, a Focisuliban nevelkedtem. A Nyíregyházi Volán Dózsától vonultam be katonának, a hajdani Asztalos SE-ben játszottam, Innen fél évre Kótajba kerültem, majd az elmúlt két és fél évet Rakamazon töltöttem. Tavaly tizenkilenc gólommal házi gólkirály voltam, de a mögöttünk álló őszi idény felemásra sikeredett. Az első négy mérkőzést eltiltásom miatt, az utolsó hármat sérülésem következtében kihagyni kényszerültem. Nyíregyházán nagyon szeretnék bizonyítani, s nem másodhegedűs akarok lenni. A társak többségét ismerem, s ahogy a vezetők elképzelését hallottam, úgy érzem, rövid időn belül ütőképes csapat alakulhat ki. Domokos Béla, huszonhat éves csatár: — Az elmúlt év nagyon sűrű volt. Fehér- gyarmatról — egy kiskőrösi próbajáték után, ahol nem jött össze a szerződés — Sényőre vitt az utam, most pedig itt kezdem az alapozást az NYFC színeiben. Igyekeztem hajtani, hogy magasabb osztályban is kipróbáljam magam. Egy találkozón Hatvanban játszottam a második vonalban, itt, tapasztalatom szerint keményebben odalépnek a hátvédek. A közel három hónapos felkészülés alatt lesz idő összeszokni a társakkal, azt gondolom, különösebb probléma nélkül beilleszkedhetek. Mivel még nem ismerem az NB II Keleti csoportjának csapatait, előre nem tudok ígérni, még fel kell mérnem az erőviszonyokat. Természetesen az együttes őskövületeinek számító játékosok véleményére is kíváncsiak voltunk, ki mit vár a tavasztól, illetve, hogyan aklimatizálódik a szabadság letöltése után. Drobni Miklós, huszonnyolc éves védő: — Az alapozás első hete valószínűleg nehéz lesz, de gondolom, fokozatosan növelik majd a terhelést, nem ugrunk bele a munka közepébe. Nézd, aki a futballra adta a fejét, és minden nyáron úgy dönt, hogy tovább folytatja, annak tudomásul kell vennie: ilyentájt két hónapos kemény felkészülésen esünk át. Mindenesetre a téli időszak mindig rázósabb mint a nyár hasonló periódusa, vagy csak azért tűnik keményebbnek mert hosszabb? Most szerezhetjük meg az egész éves „muníciót”. Tavasszal elsősorban játékban várok előrelépést, közönség vonzóbb produkcióval szeretnénk előrukkolni. A helyezésről annyit mondhatok, a terveknek megfelelően az élbolyban vagyunk, feljebb kerülni azért sem lesz könnyű, mert az előttünk állók kissé meglógtak. Kovács Imre, huszonhat éves középpályás: — Magamtól sokkal, de sokkal jobb teljesítményt várok mint ősszel, minél több gólt szerezni. A csapattól egyenletesebb játékot, s persze eredményes tavaszt remélek. Az alapozás gyötrelmeiről az a véleményem, hogy még fiatal vagyok, nem ijedhetek meg a sok futástól, bírnom kell a tempót. Az elvégzett munka, bízom benne, a pályán is kamatozik majd. Szatke Zoltán, huszonhat éves védő: — Én a szabadság alatt is igyekeztem formában maradni, részt vettem az országos teremlabdarúgó-bajnokság kétnapos küzdelmein. Az alapozás első fele szörnyű lesz, de nem átvészelni kell, sokkal inkább megalkuvás nélkül dolgozni, csinálni keményen. Személy szerint, ha sikerülne megtartani az ötödik helyet, akkor már elégedett lennék. Ugyanakkor nagyon csalódottan venném tudomásul, ha lejjebb csúsznánk a táblázaton. Bagoly Gábor, huszonegy éves csatár: — A szünet gyorsan elszállt, ráadásul igen hidegre fordult az idő. Egy-két hétnek bizonyára el kell telnie, hogy felvegyük a ritmust, garantált az ilyenkor szokásosan fellépő izomláz. Úgy érzem, a csapat az új fiúkkal erősödik, talán dobogó közelben tudunk végezni a bajnokság vé-gén. Bessenyei Gyula, huszonkét éves középpályás: — A szabadság számomra tanulással telt, a főiskolán javában tart a vizsgaidőszak. Mivel nappali tagozatra járok, ez rengeteg elfoglaltsággal jár, de az ősszel már sikerült összeegyeztetni a tanulást a sporttal. Másfél, két hétre taksálom, míg belerázódunk az edzésmunkába, ennyi idő feltétlenül szükséges az átállásra. A bajnoksággal kapcsolatban röviden szólva, mind a helyezésben, mind játékban előrelépést várok, remélem sikerül felülmúlni az őszi teljesítményt.
