Új Kelet, 1995. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-05 / 4. szám
MEGYÉNK ÉLETÉBŐL Gazdasági kényszer Ekkor még (május 10.) reménykedtünk Helyőrségi értekezlet Katonaélet UJ KELET 1995. január 5., csütörtök A nyíregyházi helyőrség tisztjei és tiszthelyettesei részvételével beszámoló értekezletet tartott Havasi Tibor ezredes, helyőrségparancsnok. A program vendégei voltak többek között dr. Zilahi József, a megyei közgyűlés elnöke, Csabai Lászlóné, Nyíregyháza polgármestere, a társ fegyveres testületek képviselői és több egyházi vezető. Az elmúlt két évet értékelve Havasi Tibor ezredes elmondta, hogy azok békeidőszaknak megfelelően, nyugodtan teltek el, a társadalmi változások viszont a honvédséget sem kímélték. Sajnálatát fejezte ki a II. Rákóczi Ferenc Honvédkollégium megszűnése miatt, és kiemelte, hogy ebben a gazdasági kényszer mellett szerepe volt a passzivitásnak és a nem megfelelő elszántságnak. Nagyobb összefogással talán meg lehetett volna menteni ezt az iskolarendszert. A társadalom és a helyőrség kapcsolata hagyományosan jó, fejlődő és egyre bővülő. Új elem, hogy a pápalátogatás óta dinamikusan fejlődik az egyházak és a honvédség kapcsolata. Kiemelhető itt a szabad vallásgyakorlás és a lelki gondozás fejlődése. A rendfenntartó szervekkel, a polgárvédelemmel, a tűzoltósággal és a határőrséggel kitűnő munkakapcsolat alakult ki. Ezen a téren fő feladatként határozta meg a nyitottságot, a fogadó- készséget és a hagyományok ápolását. A hadsereg fegyelmi helyzetéről a helyőrségparancsnok a következőket mondta el:—A fegyelmi helyzet az általános követelményeknek megfelel, kirívó események kis számban jelentkeznek. Rendészeti és ellenőrző feladatát jól látja el a honvédség, hatásköri túllépés nem fordult elő. Nyolcszáz rendészeti munkát végző katona 16 000 ellenőrzést végzett, 4300 esetben figyelmeztetett, 312 esetben feljelentett, 71 esetben előállított. A feljelentés és az előállítás csökkenő tendenciát mutat. Minden harmadik kiska- tona megsért valamilyen szabályt. Leggyakoribb az önkényes távolmaradás, az ittasság és a szolgálati ruha valamely hiányossága. A beszámoló kitért az épületek, a lőterek, a szolgálati lakások állapotára, ezek karbantartásának szükségességére, a hadsereg pénzügyi gondjaira. A hivatásos állomány lakáshelyzetéről megtudtuk, hogy a tisztek és tiszthelyettesek 84 százalékának saját lakása van, 11 százalékuk lakik HM-lakásokban, 5 százalékuk vagy nem igényelt lakást, vagy nőtlen, és tisztiszállókon lakik. A parancsnok befejezésül elmondta, hogy jelentős változások előtt áll a hadsereg. Még nem tudható, hogy ez a nyíregyházi helyőrség területén miként fog lecsapódni. F. Sipos Az aluljáró felett... gyűlnek a fellegek — így lehetne befejezni azt a mondatot, amely a nyíregyházi vasútállomás épülő új vágányairól és aluljárójáról szól 1995 elején. Decemberben megvoltak a terhelési próbák, amelyek nagyon jó eredménnyel zárultak. Nevezetesen az aluljárórendszer a terveknek megfelelő állapotban van, de hogy mi lesz később? Idén 20 millióval kevesebb van a vártnál, jövőre pedig 200 millió forint helyett csak 50 lesz az építkezés folytatására — tudtuk meg Tasi Gábor igazgatóhelyettestől. —Amit mondott, abból logikusan következik, hogy lényegesen módosítani kell a ten'eket, legalábbis időrendi sorrendet kell felállítani a munkák között. — Éppen erről folyik a vita, hogy perontetőt csináljunk, vagy a villamosvezetéket építsük meg az elkészült két vágány fölé, vagyis el kell dönteni, mi az, amit ebből a kis pénzből meg kell oldanunk. Egyetlen cél vezérel bennünket, a most megépített létesítményt akarjuk megnyugtatóan és biztonságosan az utasok, és az állomási dolgozók rendelkezésére bocsátani. — Mi az, ami mindenképpen kifog maradni? — Eredetileg úgy terveztük, hogy négy új vágány épül három peronnal három év alatt, 180-200 milliós évi ütemezéssel. Mára elkészült egy új vágány egy peronnal, és egy régi vágány a peron mellé került. Ez az 50 millió forint új vágány, új peron építésére nem elegendő, ezt biztosan tudjuk. Most volt egy vizsgálat, amelynek azt kellett kideríteni, mit kell ebből a pénzből megcsinálni. Jelenleg a peronon még dolgoznak az emberek, vannak még belső problémáink, egy kicsit zavar az időjárás, lefagytunk. Az üzembe helyezés időjárásfüggő. Ha lesz olyan három nap, amikor öt fokkal fagypont feletti hőmérsékletet mutat a hőmérő, akkor az már elég lesz nekünk a befejezéshez. — Az aluljáró a régi vágányokat nem érinti? — Nem, úgy van megtervezve, hogy a most megépülő vágányokat fogja össze. Csakhogy, mint mondtam, ezekből mindössze a negyedik épült meg, a 3-2-1. pedig a mai ismereteink szerint nem valószínű, hogy ’95-ben megépül. Szeretném elmondani, hogy mi kezdeményeztük a minisztérium és a MÁV vezérigazgatósága felé egy helyszíni szemle megtartását, amely kimozdítaná az ügyünket ebből a számomra is igen szerencsétlen helyzetből. —Mit reagáltak fémről a felkérésre? — Le fognak jönni. Ez már biztató a számunkra, hogy felvállalták a helyszíni szemle megtartását. — Több pénzt remélnek ettől?-— Igen, végül is ezen áll vagy bukik a dolog. Most ez az 50 millió, amiről beszélgettünk, nem több, mint ami arra kell, hogy a folyamatban levő munkákat véglegesítsük. Az aluljárónak így semmi értelme, mivel azok a vágányok, amiket el lehetne ezen keresztül érni, nincsenek meg. Dojcsák Tibor Néhány éve forrni kezdett Európa, rendszerek omlottak össze, országhatárok szűntek meg, új országok keletkeztek, sokan új hazát kerestek, megindult egy legújabb kori, kelet—nyugati irányú népvándorlás. Egyének, családok indultak el jobb sort, nyugalmat remélve a bizonytalan felé, hogy a maguk erejében — sokszor csak szerencséjében — bízva, mások jóindulatára számítva új életet kezdjenek. Hazánkba is sokan érkeznek politikai, gazdasági menekültként vagy áttelepültként. Megállták-e helyüket, meg- találták-e számításaikat? Megérte-e házat és hazát változtatni? E kérdések megválaszolására portrésorozatot indítunk lapunkban, megyénkben letelepedett — többségükben magyar anyanyelvű —, külhonból érkezett új honfitársainkról, akiknek egy része már büszkén vallja magát magyar állampolgárnak. Váradi István Marosvásárhelyről érkezett politikai menekültként, 1992 óta magyar állampolgár.-— Menyasszonyommal, Joó Katalinnal együtt politikai menedékjogot kértünk és kaptunk Magyarországon. Több szakmám van—műszerész, autószerelő és szerszámlakatos —, olyan szakmák, amelyekkel kis szorgalommal és tanulással bárhol a világon meg lehet élni. Rakodóként dolgoztam, míg kipuhatoltam a lehetőségeket, majd igénybe vettem az újrakezdési kölcsönt, és nyitottam egy kerékpárszervizt. Később menyasszonyommal megalakítottuk a Luxy-Coop Bt.-t, és egy bérelt üzlethelyiségben kerékpárboltot nyitottunk. Foglalkozunk alkatrész-értékesítéssel, kiegészítők árusításával és javítással. Egyelőre utol kell érni magunkat, aztán gondolkodhatunk fejlesztésről is. —Barátaid Luxynak hívnak, vállalkozásod nevében is szerepel ez a név. Honnan ered? — Még Erdélyben éltem, mikor egy rockegyüttesben világosítóként dolgoztam, de emellett alkalmazásban voltam egy Luxor nevű áruházban is. Az együttesben három István volt, ezért, ha engem szólítottak, mindig hozzátették: a luxoros István — egy idő után már csak Luxornak szólítottak. Egyszeregy koncerten elromlott valami a színpadon, és a hangosbemondó szólított: Luxor, gyere, valami baj van. A háromezres közönség szeme láttára felemelkedtem a székből, és felmentem a színpadra. A háromezerb T vagy kétezren ismertek, ezért rövid időn belül az egész város így szólított. Ebből alakult ki a Luxy. — Ért-e diszkrimináció Magyarorszá- gon? — Erre minden embernek számítani kell, aki új hazát választ magának. Ezek egy része az emberek természetes reakciója, meg kell érteni. Az idegentől mindenki tart egy kicsit. Sajnos sokan arról a néhány erdélyi honfitársunkról ítélnek meg minden áttelepülőt, akik nem hajlandók tisztességesen élni és dolgozni, akik azt hiszik, hogy Magyarország egy aranybánya, csak ki kell használni. Egyszer történt valami, ami nagyon fájl mindkettőnknek. Albérletet kerestünk: mindenben megegyeztünk, már az adatok felvételére került sor, mikor a tulajdonos látta, hogy nem a szokványos papírokkal rendelkezünk. Mikor megtudta, hogy kik vagyunk, mindent visszavont. Kereshettünk tovább kiadó lakást. — Mik a terveid? — Először is egy saját otthont szeretnék. Menyasszonyommal boldogan élünk, ha anyagi helyzetünk megengedi, akkor viszonylagos jólétben gyerekeket is szeretnénk nevelni. Soha nem élősködtem senkin, mindig megdolgoztam mindenért, ezután is így lesz. F. Sipos József Szervezetkorszerűsítés a TIGAZ-nál Gáz, magasabb árán A TIGÁZ Nyíregyházi Területi Igazgatóságához tartva letérek tankolni. Ezt megelőzően a TITÁSZ-nál jártam, ahol mintegy 70 százalékos áremelésről tájékoztattak, majd a Kábelkomnál, ahol szintén jelentősen emelik a programcsomagok árait. A benzinkút órája pörög a már ki tudja hányadszor megnövelt árral, és most a TIGÁZ-hoz indulok informálódni. Akaratlanul is a nyolcvanas évek reklámfigurája, Forgó Morgó ötlik eszembe, s a szlogen: kinek van erre energiája? Önkéntelenül is e figura alteregójává válva forgók s morgok magam is: kinek lesz erre pénze? A TIGÁZ-nál Nagy Lajos területi igazgató fogad, s elsőként az rt.-n belül, az elmúlt év nyarán bekövetkezett szervezetkorszerűsítésről beszél, miszerint a négy üzemigazgatóságból hat lett, területi igazgatóság elnevezéssel. Az új igazgatótól rövid bemutatkozást kérve megtudtuk, hogy a Budapesti Műszaki Egyetem gépészmérnöki karán végzett, majd újabb, energetikai szakmérnöki diplomát szerzett. Munkahelyei a Borsodi Vegyi Kombinát, a Nyíregyházi Erőmű, Nyírtávhő voltak. 1991 -tői a nyíregyházi önkormányzat városi főenergetikusaként dolgozott, mígnem az elmúlt év nyarán 18 pályázó közül ő foglalhatta el a TIGÁZ Nyíregyházi Területi Igazgatóságának igazgatói székét. A „csapatépítés” megtörtént, az igazgató nagy eredménynek tartja, hogy a különböző átszervezések révén a volt dolgozók közül végül is senki sem került az utcára, sőt, ötven fő számára nyílt ezáltal új munkalehetőség. Az igazgatóság a FEFAG volt épületében nyert végleges elhelyezést. A 73 fős apparátus (alkalmazotti és fizikai együttes létszám) részéről a Sóstói út 61. szám alatti székház „belakása” folyamatos, várhatóan február közepére-végére lesz teljes a csapat. Az igazgatóság területén (tehát Sza- bolcs-Szatmár-Bereg megyében) a gáz- fogyasztók száma ugrásszerűen fejlődött (31 ezerről 104 ezerre). Az elmúlt évben 28 ezer bekötést végeztek a TIGÁZ szakemberei. A tervdokumentációk elkészítését a TIGÁZ ingyen végezte volna, sok önkormányzat adott így felesleges pénzeket ki egyéb cégek számára, s a kivitelezési munkálatokat is csak csekély hányadban szerezhették meg. Sok helyen visszaköszönnek a helyi érdekek alapján megvalósult, nyélbe ütött, s a szakmaiságot nélkülöző munkák. A TIGÁZ-hoz egyébként bármilyen problémával fordulhatnak a fogyasztók, a meghallgatás és a cselekvés minden bizonnyal nem marad el — ígéri az igazgató. A már korábban beharangozott, vagy stílusosan mondva: kiszivárogtatott hírek szerint a kormány valóban felemelte a gáz árát, a 43/1994. (XII. 27.) IKM- rendelet szerint a lakossági árszabás a következőképpen alakul (a rendelettől eltérően mi az ismertebb egységet szerepeltetjük, mintegy átszámítva a köz- érthetőség kedvéért): a régi, natúr ár 8,98 Ft/köbméter plusz 10 százalék áfa, azaz 9,88 Ft/köbméter volt, míg az új ár, úgynevezett natúrban 13,73 százalék Ft/köbméter, s ehhez jön még a most már 12 százalékos áfa, amely a fogyasztóknak végül is 15,38 Ft/köbmétert jelent. Az emelés mértéke százalékban kifejezve: natúr ár esetén 52,83 százalék, míg áfával számolva 55,6 százalék. Ugyanakkor „fel voltunk rá készítve”, hiszen mindannyian tudtuk az energia árának nagyarányú emelését. A kormánynak 1997- re a világpiaci árat kell alkalmazni. Most a nehezét meglépték, a továbbiakban már csak kisebb korrekciókra szorul majd. A TIGÁZ esetén is tapasztalható a lakosság fizetési moráljának romlása. Az új árakat — a rendelet szerint — „a hatálybalépés utáni első leolvasást követő fogyasztás elszámolásánál kell alkalmazni”. Magyarul: az emelt díjú számlákkal márciusban találkozhatunk mint fogyasztók. A gáz használata még így is a legkomfortosabb és legolcsóbb fűtési mód — fejezte be Nagy Lajos területi igazgató. (lefler) Odaátról jöttem (I.) Az aluljáró felett...
