Új Kelet, 1995. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-30 / 25. szám

GAZDASÁG ÚJ KELET 1995. január 30., hétfő Maximális hozam, biztonság Az elmúlt években alakult külön­böző befektetési társaságok a napok­ban kezdik meg a hozamkifizetést a tavalyi évre. A féléves kifizetést is számítva, a CA Alap fizeti a legma­gasabb hozamot. Őt követi a Budapest I., OTP I. Tallér és Budapest 11. 25 százalék feletti hozammal. Amennyiben hi­telt adunk a letétkezelők jóslatainak, az 1995. év után még ennél is na­gyobb, 28^30 százalék körüli ho­zamra számíthatnak a befektetési jegyek tulajdonosai. Ez azért érde­kes, mert igaz, hogy minimális for­galom mellett, de ezek a papírok a tőzsdén 80-90 százalékos nettó esz­közértéken forognak. Ez különösen az 1996 elején lejá­ró papírokat teszi vonzóvá, melyek ilyen áron a legjobb állampapíro­kat is 8-10 százalékkal meghala­dó hozamot biztosítana vásárló­jának. Emellett szól még, hogy amennyi­ben a befektetési jegyet vásárlója tőkeszámlára helyezi, a befektetett összeg éves átlagának 30 százalé­kával csökkentheti a fizetendő adóját. (Vigyázat! Az új adójogszabá­lyok szerint ez adóhitel, mellyel a csökkentés nem végleges, ameny- nyiben a tőkeszámla éves átlaga csökken, az adót a következő év­ben meg kell fizetni. Ez az adóhi­tel a jelenlegi jogszabályok sze­rint az adózó élete végéig fennáll.) Befektetési jegyek hozamai, és a kifizetés megkezdésének dátuma: Budapesti. 26.2%, 1995.11.02. Budapest II. 25.0%, 1995.11.02. CA 15,0%, 1995.1.31. (félévente fizet) Hunniái. 24,0%, 1995.11.01. OTP I. 26,0%, 1995.11.15. PROFIT 20,57%, 1995.1.31. PILLÉRE 6,0%, 1995.11.15. Rezidencia 1.12,0%, 1995.111.01. TALLÉR 6.1%, 1995.1.15. (négyhavonta fizet) A befektetési jegyek hozamának forrásadóztatása megszűnt, ezért ezek a bruttó értékek természetesen egyben nettó hozamok is. A hoza­mot általában a korábbi jegyzési helyeken lehet felvenni. A sokakat érdeklő PILLÉR II. még nem tette közzé a fizetendő hozam pontos összegét. Előzetes információk szerint 7-8% körüli lesz, melyet várhatóan április elején fognak kifizetni. Tőkeszámláról, befektetési je­gyekről, részvényekről, kárpótlási jegyről Turcsik Ottó, a BU-KÉ Bró­ker Kft. kereskedelmi igazgatója tá­jékoztatja Önöket. Telefon: 06-42-406-910 vagy 06­30-353-667 Postacím: Nyíregyháza, Rákóczi u. 5/a, I. em. 2. A munkaügyben 26 éve Személyesen, valamelyik családtagján vagy barátján keresztül mindenki nlegtapasztalta már, mit jelent a munkanélküliség. Az állásukkal együtt sokan a jobb életbe vetett hitüket is elvesztik, ezért van szükség olyan emberekre, akik az átlagosnál fejlettebb empatikus képességgel rendelkeznek, akiket segí­tőtársként, partnerként el tudnak fogadni a munka nélkül maradtak. Dorka Sándor, a Megyei Munkaügyi Központ mátészalkai kirendeltségének vezetője ilyen ember. Dorka Sándor csengeri származású, 1969-ben került Mátészalkára. Előtte Budapesten járt gimnáziumba, majd a Debreceni Agrár­egyetem szarvasi főiskolai karán szer­zett mezőgazdasági üzemmérnöki dip­lomát. Szálkán a városi tanácsnál dol­gozott a munkaügy-foglalkoztatás terü­letén. Felesége mátészalkai, közel két évtizede dolgozik a kórháznál admi­nisztrációs területen. Két felnőtt fiuk van, az egyik háztartási- és hűtőgép- szerelő, a másik a családi hagyomány folytatásaként a nyíregyházi mezőgaz­dasági főiskolára jár. Jobban szeret be­szélni arról, amit csinál és ahol dolgo­zik, mint saját magáról. — Ez az intézmény 1990-ben léte­sült mint munkaügyi központ, azóta va­gyok a vezetője. Három fővel indult a szervezet, ma már nem is tudom pon­tosan..., talán huszonketten vagyunk. Az öt év nagy részét végigkínlódtuk. Egy kéthelyiséges, 40 nm-es irodában kezdtük, egy valamivel nagyobb helyen folytattuk, és ’93 november végén köl­töztünk ide, ebbe a 700 nm-es épületbe. — Nem volt hideg a költözködéshez? — Nem, de nem is bántuk volna. Örültünk, hogy jöhettünk. Azt hiszem, szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy a mai állapotok kialakítása regeteg energiámba került. Kétszer volt lehető­ségem külföldön hasonló jellegű tevé­kenységet tanulmányozni. A dán mun­kaügyi szervezetnél szerzett tapaszta­lataimat próbáltam itthon hasznosítani. — Volt valami, ami ott különösen tetszett? — Igen — mondja nevetve —, az, hogy rengeteg pénz állt rendelkezésükre. Komolyra fordítva a szót: nagyon sokat tanultam képzési, átképzési dolgokban. — A központ jelenlegi helyével és ál­lapotával elégedett? — Azt hiszem, igen magas technikai színvonalon látjuk el feladatunkat, de ez vonatkozik az egész megyei szerve­zetre. Komoly számítógépparkunk van, amely országosan kialakított progra­mokkal működik. Nyíregyházával egy hónapja jött létre közvetlen számító­gép-kapcsolat, ennek most folyik a pró­baüzemelése. Annyiban vagyunk jobb helyzetben más kirendeltségekhez ké­pest, hogy erre a feladatra létrehozott nagyon jó épületünk van. Szinte min­den ügyintéző külön szobában dolgo­zik, így a munkanélküli magángondja­it is könnyebben el tudja mondani. Rendszeresen jönnek hozzánk külföldi vendégek Írországtól Kanadáig. A nyugatiak azt mondták, ez egy európai színvonalú hely, kanadai vélemény sze­rint pedig náluk sem különb az ellátás. —Azt mondta magáról, hogy tősgyö­keres csengeri. Sikerült Mátészalkán megtalálnia a helyét? — Az ördög tudja. Munka kapcsán kerültem ide, nem .vagyok egy vándor­madár típus. Mondhatom, hogy az éle­tem egyik felét ott éltem le, a másikat pedig itt. A városi tanácsnál megbecsül­tek, én is magamat, aztán itt ragadtam. A legfontosabb talán az, hogy ezalatt a 26 év alatt rengeteg ismerősre, barátra tettem szert, mondhatnám, hogy Dor­ka Sanyinak ismer itt mindenki. Kép és szöveg: Dojcsák Milliárdos nyereséggel zárt a START LEGO-játék nagyvállalatszinten Balogh Zoltán Tanulni kell tőlük... Kitűnően indult a Start Vállalat, amikor hét évvel ezelőtt megalakult. Talán a létrehozói sem gondolhattak arra, hogy e röpke idő alatt mekkora fejlődésen mehet keresztül. A cég fo­lyamatos izmosodására, terebélyese- désére utal nevének kiteljesedése is: Start Rehabilitációs Vállalat és Intéz­ményei. A mai gazdasági életben az meg már egyenesen ritkaságszám­ba menő, ha egy gazdálkodó cég egyáltalán nyereséggel zárhatja az évet. A Start elmúlt évi mérlege: nettó egymilliárd forint árbevétel. E hír hallatán nem csoda, ha a mé­diumok képviselői jószerivel egy­más kezébe adják a vezérigazga­tói szoba kilincsét. Balogh Zoltán­hoz ezúttal mi is bekopogtattunk. — Valóban, az utóbbi időben is­mételten a sajtó érdeklődésének középpontjába kerültünk, és ez főként az eredményességünknek szól — kezdte a beszélgetést a ve­zérigazgató, majd folytatta: — Az 1994-es évet valóban egymilliárd forint nettó -árbevétellel zártuk. Úgy gondolom, ezt megfelelően tudjuk értékelni, vagyis nem tart­juk a világ csodájának. A vállalat február 1-jén tölti be hetedik élet­évét, ily módon „gyereknek szá­mít” még, de fel is fog serdülni, s lesz még belőle kosárlabdás is. — A hetedik év a házasságban viszont a vízválasztót is jelenthe­ti. Vezérigazgató úr, hogyan jött létre a vállalat, milyen fejlődésen ment keresztül? — A vállalat létrehozása a Mozgás- korlátozottak Szabolcs-Szatmár- Bereg Megyei Egyesületének volt az ötlete. A régió általában véve is szű­kölködött és szűkölködik ma is mun­kahelyekben, hiszen jelenleg is a me­gyénkben a legnagyobb a munkanél­küliség. Különösen hátrányos helyze­tet jelentett ez az egészségükben ká­rosodottak körében, hiszen esetleges alkalmazásukra csak egészen mini­mális volt az esélyük. A foglalkozás­beli és a gazdasági rehabilitáció a veleszületetten vagy betegség, sérü­lés következtében rokkant vagy csök­kent munkaképességű emberek szá­mára a létkérdést jelenti. Csakis ez­által nyerhetik vissza önbizalmukat, hasznossági tudatukat, és egyben szo­ciális és anyagi függetlenségüket. A születendő vállalkozás ezt a célt tartotta szem előtt. A felkészültsé­günkre, szakértelmünkre alapozva el­kezdtük a dolgokat rendszerbe rakni. Csak megemlítem: nyolc darab ház­tartási varrógéppel indultunk, bedol­gozói rendszerben lepedőket varr­tunk. Ma már varrodánkban a legkor­szerűbb gépekkel, a munkafolyama­tok teljes komplexitásával termelünk, igényes megrendelők részére. Ugyanez elmondható a műanyag­üzemünkről is, ahol flakont, kupakot gyártunk. Aztán azon gondolkodtunk, miért ne töltsük meg áruval? így lett hypoüzemünk, desztilláltvíz-kiszere- lésünk. A portékákat viszont fel is kell címkézni, újabb ötletként nyomda­üzemet is létrehoztunk. De ez a LEGO-szerű tervezés-építkezés el­mondható minden további ágazatunk­ról. Saját mezőgazdasági termékein­ket fel is dolgozzuk, boltjainkban, konyháinkon értékesítjük, és még so­rolhatnám. — Ez ki van találva! — Igen. Szó szerint ezt mondta a múltkoriban egy tévériporter is. Itt ét­kezett, s nagyjából már megismerte a „LEGO-rendszerünket”. Reggelinél a kiflire mutatva azzal fogadott, csak azt ne mondjam, hogy ezt is mi csi­náljuk. De igen, válaszoltam, a saját pékségünkben. Ekkor tette ugyanezt a megállapítást. — Hány embert foglalkoztatnak, s Már említettem — a képzésünkről szólva—, hogy nyomdaipari végzett­séget is lehet nálunk szerezni, főleg a kötészetben tudunk majd embereket foglalkoztatni. Nem kell tehát félni­ük az ott dolgozóknak. — Sokan azt mondják: könnyű Önöknek eredménytfelmutatni, hiszen állami szubvenciót kapnak. Különö­sen a diszkontboltjaikat „kárhoz­tatja" az adott település hasonló boltjának vállalkozója, merthogy Önök a támogatottságuk révén egyenlőtlen versenyhelyzetet te­remthetnek. — Néhányan valóban görbe szemmel nézik vállalatunk fejlő­dését, mert működéséről nemigen szereztek teljes képet. Arról keve­sen tudnak, hogy nem kapunk min­den dolgozó után támogatást. A mintegy harminc élelmiszer- és ve- gyesiparcikk-boltunkban alkalma­zott áraink valóban konfliktushely­zetet szültek néhány településen. A kereskedelmi tevékenységünkhöz nem kapunk kedvezményt, mégis olcsóbban tudunk árusítani az ext­raprofit mellőzésével. Az árfelhaj­tó és az árletörő szerep közül mi az utóbbi mellett törtünk lándzsát, így is lehet kereskedni. A mi szempontunkból a legfon­tosabb, hogy munkalehetőséget tudjunk adni azok számára, akik egészségkárosodottak, s akikkel más formában nem nagyon tudna mit kezdeni az az amúgy is erősen átlyuggatott szociális háló. Annak idején mi mindent erre tettünk fel (szabályzatunk tiltja is a vezetőink számára az egyéb keresőfoglalko­zást!), s most, hogy sikereket tudunk felmutatni, a természetes magyar mentalitás: az irigység, a mi ablakun­kon is be-beleskelődik, míg a kezdés­kori nyomorunkból nem kért senki egy fikarcnyit sem. — Ez az Ön által említett „LEGO- játék" teljesen elkészült, vagy vannak még elemek, melyekből tovább épít­kezhetnek? — A közelgő, s már említett hete­dik születésnap kapcsán, úgy gondo­lom, hogy nagyon sok mindent sike­rült szerencsésen összeraknunk. De nincsen még kész! Azzal tisztában vagyunk, hogy a hónaljmankó hasz­nálata nélkül is hamarosan meg kell tanulnunk járni. Azokat a bizonyos LEGO-kockákat már eleve így vesz- szük kézbe. — Vezérigazgató úr, az asztalán egy örökmozgó szerkezet jár lankadat­lan... — A munkatársaim leptek meg vele, talán azt az üzenetet közvetítve ezzel, hogy valami hasonló módon élek magam is, s figyelmeztetve arra, hogy ebben a szerkezetben az elem cserélhető... Lefler György mennyi közülük az egészségileg sé­rült? — Mintegy kétezer fő foglalkozta­tására van jelenleg lehetőségünk, akiknek a 70-80 százaléka egészségi problémákkal küzd. A felvételi iro­dán dől el, hogy a hozzánk fordulók­nak milyen úton-módon tudunk segít­séget nyújtani, munkába állításukat megoldani esetleges képzések, átkép­zések révén. Szakmunkásképző isko­lánkban lehetőség van a műanyag-, bőrdíszmű-, gyógyászati és nyomda­ipari (könyvkötészeti) szakmák elsa­játítására. A végzendő tevékenységet termé­szetesen alapvetően az egészségi ál­lapot határozza meg. Jó kapcsolatot alakítottunk ki az egészségügyi főiskolával, hallgatóik komoly segít­séget nyújtanak ezen a téren. Amire mi alapvetően hívatva va­gyunk: a végtaghiányosak rehabilitá­cióját ököritófülpösi intézményünk­ben oldottuk meg, az ott elhelyezett rokkant emberek teljes ellátásban ré­szesülnek. Jelentős számban foglal­koztatjuk a társadalom perifériájára szorultakat is, az alkoholizmusból fel­épülni szándékozókat. Emiatt sokan nem jó szemmel néznek ránk. pedig ezeknek az embereknek szinte az egyetlen kapaszkodót jelentjük, s nem egy esetben bebizonyosodott már, hogy fáradozásunk nem volt hiába­való. — Immár a Nyírségi Nyomda is vállalatukat gyarapítja. Az utóbbi idők történései az_ ott dolgozókban nem kis aggodalmat váltottak ki. — A nyomdát a továbbiakban is nyomdaként kívánjuk üzemeltetni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom