Új Kelet, 1995. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-04 / 3. szám

SPORT ÚJ KELET 1995. január 4., szerda Körzeti éllovasok Komoré kivágja a rezei?! A kisvárdai körzeti első osztályban az őszi elsőséget Komoró szerezte meg. A szakemberek szerint az egyik legerősebb körzet a kisvárdai, s ebben élen állni a ta­vaszi szezon előtt igencsak figyelemre méltó eredmény. A komorói legénység sikeres menetelését a helyi sportkör elnö­kével, Boros Istvánnal elemeztük. — Mindenképpen egy bravúros soro­zatot tudhat maga mögött a gárda. Ón személy szerint ezt várta a csapattól? — Nem titkolt vágyunk a bajnokság megnyerése. Ehhez minél több meccset kell hozni a srácoknak, hiszen ha a tabel­lára pillantva azt látják, hogy előttük nem áll senki, csak mögöttük olvashatóak a ve- télytársak nevei, akkor a soron következő összecsapáson nem remegnek meg a lá­bak. — Viszont ennek sok esetben van egy visszaütője is, nevezetesen az, hogy nem az esélytelenek nyugalmával vehetik fel a versenyt a többiekkel. — Igen, és ez jó párszor be is bizonyo­sodott. Néhány meccsen nyomasztotta a társaságot az esélyesség terhe, és olykor­olykor felvették a futballisták azt a bizo­nyos nagy mellényt is. — Például? — Említhetném a Mezőladányban le­játszott találkozónkat, ahol kettő-nullás vezetésünk tudatában leálltak a komorói legények, és végül három-kettőre elpáhol­ták őket a ladányiak. Vagy felhozhatom az ősz mérkőzésének titulált Gyulaháza elleni rangadónkat, amikor is kettő-egy arányban alulmaradtunk legnagyobb rivá­lisunkkal szemben. A gyulaháziak pilla­natnyilag másodikok, és érzésem szerint kettőnk közt fog eldőlni a bajnoki cím sor­sa. Mellettük szól, hogy az egymással ví­vott derbire náluk kerül sor. Én azonban tartom olyan jónak a komorói focistákat, hogy nem mennek ki feltartott kezekkel a pályára.s megmutatják, hogy ki a legény a gáton, magyarul, győzelmet várok tőlük. Nem akarom elkiabálni, de valami azt su­gallja, ez a garnitúra kivágja a rezet és bajnok lesz. — Ennek megvalósulásáért mit tesz­nek, és mire alapozza optimizmusát? — Az idény rajtja előtt még a nyáron meghatározó játékosokkal gazdagodtunk. Tuzsérról megkaparintottuk Sohajdát, Kosztyut és Széplakit. Ok egyébként he­lyi lakosok, egyedül Széplaki benki illetőségű. Hozzánk szerződött még á megyei I. osztályban tanyázó Záhonyból Márton, akire csak kétszer tíz percig szá­míthattunk. tudniillik, egy edzőmeccsen megsérült és kidőlt a sorból. Tavaszra vi­szont teljes értékű harcos lesz, és tapasz­talata hasznára fog válni a csapatnak. Gól­jaira nagy szükség van. Vele kiegészülve szinte verhetetlen együttes lép majd a já­tékterekre. Riválisainknak nagyon fel kell majd kötni a fehérneműjüket, ha meg akarnak előzni bennünket. Szeretnénk még egy sepregetőt és kapust igazolni, mert jelenlegi hálóőrünk felett már eljárt az idő. —A gárda pénzügyi helyzetét illetően is ilyen bizakodó? — A helyi önkormányzat ebben az esztendőben 200 ezer forinttal támogatta a kollektívát. Szponzoraink közt mondhat­juk még a komorói diszkontot, a Baraka Bt.-t, a termelőszövetkezetet és Thuróczi Csaba vállalkozót. Sajnos, nélkülük nem léteznénk, s áldozatvállalásukért örök há­lával tartozók. Az idegenbeli összecsapá­sainkon otthon érezhetjük magunkat, olyan sokan kísérik el kedvenceiket a falu futballimádói a kisvárdai Volántól bérelt autóbuszokon. Ez évben korszerű, minden igényt kielégítő öltözőt épütettünk, mely a me­gyében bármelyikkel szemben megállja a helyét. A focipályán talajegyengetést tervezünk, mivel nem egyenletes a felszí­ne. —Felsorolná azokat, akik kiemelkedő produkciókat nyújtottak az ősszel? —A futballisták közül senkit nem aka­rok kiemelni, hogy ne legyen sértődés ab­ból, ha valakit kihagyok a felsorolásból. Sohajda Géza vezetőedző neve mellett azonban nem mehetünk el szó nélkül. Nagyszerű szakmai munkát végez a ke­zei alá kerülő emberekkel, ennek ékes bi­zonyítékai az eddigi eredmények, melye­ket elért ezzel a csapattal. A gólkirályunk Sohajda lett, aki az együttes trénerének a fia. Van egy labdarúgónk, Bacsó, aki többre képes. Szeretnénk, ha a bajnok­ság második felében ezt be is bizonyíta­ná. —Régebben a komorói focistákkal sok gondja volt a játékvezetőknek. Most hogy áll ez a dolog? — Valóban, korábban rengeteg inci­denst okoztak a komorói fiúk, elké­pesztően fegyelmezetleneknek számítot­tak. A vezetőknek köszönhetően mára ez a tendencia megszűnt. Egyébként a fülük­be „rágtuk”, hogy változtatniuk kell ma­gatartásukon. Ezt meg is értették, és meg­fogadták intelmeinket. Az egyik legsport­szerűbb tizenegy vagyunk, az ősszel még kiállított játékosunk sem volt, és a bírók sem nehezteltek ránk annyira. —Az utánpótlásvonalon mi a helyzet? — Az ifisták is elsők lettek, ráadásul veretlenül, mindössze két döntetlenjük volt. Közülük többen kipróbálhatták már képességeiket felnőttek között is. Az egyik legnagyobb ígéret Pecze, aki tavasszal balhátvédként számításba jöhet a „na­gyoknál”. Tóth Mihály Kik legyenek 1994 legjobb sportolói Sxabolcs-Szatmór-Beregben? Ha szavaz, Ön is részese lehet a döntésnek. A kitöltött szavazóla­pot január 10-ig kell beküldeni a Megyei Sporthivatal címére: 4401 Nyír­egyháza, Pf. 136. Szavazólap 1994 legjobb sportolói, csapatai és edzője Női sportoló:------------------------------------------------------­Fé rfi sportoló:____________________________________ Utánpótlás korú női sportoló:______________________ Utánpótlás korú férfi sportoló:____________________ Női csapat:---------------------------------------------------------­Fé rficsapat:_____________________________________ Ed ző:____________________________________________ A beküldő neve, címe:____________________________ Ur ban, a milliomos A magyar nemzeti tizenegy elmúlt évi produkcióját csak a közszájon forgó szó­viccel lehet értékelni, miszerint: gyenge kezdés után fokozatosan estek vissza. A csúcs a mexikói vajaskenyértúrán elszen­vedett súlyos (5-1) vereség volt, amelyre kis túlzással több vezető utazott ki, mint játékos. Ráadásul még a beígért pénznek is nyoma veszett, megrövidítettek bennün­ket a csalafintaságukról híres házigazdák. A nagy sivárságból talán csak Urbán Fló­rián tankszerű, megalkuvást nem tűrő já­téka emelkedett ki. A huszonhat éves kö­zéppályással az országos teremlabdarúgó­bajnokság forgatagában találkoztunk. — Nem tévedek nagyot, ha azt állítom, Urbán Flórián szívesen gondol majd vissza az 1994-es esztendőre? — Igen, nagyon jó évet zártam. Jó sze­rencsém visszanyúlik ’93 novemberére, akkor szerződtetett a belga Mechelen csa­pata. Idén ősszel különösen ment a foci, hét gólt szereztem, stabil kezdőemberré léptem elő. Úgy érzem, a magyar váloga­tottban sem okoztam csalódást, még úgy sem, hogy korábban, amikor Glázer Ró­bert behívott, sokan megkérdőjelezték, mit keresek én egyáltalán ott. — Szilveszter éjszakán teszel valami­lyen fogadalmat? — Nem szoktam fogadkozni, mindig a következő napra, mérkőzésre koncentrá­lok. Ugyanúgy fogok élni, mint ez idáig, persze megpróbálok majd még jobban fut­ballozni. —Szóba került esetleges hazajöveteled, a Ferencvárost emlegették, mint jö­vendőbeli kenyéradódat. — Mikor a válogatott Svédországban szerepelt Eb-selejtezőmeccsen, Havasi Mihály szakosztálymenedzser és Novák Dezső vezetőedző kérdezgetett, többek között arról, meddig szól a szerződésem, milyen elképzeléseim vannak. Bevallom, kislányom beteg, feleségemnek állandó­an mellette kell lennie, így egyedül élek odakint. Megpróbáltam a Mechelen vezetőinek felvetni, mi lenne, ha fél évig kölcsönadnának, amíg a gyerek felgyó­gyul. Erről hallani sem akartak, egymillió Új évben új Nyírlugoson mélyreható változásokat hozott az új esztendő. A szálak természete­sen visszanyúlnak az óév utolsó napjaira. A karácsonyi ünnepnapokat követően sport­közgyűlést tartottak a településen, amelyen benyújtotta lemondását a sportkör elnöke, Hovánszki György. A leköszönő funkcio­nárius polgármesterként töltötte be a tiszt­séget, távozása összefüggésbe hozható az önkormányzat csökkenő lehetőségeivel, ami elsősorban anyagi vonatkozásban sújt­ja a megyei első osztályban szereplő lab­darúgócsapatot. Az egybegyűltek még azon melegében megválasztották az új elnököt Kujhus György személyében. Részben az elnökség is kicserélődött, a tagcseréket az egyre nehezedő gazdasági helyzet indokolja. Kí­váncsiságunk csillapítására telefonon kér­tük meg székfoglalójának ismertetésére Kujbus Györgyöt. — A változásokban a pénz játszotta a főszerepet. Eddig az önkormányzat arány­talanul nagy összegeket áldozott a futball­ra, idén mindezt már nem tudják felvállal­ni. A hivatal költségvetése februárra készül el, de az már most bizonyos, a tavalyi tá­mogatási keret megcsappan. Januárban azért még az elmúlt év hasonló időszakában kapott anyagi juttatás minket megillető ré­szét kiutalják. A hiányzó forintokat szpon­zori támogatásokból reméljük, emiatt is kerültek többségükben vállalkozók a meg­újult vezetőségbe. —Gondolom, felmérték, hogy nem akár­milyen fába vágták fejszéjüket. Manapság mindenütt szponzorok után sóvárognak, s a térségben nem hemzsegnek a „pénzes­zsákok” . — Bizakodunk, hogy nekünk sikerül, különben miért is vállalkoztunk volna a fel­adatra. ígéreteink vannak, de persze várjuk azok jelentkezését, akik hajlandók segítsé­günkre sietni. Első lépésként felkértük Do­mokos János vezetőedzőt a maradásra, ő hajlott is a dologra, irányításával kiharcol­hatják a fiúk a célként meghatározott bentmaradást. Korábban már hírül adtuk, a csapat szel­lemi vezére, a gárda motorja, Pazurik Ist­ván a visszavonuláson lamentált, s Domo­kos mestert is elbizonytalanították a dollárban szabták meg áramat, s ezt saj­nos nemhogy a Fradi, de egyetlenegy ma­gyar csapat sem bírja kifizetni. — Külföldi klubok érdeklődtek? — Nem tudok róla. Ügyeimet Balta György menedzser intézi, bár ő tett emlí­tést arról, hogy figyelnek, de konkrétumot azért sem árult el, nehogy megzavarjon a játékban. —Eszenyi Dénestől hallottuk, a belgák­nak nem erős oldatuk a fizetések pontos folyósítása. Te mit tapasztaltál? — A Mechelennek súlyos anyagi prob­lémái vannak. Magamból kiindulva, négy hónapig ingyen játszottam. A szer­ződésemben volt egy olyan kitétel, misze­rint augusztus elsejéig egy nagyobb össze­get kellett volna részemre kifizetniük. Nos, ez elmaradt, ám igyekeztem nem foglal­kozni a dologgal, gondoltam, egyszer csak kiegyenlítik a számlát. Aztán ahogy telt­múlt az idő, ideges lettem, már ügyvéd­hez akartam fordulni, hiszen bármikor megsérülhetek, s akkor végképp búcsút inthetek a pénzemnek. Decemberben azonban kifizették a prémiumokat — ez­zel is lógtak két hónapja —, majd a ne­kem járó szerződési pénz felét is átadták. vezetőkkel Nyírlugoson készülőben lévő személyi vál­tozások. A vezetőedzőt terveiről faggat­tuk. — Igyekeztem kívül maradni a személyi kérdéseken, s úgy tartottam tisztességesnek, hogy mivel engem a régi vezetés hívott a csapat kispadjára, én is osztozom lemon­dásukban. Annyit kértem csupán, sorsom­ról mielőbb döntsenek. Még aznap este — a közgyűlés napján—felhívtak lakásomon, s közölték, szeretnék, ha továbbra is én ve­zetném a csapat edzéseit. A bizalmat tehát élvezem, a bajnokság befejezéséig Nyír­lugoson dolgozom. —Akkor térjünk rá arra, ami ilyentájt a legégetőbb kérdés: mikor kezdődik a fel­készülés, s főleg, kikkel? — Január 10-én indul az alapozómunka, elképzeléseim szerint heti négy edzéssel. Még vitatott ez az edzésszám, vannak, akik sokallják. Azt látni kell, erősítésre szorul a játékosállomány. Most még nem akarom részletezni, de könnyen lehet, kapusgond­jaink támadhatnak, ennek sürgős orvoslá­sát kértem. Szükségünk lenne egy befejező csatárra, s egy vérbeli irányító középpályás­ra is. Halvány esély mutatkozik arra, hogy féléves kihagyás után ismét csatasorba áll­hat Jurcsák Béta. Megmondom őszintén, még nem láttam futballozni, nyáron kerül­tem a csapathoz, a huszonnyolc éves kö­zéppályás pedig májusban, egy bajnoki mérkőzésen szenvedett súlyos sérülést. Kettős lábszárcsonttörése kényszerpihenőre ítélte, ahogy tudom, tornateremben próbál­gatja lábát, s ha ő is úgy akarja, bekapcso­lódhat a munkába. Mindenesetre a telepü­lésen lakóktól nagyon jó híreket kaptam róla, korábban oszlopos tagja volt a gárdá­nak. — S mi a helyzet Pazurik Istvánnal kap­csolatban? — Beszéltem Pistával, győzködtem, ne hamarkodja el a visszavonulást. Nem va­gyunk olyan jól eleresztve képzett labdarú­gókból, hogy eltekintsünk szereplésétől. Meghatározó ember, akinek szavára sokat adnak a srácok. Nagy szükségünk van rá! Remélem, beadja a derekát, ismerve lelke­sedését, futballimádatát, talán hallgat a jó szóra. Koncz ígéretet kaptam, hogy január 15-éig ren­dezik tartozásukat. — Téged idehaza kemény játékosként könyveltek el, sőt, durvának is tituláltak. Belgiumban is kiállítottak már. Ennyire kirínál az átlagból? — Ez nem így van. Kint mások sem kí­mélik magukat, nyugodtan kijelenthetem, nem tűnök ki a többiek közül. Az, hogy durvának tartanak, azért van, mert képte­len vagyok veszíteni. Kilencven percig hajtok, s persze megesik, hogy rossz ütem­ben csúszok be. De ha visszatekintek ed­digi pályafutásomra, még soha, senkinek nem okoztam maradandó sérülést. Isme­rek egy-két kollégát, akiket agyondédel­getnek, mégis agyonrúgták ellenfelüket. Arról nem tehetek, hogy vehemensebben ütközöm, ilyen a temperamentumom. — Bicskei Bertalan egyszer ezt találta nyilatkozni: Tizenöt-húsz év kell egy ütőképes válogatott kialakításához. Azóta vélemények hangzottak el pro és kontra, most újabban az a slágertéma, kellenek-e az idegenlégiósok a nemzeti csapatba avagy sem? — Nem kell sokáig visszamenni az időben, hogy megleljük a helyes választ. Három hete sincs: megaláztak minket a mexikóiak. Ott csak színtiszta, a magyar bajnokságból verbuválódott játékosok ju­tottak szóhoz, az öt-egyes zakó önmagá­ért beszél. Nem lehet nélkülözni a légió­sokat, hiszen komolyabb bajnokságokban edződnek, nagyobb igénybevételnek van­nak kitéve, ezáltal csak velük tudjuk fel­venni a versenyt a riválisokkal, amit pél­dáz a németek ellen elért döntetlen. Ha csak a hazai anyagból építkezünk, bevál­hat Bicskei jóslata. Én azonban azt val­lom, a rutinos profikkal kiegészülve ha­marabb is lehet jó magyar válogatott. Mészöly Kálmán megkezdett egy munkát, fokozatosan beépítve a fiatal tehetségeket, mint Lisztes és Sándor Tamás. Amennyi­ben türelmesek lesznek a szövetségi ka­pitánnyal szemben, akkor talán a követ­kező'labdarúgó, vlfágb^jiíokságőt mát perrí nélkülünk rendezik. K. T. Ellopta Sir Stanley labdáját Megbánta tettét az a tolvaj, aki ka­rácsony estéjén ellopta Sir Stanley Matthews labdáját. A világhírű, egykori 54-szeres angol labdarúgó bronzszob­ra szülővárosában, Hanley-ben áll. Is­mert, a 80 éves korában elhunyt sport­embert II. Erzsébet királynő 1965-ben nemesi rangra emelte. Az ellopott lab­dát egy telefonfülkében találták meg, rajta ezzel a felirattal: „Elnézését ké­rem, Sir Stanley, ez egy részeg ember cselekedete volt.” Jensen gólt lőtt!! Kisebbfajta szenzáció szemtanúi le­hettek a nézők az Arsenal - Queen,s Park Rangers angol labdarúgó-bajno­ki találkozón. John Jensen, a londoni „ágyúsok” 29 éves középpályása ugyanis gólt lőtt! Tette ezt a 98. mérkőzésen, amelyet az Arsenal színe­iben játszott. Amint a News of the World című napilap pontosan ki­számította: két év, négy hónap, két hét, két nap, egy óra és 19 perc után talált Jensen a hálóba. A gólt a 3-1 -es vere­ség ellenére úgy ünnepelték játékostár­sai, mint egy kupadöntőben szerzett győztes találatot. Jensen 50 fontot nyert a csapattársával, Lee Dixonnal kötött fogadáson. A figyelmes szurkolók egy trikóval lepték meg, amelyen ez a „tör­ténelmi” felirat díszeleg: „Én láttam, amikor John Jensen gólt rúgott!” Nyírlugosi személycserék

Next

/
Oldalképek
Tartalom