Új Kelet, 1995. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-30 / 25. szám

SPORT 1995. január 30., hétfő UJ KELET RÖPLABDA EXTRA LIGA FÉRFIAK Fénylett a Tungsram Nyíregyházi VSC—Tungsram SC 1-3 (-11, 11,-9, -5) Bujtosi Szabadidő Csarnok, 250 néző. V.: Herpai, Hóbor. NYVSC: Horváth G., Izsai, Makai, Zádor, Szilágyi, Zajácz. Csere: Hor­váth L., Pampuch. Edző: Járosi János. Tungsram SC: Sármán, Dalacu, Jagodics, Glózik, Valics, Sárik. Cse­re: Lombos, Bánhegyi. Edző: Dr. Far­kas Mihály. Első játszma: A hazai csapat kezd­te a játékot Makai nyitásával, amit a Tungsram elsőre visszavett. Ezt követően Jagodics ász szervája bein­dította a vendégek pontgyártását egé­szen 3-0-ig. Zádor és Makai nagyon jó ütemű kettős blokkjaival a szabol­csi gárda kiegyenlített. (3-3) Ezzel szinte el is lőtte a puskaporát, mivel a „Tungi” pillanatok alatt elhúzott 8-3- ra. Ez annak volt köszönhető, hogy az NYVSC a jó nyitásfogadásokat köve­tően a hálónál szinte semmit nem tu­dott kezdeni a labdával, nem voltak befejezve a támadások, illetve a vendégegyüttes visszatámadását nem tudták blokkolni, így mindig csak a fővárosi csapat szerzett pontot. Ezu­tán még felcsillant a remény egy eset­leges egyenlítésre, hiszen 9-6-ra mó­dosult az eredmény, de egy újabb nyi­tásfogadási hibával újra a Tungsram indulhatott el a szettgyőzelem felé (13- 6) Ebben a periódusban a hazai csapat védekezésben nem tudott mit kezdeni az ellenfél hosszú keresztütéseivel, így nem sok esély maradt a játszma­győzelem megszerzésére. A nyíregy­házi együttes ugyan még felzárkózott 13-9 -re, majd még két pontot gyűjtve megközelítette a Tungsramot, de egy kisebb zavart követően a lámpagyári gárda megszerezte a szett befejezésé­hez szükséges két pontot, amivel hoz­ta a játszmát 15-11-re. Nyíregyházi TK-Isobau—MAFC- Vegyépszer 107-84 (67-43) Nyíregyháza, 800 néző. V.: Bacsfay, Kékesi. Nyíregyháza: Hutás 11/3, Kozma 9, Borosnyai 25/6, Szekulovics 21, Klisura 31. Csere: Garay 8/6, Oroszvári 2, Papp, Lakatos. Edző: Hegedűs Ferenc, Kovács Tibor. MAFC: Földi 6, dr. Forray 8, Jones 22/12, Armaghani 20/6, Kangyal 26/9. Csere: Wenczel.Tóth 2. Edző: Melimedovic Merim, Kangyal Tibor. A rájátszás első mérkőzésén a tavalyi mumusát, a műegyetemi együttest fo­gadta a nyíregyházi csapat. Egy éve öt­ször nyertek a vendégek, igaz, mindig nagyon szoros csatákban. A labdát a vendégek szerezték meg, de Szekulovics dobta az első kosarat. Még nem telt el két perc, és a főiskolások már 8-2-re vezettek. Látszott, hogy a védekezésben a hazaiaknál mindenki nagyon aktív s többször is labdát szereztek a MAFC tá­madásaiból. Felváltva estek a kosarak, de az egyetemisták három hárompontost dobtak, s már csak egy pont volt a főiskolások előnye. Ekkor Borosnyai dobott hármast, aztán Kozma küldte el Forrayt egy dobócsellel, s szerzett pon­tokat. Máris 26-17-re alakult az állás. Hutás mellett Armaghani próbált palánk alá törni, fellökte ellenfelét, s ráesett az addig ügyesen játszó nyíregyházira, akit néhány percig a kispadon ápoltak. To­vábbra is gyorsan és jól játszottak a ha­zaiak, s tartották előnyüket. A félidő végén még egy hajrára is futotta az erejükből, szép passzok után biztosan értékesíteték helyzeteiket. Az első já­tékrész befejezése után 23 pontos előny birtokában indultak pihenni az öltözőbe. Második játszma: Ismét a vendég csapat szerezte meg a vezetést, hiszen 3-1 -re alakította pillanatok alatt a játsz­ma állását. Ezt követően egy hosszú labdamenet végén kiegyenlítettek a mieink, sőt a vezetést is megszerezték Pampuchék: 5-3. Zajácz és Zádor aut ütésével egálra módosították az ered­ményt a fővárosiak, de a hazai csapat jó mezőnymunkája és jó támadás­befejezései révén 12-6-ra elhúzott a Tungsramtól. Ekkor a szokásos hul­lámvölgy jelentkezett a mieinknél, aminek aZ eredményeképpen 12-11-re feljött a lámpagyári együttes. Ismét felébredt a hazai gárda, és Pampuch nagyon jó teljesítményével 15-11-re megnyerte ezt a játékrészt. Harmadik játszma: Hazai vezetés­sel indult a harmadik szett. Először 2-0-ra, majd 3-2-re vezetett a szabol­csi gárda. Ekkor kiegyenlítettek a tungsramosok, és rákapcsolva elhúz­tak a mieinktől 9-4-re. Ebben sajnos a mieink is „partnerek” voltak, hiszen csak forgást tudtak elérni, miközben a fővárosi csapat — a nyíregyháziak A második félidő első perceiben tar­tották előnyüket a TK-sok, aztán mint­ha kicsit elfáradtak vplna, mert egyre jobban feljött az ellenfél, ekkor a dobá­sok sem sikerültek. Az előny tizenhá­rom pontra csökkent, de Klisuráék túl­jutottak <j holtponton, s még majdnem tíz perc volt hátra 90-68-as állásnál, amikor a csapatból szinte mindenki ko­sarat szerzett. Garay például először há­rompontost, majd szép kosárpasszt adott Szekulovics- nak. Az ellenfél si­kertelenül kísérlete­zett. Még majdnem öt perc volt hátra 99- 70-nél. Ekkor a ha­zaiak kicsit megtor­pantak, igaz a táma­dóidőt igyekeztek végigjátszani. Azu­tán a végig jó telje­sítményt nyúj- tó Klisura büntető- bői szerezte a századi­kat. Az utolsó kosa­rat is ő dobta. Hu­szonhárom ponttal, végig vezetve, bizto­san nyert a TK-Iso- bau együttese, meg­törve ezzel a MAFC elleni rossz soro­zatát. A hazaiak taktiká­ja bevált ezen a mér­kőzésen, jól számí­tottak a TK ed-zői. A csapatteljesítmény most is dicsérhető, s gyorsaságban is fel tudták venni a ver­senyt az ellenféllel. egy-egy hibáját kihasználva — rend­re ponttal fejezte be támadásait. Egy kis időre feltámadt az NYVSC: 11-9- re felzárkóztak. Sajnos négy pályán kívüli ütés megpecsételte a mieink sorsát, így a Tungsram tudta befejez­ni a játszmát 15-9-re. Negyedik játszma: Az előző el­vesztett szett rányomta a bélyegét a mi­eink játékára, és ebben a játékrészben egyszerűen nem tudtak partnereik len­ni a lámpagyáriaknak. A Tungsram már 9-2-re vezetett, ami kor./ám« Já­nos, a csapat vezetőedzője időt kért, és megpróbálta felrázni a hazai csapa­tot. Sajnos ez nem sikerült az NYVSC mesterének, hiszen ezután már csak három pontra telt a csapat erejéből, és a Tungsram meglepően könnyedén nyerte a negyedik szettet. (15-5) Járosi János: — Ilyen bátortalan já­tékkal nem lehet nyerni! Dr. Farkas Mihály: — Csapatom végre ki tudta használni a nagy előnyö­ket a játszmákon belül, és ez az ered­ményességben is megmutatkozott. Batai Hegedűs Ferenc: — Egész héten ezt az új taktikát gyakoroltuk, s pénteken már úgy láttam, hogy menni fog. Jól vé­dekeztünk, s a mérkőzés néhány rövi- debb szakaszától eltekintve pontosan dobtunk. Nagy szükségünk volt erre a győzelemre. Melimedovic Merin: — Centereink hiányoztak, csak ötemberes csapat vol­tunk ma. Az ellenfél jó teljesítményt nyújtott, gratulálok a győzelmükhöz. Férfi kosárlabda NB I, rájátszás Sikeres kezdés KÉZILABDA Elfogyott a lelkesedés A Fotex elleni hazai bravúr után a köz­vélemény arra számított, hogy az alsó ré­gióban tanyázó Pemü-Solymár csapata ellen is meglepetéssel rukkolnak elő a nyíregyházi kézis fiúk. Igaz, a mérkőzést idegenben játszották, és a Pemü otthoná­ban eddig még nem sikerült a pontszer­zés Kunéknak. Nos, a hagyomány nem szakadt meg, pedig, a nyírségi szakveze­tés szerint egy nyerhető mérkőzést bukott el az NYKC. Mi okozta, hogy az egy héttel ezelőtti ragyogó teljesítmény után így leeresztet­tek a játékosok? A lelkesedés, a megszo­kott tűz eltűnt a játékból, ami párosult azzal, hogy mindenki rengeteget hibázott. Erről kérdeztük a mérkőzés után Szőke Istvánt, a csapat vezetőedzőjét. — Egész héten nagyon elszántan ké­szültek a játékosok erre a mérkőzésre, lát­szott rajtuk, hogy folytatni szeretnék a sikert. —Akkor mi történt? — A csapat nagyon bízott abban, hogy a Veszprém elleni bravúr után vala­mennyit törlesztenek számukra az adós­ságból. Aztán egy szponzorjelölt konkré­tan is ígéretet tett arra, hogy a Pemü- meccs előtt egy bizonyos összeggel eny­híti a gondokat. Ebből semmi sem lett. és ez nagyon letörte ä társaságot, mivel a családjaikat is felbiztatták a várható pénz­zel. Tehát itt nem arról van szó, hogy most szándékosan rosszul játszottak. Az újabb csalódás lelkileg viselte meg a fiúkat, ami fásult játékban mutatkozott meg. Már a mérkőzés előtt láttam rajtuk, hogy nyo­mott a hangulatuk, de fogadkoztak, hogy mindent megtesznek a győzelemért. — Elevenítsük fel a mérkőzést! — Nagyon jól kezdtünk, és már a 15. percben eldönthettük volna a mérkőzés sorsát a javunkra, 3-2-re mi vezettünk. Ekkor jött az első rövidzárlat. Zsinórban öt gyors indításhoz jutottunk, de egyszer sem lőttünk gólt. Tehát az eredmény akár 8-2 is lehetett volna, és azt hiszem akkor a mérkőzést meg is nyerjük. Ezzel szem­ben a hibáinkat kihasználva a Permi át­vette a vezetést, amit végig meg is tartott a mérkőzés folyamán. Ehhez azért hoz­zátartozik az is, hogy Uzejrovicsot telje­sen semlegesítették a játékvezetők. A tá­madásban valamilyen indokkal mindig elvették a labdát tőle, ha másért nem, sza­bálytalan zárás miatt, és kontrából kap­tuk a gólokat. A csapat meg folytatta a meddő játékot. A 22. percig még csak öt gólt lőttünk! Ennek ellenére még a félidő szorosra sikeredett. — Mi történt a szünetben? — Ilyet még nem tapasztaltam! Töb­ben is megjegyezték, hogy akármeddig is játsszuk ezt a meccset, úgysem nyer­jük meg. Próbáltam nyugtatni őket, hogy a játékkal foglalkozzanak, és ne a játékvezetőkkel. Szóval, egy ideges, fe­szült légkör volt az öltözőben, semmi op­timizmust nem láttam a játékosokon. A második félidő elején aztán rögtön gólt kaptunk. Továbbra is kimaradtak a zic­cereink, sőt, heteseket is hibáztak játé­kosaim. A Pemü meg fokozatosan elhú­zott, több góllal is. Az 53. percben lőttünk a 13. gólunkat, ez mindent megmagya­ráz. Viszont ebben az időszakban 11 per­cig a Solymáriak sem lőttek gólt, de raj­tunk ez sem segített. A hajrában pedig teljesen összeomlót a csapatmunka, min­denki maga akarta befejezni az akciókat. —Akkor értékelhető teljesítmény nem is volt a csapatban? — A két kapuson kívül mindenki át­lagon alulit nyújtott. „Kiemelkedett” Tóvizi és Szergyuk kritikán aluli produk­ciója. Végül is rejtély számomra, hogy 6-7 nap után ilyen alacsony színvonalra estünk vissza. Ez intő példa lehet a leg­közelebbi mérkőzésünkre, ami hazai pá­lyán lesz a Pécs ellen, vasárnap délután. LABDARÚGÁS Jelentősen megfiatalítva A közép-szabolcsi körzeti I. osztályú labdarúgó-bajnokságban szereplő Tisza- telek az ősszel a nyolcadik helyen végzett. A csapat új edzővel és a korábbi évekhez képest jóval fiatalabb labdarúgókkal vá­gott neki a bajnoki küzdelemnek. A tavaszi szezon előtt a gárda mellé kinevezett trénerrel, Hegedűs Jánossal beszélgettem a tiszateleki együttes őszi produkciójáról. —Hogyan került a Tiszateleki SE-hez? — A vezetők és az idősebb játékosok megkerestek, hogy vállaljam el a körzeti bajnokságban futballozó legénység szak­vezetését, és fiatalítsam a csapatot, mivel az „öregek” munkahelyi és magánéleti el­foglaltság miatt már nem tudnak annyi időt szentelni a focinak, mint régebben. A megbízatást végül is elvállaltam, és a kitűzött feladatot sikerült végrehajtanom, ugyanis az együttes átlagéletkora huszon­kilencről huszonnégyre csökkent. Beépült három olyan fiatal a kezdő tizenegybe, akik az ősszel meghatározóak voltak. Ta­vasszal továbbra is az a dolgom, hogy még legalább egy vagy két ifista korú focista gyökeret verjen nálunk, hosszabb távon szilárdítsa meg a helyét a felnőttek között, s Tiszatelek focija még sokáig virágozzon. — Milyen célkitűzése volt a szakosz­tálynak? — Csak a fiatalítás, s az, hogy mellette nyolcadikok lettünk, külön nagy dolognak számít, mert Tiszatelek évekre visszame­nőleg ősszel mindig rosszabbul szerepelt, mint tavasszal. Ez annak volt .köszön­hető”, hogy míg nem kezdődtek el az őszi munkák, addig a labdarúgók szorgalma­sanjártak edzésekre. A szüretelések meg­kezdésével visszaesett a foglalkozások lá­togatottsága, mert sokan belemerültek a munkálatokba. Sajnos, ez most is érezhető volt, ugyanis a harmadik helyen tanyáz­tunk, és onnan csúsztunk vissza a jelenle­gi nyolcadikra. Ennek ellenére sikeresnek mondható az eddigi teljesítmény. — Ha osztályozni kellene a futbal­listákat, milyen rangsort állítana fel? — Az idősebbek nagyon kitettek ma­gukért. Itt elsősorban házi gólkirályun­kat, Tompát említeném meg, továbbá Nagyidai Bélát ésSzoboszlai Gábort. Ok vitték a csapat szekerét. —Az őszi idény előtt volt játékosmoz­gás? Tavaszra terveznek-e vérfrissítést? — Kiscsapat vagyunk, és nagyon mi­nimális a költségvetésünk. Hajói tudom, ötszázezer forintot kapunk egy évre, eb­ből adódóan nem igazolhatunk sztárokat. Nagyhalászból hoztam át egy ifjúsági já­tékost, Horváth Gyulát, akire Halászban nem számítottak. Más újoncunk nincs. Szerintem ilyen kis településre nem is szabad szerződtetni idegen focistát, mert ha folyamatos az utánpótlás-nevelés, ak­kor a játékosok úgyis kitermelődnek az ifik közül. A márciusi rajton a rendelke­zésre álló játékosállománnyal indulunk. — Mikor érzett az őszi meccsek után örömöt, és mikor bánatot?-— Lelkendeztem, amikor a bajnokesé­lyes Nyírtura otthonában 1 -1 -es döntet­lent értünk el úgy, hogy kilencen fejez­tük be a játékot. A srácok óriási lelkese­déssel fuballoztak ezen az emlékezetes vasárnap délutánon. Elszomorított a Nyír- bogdányban elszenvedett csúfos, 5-1 -es vereségünk. Itt egyéb problémák miatt többen nem jöttek el futballozni, és min­den hiba, ami egy amatőr csapatnál „ter­mészetes”, előjött azon a meccsen. — Amennyiben ez a fiatal kollektíva beérik, nem célozzák meg a magasabb osztályt? — Tiszatelken a feltételek csak a kör­zeti I. osztályra adottak. Nem tudom, hogy megémé-e feljutni a megyei II-be. Az ottani részvétel még több pénzbe ke­rül, s komolyabb edzések kellenének. Ez a garnitúra ebben a bajnokságban kitűnő­en megállja a helyét, és véleményem sze­rint fölösleges anyagilag még jobban megterhelni az egyesületet. Tóth Mihály

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom